Útvonal: Pécs - Kozármisleny - Újpetre - Palkonya - Villánykövesd - Kisjakabfalva - ugyanez visszafelé, Villánykövesdi pincelátogatással.
Táv: 74 km Szint: 250 m
Program: Az útvonal az unalmas és megszokott: lefelé hátszeles, visszafelé szembe szeles. A megállók és a program, azonban kivételes.
Kisjakabfalva közelmúltban felújított közösségi háza, a Fehér Ház méltó helye lett a település rendezvényeinek. Az épületben látható egy képsorozat, arról milyen is volt régen a község. Ide is bekukkanthatunk. Ezt követően a Konrád házat nézzük meg vezetett „túra” keretében. A ház korhű berendezése és hangulata a Somogyi család történeteivel adja vissza igazán a képet egy mezőgazdaságból élő, a jelenleginél sokkal népesebb sváb faluról. A ház istállója is tartogat meglepetéseket, lovaskocsikkal, falóval és talán igazi lóval is találkozhatunk.
Következő megállónk a Villánykövesd védjegyévé vált pincesoron található Láng Pincénél lesz, ahol fröccsel és zsíroskenyérrel várnak minket. Aki többet szeretne fogyasztani, annak javaslom a bor elvitelre történő becsomagolását, azaz palackban is lehet vásárolni. Aki pedig helyben szeretne többet kóstolni, annak hazafelére javaslom a vonatot, mely kétóránként megy Pécsre. :)
A hazaút is ugyanazon az úton vezet, de aki bírja és kedve van, az mehet Bóly felé is kerülővel.
A visszaindulás a hangulattól függ, késő délutánra tervezem.
Túravezetőként nem kicsit aggódtam az időjárás miatt. Vasárnapra tűztem ki az esőnapot, de akkora sem ígértek jobb időt. Közvélemény-kutatás után az elszánt kemény mag azt mondta, hogy kicsi esőt túlélünk, induljunk. 9 órakor nyolcan gyűltünk össze a 48-as téren, eső nem esett. S. Attila és felesége a kozármislenyi körforgalomnál. R. Laca pedig Újpetrén csatlakozott. Marcelláék Bólyból, L. Móni pedig Szederkényből indult, így velük Kisjakabfalván találkoztunk. Útközben csak annyi időre álltunk meg, hogy bevárjuk egymást. Lefelé kis hátszél segítette a csapatot, egyszer kicsit eleredt, de nem volt vészes, a rutinosabbak felkészültek mindenre. Újpetre felé haladva látszott, hogy a felhőzet nem olyan egységes, hogy nagy zuhit kapjunk. Ha lefelé megússzuk, akkor visszafelé sem lehet gond, legfeljebb vonattal jövünk haza.
Kisjakabfalvára érve a Konrád háznál már lélekmelegítővel várták a csapatot. Nem hitték el, hogy ilyen időben is letekerünk. :) A házat a Somogyi család egyik tagja, Somogyi József mutatta be. Mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik, több cikluson keresztül volt a falu polgármestere, jelenleg önkormányzati képviselő. Testvére, dr. Somogyi László, a ház tulajdonosa pedig orvos, szintén önkormányzati képviselő. József három órán keresztül mesélt a családjuk, a ház és a falu történetéről. Azért csak ennyit, mert a program másik részére is oda kellett érnünk. Pár mondatban le sem lehet írni, hogy ez a ház, mely majdnem az enyészeté lett mekkora munkával, szívvel-lélekkel lett felújítva és berendezve, energiát, pénzt nem kímélve. Azt hiszem ez pár sorból és néhány képből nem is derül ki, csak ha valaki személyesen is meglátogatja. (www.konradhaz.hu, előzetes bejelentkezéssel bármikor látogatható). Tájházban már szinte mindenki volt, de a személyes történetek, azok amelyek feledhetetlenné teszik a látogatást. Hihetetlen gazdagon berendezett szobákban a hétköznap használatos korabeli eszközöktől kezdve, a kézzel egyedileg festett falmintákon és felújított freskón keresztül a lovaskocsik és mezőgazdasági felszerelések gyűjteményéig annyi mindent láttunk, hallottunk. Szinte minden tárgynak története van. Személy szerint én még elnézelődtem volna a családi fotókon, a bútorok faragásán, a térképeken. Zárásként egy pohár bor kíséretében még bevezetést kaptunk a szürkemarha tenyésztés rejtelmeibe, majd rövid látogatást tettünk a felújított Fehér Házban, mely a falu közösségi életének helyszíne (falunap, szüreti bál. Elszármazottak napja, gyerekprogramok). Megköszönve a szíves vendéglátást és az idegenvezetést (volt is mit, mert a belépő árát nem kellett kifizetni) elindultunk Villánykövesdre, az alsó pincesoron található Láng Pincébe. Láng Zsolt és Roland fiatal borászok egy hármas borkóstoló keretében adtak ízelítőt boraikból. A zsíros kenyér és borok elfogyasztása megtette a hatását, a csapat hangulatát tovább emelte és erőt adott a hazaútra. A pincében üdvözölt minket a falu polgármestere, Róth Ervin.
Pécsiekre hosszabb út várt és a korai sötétedés miatt fél 5 körül sajnos haza kellett indulnunk, bár szívesen kitöltöttünk volna még néhány üveg bort. A szederkényi és bólyi különítménytől elköszönve elindultunk. Hazafelé sem áztunk meg, kicsi szembe szél volt, de mindenki rendben hazaért.
Köszönöm a résztvevőknek, hogy a kiszámíthatatlan idő ellenére ennyien eljöttek.
Örültem, hogy az őszi túranaptárhoz idén is hozzá tudtam tenni egy tartalmas programot.
Lejegyezte: Dr. Tárnai Márti
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése