2008.06.21-22. Horvátországi csavargás

Útvonal:
Berzence - Gola - Repas - Durdevac - csavargás a Bilo hegységben (legmagasabb pontja 309m, hágó magasságok 200m körül) Kozarevac - Pitomaca - Barcs
Táv: 160 km


Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

Túravezető: Boris Maderic, Dr. Novotny Iván

2008.06.14. II. Mecseki Hegyikerék teljesítménytúra

Június 14-én második alkalommal került megrendezésre a Mecseki Hegyikerék montis teljesítménytúra. Az időjárásra nem lehetett panasz, igaz reggel még lógott az eső lába de délelőtt már a nap is kisütött. 7 óra 50 perc. A Tettye étterem előtt gyülekeztek a hegyikerekesek…8 órától 9 óráig folyamatosan zajlott a nevezés és az indulás.
50 mindenre elszánt bringás vágott neki a 30 vagy 50 km-es távnak. Először fölmásztak a Dömörkapuhoz majd a Misina következett (Tv-torony) hogy utána meghódíthassák a Tubeseket is. A János-kilátó és az első ellenőrzőpont érintésével kezdetét vehette egy nagy-nagy száguldás lefelé..Lapis,Erdei-kereszt,Vágotpuszta. Itt vált ketté a társaság: aki a rövidebb utat választotta az levágtatott Bánosra,aki a további gyötrődést, az a hírhedt Kecske-hát felé tette a kereket. A komoly, technikás lejtő után a 66-os úton bolyozhatott 1 km-t, hogy aztán kemény mászással ismét Vágotpusztára érkezzen vissza. Itt egy kis csoki valamint útbaigazítás várt rájuk. Közben a 30-asok megérkeztek Bános után Mecsekrákosra ahol linzer,pogácsa,banán,mazsola,szőlőcukor és itóka fogadta Őket. A hosszútáv ezalatt nekilódult Vágotpusztáról Hertelendre. Útjuk során többek között átkeltek egy kis patakon és egy őslapuleveles csalintoson is. Majd a dombok között a békésen legelésző tehenek szeme láttára elérték Magyarhertelendet. A strandbüfében kellett bélyegeztetni, majd átmászni Tekeresre, hogy az orfűi gáton áttekerve Ők is elérjék a mecsekrákosi etető-ellenőrző pontot. Innen újra egyesült a két táv és mindenki ugyanazon az útvonalon haladt: Orfű, abaligeti elágazó majd irány a Vásáros út és föl a Jakab-hegy csúcsára a pálos kolostor romjainak tövébe.. itt még egy szusszanásnyi ellenőrzőpont, majd az útvonal utolsó szakasza következett: gurulás le a hegyről be a célba : Teca mama vendéglőjébe. Mindenki aki sikeresen beérkezett jelvényt és oklevelet kapott. A szintidőn belüli időeredmény másodlagos, persze volt aki rekordokat döntögetett és volt aki túrázgatott de mindannyian jól éreztük magunkat.
Az indulók között szerepelt két hölgy is, mindkettőjüknek külön gratulálunk!

Külön köszönet a pontőröknek és a feleségeknek a sütiért és a pogácsáért.

Mindenkit várunk 2009. június második szombatján is :

Gábor Tamás és Poór Balázs
szervezők


Képek itt.
Fotó: Blum András, Gábor Tamás, Poór Balázs

Eredménylista 30km itt.
Eredménylista 50km itt.


A kiírás letölthető itt.

Hosszszelvény letölthető itt.





2008.06.06-12. Kelemen-havasok (Erdély)

Útvonal: Orotva – Közrez-nyaka – Borszék – Kránga-tető – Rekettyés-tető – Gura Haitii – Dornavátra – Borgói-hágó – Piatra-Fantanele – Kolibica víztározó – Kofa mezeje – Felsőbudak – Monosfalu – Galonya – Palotailva
Kerékpárral: 156km út 1403m szint, 137km terep 3914m szint, 6db hágó, autóval: 1702 km

2008.06. 06.
Utazás: autóval - Altóval 3-an Szentirmai János, Eperjesi József, Orbán Jutka oda-vissza 1700 km Budapesti kitéréssel
Indulás reggel ¾ 5, érkezés Orotvára kb. ½ 10 ottani idő szerint, igaz még világosban.
Alajos bácsi már várt minket, mert odaszóltunk még amint elhagytuk Kolozsvárt és az utat tudtuk figyelni. Józsi vezetett. Esős időszaknak ígérkezett, nagy merészségnek tűnt Medárd körül túrát szervezni, de mint kiderült félelmeink vagy inkább félelmeim – mert Józsi mindig optimista – alaptalanok voltak. Pedig arrafelé nagy felhők kísérték utunkat, húztuk magunkkal az esőt. Szekszárd előtt volt egy kis kitisztulás, aztán eső, a Királyhágói fotó is esőben készült. Kolozsváron szemerkélt, de mire elértük a Mezőség szélét, láss csodát: kisütött a Nap. A nagy Kolozsvári forgalom-káosz után felüdülés volt a Mezőség. Nem csak ezért volt szép a Mezőség. Minket Józsival megfogott a hangulata.
Tar Károly MOST MIÉRT A MEZŐSÉGET? (Szerelmes földrajz) c. írásában így ír:
„Azt mondják a kutatók, a Mezőség egyhangú vidék. Itt nincsenek fenyővel díszített sziklák, beláthatatlan erdőrengetegek, széles gabonaföldek, sem nagyobb települések, gyárak, turisztikai érdekességek. Csak többnyire csupasz dombhátak, lapos völgyek, lápok és tavak. Ezek között kanyarog az aszfaltos út, és a táncházakból ismert, fájdalmas sóhajtáshoz hasonló nóta: „Úgy elmennék, ha mehetnék, / Ha szabad madár lehetnék. / Szabad madár nem lehetek, / Rózsám hozzád nem mehetek aj-la-la-la.”
Átmentünk Pusztakamaráson is, Sütő András szülőfaluján, és már több volt a kék, mint a szürke. Szászrégen ellőttig az út is jó minőségű volt.
A Maros völgyi úton nagy gödröket kerülgetve, estére megérkeztünk Orotvára. Itt fogadot minket Puskás Alajos bácsi és Csilla menye, a két fiúcskával. Ittuk Alajos bácsi piros pálinkáját és Erzsi néni főztjét ettük, aludtunk a Csilláék ágyában, szóval igazi vendégszeretettel voltak irántunk.

2008. 06. 07.
Reggeli (ízes paradicsom, lágy sajt, jóízű szalonna) után felpakoltunk a biciklikre és irány a Közrez-nyaka hágó (1259m).
Lenn a faluban még virága teljében volt kedvenc virágom, az orgona. Néhány óra tekerés és tolás után felérve fényképezkedtünk és köszöntöttük a már ismert hágót, ahonnan lelátni Borszékig és körbe a közeli zöld hegyektől a kéken át a messzi szürkékig. Az elgondolás jó volt, hogy nem ereszkedünk le a szekérúton az ásványvizes faluba, hanem a piros turistajelzésen megyünk közvetlenül a következő hágóig. Így csak néhány 10 m-t kellet volna másznunk kb. 300 helyett. Az elsőre bíztató út aztán a Maros völgye felé vette az irányt, a jelzés elhagyott minket. Visszatérve megtaláltuk ugyan a jelzést, de már csak ösvényben folytatódott, amely nem volt biztató. Tehát vissza a hágó, le Borszék (sörözés) majd irány a Kránga-tető (1102m) a
Maroshévíz felé vezető úton. Jó kis gurulás után elhagytuk az aszfaltot, majd nemsokára jó kis táborhelyet találtunk egy erdészház melletti bekerített teniszpálya melletti füves réten, vízvételi lehetőséggel, 2 kis kutyával, akiket Józsi hamar és véglegesen elkergetett.


2008. 06. 08.
Nehéz, de szép nap. Átkeltünk a Kelemen-Havasokon a Rekettyés tetőn keresztül. Kb. 800 m-ről küzdöttük fel magunkat majdnem 2000-ig. Kezdetben csak kicsit emelkedett a jó minőségű murvás szekérút. Poiana Izvor után aztán meredekebb lett és kövesebb. Az első 100 m szintkülönbségeken még biciklin voltunk, aztán csak mellette. 100 m szintkülönbségenként tartottunk pihenőt. A nehézséget feledtette a „díszlet”: fodros, rohanó patak, üde zöld páfránykolóniákkal, sok kéknefelejcs, piros árvacsalán, gólyahír, sötét fenyők. A vége felé kitágult a táj, olyan felértünk érzésünk volt, megláttuk a hófoltokat a gyalogfenyők között. A Iezer-tónál Jani sérülten (bal térdhajlata fölött begyulladt egy izomkötege) őrizte a bicikliket, amíg mi elmentünk a tengerszemig. Utána még kb.300 m felfele Józsi gumipókos vontatásával. Közben lilán virágzó áfonyabokrokat láttunk és messziről a csupasz kénbányát és a Pietroszt. Már jól bent jártunk a délutánban amire a legmagasabb pontot elértük: Rekettyés-tetői meteorológiai állomás alatt. Innen gurultunk a túl köves úton, hófolton át, majd keresztül az elhagyott kénbányán. Benéztünk a félelmetes bányagödörbe és elértük a szellemvárost. A bánya 1996-ban bezárt, tudtuk meg az egy szem őrtől, aki egyedül lakik itt fent egy kutyával. A bánya miatt épült kisebb város, ahol emeletes tömbházak is vannak melyek üresen állnak. A legközelebbi faluig, Gura Haitiig gurulva jól fogott a kesztyű. Itt találtunk egy panziót, teljes kényelem, fürdés meleg vízben, meleg vacsora, alvás ágyban.
Nekünk tényleg felért Haitival. J

2008. 06. 09.
Reggel variációkat kerestünk, hogy Jani sérülten hogy juthatna vissza Orotvára. Dorna-Vátrán akartuk vonatra tenni, de túl bonyolultnak nézett ki a 2 átszállás, éjjeli érkezés Gyergyószentmiklósra. Jött továbbhősiesen a Borgói-hágón túl, Marosborgóig. Annyi változtattunk, hogy Poiana Stampei után nem tértünk le terepen Kisdorma felé, hanem hullámvasutaztunk a Borgói-hágóig (1200m), az éppen csak elkészült főúton, amely a hágó ellőttig volt kész. Aztán szemerkélő esőben megnéztük a Piatra Fantanele-i Dracula-Kastély szállodát, ami cseppet sem hatott ijesztőnek, inkább szépen helyrehozottnak, gondozottnak. A kukák is szépen le voltak festve, vérfagyasztó fekete-pirosra. J Lefele az út olyan volt, mint egy nagy építőtelep, néhol géppark őrző kutyákkal. Estére egy faluvégi háznál, egy egyszerű családnál sátraztunk Marosborgón, a füvet is lekaszálták nekünk.

