2009.03.21. Eszkimók kerékpáron

Útvonal: Pécs - Pellérd - Görcsöny - Baksa - Pécsbagota - Szabadszentkirály - Fenyőspuszta - Bicsérd - Aranyosgadány - Pellérd - Pécs
Táv kb. 60 km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Térkép letöltés: www.turistautak.hu

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Reggel, mikor kinéztem a házból, nagyon hideg volt. Eszembe jutott a két évvel ezelőtti első túra, mikor szinte csonttá fagytunk, és a magyarmecskei kocsmában a kályha mellett melegedtünk. Átfutott az agyamon, egy másik szezonkezdet is, mikor hóesésben tekertünk Szentlőrinc felé. Ezekből okulva alaposan felöltöztem, még a nagykabátot is magamra húztam.
Idén még nemigen tekertem, "csak" a bakancsomat koptattam. Gondoltam, kerékpár szempontból edzetlenül, 60km szélben, hidegben nem lesz egyszerű. Elhatároztam, hogy nyugdíjas tempóban kerekezek a 48-as téri gyülekezőre, bemelegítésnek jó lesz. A valóság kellemes meglepetést adott, vidáman mentek a kilométerek.

A téren már voltunk egykor többen is, hiába, nincs olyan klassz idő, mint egy évvel ezelőtt. A túrát végül nyolcan tekertük végig. Sokszor segített a hátszél. Többször megálltunk, bevártuk egymást, illetve pihentettük az ülőgumóinkat, ami télen elszokott a nyeregtől.
Pécsbagotán a templomnál megettük az előző napi szezonnyitóról megmaradt néhány pogácsát. A túra jelentős része nem volt nehéz a körülmények ellenére sem, de Pellérdtől Pécsig az erős oldalszéllel kűzdöttünk. A nap sütött, de hideg volt, ami látszik a bringások eszkimó öltözékén is. A mai túrának a célja nem az újdonságok vadászata volt, hanem egy közös edzés a most megnyitott kerékpáros szezonra.



Képek itt.


Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Túravezető: Sárszegi Attila



2009.03.20. Évadnyitó kerékpárest

Ünnepélyesen megnyitottuk a 2009. évi kerékpártúra szezont!

A program során beszámolót tartottunk a Brémában, az ADFC Német Kerékpárosklub központjában tett látogatásról. Majd Varga Jenő tartott egy érdekes, vetítettképes előadást a Dolomitokban tett túrájukról, majd az I. világháború Dolomitok-beli eseményeit elevenítette fel szóban és képekben. Bemutatta az I. és II. világháborús kerékpáros hadosztályt is.
Ezt követően Dr. Novotny Iván (Iván bá') foglalta össze az 1992.-ben, szintén a Dolomitokban tett kerékpártúrája eseményeit.

Az előadásokat követően az éves túraprogrammal kapcsolatos hírek, információk hangzottak el, majd kötetlen beszélgetés, büfé, és a 2009. évi klubtagság érvényesítésére került sor.
A rendezvényről a debütáló KERÉKVÁROS internetes oldal is beszámolt.



Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs


2009.03.16. Velencei-tónál

Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.

2009.03.14. Szekszárdi dombság

Útvonal: Kakasd – Kh – Várhegyi kilátó – Po – jelzetlen út – K+ Sötét-völgy – K+ – Gyermektábor – K – Óriás-hegy – K – K+ – Kn Füzes-árok – Kn – Grábóci erdészlak – K – Jelzetlen út – Fekete-kút – Ko – K – Sötét-völgy erdészház – Kn – Kakasd.
Táv: 18km, szint: 389m


