2010.11.05. Pécs-Orfű bringaút + egy kis kitérő

Pécs-Orfű kerékpárút, avagy válasszuk inkább a lankásabb utat.



Útvonal: Pécs- Remete rét - Orfű - Tekeres - Kovácsszénája - Hetvehely - Kővágószőlős - Cserkút - Pécs Táv: 55 km, szint: 690m

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és letölthető itt.



Most, hogy a hírek szerint befejezéséhez közeledik a Pécs- Orfű kerékpárút, a klubból ketten, Cs. Gábor, és én, úgy döntöttünk, hogy kihasználva az ajándék tavaszias időt, megnézzük, milyen is lett, lesz az új bringaút.

Így egy szép, kellemesen meleg napon nekivágtunk, hogy végigbringázunk rajta.
A vasútállomásról indulva, végig a kijelölt bringaúton mentünk, keresztül a városon, aztán Uránváros belső, parkoló útjain tekeregtünk, és végül elértük a Magyarürögi utat.

Itt is folytatódik a bringaút, de ez már tényleg csak a járdát kerékpárútként megjelölő táblákból áll. Szerencsére nem volt nagyobb gyalogosforgalom, így aránylag nyugodtan, és hamar elértük a bringaút elejét. Itt kis időre megálltunk, szerelvényt igazítottunk, majd nekivágtunk az útnak. Ez azonnal egy rövid, ám annál meredekebb emelkedővel indít, majd folytatódik is. Ez az első szakasz igen meredek, nem kimondottan családbarát bringaútra sikerült. Mindegy, leküzdöttük, Csiszi feltekert, én viszont úgy döntöttem, nem fogok mindjárt az elején ekkorát szenvedni, így babakocsinak tekintettem a bringát, és feltoltam az emelkedőn.

Ezt követően volt még egy kemény meredek, de itt már a szégyenáttételt használva azért felmentem én is. A szenvedésekért azonban tökéletesen kárpótolt a kilátás a Mecsek vonulataira, és az őszi erdő, varázslatos színeivel, fényeivel. Gyönyörű, rőt-arany színben pompáztak a fák, és ugyanilyen harsogó színekkel volt borítva az erdő talaja, és sajnos, sok helyen a bringaút aszfaltja is. Ez azért gátat vetett az önfeledt száguldozásnak, mert Orfű felé már azt is lehetett...volna.
 Az út minősége, véleményem szerint tökéletes, nagyon jó lenne, ha ez így is maradna. A mostani bejáráson 2 helyen tapasztaltuk, hogy még nem használható az út, mert még építik, és egy helyen pedig még csak a sár az úr. Gondolom, itt meg kell várni, amíg megszikkad, mert erre utat építeni nem szabad. Egyébként, teljesen sima, és épp elég széles is. Viszont, nem jó azért nagy sebességgel száguldozni rajta, mert néhol igazi hajtűkanyarok tarkítják az amúgy szép nyomvonalú utat, és itt bizony könnyen szakadékba esés lehet a száguldozás vége.
Szerencsére sok helyen korlátokkal látják el az út szélét, de a korlátra sem jó dolog ráesni. Úgyhogy csak óvatosan, inkább nézelődve, turista tempóban haladjunk.

 Remeterét után, az út bal oldalán folytatódik tovább az út, és innen azért elég hosszan jót lehet gurulni. Az aljba leérve találunk egy bringás pihenőt, a Száraz-kúti forrásnál. Szép, hangulatos hely. Ezután, nem messze innen, következik az út legveszélyesebb része, ugyanis át kell kelni az úttest másik oldalára.
Az autóforgalom számára ugyan lekorlátozták a sebességet, de ez akkor is problémás hely. Remélem, soha nem történik itt baj.
Átérve az úton, a domboldalon halad tovább a bringaút, nagyjából követve a gyalogtúra útvonalát. Ez is igen szép rész, ráadásul már nem is meredek. Viszont egy dupla hajtűkanyar azért veszélyeket rejt magában. Ezután már hamar kiérünk az erdőből, mégpedig a Mecsek- háza barlangi turisztikai központ épülete mellet. Eltekertünk az Orfűi-, majd a Pécsi-tó mellet, ahol is Csiszi javaslatára a tó jobb partján lévő sétáló, és kerékpárúton tekertünk, ami nagyon jó döntés volt, mert igen szép így a tó. Nem olyan régen a bal parton lévő új sétányon bringáztunk, az is nagyon szép, de a vége 2 dombba torkollik, a jobb part viszont szintes, és a gát végében ér ki.
Innentől Csiszi vezetésére volt bízva az életünk, ugyanis olyan tájon mentünk, ahol én még nem jártam.:)  A Pécsi-tó szabad strandjánál frissítettünk, majd a gáton legurulva, egy jól megépített bringaúton elindultunk a Hermann Ottó-tó felé. Szép vidéken, karámok, lovak, tehenek közt vitt az utunk, majd megint erdő. Sajnos, itt vége szakadt a bringaútnak, és egyre mélyebb, sárosabb terepre kerültünk. Végül le kellett szállnunk, és a tó partján toltuk a gépeket. Viszont legalább nyugodtan beszélgethettünk. Ez az út bringával csak száraz időben, és akkor is nehezen járható. Cserébe nyugalom, tölgy és bükkfákkal borított, szép parkerdő vesz körül bennünket.

Egy hosszú lejtő után, kiértünk a Kovácsszénája-i tóhoz, ahol nyüzsgő horgászparadicsomot találtunk. Jól megnéztek bennünket, a két, erdőből kibukkanó, kissé sáros bringást.
Pár fotó után továbbindultunk, majd Kovácsszénáját elhagyva, aszfalton gurultunk, Helesfa felé. A település határában lévő gondozott, kis szigetes tónál megálltunk egy rövid pihenőre, a temetőnél pedig frissítettünk. Továbbindulva Csiszi mondta, hogy tud egy nagyon szép, de eléggé meredek utat, az erdő szélén. Sebaj, menjünk, majd gyönyörködünk mászás közben. 
No, de ember tervez, így a nagy beszélgetés közepette elhagytuk a letérőt. Sebaj, újratervezés, és Csiszi már mondja is mehetünk itt is tovább, ez is jó út, és talán lankásabb is. Hurrá, akkor erre tovább. 100 méter után megláttuk a lankát, hát...mindegy, nekivágtunk. Több, mint 4 km emelkedő, kb mint a Mánfa-Árpádtető szakasz, csak forgalom nélkül, és szép erdőben. Egyszer csak egy szintre kerültünk a környező hegyekkel, és innentől kezdve már csak hullámvasút volt, bár egyre jobban szerettük volna már megtalálni a Csiszi által említett "lankát"!
Egyébként, csak ajánlani tudom ezt az utat, mert meredeksége ellenére csodás helyen megy, és ha átérünk a gerincen, Golgota felé gurulva, olyan panorámát kapunk, mellettünk a Jakab-heggyel, hogy az minden fáradságot felejtet.
Mi is megálltunk gyönyörködni, és tanácskozni, hogy kellene kikerülni a 6-os főutat.
Ismét Csiszi volt az ötletgazda, menjünk be Kővágószőlősről Cserkútra, és akkor csak keveset kell a hatoson tekerni. Jó ötlet volt, ismét szép tájon, és forgalommentes úton bringáztunk.
Cserkút település nagyon rendben van, gondozott, tiszta, és látnivaló is akad. Van ott egy román stílusú templom, és egy forrás is, Cser-kút, amiről a település a nevét kapta.
Innen, jelzett úton, egy igazi, hosszú száguldás következett , majd a hatos utat elérve irány Pécs. Csiszi elkísért engem az állomásra, és itt elköszöntünk.

Mindent összevetve, egy nagyon szép, közepesen nehéz, viszont élménydús, és tapasztalatokban, látnivalóban gazdag túra volt, köszönöm társamnak, Csiszinek, hogy kitalálta. 

Lejegyezte: Rostás László



Képek:
Csiszár Gábor fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése