2010.11.27. Őszi-téli gyalogtúra a Jakabhegyre

Útvonal: Égervölgy - Mohosi kis-kút - Panoráma úton Babás szerkövek - Petőczpuszta - volt Petőcz akna - Patacsi mező - Égervölgy
Táv: 20 km, szint 780 méter
Túravezető: Fülöp Szilvi



A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.



Túravezetőnk jól egyeztetett az időjárás felelősökkel, hiszen a túra napján remek idő fogadott minket. Tudni kell azt, hogy 1 nappal előtte és utána egyaránt ronda, nyirkos idő volt jellemző. Tehát a külső körülmények adottak voltak egy jó túrához. Ehhez már csak nekünk, résztvevőknek kellett hozzáadni a magunkét, ami szintén sikerült: A túra kiindulópontján, az Éger-völgyi Teca Mama vendéglőnél (ha jól számoltam) 22 fő gyülekezett. Klubtagok, illetve klubon kívüli ismerősök, és számomra ismeretlen természetbarátok. Köszönhető volt a szép létszám a hathatós propagandának. Hiszen a túra mind a saját weboldalunkon, mind pedig a Túratárs.com-on is meghirdetésre került. 
Mi a mai esemény címe? Őszi-téli gyalogúra a Jakab-hegyre. A névválasztás is telitalálat volt, hiszen az út során a Jakab-hegy déli oldalán járva szép őszi napsütésben fürödtünk. Átjutva a hegy gerincén az északi oldalra a tél birodalmába kerültünk. Öröm volt érezni végre a téli hangulatot.
A túra során pihenőt tartottunk Éger-tetőn a játszótéren, majd a Babás szerköveknél. Miközben a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, névnaposaink elővették rejtegetett süteményeiket, melyet örömmel, és hamar elpusztítottunk az egészségükre.
A Babás szerkövek után felkerestük az 1949-es mecseki légikatasztrófa helyszínét. Lásd: (GCLi2).
A túra során hozzánk csapódott és végig velünk tartott Teca Mama kedves magyar vizsla kutyája. Biztos vagyok benne, hogy Ő jobban ismeri a Jakab-hegyet mint bármelyikünk.
Az északi oldalon, mint már említettem, a tél hangulatából merítettünk. Végül visszaérkeztünk Éger-völgybe túránk kiinduló helyére. Ahogy visszaértünk, a kutya rögtön bebújt az óljába és lepihent.
Túravezetőnk féltávnál egy rossz lépést követően bicegősre kellett vegye a járást, de hősiesen kitartott a túra végéig. Kiderült, hogy sajnos 6 hét gyógyulás kell a lábának. Ezúton kívánunk jobbulást neki.

Köszönjük a túrát!


Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt. 

Tamás József fotói megtekinthetők itt.

A repülőgép becsapódás helyszínén felolvasott szöveg itt található.

2010.11.25. Vetítéses élménybeszámoló a 2010. évi túrákról

Tartalmas év van mögöttünk. Az idei túrák sora a téli gyalogtúrákkal kezdődött, majd sífutó hétvégét tartottunk a Roglán. Ezután kerékpártúrák sora következett (2800km össz hossz!). A nyár közepén a kerékpárról egy hétre kenuba ültünk, majd visszaszálltunk a nyeregbe. A kerékpáros szezon végeztével ismét bakancsot húztunk.

A mai estén vetítés keretében közösen felelevenítettük a 2010. évi túrák élményeit. A műsor a következő volt:

Rövid áttekintés 2010 túráiról, munkáiról,
Részletes beszámoló:  a Dráva-menti kerékpártúráról,
a Duna Maratonról (MTB),
a roglai sífutó hétvégéről,
a csallóközi kenuzásról.

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


2010.11.20. Gyalogtúra Barcs környékén a határ mentén

Útvonal: Barcs v.á. - Drávaszentes - Ferenctelep - Péterhida Újfalu - Erzsébetsziget - Babócsai Ó-Dráva - Babócsa v.á. Táv: 27km Szint: 0
Túravezető: Harasztia István

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.


Barcs-környéki sorozatunk második túrájához érkeztünk. Ezúttal tízen gyűltünk össze a barcsi hajókikötőben. Az egész környék képviseltette magát. Ketten Homokszentgyörgyről, hárman Dombóvárról, egy fő Bátaszékről, egy fő Barcsról, 2 fő Pécsről és 1 fő pedig Kozármislenyből.
Nyirkos, csepergő időben vágtunk neki az útnak. Ezen a túrán Barcstól nyugatra lévő területet jártuk be. 2004. októberében jártunk már erre, csak ellenkező irányban, és más csapat összetétellel.
István túravezetőnk gondos előkészületi munkáinak eredményeképpen első programpontként Drávaszentesre látogattunk a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóközpontjába. Itt Fenyősi László várt minket, aki először pár szóval beszélt a Nemzeti Parkról és a bemutatóhelyről.
A tájékoztató után a kérdéseket tehettünk fel, melyekre László szívesen válaszolt. Túravezetőnk tette fel talán számunkra a legfontosabb kérdést, mely arról szólt, hogy miért került olyan sanyarú sorsra a Három Folyó kerékpáros túraútvonal Barcs-Drávatamási közötti szakasza, mint amilyent három hete láthattunk. Fenyősi László is osztotta véleményünket, hogy ez a helyzet nem maradhat így egy ilyen neves túraútvonal esetében, de sajnos nem a Nemzeti Park hatáskörébe tartozik ez az útszakasz. Reméljük, hogy az út kezelői mihamarabb változtatnak ezen az állapoton.
A bemutatóközpontban a program egy kis sétával folytatódott. Megtekintettük a szomszéd épületben lévő természeti kiállítást, majd kimentünk a karámokhoz az élő állatokhoz. Láthattunk itt szamarat, lovat, szürkemarhákat, tyúkokat, mangalicát, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg Ti is!
Búcsút mondtunk kedves vendéglátónknak és nekivágtunk a kilométereknek, mert még sok volt hátra. Drávaszentesen gyalogolva elhaladtunk Ürmös István fafaragó háza előtt, akihez ezúttal idő hiányában nem tudtunk betérni, bár lelkesen invitált minket. Megígértük, hogy egy másik túra keretében mindenképpen felkeressük.
Ferenctelep felé haladtunk. Kíváncsi voltam erre a határhoz egészen közeli településre, mert úgy tudom, annak idején itt többen szöktek át a határon, Jugoszlávián keresztül Nyugatra. No, de a faluból két kereszten, egy mérlegház és egy tejcsarnok romjain kívül csak néhány kitörött villanyoszlop maradt. Ha a térkép nem jelezné, észre sem vennénk.
Ferenctelep után sínen voltunk, azaz a Barcs-Gyékényes vonal mentén haladtunk egy rövid szakaszon, míg egészen meg nem közelítettük az országhatárt. Ugyanis a trianoni határ itt a Dráva egykori kanyargós medrében húzódik, mely meder ma a Rinya pataknak ad helyet. Itt tartottunk egy kis pihenőt. 
Ezt követően péterhidai volt határőr laktanya következett. Jelenleg őrizetlen, elhagyott terület. Az épületek elhagyottak persze, de viszonylag jó állagúak. Érdemes volna hasznosítani valami jó dologra, esetleg turistaszállásnak!
A laktanya körül a mi napig lehet látni lövészárkokat. A határ mentén haladva két túratársunk, akik annak idején hivatásos katonaként szolgáltak, meséltek nekünk szolgálati éveik éppen a túra jellegébe vágó történéseiről.
Itt az ország legszélén járva csodálatos természeti területeken haladtunk át. A terület háborítatlansága az egykori határzár következtében alakult ki. Ma szabad a járás e területen - természetesen a határ tiszteletben tartásával -, hiszen ez még az EU határa egy ideig.
Néhány száz méter után a Rinyán egy függőhídhoz értünk. Gondolom ez a nyomsávhoz tartozott, a határőrök használhatták. Vidámkodtunk egy kicsit a hídon.
Egy szántóföldi szakaszon áthaladva az utolsó programpontként, de a túra nem utolsó meghatározó pontjaként (lásd pár sorral lejjebb) a babócsai ó-Drávához érkeztünk. Nagyon szép látvány fogadott itt minket. Mindenkinek ajánlom.
Nem volt más hátra, mint elgyalogolni a babócsai vasútállomásra, ahova túravezetőnk biztonságos időzítésének köszönhetően fél órával a menetrend szerinti vonatindulás előtt érkeztünk meg. Nem is baj, jobb így, mintha rohannunk kellett volna a vonatra - mondtuk egymásnak.
Jómagam ebben a fél órában kihasználtam az időt arra, hogy néhai rokonaim házát megkeressem a faluban. Igyekeztem vissza az állomásra, hogy még meg tudjam venni felszállás előtt a jegyet. Sikerült még épp időben visszaérnem, mikor a többiek azzal fogadtak, hogy szombathelyi a vonat 60 percet késik. "Na neeeee" - jött ki belőlem, de a többiek nem vicceltek. Ez még annyiban fokozódott, hogy mikor kezdett a 60 perc letelni, az állomásfőnök közölte, hogy a 60 perc nem 60, hanem 80 lett. Kezdtük vidámra venni a helyzetet, egyre jobb lett a hangulat a holdvilágos estében. Végül összesen bő két órás várakozás után felszálltunk a vonatra, mellyel csupán 15 percet kellett utaznunk a Barcson hagyott autókig.
Ha ezt tudtuk volna már két órával ezelőtt, gyalog nekivágtunk volna - mondtuk. Na mindegy. Jó túra volt, sok érdekeset láttunk, a végét meg poénra vettük már. Ez abban is megmutatkozott, hogy mikor befutott Babócsára a szerelvény, a mozdony előtt az egész csapat egyszerre örömtáncot járt!

Köszönjük a túrát, és a szervezést Istvánnak!



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

Beszámoló a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub 2010. évi munkájáról

A beszámoló itt olvasható.

2010.11.14. Kisgyón 30/15 gyalogos teljesítménytúra

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2010.11.14. Alpokalja túra

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, GPS-re letölthető itt.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.

2010.11.13. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - antalkép - Szép Ilonka kilátó - Réka vár - Mecseknádasd
Táv: 14km, szint: 400m

A túra eredeti meghívója letölthető itt.

2010. november 13.-án került sor az ez évi emléktúra megtartására. (Szt. Margit napja november 16.-a, a túrát mindig a közelebb eső szombaton rendezzük.)
Ragyogó napsütésben gyülekezett a népes csapat a pécsváradi Kossuth téren. Pécsett mentesítő buszt kellett beállítani, hogy elhozzák a túrázókat, Bajáról különjárattal jöttek. Bonyhád, Bóly, Komló, Szekszárd, sőt, Budapest is képviseltette magát. A pécsváradiak is számosan jelentek meg. Külön öröm volt az ifjúság eddigieknél nagyobb arányú részvétele a túrán. Velünk gyalogolt Tóth Klára, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Antal Géza apátplébános úr, és Bognár Rudolf úr, a Magyar Zarándokút szervezőbizottságának elnöke is.
A korábbi években megszokott túravezető betegsége miatt idén a pécsi Baumann József terelgette a mintegy 300 résztvevőt a szokásos Szt. Margit úton. A Nap sütött, szél nem fújt, a sár nem volt jelentős, az erdő késő-őszi színeit mutatta. Ideális kirándulóidő volt. A domborzat viszont megdolgoztatta a szívet, tüdőt. A kegyetlen kapaszkodó a Réka-völgyből a Vadászlakig szétzilálta a mezőnyt. A Langehöhe gerincútján kilométer hosszan kanyargott az embersor.
A Réka-várban a pécsi 10-es cserkészcsapat két leány-örse várta a túrázókat. Szt. Margitról szóló énekkel köszöntötték az emlékkő körül gyülekezőket, akik virágokkal borították azt el. A túra szervezője is felsántikált fájós lábával a vár falmaradványai közé, s az érdeklődőknek Skóciai Szt. Margit életéről beszélt. A budapesti Patrona Hungariae gimnázium küldöttsége hazafias dalt hozott, amit a túrázók is velük együtt énekeltek. A kis megemlékezés a "Boldog asszony anyánk" kezdetű, közismert Mária- énekünkkel fejeződött be. A fák között ünnepélyesen zengett a többszáztorkú énekkar hangja.
A Réka-vár romjai közül a hajdani Stein-malomhoz ereszkedtünk le, s indultunk az óbányai műúton Mecseknádasd felé. Kellemes meglepetés volt, hogy az út menti Aranypatkó panzió a túra minden résztvevőjét megkínálta egy-egy pohár forralt borral, vagy teával.
Mecseknádasdról a menetrend szerinti busz nem tudta elhozni a hazafelé igyekvőket, a Volánnak újra mentesítő járatot kellett beállítania, de nem kellett rá túl sokáig várni.
Szép nap volt, és a túra 14 km-es hossza sem volt túl megerőltető. Reméljük, jövőre is jöhetünk!
A témához tartozik még, hogy a túra végén Bognár Rudolf úr közölte, hogy a Skóciai Szt. Margit Út is része lesz a most alakuló, Esztergomtól Máriagyűdig tartó Magyar Zarándokútnak.

A túratársak elmondása alapján lejegyezte: Dr. Novotny Iván


Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

Video:
4 perces videofelvétel a megemlékezésről (Arató Csongor)

2010.11.06 Mecsek 1000 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Hosszúhetény - Zengő - Püspökszentlászló - Cigány hegy - Pásztor forrás - Máré vár-  Csurgó - Kis-kaszáló - Pap-rét - Schober malom - Hosszúhetény
Táv: 25,2 km Szint: 1030m Szintidő 7,5 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Egy kis időjárás: Érdekes ez az év. Nyáron monszun, a szeptember elmaradt, majdhogynem beköszöntött a tél. Októberi novembert követően novemberi októberben túrázhattunk a mai napon, melyen ngyon kellemes idő ajándékozott meg minket. Az is érdekes, hogy ugyanezen a túrán tavaly a fákon még zöld levelek voltak, idén mostanra csaknem mind lehullott.
Ennyi bevezető után lássuk a túrát.
F Szilvivel és Sz. Istvánnal alkottunk ma hármas csapatot. A túra rendezője ezúttal a Börzsöny Természetjáró és Hegymászó Egyesület volt. A pontőrök között sok ismerőssel találkoztunk, akikkel ez év januárjában egy közös felejthetetlen téli vándortúrán vettünk részt a Börzsönyben.
Jómagam harmad ízben vettem részt ezen a teljesítménytúrán. A pálya így már ismerős volt, ami lehetőséget adott arra, hogy a szükséges szakaszokra tartalékoljuk az energiánkat. Kezdésképpen rögtön a Zengő lekűzdése volt a feladat. Nem is baj, hogy ez az elején van, mert a teljes szint közel felét hamar teljesíthettük. Lefelé a csúcsról Püspökszentlászló felé már nehezebb volt az ereszkedés, megdolgoztatta a fékező izmainkat. A püspökszentlászlói ellenőrzőponton G. Gabriellával felidéztük a januári vándortúra egy-egy felejthetetlen pillanatát.
Az ellenőrzőpont után még egy kis mászás várt ránk a Miske-tetőig, majd ott egy kicsit könnyebb pálya, vízszintes szakasz jött. Megérdemeltük. Cigányhegyre már "lendületből" jutottunk fel. Itt összefutottunk V. Lajossal, akivel pár szót váltottunk a tervezett Rogla-sífutásról.
Dögkút-tető környékén favágók dolgoztak, és óriások számára fogpiszkálókat készítettek. A Pásztor-forráshoz könnyedén leereszkedtünk. Megtöltöttük a vizespalackjainkat a valóban finom, friss és bővizű forrásvízből. A Vár-völgyben egy szakaszon aszfaltúton haladt a kijelölt nyomvonal, majd az oldalban vezető P jelen elhaladtunk a Gergely-Éva forrás mellett. Folyamatosan, de gyengén emelkedő ösvényen könnyen feljutottunk a Máré-vár szintjére. A börzsönyi pontőrök között itt is ismerőst üdvözölhettünk.
Úgy készültünk, hogy az eddigi tapasztalatok alapján most jön a túra legnehezebb része, a Hászé-tetőig. A valóság az, hogy nem volt olyan vészes. Lehet, hogy a mai szép napsütés könnyítette meg a dolgunkat? Ezután jött a hullámvasút: Sín-gödör - Hidasi-hát - Hidasi-Völgy. Mind nagyon szép helyek, de egyes részeken igencsak technikás a pálya. Végül egy újabb kaptató után a Csengő-hegy oldalában haladó műúton a Pap-rétre jutottunk. Itt egy kis család várt minket. Egy vérbeli túrázó anyuka két kis turistapalántával, akik lepecsételtek és megitattak mindannyiunkat. Innen már csak a maradék kilométereket kellett megtenni, szint nélkül. Bringás nyelven szólva begurultunk a célba.
Összességében bár a pálya ugyanaz volt, mint előzőekben, de sokkal könnyebbnek tűnt teljesíteni, mint tavaly. De nem értem, miért van olyan nagy izomlázam ???