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: www.turistautak.hu
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Kakasd főterére 10 óra előtt lassan megérkeztek a személygépkocsikkal a túrázók. A menetrendszerinti buszjárat után kiteljesedett a létszám és 25-en nekivágtunk a K háromszög jelzésnek. Kellemes napsütés kísérte utunkat. Meglepetésünkre az előző napi esőzések ellenére csak elvétve voltak sáros szakaszok. A falut elhagyva enyhe emelkedőn mentünk fel a Várhegyre, majd rövid meredek ereszkedés következett a kilátóig. Itt tartottuk az első pihenőnket is. A szép kilátást fokozta a lányok által felszolgált finom sütemény. Teli hassal ereszkedtünk le a Sötét-völgybe, ahol a Gyermektáborig aszfalton haladtunk. Innen kezdődött a túránk „legkeményebb” része: megmásztuk a 285m magas Óriás-hegyet. Itt egy kis pihenő közben csoportképeket készítettünk. Továbbindulásunk után az útkereszteződésben elbúcsúztunk Sz. Istvántól aki szekszárdi lévén a P jelzést követve hazatért. A Hármas-halmon és a Füzes-árkon keresztül megérkeztünk a szebb napokat is megért Grábóci erdészlakhoz. Itt elfogyasztottuk a maradék sütiket és nekivágtunk a túránk talán legszebb részének. Az út mindkét oldala telis-teli volt a tavasz virágaival. A Fekete-kút környékét is szépen kialakították. Pihenőpadokat és kopjafát helyeztek el a kis tisztáson, a forráshoz pedig egy igényesen kialakított híd vezetett. A túra utolsó szakasza a Sötét-völgy D-i részével kezdődött. Az erdészház után hagytuk el a völgyet és a K négyzeten haladtunk fel a 211m magas fennsíkra. Innen szép kilátásunk volt a 6-os út völgyére, Kakasdra és az Északra elterülő dombokra. Innen rövid ereszkedés után beértünk Kakasdra, majd hamarosan elértük a kiindulási pontunkat.
Ezzel véget is ért a 2008/2009-es gyalogtúra szezonunk, és eljött a várva várt kerékpáros túrák ideje.


Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József



Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2009.03.06-08. Felfedező úton: Pohorje - Haloze (SLO)

Útvonal:
1. nap: Pécsről autóval - Slovenska Bistrica (SLO) - Oplotnica - Kebelj - Kepun 265km
majd gyalog: Trije Kralj (templom, sípályák) - Urskin kriz - Trije studenci - Crno jezero - Dom na Osankarici - Vrsic - Kot - Kepun 13km, 600m szint
majd autóval Makole-ba a szállásra 37km
2. nap: Makole-ból autóval: Roglára 51km
majd gyalog a Rogla csúcsra(1517m) a sípályák mentén - Masinzaga - Mulejev vrh - Ostruscica - Rogla 15,5km 600m szint
majd autóval: Koca na Pesku - Lovrenc (templom) - Fala (kastély) - Ruse (templom) - Maribor (városnézés) - majd vissza a szállásra Makole-ba 91km
3. nap: gyalogtúra a szállás közelében: Makole (240m) - Jelovec - Belojaca (barlang) - Klece - Sustarica (653m) - Mackov kogel - Jelovec - Makole 16km 700m szint
majd kipakolás a szállásról, hazautazás: Makole (SLO) - (HR) - Pécs 265km

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Szlovénia GPS térkép letölthető itt.

A túra alapötletének kiváltója egy Pohorje térkép volt, amivel G. Gábor piszkálta fel a fantáziámat. Semmit sem tudtam erről a környékről. Az volt a vonzó, hogy nincs túlságosan messze. A célom az volt, ha beválik, akkor nagyobb csapattal is nekivágunk a hegy felderítésének a későbbiek során. Első alkalommal nem kívántam sok embert magammal vinni, mivel nem lehetett tudni mire számíthatunk. Végül is jól sikerült a túra, mondhatni beleszerettem a hegybe, de teljesen más sült ki belőle, mint ami első alkalommal ötletként felmerült. De lássuk csak szép sorjában:
Alapvetően hegyi vándortúrát szerettem volna. Erdei turistaszállásról turistaszállásra vándorolva, nem túlságosan nagy napi távokat kitűzve, inkább ismerkedve a helyzettel, lehetőségekkel.
De miért éppen ekkor? Erre egyszerű a válasz. A tél már múlóban van (de nem ott :-) ), a tavasz a sok-sok teendővel még nem indult be, így még sikerült elcsípni egy üres hétvégét.
Csakhogy a túra időpontjához közeledve szembesültem a tényekkel. A hegyi szállások nem a magunkféle túrázóknak valók. Az árak a sízőkre szabottak, rendkívül magasak a hegyi szállásokon. Végül emiatt le kellett mondanunk a vándortúráról. Gáborral találtunk egy elfogadható áron lévő szállást a hegy lábától 30km-re Makole-ban, az lett a bázisunk, innen csillagtúráztunk a három nap folyamán. Tehát az alapkoncepció gyökeresen átalakult, de a meglepetéseknek még nem lett vége. (Persze nem kell megijedni, attól még jól sült el a dolog.)

Pécsről pénteken reggel 6.00-kor öten indultunk egy autóval: F. Kati, M. Éva, V. Peti, G. Gábor és jómagam, K. Balázs.
Horvátországon keresztül utaztunk, mivel az út arra rövidebb volt. Haladni csak max. 70 km/h sebességgel lehetett, mivel az út során falu falut ért. Ebből adódóan az autó is soványan fogyasztott. Kellemes utazás után 10.00 környékén elértük a Pohorje lábát. Mikor kiszálltunk az autóból, mindnyájan csak szótlanul bámultuk a szép rétet, és a távolban lévő hegyeket. 11.00-kor indult végül a gyalogtúra.

A turistaút első szakaszán már csodálatos környezetben haladtunk. Fenyők, hó, látkép. F. Kati mérte az átlag pulzusunkat. 138. Az átlag pulzus abból adódott, hogy ő ment a sor közepén…
Kemény emelkedőn felértünk az első síközpontba, Trije Kralji-ba. Itt egy szép templomot láttunk. Érdekessége, hogy a sízők körbecsúszhatják a pálya alsó végében lévő templomot. Tovább eleinte a pályák szélén haladtunk a turistaúton. Néha-néha besüllyedt a lábunk hóba úgy térdig, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Nem sokkal arrébb egyre nagyobb lett a hó. 1250m magasság körül jártunk ekkor. Végül annyira eldurvult a helyzet, hogy az eredeti elképzelésünket módosítanunk kellett. Majdnem minden lépésnél derékig!! süllyedtünk a hóba, sokszor úgy, hogy alig tudtunk kimászni belőle. Haladási sebességünk ekkor kb. 1 km/h volt. A járási módot kínunkban elneveztük „pohorjei roggyantósnak”. Útközben meseszép fenyőerdőben haladtunk, csodálatos hegyi réteket láttunk.
Rövidítenünk kellett. Végül egy murvás utat választottunk, ahol végre rendesen haladhattunk. Az autóhoz visszafelé vezető úton igyekeztünk feldolgozni a nap során összegyűjtött tapasztalatokat:
- Amíg hó van a hegyen, a turistautak csak hótalppal járhatók.
- A sűrű úthálózattal rendelkező murvás utak viszont ekkor is alkalmasak a hagyományos gyalogtúrákra.
- Kerékpártúra számára bőséges variáció lehetséges a hegyi utak felhasználásával.
- Nyári időszakban szállás talán megoldható a frekventált helyektől távolabb lévő egy-egy hegyi tanyán.

A nap hátralévő részében autóval végiggurultunk a hegyoldalban lévő egyik keskeny, de aszfaltos úton. Két helyen meg is álltunk egy-egy templomot megnézni. A nap végeztével már csak a szállásunkat kellett megkeresni Makole-ban. Ide este 6 körül értünk. Túrhető áron, (10 Euro/fő/éj) egy egész ház a miénk volt. Fatüzelésű cserépkályha és sparhelt, nappali, hálószobák, konyha, fürdő. Mi kell más?
Közösen megvacsoráztunk, átbeszéltük a napi eseményeket, és az eddigi tapasztalatok alapján lefektettük a másnapi program alapjait, aztán magunkat is, hiszen hosszú volt a nap, volt mit kipihenni.
Az esti térképnézegetés közepette magállapítottam, hogy beleszerettem ebbe a hegybe.

Másnap reggel időben keltünk, és az előre eltervezett 8 óra körül el is indultunk a szállástól autóval. Az előző napból okulva ezúttal nem a turistaúton való gyaloglást választottuk.
A Roglára mentünk az autóval. Felfelé öt fővel a kocsi „ménese” kevésnek bizonyult, de azért feljutottunk az 1500m-es magasságra. Igazi, gyönyörű tél fogadott. Alig hittünk a szemünknek. Hatalmas hófalak között kiválóan karbantartott autóutak, parkolók. A sípályákon már így 9 óra felé is nagy az élet. Programként a sípályák megtekintését választottuk. Elsőként körbejártuk az úgynevezett pályaszállásokat, némelyiket egészen belepte a hó. Majd elmentünk a csúcsra is, de már nem kellett sok szintet megmászni. A kilátóban erős szél fogadott. Még a sísapkámat is meg kellett fognom, nehogy levigye a szél. Pazar volt a körpanoráma, amit igyekeztem megörökíteni, bár a valóságos hatást nemigen adja vissza.
A kilátó után az egyik lesikló pálya szélén legyalogoltunk az aljba, Masinzaga nevű helyre. Itt hatalmas tömeggel találkoztunk a büfék környékén, és a felvonó alján.
Egy másik sípálya menti erdő szélén felgyalogoltunk. Itt egy szomszédos lesiklópályán amatőr síversenybe botlottunk. Néztük egy kicsit. Utunkat tovább a sífutó pályák mentén, szigorúan a legszélén!! folytattuk. Egy helyen egy hótraktor nyomot fedeztünk fel, mely a pályától távolodott az erdő felé. Elindultunk rajta egy szakaszon, de visszafordultunk, mivel nem vezetett sehova, csak messze-messze. Az előző napból okulva csak előre letaposott utakon tudtunk haladni hótalpak hiányában. (Itt még nagyobb volt a hó mint előző nap. Egyes helyeken elérte a 2 métert is.)
Miután keresztül-kasul bejártuk a sífutó pályákat, visszamentünk az autóhoz. A sífutás egyébként ingyenes ezen a helyen, ennek ellenére kiválóan karban tartottak! Profi módon nyomok is le vannak fektetve.
Autóval elindultunk, hogy leguruljunk a Pohorje északi lábához. Útközben egy szakaszon fel kellett tennünk az autóra a hóláncot. A hegy lábánál három helyen álltunk meg. Lovrencben egy templomot sétáltunk körbe, Fala mellett egy felújítás alatt lévő kastély udvarán sétálhattunk. Itt láttunk egy öreg Jaguárt az udvaron. Ruse-ban pedig egy pazar díszítésű templomba mehettünk be a sekrestyés jóvoltából. A napi túrát végül a Dráva partján fekvő Maribor megtekintésével zártuk. Irigylésre méltóan szép város.
Innen nem volt más hátra, mint kikeverni a városból, és visszautazni a szállásunkra, ahova este fél kilencre értünk vissza.
Volt még tennivalónk, mert Gábor által szervezett paprikáskrumplit kellett elkészítenünk, és még ki kellett találnunk a harmadik nap útitervét. A vacsora nagyon finom volt, jól esett ezután, a hosszú nap után. A szálláson találtunk több prospektust, és térkép részletet, amiből végül összeállt a másnapi terv.
Utolsó napra, mivel délután még haza kellett utazni, helybeli túrát találtunk ki. Így került a választás a Haloze hegységre. Ez egy lombos erdőkkel rendelkező, erősen szabdalt, meredek hegyoldalakkal tarkított hegység 500-900m magas csúcsokkal, miközben a hegység lába 250m körüli magasságban van. A prospektusban talált térkép alapján indultunk el egy körre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni később azt, hogy a valóságban több földút található, mint amit a térképen jelöltek. Útközben ezen csúsztunk el egy kissé, de legalább feljutottunk a 653m magas Sustarica csúcsára is (bár ezt előre nem terveztük). Az út során érintettük a Belojaca barlangot, ami igazi meglepetés volt. Gondoltam, hogy egy üreg lesz a földben, ami mellett megállunk egy kicsit, és tudomásul vesszük, hogy ott a barlang. Ezzel ellentétben egy hatalmas sziklaüreg fogadott, teremmel, kürtővel, barlangi patakkal. Még cseppkő „vízesést” is láttunk. Eléggé sok időt eltöltöttünk itt, de megérte.
A terület egyébként szőlőtermő vidék, mely borúttal rendelkezik. Bár az egyes kisebb ültetvények elszórva, eléggé távol helyezkednek el egymástól. Nem ad összefüggő képet.
Ezen a napon igazi tavaszi időjárásban volt részünk, két nap kemény tél után. Nyíltak a virágok, repültek a méhek, csiripeltek a madarak, meleg volt, még a kabátot is le kellett vetni. Igazi levezetése volt a felderítő túrának, mely során többféle stílusba belekóstolhattunk.

A túra végeztével nem volt más hátra, mint elköszönni a szállásadóktól. 15.00-kor hazaindultunk, a már ismert legrövidebb, de cammogós horvátországi útvonalon.
Ezek után úgy érzem, bátran vállalhatok több fővel is kerékpáros és gyalogos túrákat ezen a területen. Néhány dolgot sikerült megtapasztalni, bár biztos érnek még meglepetések…
Visszajövünk!
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Túravezetők: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs

Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Varga Péter fotói megtekinthetők itt.

Videók:


2009.03.01. Tűzkerék túra - Hutzelsonntag - Óbánya

Útvonal: Pécsvárad – Lőtér – erdei műút – Diós-kút – Miske-tető – Cigány-hegy (új kilátó) – Kisújbánya – Óbányai-völgy– Óbánya
Táv: 14 km, szintemelkedés: 420 m.



Mindenekelőtt amit a Hutzelsonntag-ról tudni illik:
A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag (örömtűz), amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Ezidőtájt azonban megszakadt a folyamat. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében. Ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” – a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.
Forrás: Wikipedia


Túrabeszámoló:
Nem akartunk buszhoz igazodni, egy kis logisztikai bravúrral oldottuk meg az utazást. F. Szilvi a Pécsváradi MOL kútnál kirakott bennünket, és továbbment Mecseknádasdra parkolni a tegnapi helyünkre. Stoppolt. Egyből 5 autó inedxelt, hogy felvenné. Nem teketóriázott, az elsőbe beszállt. Mi Pécsváradon a Városháza előtt vártuk meg. Az időzítés tökéletes volt, Iván bá’ éppen akkor lépett ki a kapun, mikor mi a templomhoz értünk. Üdvözöltük, és együtt mentünk a találkozó helyszínére. Ismerősök, üdvözlések, kacajok… Mindenki kapott egy emlékplakettet, mely Óbányán egy szelet zsíros kenyér, és egy pohár meleg tea elfogyasztására jogosított bennünket.
Iván bá’ köszöntője, tájékoztatója után hosszú kígyózó sorban elindultunk. Ragyogó napsütésben haladtunk, az erdőben még volt hó, mely intenzíven olvadt. Kerestünk magunknak túrabotot, hogy a saras-havas hegyoldalt könnyen meghódíthassuk. A Miske-tetőn egy röpke hó-csata idejére S. Attilára bíztam a fényképezőgépet – ezeket a pillanatokat ő örökítette meg.
Összesen 88-an voltunk, és Sanyi a kutya, aki sokakkal megbarátkozott. Elkísért bennünket a guggolós kitérőre, pedig nem csaltuk. Mire a Cigányhegyre értünk, már nagyon szétszóródtunk, sokan továbbmentek, mire odaértünk. Lefelé jövet M. Évi botja felmondta a szolgálatot, a terhelés alatt eltörött. Évi megcsúszott, a kezére esett - nagyon fájt a csuklója, ezért a piros kendővel körbetekertük. Kisújbányán F. József hátizsákjából előkerült egy fásli, melyet F. Szilvi szakszerűen feltekert Évi csuklójára, B. Andrástól fájdalomcsillapítót kapott, és máris jobb lett a kedélyállapotunk.
Megtekintettük a fúvott üveg kiállítást, és a múzeummal szemközti domboldalon elhelyezett faragott szobrokat, majd fogtuk maradék botjainkat, és elindultunk legyőzni az áradó patakot. Izgalmas átkelések sora következett. Mindenhol segítő emberek buzdították azon társaikat, akik elbátortalanodtak. Szilvi a farönk mellé lépett, így csurom-vizes lett a lába. (Állítása szerint addig száraz volt a lába, míg a vízben állt, csak akkor telt meg a cipője vízzel, mikor kifelé emelte a vízből.)
Egy kritikus ponton a Leőwey Klára gimnázium két diákja nyújtotta a kezét, hogy átsegítsenek bennünket az akadályon. Mivel Évi csak egyik kezét nyújthatta volna, egyikük hősiesen beleállt a bokáig érő hideg vízbe, felkapta Évit, és átemelte a túlpartra. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam lefotózni, de nem kértük meg a fiút, hogy ismételje meg.
A fák közé behatoló fény megszépítette előttünk a tájat, öröm volt kint lenni a szabadban.
Óbányára érve Szilvit elvitték Mecseknádasra, és áthozta az autót, hogy a vizes cuccokat lecserélhessük. Addig mi megnéztük a hagyományőrző és fazekas múzeumot.
Mivel későn érkeztünk a Zölderdő vendéglőhöz, öten osztoztunk két szelet zsíros kenyéren, és C. Katitól mind a hatan (Iván bá’ a hatodik) kaptunk néhány falat tengeri halat. Jólesett a kancsó meleg tea, amit a kedvünkért frissen készítettek. A Leőweysták meghívtak bennünket vizi-pipa bemutatóra, amikor pedig besötétedett, szemtanúi lehettünk a tűzkerék legurításának.
Ezután elbúcsúztunk ismerőseinktől, és elindultunk haza, mert Évire várt még egy komoly tor-túra - röntgen, orsócsont törés, gipszelés -, de nem adja fel, készül a jövő hétvégi gyalog-túrára.

Lejegyezte: Farkas Kati


Túravezető: Dr. Novotny Iván

Farkas Kati képei megtekinthetők itt.