Útvonal:
1. nap: Pécsről Böhönyéig autókkal, onnan busszal Mesztegnyőig. Mesztegnyő tájház - kisvasút végállomás (GCMEV-1) - Nagyszakácsi - Kisvid - Nemesvid iskola Táv: 24,4km Szint: 60m
2. nap: Nemesvid iskola - Somogysimonyi - (GCROOT) - Ormánd - Somssich kastély - Zalakomár - Galambok - Zalakaros - (GCPIKN) - Kilátó (GCZKCS) - Zalaújlak - Örömhegy (GCDZK4) - Postás kulcsosház
Táv: 34,6km Szint: 200m
3. nap: Örömhegy Postás kulcsosház - Nagybakónak - Árpád forrás - Kőszikla szurdok (GCNBKN) - Nagykanizsai TV torony (GCNKTV) - Öreg Förhenc szőlőhegy - Palin - majd autókkal haza. Táv: 17,3km Szint: 230m
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap 3. nap
1. nap: Pécsről Böhönyéig autókkal, onnan busszal Mesztegnyőig. Mesztegnyő tájház - kisvasút végállomás (GCMEV-1) - Nagyszakácsi - Kisvid - Nemesvid iskola Táv: 24,4km Szint: 60m
2. nap: Nemesvid iskola - Somogysimonyi - (GCROOT) - Ormánd - Somssich kastély - Zalakomár - Galambok - Zalakaros - (GCPIKN) - Kilátó (GCZKCS) - Zalaújlak - Örömhegy (GCDZK4) - Postás kulcsosház
Táv: 34,6km Szint: 200m
3. nap: Örömhegy Postás kulcsosház - Nagybakónak - Árpád forrás - Kőszikla szurdok (GCNBKN) - Nagykanizsai TV torony (GCNKTV) - Öreg Förhenc szőlőhegy - Palin - majd autókkal haza. Táv: 17,3km Szint: 230m
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap 3. nap
Ez volt az első három napos túránk a Kék-en. Kicsit több
szervezés igényelt, de szerintem jól megoldottuk. Ezen a szakaszon volt minden.
Napsütés, szél, eső, az utak is
változatosak voltak sár, beton, erdei út.
Mesztegnyőröl indultunk és a kényelmünk érdekében az autókat
a sofőrök eljutatták Palinba és Nagykanizsára, majd siettek utánunk busszal az
indulási helyre. Mi is Böhönyétől busszal érkeztünk a településre
(Mesztegnyőre)
Mi (a lógósok) addig a faluházban nézelődtünk, ahol
gazdag kiállítást állítottak össze a
faluban fellelhető régi tárgyakból. A
településen kicsit sétálgattunk úgy 5 km-t és megnéztük a kisvasutat. Nagyon
szép az állomás környezete és a kocsik is igényesen kialakítottak. Visszatérve
a tájházhoz még volt időnk tízóraizni és kicsit összerázódni, ismerkedni mert
voltak új tagok is a csapatban. Bia és Bea még nem tudta, hogy mire
vállalkozott, de lelkesek voltak.
Mikor a fiúk is megérkeztek összeszedelőzködtünk és
próbáltunk jó képet vágni a hátizsákok cipeléséhez, mert bennem most
tudatosult, hogy ez az izé három napig a hátamon lesz és meg kell barátkoznom
vele. A barátkozást úgy kezdtem, hogy felfedeztem ha a csípőmnél összecsatolom
azt a lígő-lógó csatot sokkal könnyebb a vállamnak. Ez kicsit feldobott.
Ezek után már arra koncentráltam, hogy Timinek és Péternek
hová lehetne rejteni egy térképet a három nap útvonaláról, mert ők később
indulnak utánunk. Találtam egy korhadó félben lévő szobrot a kapubejárattól
balra és a lába között megfelelő rejtekhely is adódott a térképnek (megtalálták
és hasznát is vették).
B. Jani és Sz. István is megérkeztek és már indultunk is
Nagyszakácsi felé. Hamar kiderült, hogy ezeken a napokon is sáros lesz a
bakancsunk, de ez senkit nem tántorított el attól, hogy élvezze a túrát.
Gyönyörűen sütött a nap, tele voltunk energiával és a másnapi nagy táv miatti
félelmeinket elnyomtuk és próbáltunk csak ritkán beszélni róla.
Biából hamar előjött a tanár énje és folyamatosan tanított
minket az ehető növényekre, amiket meg is kellett kóstolni. Nem is rosszak ezek
a zöldek. Az biztos, hogy komlót, snidlinget, gombát már itt az első napon
megetette velem és még aminek nem jut
eszembe a neve, volt jó pár gaz.
Szóval legeltünk és dagasztottuk a sarat, néha megpihentünk
és élveztük, hogy hétágra süt a nap. Nagyszakácsi szőlőhegyen nagyon aranyos
présházak között vezetett az utunk,
itt kicsit bámészkodtunk egy düledező háznál/ban, de azért haladnunk is kellett,
mert ha mára nem is volt olyan sok kilométer (18 km) kiosztva azért oda kell
figyelni, mert ezeket a távokat a fiúk a geoládázással mindig meghosszabbítják.
Talán az első nap nem is volt olyan sok láda,
már nem is emlékszem mennyi, mert a három napra ígértek 10 db-ot.
Nemesvidre 16 óra után érkeztünk ahol a szállásunk az
iskolában volt. Pont a farsangi bál hétvégéjére foglaltunk szállást, ezért egy
tanteremben tudtak nekünk helyet biztosítani, mert a tornaterem volt a buli
helye. Mire odaértünk a mulatság már véget ért és nagyon kedvesen fogadtak
minket pedig szerintem nagyon fáradt lehetett mindenki az iskolában egy pénteki
farsangi rendezvény után. Kaptunk tornamatracokat, laticelt, takarót, mikrót és
kezdtük belakni az iskolát. A vacsoránk is készült a konyhán, nekünk csak
pihenni kellett. Mindenki elfoglalta a matracát. K. Balázs kinézte magának a
szomszédos teremben felállított trambulint. Szerintem extra éjszakája lehetett.
Mondjuk nekünk sem volt rossz, mert legalább csak magának horkolt és minket nem
ébresztett fel.
Felfedeztük az iskolát,
tornaterem, zuhanyozó, étterem és mire mindenki otthonosan érezte magát
elkészült a vacsoránk, ami cigánypecsenye volt. Sz. István ismét gavallér volt
hozzánk, mert Nemesvidre érkezve Ő rögtön elment a boltba alkoholos italokat
vásárolni és így királyi étek kerekedett.
Vacsi után még egy kicsit ugráltunk Szilvivel a trambulinon,
mert K.Balázs még nem ágyazott meg magának. Ilyen élményt, mint ez az ugrálás
csak itt lehet kapni, mert otthon nincs tranbulin a gyereknapon meg nem engedik
fel a szülőket a játékra, pedig nagyon sokan szeretnék kipróbálni én már csak
tudom.
A túra szervezésekor már terveztük, hogy mindenki hoz magával kék pólót, hogy tudjunk csinálni
egy közös kék fotót. Szerintem egész jól sikerült, ilyen lehet máskor is. Új
csatlakozok belépője a csapatba ezután csak kék pólóval lehetséges (vagy adunk
nekik kölcsön, mert mi már turkáltunk jó párat).
Beszélgettünk mindenről a napi élményekről és a következő
szakasz szervezéséről, valamint arról, hogy ki milyen felesleges holmit cipel
magával. Jött az ötlet a hátizsákok ellenőrzésére. Páran kipakoltuk a benne
lévő cuccokat és kiderült, hogy ugyan mindenkinél van egy két felesleges holmi
(könyv, póló, nadrág), de alapvetően nagyon profi módon állítjuk össze az úti
felszerelést.
Azért lassan-lassan elálmosodtunk és már vízszintesen
beszélgettünk kicsit, de egyre kevesebben szóltak hozzá és lassan csend lett,
aludtunk. Nem tudom, hogy kinek milyen volt az éjszakája, de senki nem
panaszkodott. Én azért örülök, hogy a következő estét ágyban töltöm (lehet hogy
öregszem?).
Reggel igen gyorsan elkészültünk, nem is tudom, hogy mi
lehetett az oka? Talán az, hogy azért egy osztályterem mégsem elég komfortos a
hosszabb ott tartózkodásra. Kitakarítottunk magunk után amennyire lehetett és 7
órakor leadtuk a kulcsot. Indulás a boltba, mert ott van a pecsételő hely és
még útravalót is kell venni, mert nem lehet mindent cipelni a hátizsákban.
Csoportkép után nekivágtunk a kéknek, de sajnos most betonos út következett
igen hosszan, aminek senki nem örült.
Elég hamar Somogysimonyiba értünk, ahol felmerült a
lehetőség, hogy megkeressünk egy ládát ami elég nagy kitérő, de földúton vagy
folytatjuk a betonon. A kitérő mellett szavaztunk és jól tettük, mert nagyon
szép tájon jártunk. Ezek a hülye geoládák mégis jók valamire. Gyönyörű lápos,
mocsaras rész mellett haladtunk, hangulatos vízfolyás zubogott és egy óriási
vízáttörés nyomait láthattuk. Teljesen áttörte a Miháldi-vízfolyás azt a
gátszerű utat amin haladtunk. Döbbenetes látvány, hogy mekkora ereje van a
víznek.
Kerültünk úgy 2,5 km-t
500 méter helyett a ládáért de ezért a
tájért megérte.
Ormándra érkeztünk meg ahol egy haranglábhoz vezetett az
utunk és mellette egy malom látható. Nagyon elhanyagolt volt az épület, ezért nem
néztük meg. Reménykedtem benne, hogy a kastélyt azért meg tudjuk nézni, nem
sajnáltam hogy itt nem időztünk. Szép erdei úton értünk a kastélyhoz, még szebb
lenne, ha nem szemetelnék tele a környezetet. Ez a vidék is vadban gazdag
lehet, mert szerencsére láthattunk őzeket igen közelről is.
A kastély közelében már látszott, hogy végig be van kerítve
és kutyákkal őrzik. Kicsit elbizonytalanodtam, biztos meg tudjuk nézni majd az
épületet? Szerencsénk volt, mert a gondnok nagyon unatkozhat, ezért nem is igen
kellett győzködni, hogy beengedjen (pedig már készítettem a legszebb
körmondataimat a meggyőzésére). A kutyái is nagyon barátságosak voltak és jól
alakult a kulturprogramunk. A kastély csarnokában lepakoltuk a hátizsákokat és
mehettünk az épületben arra amerre akartunk. Sajnos nem sok szépet láttunk,
mert teljesen átépítették idősek otthonának és nagy képzelőerőre volt szükség,
hogy belelássuk a valamikori gazdag életet. Azért maradt mutatóba egy két
látványosság. Az „idegenvezetőnk” körbekísért a parkban is. Jó volt kicsit
csomag nélkül sétálgatni, ábrándozni. Bia itt is tágította ismereteinket
botanikából és örökre megjegyeztem a kontyvirág nevét, mert persze ezt a
növényt is megkóstoltatta velünk. Ennek a növénynek a levelében kalcium-oxalát kristályok vannak és belefúródnak a nyelvbe és a szájba és
kb. 20 percig nem olyan jó érzés.
A nagy lazulás után elindultunk és
még pecsételtünk egyet majd ismét beton. Az autópálya felett kicsit
„barátkoztunk” a kamionosokkal és nem sok jóra számítva nekivágtunk az útnak
Zalakomár felé.
Itt már kezdtünk szétszakadni, mert
kegyetlenül rossz nehéz cuccal az autóúton gyalogolni nagy szélben. Most
tapasztaltam meg először, hogy a szél nem csak a biciklis ellensége, hanem a
hátizsákos turistáé is. Mit egy vitorla olyan volt a zsákom. Még szerencse,
hogy nehéz voltam vele együtt, mert különben elszállok mint Mary Poppins. A nap
azért rendületlenül sütött és ez volt ebben a szakaszban az egyetlen szépség.
Galamboknál már szükség volt egy
nagyobb pihenőre, mert kiveszi az emberből az energiát a beton, a szél, a
második nap, és a kietlen táj. Találtunk is egy nagyon klassz helyet a templom
mellett. Paddal, gondozott nyitott udvarral, közeli bolttal és zárt WC-vel L.
Pihenés után páran elindultunk,
mert egy közeli cukrászda ígérete hajtott minket, de sajnos nem találtuk meg,
mert nem esett az utunkba. Ezért mentünk tovább-tovább-tovább Zalakaros felé.
Gyönyörű járdán, extrán megépített bicikli úton sokat, de amikor kék túrázik az
ember, akkor erdőben akar járni, meg földúton. Akármilyen szép is volt, nekem
nem esett jól, ezért csak mentünk mint a gép. Itt is szétszakadt a csapat, de a
következő település Zalakaros, ahol megint meg lehet pihenni és persze
pecsételni is kell. Itt az egymásra találást segítette a mobil telefon, de
mindenki meglett a Tourinform előtt, hogy begyűjthessük a pecsétet, amit egy
igen jóképű fiatalember osztogatott.
Zalakaroson megcéloztuk a kilátót.
Azért is, mert a közelében geoláda van és persze azért is mert nem kihagyható a
látnivaló a tetejéről. Utána bevettük magunkat az erdőbe meg a szőlőhegyre és
elindultunk Zalaújlak felé. Innen már közel a cél, mindenki érezte. Várt minket
Öröm-hegy. Rockembauer kopjafánál csináltunk egy csoportképet (ja meg
ládáztunk) és pár száz méter után elértük a szállást. Nagyon fárasztó nap volt.
Szerencse, hogy a vacsorát már elkészítették mi csak kicsit berendezkedtünk
(ágyfoglalás, bakancslevétel) és máris lehetett enni. Vacsora után elintéztük
az adminisztrációt, mert ez is pecsételős hely. A kulcsosháznak gyönyörű
pecsétje van amit a kék pecsét mellé odanyomtam, mert nem lehet kihagyni a
megszerzését.
Most már semmi dolgunk nem volt
csak várni R. Timit és Sz. Pétert, akik a két napot egyszerre egy napon
teljesítik és már elég közel voltak. Kicsit izgultam értük, mert nagyon sötét
volt és lámpával nagyon el lehet tévedni az ismeretlen erdőben. A tapasztalt
GPS-esek viszont megnyugtattak, hogy Péternél van navigáció és azzal nem lehet
eltéveszteni az utat még éjszaka sem. Megérkeztek. Fáradtan, éhesen és vidáman.
Jó volt együtt lenni.
Azt hiszem azon az estén is
mindenki jól aludt itt még Biának is sikerült átaludnia az éjszakát S.Szilvi
egészségügyi ellátása után (tű a vízhólyagnak, magnézum az izmoknak, meg még
valami a fájdalom ellen). Szerintem a Szilvi zsákját az előző nap nem is néztük
át, hogy mi mindent hozott, de minden volt benne, amit kértünk tőle.
A reggeliről is szállásadónk
gondoskodott. Szalonnás, hagymás rántottát ettünk . Én nagyon elégedett voltam
a szállással, pedig víz és villany nélkül ígérték. Volt itt minden, ami a
megfáradt vándornak kell.
Kicsit nehezen, de elindultunk
Nagybakónak felé. Az idő nagyon borongós volt, féltünk, hogy eső lesz. A
településen bepótoltuk a Galambokon elmulasztott sütizést, mert egy mozgóárust
sikeresen elkaptunk és jól bekrémeseztünk.
Persze sár itt is volt bőven, de
már megszoktuk. Talán majd az lesz a furcsa, ha egyszer úgy túrázok, hogy nem
súlyos a bakancsom a ráragadt sártól.
Elértünk az Árpád forráshoz, ahol
valójában két forrás van és nagyon hangulatos hely. Innen irány a
Kőszikla-szurdok ami a neten található fényképeken nagyon szép, de valójában
szinte megközelíthetetlen. Bedőlt fák akadályozzák a szurdokban a közlekedést, ezért
felülről próbálkoztunk, de onnan meg bozótosodott területen lehet megközelíteni
a szurdokba vezető lépcsőt. Mi nem tudtunk olyan gyönyörű képeslap fotókat
készíteni, de persze N. Balázzsal lementem azért a szurdokba, ami kicsit
veszélyesnek tűnt, de valójában nem volt az. A homokkő sziklafal nagyon sok
helyen omlik, a lépcsőt már majdnem betemette az omladék és a bedőlt fák is
akadályok. Ha nem tartják karban rövidesen nem lehet látogatni a területet.
Nekünk még sikerült!
Förhenc felé már eleredt az eső, de
nem volt nagy zuhatag, hanem olyan csendes lassan eső. Mindenkinek volt
megfelelő ruházata és így megúsztuk a kényelmetlenségeket. Ezek a high-tech anyagok nagy találmányok,
elég komfortos az élet bennük még ilyen vizes időben is.
Palinba érve a pecsételő helyünk
egy presszónál volt, melynek a teraszán berendezkedtünk. Ettünk, öltöztünk, míg
a sofőrök a kocsikat összeszedték és persze minket is. Én nagyon hálás vagyok
nekik, hogy ilyen fáradtan nekem nem kell vezetnem (én még kipihenten sem szeretem
a vezetést).
Hazafelé a meleg autóban nagyokat
lehet aludni (kivéve a sofőrt, szegény) és várni a hazatérést, mert nagyon jó
elindulni, de nagyon szeretek hazaérni. Ezért jók ezek a túrák, mert jó az
indulás, jó a menetelés és jó a hazaérkezés is (lehet hogy ezt már írtam
korábban is?).
Következő szakaszunk lesz az utolsó a téli szezonban, mert jön a bringás
időszak.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap
Nagy Balázs fotói 2. nap
Nagy Balázs fotói 3. nap
.