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.11.06. Kerékpártúra Bük környékén

Útvonal:
Bük-Szakony-Gyalóka-Zsira-Lutzmannsburg-Strebersdorf-Frankenau-Klostermarienberg-Mannersdorf-Rattersdorf-Kőszeg-Ólmod-Horvátzsidány-Kiszsidány-Csepreg-Bük(-Szakony-Bük)
Táv: 66 km (81 km)

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Mikor a munka ide szólított Bük városába, az első gondolatom volt, hogy itt kell tekerni egy kört. A napi 2x5 km munkába járáson túl jutott egy szabad vasárnap és bár erre a napra már változékony időt jósoltak, szerencsére kitartott még a jó idő.
8.10-et mutatott a bicajkompjuter mikor elindultam, csak hogy az még a nyári időt mutatja.
Az első métertől kezdve kerékpárúton indultam a 8 km-re lévő Zsira felé Szakonyon és Gyalókán keresztül.
Zsírából kiérve 300 méterre már ott volt előttem az első Osztrák falu, Lutzmannsburg. Mielőtt áthajtottam volna megálltam fotózni.
Mindkét oldalon emlékművek őrzik a régi rendszer általi megosztottságot, a határzárat. A faluközpontba nem kellett bemenni, a "határ" után rögtön egy bal kanyarral indult a B48-as bicajút. Széles, sima úton haladtam pár kilométert, itt keresztezte először az utamat a Rabnitz folyó és megjött az első kapaszkodó, 12%.
Szerencsére nem volt hosszú az emelkedő, innen szőlőföldek között haladtam enyhén dombos úton. Nem tudom honnan, de tudták, hogy megyek, mert itt-ott hagytak egy-egy kis fürt dér csípte édes piros szőlőt. :-)
Egy kellemes, suhanós lejtő alján újra átkeltem a Rabnitzon és a túlbuzgó diákok falujába értem, Strebersdorfba. A faluból kifelé elfogyott a kerékpárút, közúton haladtam a közeli Frankenaun keresztül Klostermarienbergig. Itt találtam egy kis pihenőhelyet egy asztallal és paddal, ettem egy banánt és ellenőriztem GPS-en az irányt. Szerencsére! Mert jobbra kellett volna mennem.  A faluból kiérve újból kerékpárút vezetett Mannersdorfba, itt újabb emelkedőn kellett felkapaszkodni, amit hasonló ívű lejtő követett. A lejtő alján Rattersdorf szélére értem, itt balra fordulva néhány száz méter után már az egykori határépületeknél voltam.
A korai indulásnak köszönhetően már 10 órakor bent jártam Kőszegen. Itt kényelmesebbre vettem a tempót és csak úgy bicajozgattam, közben meg is éheztem. Palacsinta Mánia volt a hely neve, ami mellett nem mehettem el szó nélkül. Egy hamburger, két XL-es palacsinta és egy kávé után még a nap is kisütött. :-) Ideje volt újra útrakelni.
Mindenképpen érinteni akartam Ólmodot, viszont Kőszegről nincs közúti kapcsolat, de úgy emlékeztem, hogy bicajjal megközelíthető.  A városból kifelé megálltam, hogy a Google Mapson megnézem a lehetőségeket, de a térkép helyett az „akku lemerül” üzenet fogadott. Jó, hogy most ültem majd egy órát a palacsintázóban és egy csík sem hiányzott, már pedig GPS, telefon, kamera KELL! Irány egy kávézó! Kőszeg szélén - ahol érzésem szerint a közelben kell lennie az Ólmodra vezető bicikliútnak - van egy trafiksor presszóval, itt szopogattam fél órát egy kávét és reménykedtem, hogy eléggé feltöltődött a telefon, közben az italozó helyi erők egyikét megkérdeztem van-e a közúttal szemben alternatíva Ólmodra jutni. Megkapom az eligazítást.
Kb. 1 km-t kell mennem a 87-es főúton, majd balra egy földúton feltekerek a hegyre és beérek az erdőbe, a földúton itt-ott sárfoltokat kell kerülgetni. Mivel az útbaigazítás szerint majd valahol jobbra kell fordulni, így az első lehetőségnél így teszek. Egy meredek emelkedőn kell feltekernem vastag avarszőnyegen ami alatt labilis, rejtett keréknyomokkal barázdált, süppedős, felázott talaj nehezíti a hajtást. 3-400 méter után elbizonytalanodom, elindítom a Mapsot. Akkutöltöttség két csík. Lehet, hogy itt fogok éhenhalni? A helyzetem látom, de hogy az irány jó-e, ahhoz haladnom kell. Úgy döntök, hogy inkább visszatérek a jobb minőségű földútra és egyenesen haladok tovább. Figyelem a kijelzőt, kerülgetem a sarat, imádkozom az akkuért. 10 perc után kiderül a süppedős avar volt a jó út :-(. De ez is jó lesz. Újabb kereszteződés. Balra le vagy jobbra fel? Balra egy fehér tábla rajta államhatár felirat, jobbra megyek. Pár száz méter után újra két lehetőség, egyenesen tovább vagy balra le, ezt választom. Gurulok lefelé 300 métert. Kell a Google Maps, megint tekerés és kijelző nézés. Persze, hogy az államhatár feliratú táblánál balra le kellett volna menni. Sínen vagyok! A lejtő alján piroslik egy háztető, csak le kell jutni valahogy. Az utolsó 500 méter a traktoroknak köszönhetőnek extrém downhill offroad pályává vált, kezdő patentpedálosként vért izzadva, rollerezve, esés nélkül sikerült leérnem. Ólmodról nagyon kellemes út vezetett Horvátzsidányon, majd Kiszsidányon keresztül Csepreg felé. A kőszegi útról egy kis kitérővel letértem a csepregi horgásztó felé, azt megkerülve értem be Csepregbe. A kis város végén bezárult a kör, a Bükre vezető kerékpárúton voltam. 3.5 km után a kiindulási ponthoz, a panzióhoz értem. 66 km. Az idő gyönyörű és még csak 13.40. Levezetésként még Bükön csavarogtam, fotóztam, majd újra áttekertem Szakonyba egy magasnyomású mosó reményében (ami nem volt) és vissza. Így végül 81 km-rel zártam a napot.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.


2010.11.05. Pécs-Orfű bringaút + egy kis kitérő

Pécs-Orfű kerékpárút, avagy válasszuk inkább a lankásabb utat.



Útvonal: Pécs- Remete rét - Orfű - Tekeres - Kovácsszénája - Hetvehely - Kővágószőlős - Cserkút - Pécs Táv: 55 km, szint: 690m

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és letölthető itt.



Most, hogy a hírek szerint befejezéséhez közeledik a Pécs- Orfű kerékpárút, a klubból ketten, Cs. Gábor, és én, úgy döntöttünk, hogy kihasználva az ajándék tavaszias időt, megnézzük, milyen is lett, lesz az új bringaút.

Így egy szép, kellemesen meleg napon nekivágtunk, hogy végigbringázunk rajta.
A vasútállomásról indulva, végig a kijelölt bringaúton mentünk, keresztül a városon, aztán Uránváros belső, parkoló útjain tekeregtünk, és végül elértük a Magyarürögi utat.

Itt is folytatódik a bringaút, de ez már tényleg csak a járdát kerékpárútként megjelölő táblákból áll. Szerencsére nem volt nagyobb gyalogosforgalom, így aránylag nyugodtan, és hamar elértük a bringaút elejét. Itt kis időre megálltunk, szerelvényt igazítottunk, majd nekivágtunk az útnak. Ez azonnal egy rövid, ám annál meredekebb emelkedővel indít, majd folytatódik is. Ez az első szakasz igen meredek, nem kimondottan családbarát bringaútra sikerült. Mindegy, leküzdöttük, Csiszi feltekert, én viszont úgy döntöttem, nem fogok mindjárt az elején ekkorát szenvedni, így babakocsinak tekintettem a bringát, és feltoltam az emelkedőn.

Ezt követően volt még egy kemény meredek, de itt már a szégyenáttételt használva azért felmentem én is. A szenvedésekért azonban tökéletesen kárpótolt a kilátás a Mecsek vonulataira, és az őszi erdő, varázslatos színeivel, fényeivel. Gyönyörű, rőt-arany színben pompáztak a fák, és ugyanilyen harsogó színekkel volt borítva az erdő talaja, és sajnos, sok helyen a bringaút aszfaltja is. Ez azért gátat vetett az önfeledt száguldozásnak, mert Orfű felé már azt is lehetett...volna.
 Az út minősége, véleményem szerint tökéletes, nagyon jó lenne, ha ez így is maradna. A mostani bejáráson 2 helyen tapasztaltuk, hogy még nem használható az út, mert még építik, és egy helyen pedig még csak a sár az úr. Gondolom, itt meg kell várni, amíg megszikkad, mert erre utat építeni nem szabad. Egyébként, teljesen sima, és épp elég széles is. Viszont, nem jó azért nagy sebességgel száguldozni rajta, mert néhol igazi hajtűkanyarok tarkítják az amúgy szép nyomvonalú utat, és itt bizony könnyen szakadékba esés lehet a száguldozás vége.
Szerencsére sok helyen korlátokkal látják el az út szélét, de a korlátra sem jó dolog ráesni. Úgyhogy csak óvatosan, inkább nézelődve, turista tempóban haladjunk.

 Remeterét után, az út bal oldalán folytatódik tovább az út, és innen azért elég hosszan jót lehet gurulni. Az aljba leérve találunk egy bringás pihenőt, a Száraz-kúti forrásnál. Szép, hangulatos hely. Ezután, nem messze innen, következik az út legveszélyesebb része, ugyanis át kell kelni az úttest másik oldalára.
Az autóforgalom számára ugyan lekorlátozták a sebességet, de ez akkor is problémás hely. Remélem, soha nem történik itt baj.
Átérve az úton, a domboldalon halad tovább a bringaút, nagyjából követve a gyalogtúra útvonalát. Ez is igen szép rész, ráadásul már nem is meredek. Viszont egy dupla hajtűkanyar azért veszélyeket rejt magában. Ezután már hamar kiérünk az erdőből, mégpedig a Mecsek- háza barlangi turisztikai központ épülete mellet. Eltekertünk az Orfűi-, majd a Pécsi-tó mellet, ahol is Csiszi javaslatára a tó jobb partján lévő sétáló, és kerékpárúton tekertünk, ami nagyon jó döntés volt, mert igen szép így a tó. Nem olyan régen a bal parton lévő új sétányon bringáztunk, az is nagyon szép, de a vége 2 dombba torkollik, a jobb part viszont szintes, és a gát végében ér ki.
Innentől Csiszi vezetésére volt bízva az életünk, ugyanis olyan tájon mentünk, ahol én még nem jártam.:)  A Pécsi-tó szabad strandjánál frissítettünk, majd a gáton legurulva, egy jól megépített bringaúton elindultunk a Hermann Ottó-tó felé. Szép vidéken, karámok, lovak, tehenek közt vitt az utunk, majd megint erdő. Sajnos, itt vége szakadt a bringaútnak, és egyre mélyebb, sárosabb terepre kerültünk. Végül le kellett szállnunk, és a tó partján toltuk a gépeket. Viszont legalább nyugodtan beszélgethettünk. Ez az út bringával csak száraz időben, és akkor is nehezen járható. Cserébe nyugalom, tölgy és bükkfákkal borított, szép parkerdő vesz körül bennünket.

Egy hosszú lejtő után, kiértünk a Kovácsszénája-i tóhoz, ahol nyüzsgő horgászparadicsomot találtunk. Jól megnéztek bennünket, a két, erdőből kibukkanó, kissé sáros bringást.
Pár fotó után továbbindultunk, majd Kovácsszénáját elhagyva, aszfalton gurultunk, Helesfa felé. A település határában lévő gondozott, kis szigetes tónál megálltunk egy rövid pihenőre, a temetőnél pedig frissítettünk. Továbbindulva Csiszi mondta, hogy tud egy nagyon szép, de eléggé meredek utat, az erdő szélén. Sebaj, menjünk, majd gyönyörködünk mászás közben. 
No, de ember tervez, így a nagy beszélgetés közepette elhagytuk a letérőt. Sebaj, újratervezés, és Csiszi már mondja is mehetünk itt is tovább, ez is jó út, és talán lankásabb is. Hurrá, akkor erre tovább. 100 méter után megláttuk a lankát, hát...mindegy, nekivágtunk. Több, mint 4 km emelkedő, kb mint a Mánfa-Árpádtető szakasz, csak forgalom nélkül, és szép erdőben. Egyszer csak egy szintre kerültünk a környező hegyekkel, és innentől kezdve már csak hullámvasút volt, bár egyre jobban szerettük volna már megtalálni a Csiszi által említett "lankát"!
Egyébként, csak ajánlani tudom ezt az utat, mert meredeksége ellenére csodás helyen megy, és ha átérünk a gerincen, Golgota felé gurulva, olyan panorámát kapunk, mellettünk a Jakab-heggyel, hogy az minden fáradságot felejtet.
Mi is megálltunk gyönyörködni, és tanácskozni, hogy kellene kikerülni a 6-os főutat.
Ismét Csiszi volt az ötletgazda, menjünk be Kővágószőlősről Cserkútra, és akkor csak keveset kell a hatoson tekerni. Jó ötlet volt, ismét szép tájon, és forgalommentes úton bringáztunk.
Cserkút település nagyon rendben van, gondozott, tiszta, és látnivaló is akad. Van ott egy román stílusú templom, és egy forrás is, Cser-kút, amiről a település a nevét kapta.
Innen, jelzett úton, egy igazi, hosszú száguldás következett , majd a hatos utat elérve irány Pécs. Csiszi elkísért engem az állomásra, és itt elköszöntünk.

Mindent összevetve, egy nagyon szép, közepesen nehéz, viszont élménydús, és tapasztalatokban, látnivalóban gazdag túra volt, köszönöm társamnak, Csiszinek, hogy kitalálta. 

Lejegyezte: Rostás László



Képek:
Csiszár Gábor fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.