Útvonal: Barcs vá - drávai szabadstrand - 6-os út - Középrigóc - Barcsi Ősborókás - Drávatamási volt vm. - Drávatamási - Bók környéki erdő - Barcs felé a Dráva-parton - Barcs vá. Táv: 34 km Szint: 50m
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Ezúttal a Barcs-környéki őszi természetet indultunk felfedezni. A barcsi vasútállomáson találkoztunk páran, ezen a hűvös, de napsütésesnek ígérkező szombat reggelen. Túravezetőnk azzal fogadott minket, hogy "egy kis többlet költség lesz a túrával kapcsolatban, mert a Dráva-parton vadásznak". Rögtön a vadpörkölt gondolata futott át az agyamon, ennek "többletköltségét" szívesen vállalva. Hamar kiderült, hogy ezt István a túra távjára értette. Ugyanis előző nap a vadászok arra kérték meg, hogy módosítsa az eredeti útvonalat, ha nem akarunk díjnyertes trófeák lenni.
Meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, végül elindultunk Közprigóc felé, hogy majd Drávatamási után Bók felé érjünk vissza Barcsra, néhány plussz kilométert vállalva.
Először a drávai szabadstrandra mentünk, ahol egy barcsi túratárs hölgy csatlakozott hozzánk. Itt a szabadstrandon bevillantak a drávai vízitúrás emlékek, mikor itt táboroztunk.
Ezután a 6-os úton meneteltünk, hogy elhagyjuk Barcs körzetét. Középrigócnál már élvezhettük az erdő szépségét. Megálltunk kicsit a tónál, majd nemsokára kiértünk a Barcs-Szigetvár vasútvonal mellé. Ezt követően a Barcsi Ősborókás következett. Láthattuk a 2000. augusztusi tűzvész pusztításának nyomait. Viszont nagyon tetszett a gémeskút és környezete. Kóstoltunk borókabogyót, és megkerestünk egy geoládát (GCOSBO). Ezután elköszöntünk a barcsi túratársnőnktől, aki eddig tervezte velünk a túrát. Mi továbbhaladtunk a fantasztikus hangulatot árasztó fenyőerdőben az egykori Drávatamási vasúti megállóhely felé.
Drávatamásiban láthattuk meg újra a folyót. A kikötőben lévő padoknál tartottuk az ebédszünetet, majd a vízitúrás kikötő felé vettük az irányt. Közben Istvántól megtudhattuk, hogy a Drávában néhány éve az igen alacsony vízállás idején hol találták a kutatók a török-kori bödönhajókat.
Felvetődött az a gondolat, hogy talán már véget ért a vadászat, mehetnénk az eredetileg elgondolt parti útvonalon is. De egyikünk valami puskadörrenést hallott. Ezek szerint tart még a vadászat? Mégis a módosított útvonalon kell mennünk.
Mielőtt elhagytuk Tamásit, az egyik házból kértünk ivóvizet. Nagyon kedvesek voltak a háziak, ásványvizet akartak felajánlani. Mi kitartottunk a sima víz mellett. De közben egymás között sutyorogva azzal viccelődtünk, hogy "ha csak meleg tea, vagy esetleg friss kávé van, az is megteszi".
Vízzel feltankolva bevetettük magunkat a Dráva menti rengetegbe. Bók felé terveztük a további utat. Egy helyen viszont az utunkat valami áradás állta, úgyhogy útirányt kellett változtatnunk. Délre, a Dráva felé haladtunk ezután. Majd egy zsákutcába, aztán kicsit vissza, majd találtunk Barcs felé, NY-ra vezető jobbféle utat, de ez is véget ért, végül rátaláltunk az igazira. Sz. István barátunk egy vízfelületet látott megcsillanni. Ez már jó jel. H. István túravezető hamar ráismert, hogy hol járunk. Ugyanis ő nagy drávai vízitúrás lévén a szigeteket, oldalágakat úgy ismeri, mint a tenyerét. Hamarosan én is felfedeztem a Csomoros szigetet, ami Barcs közeledtét jelezte. Ekkor már közelítettük a 30. kilométerünket. (Tudni kell, hogy az eredeti kiírás szerint 17 ill 23,5km volt a tervezett, de hát a vadászat...) A teám már az utolsó korty felé tartott. Megemeltük a tempót, igazi teljesítménytúrásra. Így galoppoltunk vissza a Dráva-parti úton a szabadstrandra. Itt elköszöntünk H. Istvántól a túravezetőnktől, aki csaknem hazaért, mi pedig a már reggel bejárt úton visszagyalogoltunk, kissé visszafogottabb tempóban a vasútállomásra.
Szép, meglepetésekkel teli utunk volt. Szint nem volt, de jól elfáradtunk. Összességében jó túra volt! Köszönjük a túravezetést!
Túravezető: Harasztia István
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése