2015.09.26. KulTúra (Kerékpáros)

Útvonal: Pécs - Kozármisleny - Újpetre - Palkonya - Villánykövesd - Kisjakabfalva - ugyanez visszafelé, Villánykövesdi pincelátogatással.
Táv: 74 km Szint: 250 m

Program: Az útvonal az unalmas és megszokott: lefelé hátszeles, visszafelé szembe szeles. A megállók és a program, azonban kivételes.
Kisjakabfalva közelmúltban felújított közösségi háza, a Fehér Ház méltó helye lett a település rendezvényeinek. Az épületben látható egy képsorozat, arról milyen is volt régen a község. Ide is bekukkanthatunk. Ezt követően a Konrád házat nézzük meg vezetett „túra” keretében. A ház korhű berendezése és hangulata a Somogyi család történeteivel adja vissza igazán a képet egy mezőgazdaságból élő, a jelenleginél sokkal népesebb sváb faluról. A ház istállója is tartogat meglepetéseket, lovaskocsikkal, falóval és talán igazi lóval is találkozhatunk.
Következő megállónk a Villánykövesd védjegyévé vált pincesoron található Láng Pincénél lesz, ahol fröccsel és zsíroskenyérrel várnak minket. Aki többet szeretne fogyasztani, annak javaslom a bor elvitelre történő becsomagolását, azaz palackban is lehet vásárolni. Aki pedig helyben szeretne többet kóstolni, annak hazafelére javaslom a vonatot, mely kétóránként megy Pécsre. :)
A hazaút is ugyanazon az úton vezet, de aki bírja és kedve van, az mehet Bóly felé is kerülővel.
A visszaindulás a hangulattól függ, késő délutánra tervezem.

Túravezetőként nem kicsit aggódtam az időjárás miatt. Vasárnapra tűztem ki az esőnapot, de akkora sem ígértek jobb időt. Közvélemény-kutatás után az elszánt kemény mag azt mondta, hogy kicsi esőt túlélünk, induljunk. 9 órakor nyolcan gyűltünk össze a 48-as téren, eső nem esett.  S. Attila és felesége a kozármislenyi körforgalomnál. R. Laca pedig Újpetrén csatlakozott. Marcelláék Bólyból, L. Móni pedig Szederkényből indult, így velük Kisjakabfalván találkoztunk. Útközben csak annyi időre álltunk meg, hogy bevárjuk egymást. Lefelé kis hátszél segítette a csapatot, egyszer kicsit eleredt, de nem volt vészes,  a rutinosabbak felkészültek mindenre. Újpetre felé haladva látszott, hogy a felhőzet nem olyan egységes, hogy nagy zuhit kapjunk.  Ha lefelé megússzuk, akkor visszafelé sem lehet gond, legfeljebb vonattal jövünk haza.
Kisjakabfalvára érve a Konrád háznál már lélekmelegítővel várták a csapatot. Nem hitték el, hogy ilyen időben is letekerünk. :) A házat a Somogyi család egyik tagja, Somogyi József mutatta be. Mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik, több cikluson keresztül volt a falu polgármestere, jelenleg önkormányzati képviselő. Testvére, dr. Somogyi László, a ház tulajdonosa pedig orvos, szintén önkormányzati képviselő. József három órán keresztül mesélt a családjuk, a ház és a falu történetéről. Azért csak ennyit, mert a program másik részére is oda kellett érnünk. Pár mondatban le sem lehet írni, hogy ez a ház, mely majdnem az enyészeté lett mekkora munkával, szívvel-lélekkel lett felújítva és berendezve, energiát, pénzt nem kímélve. Azt hiszem ez pár sorból és néhány képből nem is derül ki, csak ha valaki személyesen is meglátogatja. (www.konradhaz.hu, előzetes bejelentkezéssel bármikor látogatható). Tájházban már szinte mindenki volt, de a személyes történetek, azok amelyek feledhetetlenné teszik a látogatást. Hihetetlen gazdagon berendezett szobákban a hétköznap használatos korabeli eszközöktől kezdve, a kézzel egyedileg festett falmintákon és felújított freskón keresztül a lovaskocsik és mezőgazdasági felszerelések gyűjteményéig annyi mindent láttunk, hallottunk. Szinte minden tárgynak története van. Személy szerint én még elnézelődtem volna a családi fotókon, a bútorok faragásán, a térképeken.  Zárásként egy pohár bor kíséretében még bevezetést kaptunk a szürkemarha tenyésztés rejtelmeibe, majd rövid látogatást tettünk a felújított Fehér Házban, mely a falu közösségi életének helyszíne (falunap, szüreti bál. Elszármazottak napja, gyerekprogramok). Megköszönve a szíves vendéglátást és az idegenvezetést (volt is mit, mert a belépő árát nem kellett kifizetni) elindultunk Villánykövesdre, az alsó pincesoron található Láng Pincébe. Láng Zsolt és Roland fiatal borászok egy hármas borkóstoló keretében adtak ízelítőt boraikból. A zsíros kenyér és borok elfogyasztása megtette a hatását, a csapat hangulatát tovább emelte és erőt adott a hazaútra. A pincében üdvözölt minket a falu polgármestere, Róth Ervin.
Pécsiekre hosszabb út várt és a korai sötétedés miatt fél 5 körül sajnos haza kellett indulnunk, bár szívesen kitöltöttünk volna még néhány üveg bort. A szederkényi és bólyi különítménytől elköszönve elindultunk. Hazafelé sem áztunk meg, kicsi szembe szél volt, de mindenki rendben hazaért.
Köszönöm a résztvevőknek, hogy a kiszámíthatatlan idő ellenére ennyien eljöttek.
Örültem, hogy az őszi túranaptárhoz idén is hozzá tudtam tenni egy tartalmas programot.



Lejegyezte: Dr. Tárnai Márti


2015.09.20. Tekerjünk, hogy tekerhessünk - avagy kerékpárút Pécsvárad és Bátaszék között?

Az eredeti kiírás



A túra előtt két héttel megkeresett F. Kati, hogy a  "Tekerjünk, hogy tekerhessünk" rendezvényre a Pécsről jelentkezőket vezessem le az indulás helyszínére, Pécsváradra illetve intézzem a jelentkezést a csapat nevében. A rendezvényen, annak célja miatt egyébként is részt vettem volna,  így szívesen vállaltam a feladatot. Jelentkező is volt bőven, szépen alakult a csapat. Az már látszott napokkal a túra előtt, hogy az idő pont addigra fog elromlani. Reggel 7.30 kor találkoztunk a Budai vám - Tesconál, végül hatan indultunk neki, további négy fő Pécsváradig autóval jött. Hiába bűvöltem már kora reggel a radarképet, nem lett jobb. Túravezetőként nem tehettem meg, hogy papírkutya módjára, megijedve egy kis esőtől lemondom a vezetést. A csapat ugyan megfogyatkozott, de lelkesen vágtunk neki a távnak. Annyira nem is volt vészes, fázni nem fáztunk, az eső sem esett annyira. Pécsváradon már fogadtak minket a szervezők. Az egyre jobban zuhogó eső ellenére egyre többen jelentek meg, mert ugye akkor kell tekerni, amikor jól esik. 9 órakor el is indultunk, a szervezők kísérőkocsival jöttek, biztosítva a szervizelést illetve ha valaki elfáradna az beülhetett a falubuszba. Első megállónk Lovászhetényben volt, ahol a kultúrházban kicsit melegedhettünk, szárítkozhattunk. Az eső elállt, kezdett világosodni, felcsillant a remény, hogy az előttünk álló pár tíz kilométert nem szakadó esőben fogjuk megtenni. A következő megállónk Erdősmecskén volt. Jeges tea helyett forróval vártak minket, zsíros kenyér és kalács kíséretében, sőt még a diófa termését is megdézsmáltuk, közben pedig kiteregettünk a biciklikre. Dimbes-dombos útvonal harmadik betérője Feked volt, a tea és a zsíros kenyér mellett még stifolder is jutott. Megtudtuk, hogy évente egyszer Fekeden stifolder fesztivált rendeznek. Szebénybe vezetett tovább az utunk. A főútról bevezető út a csapat egyik másik tagjának mumus volt. Végül legurultunk a faluba egy pogácsa és tea erejéig, aztán kaptattunk vissza szépen a főútra. Bevárva a folyamatosan növekvő létszámú csapatot (kb. 50 fő) az elágazótól legurultunk Véméndet elkerülő úton egészen Palotabozsokig. Itt csatlakoztunk a Bátaszék - Mohács útvonalon érkező legalább 100 fős csapathoz. Talán ők reggel egy fokkal jobb időben indultak, így nem rettentek meg az időjárástól. Palotabozsoktól rendőri felvezetéssel mentünk Véméndre, a sportcsarnokhoz, ahol a szépen faragott székelykapu előtt összeálltunk egy csoportképre, már amennyire lehetett. A sportcsarnokban megkaptuk jól megérdemelt ebédünket egy tál gulyás formájában. Pár szót tudtunk váltani a szervezők közül Véménd Polgármester Asszonyával és R. Tamással, aki a pécsváradi csapatot végigkísérte. Megköszöntük, hogy részt vehettünk a rendezvényen és kifejeztük reményünket, hogy jövőre is jó lenne egy ilyen találkozó.  A sportcsarnokban még folytatódtak a programok, nekünk azonban el kellett indulni visszafelé B. Frigyes által megtervezett erdei aszfaltos úton. Szép útvonalon jöttünk, az erdő csöndes volt, hosszú kaptatók és lejtők váltották egymást. V. Ferinek majdnem sikerült két őzet felültetni a kormányra, épp előtte suhantak át. Egyébként belefutottunk kicsit az erdőlátogatási tilalomba is, lévén, hogy vadászszezon van. A 6. sz. főútra értünk ki, kicsit gurultunk rajta, majd a régi hatoson folytattuk az utat Pécsváradig. Innen négyen mentünk tovább Pécsig, az utolsó néhány emelkedő már igazán nem hiányzott, mivel a jó öreg, minden jóval felszerelt, nehéz bringámmal voltam. Nekünk kb. 108 km lett a vége, nagyon elfáradtunk.
A reggeli kellemetlen időjárás ellenére egy nagyon jól sikerült rendezvény részesei lehettünk, a szervezésben sem volt hiba. Jó volt látni, hogy a használaton kívüli kerékpárutak kialakítása, mint cél ennyi embert megmozgatott a térségben és 17 település fogott össze az ügy érdekében. A résztvevők létszáma egyértelműen a kerékpárút megépítése iránti igényt igazolja, nem beszélve arról, hogy a projekt megvalósulása a falusi turizmus fellendítése szempontjából is fontos lenne. Reméljük, hogy jövőre is megrendezésre kerül ez a kerékpáros találkozó és egyszer a kerékpárutak avatása lesz a program.

Lejegyezte: Tárnai Márti

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.09.19. Kerékpártúra Eszékre

Útvonal: Nagyharsány - Beremend - Bolman - Jagodnjak - Novi Ceminac - Dárda - Bilje - Eszék, ugyanerre vissza, + Petárdán megálltunk fagyizni.

A túra útvonala térképen: https://www.endomondo.com/users/6620357/workouts/604534103

Táv: 110 km szintemelkedés 0 m

Túravezető: Csiszár Gábor


Szeptember 19-én kerékpártúrát szerveztünk Eszékre.

Mivel jómagam igencsak régen jártam már errefelé, így elsősorban a városnézés volt a cél. Úgy terveztük, hogy legalább 3-4 órát szeretnénk Eszék városában tölteni és ott rendesen körülnézni.


Szép, őszi, napsütéses időben, 8 fővel indultunk neki eszéki túránknak.
Előző nap felmerült, hogy a migráns helyzet miatt meg kell változtatnunk a kiírt túraútvonalat magyarországi  körútra. Szerencsére jól döntöttünk az eredeti program mellett maradva annak ellenére, hogy Beremenden egy bácsika azt kérdezte, hogy miért megyünk a határ felé, hiszen az le van zárva. Láttuk a várakozó buszokat, amik a migránsokat várták, hogy elszállítsák őket. Abban persze kissé bizonytalanok voltunk, hogy hogyan jutunk vissza Magyarországra, hiszen kérdésünkre, hogy visszafelé nem lesz-e  a határ zárva, a határőr nem tudott válaszolni. Erre az esetre is volt forgatókönyvünk, Drávaszabolcs felé jöttünk volna haza. Túravezetőnk ebbe bele is ment, így gyors személyi igazolvány ellenőrzéssel átléptünk Horvátországba. A helyzet miatt szinte nem volt jármű az úton, úgy tudtunk kerekezni, mintha autóktól elzárt bicikliúton mennénk.  Nagyon sok szemetet láttunk viszont az út két oldalán a határ közelében, amit a migránsok hagytak ott maguk után.
Cs. Gábor túravezetőnk, igazi túravezetőhöz méltóan segítette egyik társunkat. Egymás mellett kerekezve, folyamatos biztatással segítette a tempósabb haladását. Könnyed, 3 órás tekeréssel – melybe pihenőket és fényképezést is beiktattunk - értünk a déli órákban Szlavónia legnagyobb Dráva parti városába, Eszékre. Miután végigtekertünk a város korzóján, amely tele volt éttermekkel és felszabadult emberekkel, a gyalogos-kerékpáros Dráva-híd tövénél megálltunk ebédelni, majd ezután következett a városnézés.
Az Óvárossal, a város legöregebb negyedével kezdtük. Az Óváros szerves része a XVII. században épült vár, mely védett műemlék. Az alatta húzódó óvárosi várkapu bejáratán és környékén felújítás zajlik. Ez nagyszerű dolog, hiszen nagyon sok helyen még látni az épületek homlokzatán a délszláv háború lövésnyomait – bár ezeket valószínűleg itt-ott tudatosan is meghagyják.  Az Óváros szívében helyezkedik el a Szentháromság tér, mely nevét a középpontjában található Szentháromság szoborról kapta. Körülötte pompás épületek és szabadtéri kiülős étterem várja a turistákat.
Ezek után kapaszkodtunk fel a várfalra, ahol nagyon szép kilátás nyílt a várra,  a Drávára és a folyópartra. Itt is nagyon szép fényképeket készítettünk. Az Óvárost elhagyva gyönyörű úton, régi, szép, patinás felújított épületek mellett jutottunk el a város új terére a Stracenica térre, melynek közepén látványos szökőkút áll. A tér mellett található a város jelképének számító Szent Péter és Pál templom, melyet szerencsére belülről is meg tudtuk csodálni. Érdekessége, hogy a templom harangtornya 90 méter magas, és 3.000.000 vörös téglából építették. A helyi Konzum áruházban feltöltöttük magunkat egy kis édességgel, rizses csokival. Ezek után még egy kis pihenésre, fürdésre is hagytunk időt a Dráva északi oldalán található Copacabana strandon. Túravezetőnk itt is élen járt. Egyedüliként, bicajos szerkóban, nyakig merülve bement fürdeni a hideg vízbe, melybe rajta kívül csak egy pár helyi merészkedett. Itt a parton még egy esküvői fotózást is láthattunk. Nagyon hangulatos 4 órát töltöttünk a városban, de aztán ideje volt hazaindulnunk.
Hazafelé szinte végig északi szembeszélben tekertünk, de ez nem vette kedvünket. Szerencsére sem Eszéken, sem az úton hazafelé nem találkoztunk migránsokkal, így a határon simán vissza tudtunk jönni. Nemúgy B. Friciék, akiktől Eszéken külön váltunk és a töltésen tekertek haza. Mint később megtudtuk Tőlük, ők a határon belefutottak egy migráns csoportba és amíg buszra nem tették őket, Friciéket sem engedték be az országba. Mi még a határ előtt, Petárda településen megálltunk egy finom fagyira, de úgy tűnt, hogy a fagyiárus nem értett jól magyarul, mivel 2 gombóc fagyi helyett hatalmas, kb. 4-5 gombócnak megfelelő adagot kaptunk és mindezt 300,-Ft-ért. Még egy önfeledt libikókázásra is maradt egy kis energiánk a túravezetővel a cukrászda melletti játszótéren.
Miután beléptünk Magyarországra, a határtól kezdve egészen a Beremend tábláig mintegy 48 kiszuperált csuklósbusz mellett tekertünk el. Katonákat, rendőröket láttunk az út mellett sétálni, sőt katonai jármű  is elment mellettünk, mely vízágyút szállított.
Köszönet a csodálatos napért a túravezetőnek, túratársaknak, a szép időnek és a szerencsének.




Lejegyezte:  Herr Róbert


Bodrogi Frigyes fotói

Csiszár Gábor fotói
Rostás Laca fotói
Herr Róbert fotói

2015.09.17-20. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 10. szakasz (GY)

Útvonal:  Zalalövő (GCJaMa) - Pacsa - Felsőcsöde - Pusztaszentpéter - (GCPSZP) (Lásd a Remeteidő c. filmet)- Kerkakutas - Alsószenterzsébet - Felsőszenterzsébet (GCKVFE- Kógyár - Szentgyörgyvölgy (26 km) (GCSZMI) - Asszonyfa - Velemér (31 km) (GCVLMR) - Gödörháza - Ritkási domb mérőtorony - Magyarszombatfa - Szomoróc - Kercaszomor (43 km) - Senyeháza - Őriszentpéter (54 km) (GCORIT) - Keserűszer - Szalafő (62 km) (GCFPOR) - Papszer - Kondorfa (68 km) - Hegyhátszentmárton (80 km) (GCHEK) - Ivánc - Felsőmarác (83 km) - Himfai tó (GCHMFT) - Halogy (89 km) - Nádasd (93 km) (GCRTND)
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt:  1. nap  2. nap  3. nap  4. nap  Az egész egyben

Végre újra KÉK-ezünk.  És jó az idő és végig azt is ígérik az időjósok. Lehet hogy mégis én vagyok a KÉK-en a jóidőfelelős?
Nagyon sok féle megoldást választottunk már a szállásoknál. Voltunk turista házban, falusi vendégházban, még át nem adott, éppen befejezett önkormányzati épületben, iskolai tanteremben. Wellness szállodában és sátorban még nem aludtunk amióta elkezdtünk kéktúrázni. Valószínű a wellness-t kihagyjuk, de a sátras megoldást erre a szakaszra terveztük. Nem nagyon volt megszervezve, csak a naponta teljesítendő távok voltak meghatározva (de minek?, mindig többet mentünk 5 km-rel)
Kevesen mentünk (5 fő), ezért egy autó is elég volt. L. Ági és F. Karcsi új csapattag és nagyon jó társaság.
Óriási csomagokat pakoltunk össze és sajnos igen nehezeket. Nekem 15 kg volt teli kulaccsal, szendvicsekkel.  Nagyon korán indultunk, de ez már így szokás, mert elég messzire kell utaznunk egyes szakaszokért. Zalalövőn hagytuk az autót és elindultunk a négy napra. A hátizsákot felvenni is nehéz volt, de szerencsére az állomáson már le is rakhattam, mert rögtön itt volt az első pecsételő hely. Kéktúrás pecsétjük volt, de én kértem egy MÁV-os pecsétet is. Szeretem, hogy tele van a füzetem mindenféle pecséttel, nagyon érdekesek.
Nem tudom, mi lenne velem, ha egyedül állnék neki a túrának (valószínű ilyen elő nem fordul az életemben), mert elképzelésem se volt, hogy merre kell menni a Zala folyón átkelve jobbra vagy balra. Még szerencse, hogy térképpel, kütyükkel felszerelt csapattársaim voltak és elindultunk Pacsapuszta felé. Itt egy elhagyott malmot néztünk meg, ami egy magánház udvara mögött található, de megközelíthető úgy is, hogy nem kell átmenni az udvarukon, mint utóbb kiderült. Mi átgyalogoltunk rajtuk.  Pacsai szőlőhegyen átkelve rájöttem, hogy egy vegetáriánus itt hozott élelem nélkül is ellehetne. Alma rengeteg és mindenhol  (rét közepén, falu végén, út szélén), szőlő is sok helyen, dió folyamatosan az utunk során. Folyamatosan ettünk.
Felsőcsöde előtt az erdőben fakitermelés volt. Kitermelték a jeleket is. Aki erre jár készüljön fel, ha nincs GPS navigációja könnyen eltéved. Nehezen, de átvergődtünk az irtáson és irányba álltunk.
A képeket nézegetve szoktam írni a túraleírást és mindig újból előjönnek az élmények, érzések. Örökké hálás leszek mindenkinek, aki hozzásegített, hogy részt vehetek ebben a kalandban.
Csödén csak átgyalogoltunk és utána az erdőben biztosan észre sem veszem az elhagyott temetőt (Pusztaszentpéter) ha nem kell ládázni. Mindig mondtam, hogy érdemes geoládás társasággal tartani, mert érdekes helyekre mászkálnak el.
Pusztaszentpéteren az Oszkár tanyán található a pecsét. Barátságos házaspár fogadott minket és jól elbeszélgettünk és meg is éheztünk. Az ebédünket mégis kicsit arrébb terveztük, mert a közelben ládát kellett keresni. Nagyon jó volt már leülni, enni és persze hosszabban megpihenni. Legeslegjobb az lett volna, ha itt alszunk is egyet. Hát nem aludtunk, mert hosszú a táv, nehéz a csomag és a szálláshely is bizonytalan.
Nem tudom, hogy mennyit mentünk Felsőszenterzsébetig, de szerencsére megint ládáztak a fiúk és én kicsit haldokolhattam. Már nagyon fáradt voltam. Azt hiszem nem a kilométerek fárasztottak, hanem a nehéz hátizsák. Ezen a településen van egy Makovecz Imre által tervezett Bagoly-ház. Nem tudom mire használják, de szerintem a karbantartása vagyonokat emészt fel .  Megnéztük a haranglábat is és elindultunk Szentgyörgyvölgy felé. Itt már nem nagyon élveztem a tájat és a túrát sem és nyűgös is voltam meg fájt mindenem. Nem tudtam mennyit kell még menni és valami jó szálláshelyben reménykedtem. Sok nyomorom volt már ezen a részen.
Szentgyörgyvölgy nagyon hosszú falu egyszer kocsival is meg kell nézni lehet hogy akkor más lesz a véleményem. Csak mentünk és mentünk én már kissé lemaradva. Aztán jött a templom. Érdemes megnézni nagyon szép lesz, de most felújítás alatt volt. Még így is gyönyörű. Gondoltuk itt a templom környékén megszállhatnánk. Átmentünk a parókiára és a lelkészt kérdezgettük, hogy mi a véleménye egy sátrazásról. Az udvarára invitált, ahol sík füves udvar fogadott, kerti csappal, paddal, asztallal és kinti WC-vel.  Ez már majdnem wellness.
Sátorállítás előtt meglátogattuk a helyi kocsmát, mert mindenki vágyott már valamilyen buborékos italra és persze itt volt a pecsét is. Éssssssssssssss wifi. Éljen elért végre a 21. század. Én ezt így szeretem, csend, béke, nyugalom, szép táj, jó társaság, de a végén legyen ott a durva valóság a neten keresztül.
Sátor állítás, vacsi, fürdés és szundi. Úgy vettem észre, hogy mindenki rendesen elváradt. Mondjuk F. Karcsin nem nagyon látszott, de még nem ismerem, lehet hogy jól titkolta. Éjszaka semmi horkolás. Szerintem mindenki olyan mélyen aludt, hogy még horkolni is elfelejtett.
Másnap reggel alaposan megnéztük a templomot, elbúcsúztunk a lelkésztől és elindultunk. Ja és megvarrtam a talpam. Ilyen még nem fordult elő velem, vízhólyagos lett a talpam. Ettől függetlenül egész jól regenerálódtam, mert minden gond nélkül sikerült az indulás.
Hamar elértünk Velemérre, ahol egy 1270-ben épült templom áll. Ezt mindenkinek látni kell. Itt a 13. században is emberek járkáltak. Számomra ez olyan misztikus és felfoghatatlan. Azt hiszem ezért szeretem a régi dolgokat, mert olyan borzongató amikor arra gondolok, hogy hány generáció látta ugyan azt amit abban a pillanatban én. Ez a templom túlélt háborúkat, tűzvészeket, viharokat, ilyen-olyan rendszereket és még sorolhatnám. Nekem ez egy kicsit csoda.
Veleméren N. Balázs is varrogatta a vízhólyagjait, mert Ő sem úszta meg. Talán neki is nehezebb volt a csomagja, mint amit megszokott?
Velemér egyébként egy hangulatos falu tele régi és szépen felújított házakkal, rendezett portákkal.
Gödörháza után kicsit kalandoztunk egy gyönyörű erdőben a Ritási-domb felé, ahol egy kilátó van, olyan mint a Zengőn. Akár milyen fáradt is voltam az ilyen kilátókba fel kell menni. Megérte, pazar volt a kilátás.
Innen elgyalogoltunk a szlovén-magyar határra, hála Schengennek.

Magyarszombatfára értünk, ahol az ebédidő is elérkezett. A bolt és egy kocsma egymás mellett. Volt aki hamburgerezett valaki a hazait falatozta, de mindenkinek jól esett a buborékos ital, a jó kis ebéd és a pihenés. Ez a település egyébként tele van látnivalóval, aki kocsival jár erre, szánjon rá időt.
A nagy szieszta közepén jön felénk a körzeti rendőr és igazoltat (lehet hogy tudott a határátkelésünkről?).  Mint utóbb kiderült bejelentették, hogy menekültek járkálnak a környéken, hát mi voltunk azok. A hírek nem nagyon értek el minket már két napja a menekült ügyről, de lehet hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik? Azért számomra megnyugtató volt, hogy itt vigyáznak az emberekre, így ránk is.
Elindultunk Kercaszomor felé, ami szintén egy nagyon szép falu. Nekem már elég gyakran pihenőre volt szükségem, itt is kicsit megfeküdtem. Aztán indulás után egy elszabadult gyönyörű ló elterelte a fájdalmaimról a figyelmem. Csodaszép volt, hogy az elszabadult paripa a kerítésen kívül a társai pedig belül vágtattak egymás mellett föl-le. Azt hiszem meg volt rémülve a kinti.
A képeket nézegetve azt látom, hogy Kercaszomor után is ülök és utána is az összes képen lemaradozva látom magam. Hát emlékeim szerint rettenetesen fáradt voltam. És még nem tudtam milyen lesz a szállás és mennyit kell menni a sátorállításig.
Őriszentpéteren pecsételtünk a központban található étteremben és csak abban reménykedtem, hogy a faluban találjunk valami sátrazásra alkalmas helyet. Itt ajánlották a focipályát, gondoltuk megnézzük. Itt komoly sportélet folyt focistákkal, küzdősportosokkal, játszóterező gyerekekkel, bámészkodókkal. Gondoltam, na szép ebből sem lesz itt sátrazás ennyi emberrel. Azért kérdezősködtem és a második megkérdezett adott egy telefonszámot és máris hívhattam Őriszentpéter SE vezetőjét. Természetesnek vette kérésemet a sátrazáshoz és javasolta, hogy az öltöző épület mögött legyünk, mert így közel lehetünk a kinti csaphoz. A közeli WC-t, mosdóval is nyitva hagyták nekünk. Kell ennél nagyobb luxus? Lehet hogy én egy mázlista vagyok? De akkor miért nincs velem napközben egy sherpa? Nagyon jót aludtam és a reggeli piac sem zavarta meg a készülődésünket, mert a sátraink ezek szerint a lehető legjobb helyre állítottuk fel. A csoportkép elkészítése után visszamentünk a központba az élelmiszer tartalékaink feltöltése végett. Kicsit megijedtem bevásárlás után, mert elkezdett szemerkélni az eső. Nem erre készültem és semmi kedvem nem volt megázni. Szerencsére csak rémisztgetett minket az időjárás, de esni nem akart nagyon, ezért elindultunk. Kicsit templomoztunk, geoládáztunk a falu végén és legnagyobb rémületemre már roggyantnak éreztem magam, jó volt levenni a hátizsákot.  Nem maradhattam ott és a többiek miatt is menni kell, mert ezt vállaltam. A talpam fájt, a vállam hasogatott, de az volt a szerencsém, hogy nagyon szép és kalandos helyeken mentünk, ezért néha elterelődött a figyelmem a nyomoromról. A Zala folyón könnyű volt átkelni, mert kiszáradt ez a szakasza.
Szalafő elején megint szükségem volt pihenőre. Mindig beleegyeztek könnyedén. Lehet hogy mások is fáradtak voltak? A faluban bekukucskáltunk a jégverembe és tovább indultunk a Ferencz porta felé, mert rajtuk keresztül halad a túra útvonala. Jó hangulatú porta volt sok állattal. Ez a település is megérdemli, hogy hosszabb időt eltöltsön itt az ember. Szalafő végén szerencsére ismét volt geoláda, amihez le kellett térni a KÉK útvonaláról. Persze vállaltam, hogy vigyázok a hátizsákokra, míg a ládázók elgyalogoltak a dobozig. Nagyon szükségem volt már a pihenésre.
Lehet, hogy innen már valaki másnak kellene a túraleírást írni, mert szerintem már csak arról fog szólni, hogy milyen fáradt voltam és hol pihentem. Kondorfa egyik végén biztosan volt heverés és a kocsmában is egy nagyobb szieszta, mert ott ebédeltünk. Buborékos italok a kocsmából és hazai elfogyasztása a kocsmáros engedélyével. És free wifi.
Tovább indultunk a Lugos patak mentén és N. Balázs kritikusan figyelte végig  a jelzés festéseket, melyekkel egyáltalán nem volt megelégedve, jogosan.
Én inkább a gombákat figyeltem és rengeteget láttam, őzlábakat. F. Karcsi ismeri a gombákat és mivel eldöntöttük, hogy a következő szálláshelyünkön nem sátrazunk, hanem turista házban alszunk és a foglalás megtörténte után kiderült, hogy konyha is van az épületben kicsit gombásztunk. Maradjunk annyiban, hogy Karcsi szedte és cipelte a szatyornyi őzlábat és azt hiszem pár pöfeteget. Én már figyeltem egy ideje, szerintem Ő nem fáradt el, nem tudom miből van, talán vasból?
Ivánc településen volt a szállásunk. A faluba érve a templomba invitáltak minket, mert aznap volt a Templomok éjszakája program. Nekem tetszik, hogy már mindennek van éjszakája, jó dolgok ezek. Nem sokat időztünk, mert fáradtak és éhesek voltunk.
Elfoglaltuk a szállásukat, ami nagyon igényes és tiszta volt. Mindenkinek ajánlom. Elmentünk kocsmázni, pecsételni és facebook-ozni. Jancsipapa a jelszó a kocsmában. Nem tudom miért jegyeztem meg, de nem megy ki a fejemből. Itt is menekültnek néztek minket a kocsma vendégei egy rövid időre. Csak nincs valami baj velünk?
Szállásunkon F. Karcsi nekiállt a vacsora főzésének. Kicsit bele kontárkodtam, talán nem kellett volna, mert nagyon ideges lett a szakács. Nem volt sok alapanyag, csak só, víz, szalonna és gomba. Karcsi a kiolvasztott szalonna zsírjában a gomba egyik  részét megsütötte. A többi  gombát a húsosabb szalonnával megpároltam, így kétféle vacsora került tálalásra. Nagyon sokat ettünk és mindenki jól lakott. Forró vizes tusolás után a pihe-puha ágyikókban mindenki aludt mint a tej.
Másnap reggel kocsmázással kezdtünk és Felsőmarác felé vettük az irányt. Rengeteg pihenőhely volt az utunk során szerencsére, mert majdnem az összes pihenőt igénybe vettem (tótfalui, himfai).
Nem tudom, hogy vergődtem el Halogyra, de biztosan ott voltam, mert van pecsétem onnan. Ezen a napon nem mentünk sokat csak 15 km-t, de ez már a negyedik nap. Olyan lazázósnak tűnt a többi nap után ahol 30-35 km-t mentünk. Még arra is lett volna időnk, hogy tekézzünk, ha az előző napi versenyen nem rontják el a pályákat a versenyzők. Volt időnk sokat ejtőzni a halogyi kocsmában ránk is zárták ebéd időben.
Nádasdra a hosszú pihenő után indultunk és sikerült odaérnem. A templom kertjében töltöttük el az időt a busz indulására várva. Ettünk, fényképezkedtünk, pihentünk és nézegettük a sok látnivalót. Egyszer csak jön a plébános és egy falubeli asszony. Kaptunk egy zacskónyi pogácsát és egy nagy flakon bubisvizet. A plébános pedig idegenvezetést javasolt a templom körül. A rengeteg látnivalót így egészen más volt megnézni, mert nagyon szakszerű volt a tájékoztatás ugyanis a plébános aktív résztvevője volt a 11. századi rotunda feltárásának.  Sajnos az idegenvezetés nem lehetett teljes, mert a buszhoz kellett indulnunk.
Buszozás vissza a kocsihoz Zalalövőre. Túléltem, éjen! Ha nem próbálom ki a gyalogos, sátras túrázást akkor örök életemben bántam volna, de ha túrát szervezek akkor biztosak lehettek benne, hogy nem kell cipelni a sátrat, mert többet ilyet nem csinálok.

Lejegyezte: Miklovich Csilla


Csak egy gondolatot fűznék hozzá. Valóban nem volt könnyű teljesíteni sátorral ezt a szakaszt. Én is nagyon elfáradtam, de annak tudom be, hogy fél év bringázás után ez volt az első gyaloglásom. Minden átmenet után indultunk négynapos sátras hátizsákos gyalogtúrára. Más izmokat mozgat a bringa, és más izmokat a gyaloglás. Ha betartottuk volna az átmenetet, nem lett volna ilyen nehéz. A sátor a szabadságot adja, a ház a kényelmet.

Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap  3. nap  4. nap
.

Eladó

Eladó a képeken látható két teljesen új ruhadarab. Az egyik egy átmeneti kabát (Gelert), szél és esőálló, belül hálós béléssel, gallérba hajtogatható kapucnival (túrázásra jó lehet), a másik egy kapucnis cipzáras szürke pulcsi (La Gear). A méret az angol 18, (XXL), de valójában nem olyan nagy. Ezért is kerül eladásra, mert a sportsdirecten lett rendelve és kicsi lett a méret.
A 18 méret a sportsdirect mérettáblája szerint:
mellbőség

107 cm,
derékbőség
84 cm,
csípőbőség
109 cm.

A fazon női, de a pulcsi mérete miatt férfinek is jó lehet. A kabát 7.500,- ft, a pulóver 2.800, Ft.
Linkek: http://hu.sportsdirect.com/gelert-horizon-jacket-ladies-446… és http://hu.sportsdirect.com/la-gear-full-zip-hoody-ladies-66… Érdeklődni a marti820312@gmail.com címen lehet. Pécsen személyes átvétellel tudom átadni, egyébként pedig postán előre utalás után.         T. Márti
 



.

2015.09.12. Bringára fel! Kerékpártúra Villányba

Ismét eltelt egy év, így a megszokott időpontban, szeptember 2. szombatján  bicajozásra invitáltam a

bólyi és környékbeli embereket. A szép napsütéses idő sok embernek kedvet adott a tekeréshez . 68-

an indultunk a kerékpárúton Villány felé. Vidám hangulatban kezdtünk neki a 30 km-es távnak. A

legfiatalabb résztvevő 8 éves, míg a legidősebb, 67 éves volt de 3 éves résztvevőnk is akadt, aki az

anyuka mögött a gyerekülésben ülve, aludva teljesítette a távot.

Villányban  mindenki felfrissíthette magát egy kis üdítővel, vízzel, szőlőcukorral. A kis pihenő után

irány vissza, Bóly! Itt már vártak bennünket hagymás zsíros kenyérrel, üdítővel. Mindenki

izgalommal  várta a tombola sorsolást! Idén is sokan támogattak bennünket apró ajándékokkal. A fő díjat

sorsoltuk ki elsőnek, egy szép dobostortát, mint utólag kiderült nem csak jól nézett ki, hanem nagyon

finom is volt!

Úgy gondolom, hogy egy jó kis szombati program volt! Örömmel tölt el, hogy anyuka, apuka,

gyerekek, nagymama, barátok, ismerősök mind együtt tekert ezen a szép napsütéses délután!

Találkozzunk jövőre is!
Lejegyezte: Györgyné Nagy Marcella

Györgyné Nagy Marcella fotói