2008. 06. 10.
Reggel búcsút vettünk Janitól, mert semmiképp nem tudott velünk jönni a Kelemen havasokon keresztül, szekér, majd turista-úton. Érezte, hogy nem szabad többet erőltetnie a lábát.
Kettesben feltekertünk a 883 m magas Balázs-hágóra, majd leereszkedve megláttuk a Kolibicai víztározót. Körülötte sok új nyaraló. A kocsmában söröztünk és a kedvünkért mellette kinyitott kisboltban bevásároltunk, és kedélyesen elbeszélgettünk a helyiekkel. Útbaigazítottak, nem csodálkoztak, hogy a hegyen keresztül akarunk átkelni a Maros völgyébe. Útközben meghúztuk magunkat egy elhagyott és széthulló félben levő erdészházban, mert erősen esett az eső. Aztán az úton lefolyó esővizet kerülgetve a kibújó Nap alatt folytattuk felfelé az utunkat a Kofa-tető (1590m) felé. Fent erősen dörgött ismét, és már kezdtem volna a villámoktól félni, mikor belementünk egy juhnyájba, és persze jöttek a kutyák is. Két bicikli közötti stratégiai pozícióban felvettük én a védekező, Józsi a támadóállást, de előbb még fényképezte a vicsorgó-ugató kutyákat. A tisztás szélén kerestük a folytatni kívánt utat, és kiválasztottuk a legbiztatóbbnak tűnőt, mert jelzés nem volt egy sem és tájolónk sem volt. Így mentünk el nem jó irányba (nyugatra), Maros völgye és Isten széke helyett Felsőbudak felé. Fél nap veszteség. Este volt már mire a nagyon köves úton leértünk Felsőbudakra. Józsi defekt javítását sokan nézték. Közben megkínáltak kávéval és sátorhely is akadt, egy kedves család felajánlotta a kertjét. Még vizet is melegítettek nekünk a „fürdőszobához”.

2008. 06. 11.
Reggel láncolajozás után az első faluba beérve jöttünk rá, hogy nem jó felé megyünk. Hamarabb is észbe kaphattunk volna, mert az mindig gyanús, hogyha hátszéllel lejtőn gurulunk: biztosan nem jó felé megyünk. Így a Beszterce felé vezető aszfalt helyett maradt megint a köves út. Errefele az a szokás, hogy több kamionplatónyi követ kiborítanak az útra, hogy ne ragadjanak az autók a sárba. Viszont biciklizni nem kellemes rajtuk. Csendes, elmaradott kis román falvakon mentünk keresztül. A Kelemen-hát lankáin sokan dolgoztak a kánikulában. Délutánra kiértünk végre az aszfaltra, a Maros-völgyébe, csak egy kicsit nyugatabbra, mint terveztük és fél nappal később.
Már reggel üzentünk Janinak, aki már egy napja Orotván nyaralt, hogy 17.00 órakor jöjjön velünk szembe autóval, mert aznap estére vissza szerettünk volna érni, és az majd 100 km lett volna. Janit biciklistől, csomagokkal felvette egy kisteherautó majd egy busz - ahogy mesélte - még csak nem is egy megállóban, hanem stoppolt a város szélén. Dédán, Galonyán keresztül eljutottunk Palotailváig, ahol esni kezdett nagyon és kitartóan az eső. Itt vártuk be a segítséget. Ezzel vége lett a túrának, amelyen Józsi számításai szerint 293 km-t tekertünk 5317 m szintkülönbséggel.

Túravezető, fotó: Eperjesi József
Lejegyezte: Orbán Jutka

.

2008.06.07. XVII. 2x100 km Baranyában teljesítménytúra

100 km-es táv szintidő 6 óra.
Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya - Pereked - Berkesd - Szilágy - Pécsvárad - Erzsébet - Szellő - Máriakéménd - Szederkény - Bóly - Karasica kerékpárúton Békáspuszta - Kisbudmér - Kisjakabfalva - Villány - Nagyharsány - Kisharsány - Nagytótfalu - Vokány - Újpetre - Kozármisleny, Székely B. út 23. (Autósbolt) CÉL

200 km-es táv szintidő 12 óra.
Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya - Pereked - Berkesd - Szilágy - Pécsvárad - Erzsébet - Szellő - Máriakéménd - Szederkény - Bóly - Karasica kerékpárúton Békáspuszta - Kisbudmér - Kisjakabfalva - Villány - Nagyharsány - Siklós - Harkány – Márfa – Diósviszló – Siklósbodony – Hegyszentmárton – Bogádmindszent – Páprád - Vajszló - Csányoszró - Sellye – Kákics – Okorág –- Sumony - Gyöngyfa - Magyarmecske - Kisasszonyfa - Téseny - Baksa - Görcsöny - Pellérd - Pécs - Kozármisleny, Székely B. út 23. (Autósbolt) CÉL


Az útvonal GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A kiírást lásd itt.

Ezúttal 17. alkalommal rendeztük meg a minden év június első szombatjára eső, "2x100 km Baranyában" című országúti kerékpáros teljesítménytúrát.
Az időjárás előzőleg nem volt valami barátságos. Előző nap, pénteken zuhogott az eső. Délután már számtalan telefonhívást kaptam, hogy egyáltalán meg lesz-e tartva a rendezvény. Igyekeztem felcsillantani a reményt a másnapi jó időre bennük, mert az időjárásjelentés szép időt jelzett szombatra.
A rendezvény napján reggel borús idő fogadott. Az út még vizes volt az esőtől, de látszott, hogy ez csak jobb lesz. A Széchenyi téri rajtnál 7.00-kor még csak néhány bringás jelentkezett, de 8.00-körül már sokan összejöttek. Végül 50 fő nevezett a 100 km-es távra, 13 fő pedig a 200-ra. A létszám nem mondható rossznak az említett körülményekhez képest.
A bátor vállalkozóknak jutalmul kellemes idő adatott meg se hideg, se meleg nem volt. Esőt egy rövid szakaszon az Ormánságban csak a 200-asok kaptak.
A két távot végül majdnem mindenki teljesítette, így a 100 km-en 47-en, a 200 km-en 12-en értek célba.
Minden teljesítő emlékplakettet kapott. Szokásos módon díjaztuk a legidősebb és a legfiatalabb résztvevőt. Mindketten a 100 km-es távon indultak.
A legidősebb Köbli Lajos volt a maga 68 évével, a másik díjazott pedig a nála kerek 50 évvel fiatalabb Lóránd Bálint volt.
A teljesítésnél nem számított az időeredmény, csak szintidőn belül kellett megérkezni. Csak az érdekesség kedvéért álljon itt, hogy a 100 km-t legrövidebb idő alatt Kósa Gábor és Podrumac Nenad teljesítette 4óra 10 perces idővel. A 200-on a legjobb időeredmény Sárosi Jánosé volt (7óra 30 perc), annak ellenére, hogy nem a legfiatalabbak közé tartozik.
Jövő év június első szombatján újra 2x100!

Minden telejesítőnek szívből gratulálnak a rendezők:
Rajt: Lévai Attila, Keményfi Balázs, Sárszegi Attila
Söprű: Sárszegi Attila
Berkesd pontőr: Dr. Novotny Iván
Szederkény pontőr: Lovas Mónika, Gelencsér Gábor
Nagyharsány pontőr: Freilits Rolf
Cél: Dr. Novotny Iván, Keményfi Balázs
Élelembeszerző: Keményfi Márti
Eredménylista 100 km itt, 200km itt.

Képek itt.
Fotó: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs
Lejegyezte: Keményfi Balázs


2008.05.31 - 06.01. „Szent Márton útja I.”

Útvonal:
Pécs – Pellérd – Görcsöny – Diósviszló – Kórós – Baranyahídvég – Kisszentmárton – földút – Hírics – Vejti – Drávasztára – Révfalu - Felsszentmárton – Sellye – Vajszló – Hegyszentmárton – Baksa - Görcsöny – Pécs. Táv: 144 km.


A túra egy részének útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Mit kell tudni a Szent Márton Útról, illetve a névadó szentről?
Az Európa Tanács 2005-ben a Szom­bathelytől Toursig vezető útvonalat Európai Kulturális Útvonallá nyilvá­nította, hogy Európa legnépszerűbb szentjének, Szent Mártonnak életét és kultuszának kiemelkedő emlékeit bemutassa.
Szent Márton Szombathelyen, az egykori Savariában született. A Római Bi­rodalom katonái közül nemcsak vitézségével, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétévei tűnt ki. Amiens városkapujánál egy didergő koldusnak adta köpenye felét. Ál­mában Jézus elmondta neki, hogy ő volt a koldus, akivel jót tett. A látomás hatására keresztényé lett, elhagyta a katonai pályát és térítő útra indult. Savariába hazatérve édesanyját is megkeresztelte. Később a franciaországi Poitiers-ben kolostort alapított. 371-ben a toursi keresztény közösség püspöknek választotta. A tisztség elől a baromfi ólba próbált elbújni, de a li­bák gágogásukkal elárulták. Ezért lett jelképe a lúd. Püspökként emberszeretete, jósága és kiváló szónoki képes­sége nagyon népszerűvé tették. Candes-ban halt meg 397-ben. A Frank királyok és Gallia védőszentje lett és az egész keresztény világon elterjedt tisztelete. Európában több mint háromezer település és templom viseli a nevét.
Bővebb információ itt.
Több kijelölt Szent Márton Út közül egy Somogyot és Baranyát is érinti. Ez alkalommal keztdük el gyűjteni a pecséteket az igazolófüzetbe. Ezúttal Kisszentmárton, Felsőszentmárton, Hegyszentmárton, Baksa emlékhelyeit érintettük.
A kétnaposra tervezett sátras túrára indulását szép számú résztvevő várta a Kertvárosban meghirdetett gyülekezőhelyen.
Sajnos az út első felről nem tudok beszámolni, mert a Révfaluba tervezett táborozás előkészületei (fűnyírás stb.) miatt fiammal csak Vejtiben csatlakoztunk a csapathoz. Vejtiben 25 kerékpáros várt ránk néhány percet, majd a Drávával párhuzamosan nyugatra haladva kisforgalmú (Mi az hogy! Egyetlen autóval sem találkoztunk!) úton jutottunk el a Drávasztárai kikötőbe. Itt felelevenítettük a néhány éve vízitúra során helyben szerzett élményeinket. Szép volt a Dráva, ami most eléggé magas vízállást mutatott. A horvátországi Papuk hegység is jól látszott, ami szintén túráink célpontja.
Miután kibámészkodta magát a csapat, a Dráva töltésen vezető aszfaltozott kerékpárúton mentünk Révfaluba, ahol az éjszakát töltötte ük. Itt is lementünk a partra, majd egy kis körsétával megnéztük a nyolcvanas évek végén kihalt, jelenleg már üdülőfaluként működő települést.
A séta után G. Péter főszakács irányításával főztünk egy jó adag paprikáskrumplit szabadtűzön. A csapat éhes lehetett, mert hamar elfogyott. Este tábortűz mellett szalonnasütés, nótázás, beszélgetés következett, jó hangulatban. Ez idő alatt lezajlott a fürdőszobában a fürdési procedúra is, ami a nagy létszám miatt kissé sokáig tartott, de a csapat becsületére váljon, mindneki türelemmel volt. Az éjszaka csendjét csak a sátrakból, és a ház padlásából jött horkolás törte meg.
Iván bá másnap reggel 9.00-ra tűzte ki az indulást, amit sikerült is tartani. Mindneki rutinosan csomagolta a sátrát, és pakolta fel a cuccot a kétkerekűre. Az utat a gáton vezetett kerékpárúton folytattuk Felszőszentmártonig, ahol a templom megtekintése után újabb igazolás begyűjtésére volt mód.
A családom és magam részéről itt búcsút vettünk a csapattól, mert még estig maradtunk Révfaluban.
A csapat hazafelé úton még Hegyszentmártonban és Baksán is pecsételhetett. Józsi Hegyszentmárton után "tudott az erdőn át egy rövidebb utat" (ez már nálunk szlogen).

Gondolom, hogy mindenki szép élményekkel térhetett haza erről a nyár elejei bemelígítő csomagos túráról.
A következő Szent Márton túra 2008. augusztus 16-án lesz Pécsdevecser, Nagybudmér, Márok, Máriakéménd érintésével.

Bodrogi Frigyes képei itt.
Keményfi Balázs képei itt.

Túravezető: Dr. Novotny Iván
Lejegyezte: Keményfi Balázs