2015.08.29. "Nem kell futni" - elkezdődött az őszi tájfutó szezon!

Az elmúlt hétvégén indult Baranyában az őszi tájfutó szezon, de azért még igazi nyári hőségben futhattunk. Szombaton a Baranya Megyei Rövidtávú bajnokságon a PTE Pollack M. Műszaki Kar területén és a környező utcákban kialakított igen nehéz technikás pályán K. Tamás rögtön egy második helyet szerzett az F 35-ös kategóriában, míg vasárnap a Mánfától délre, az Erzsébet útról induló pályán A. Csongor a Nyílt kategóriában lett első.


Kertész kupa kettő perc videó:

BM Rövidtávú Bajnokság - egy perc videó:

Kezdőknek és haladóknak az őszi szezonban is lehet csatlakozni, az alkalmakat itt a blogon meghirdetjük! 
.

2015.08.20-23. Kerekezzünk 4 napon át Sopron és Fertő tó környékén!

Augusztus 20-án egy kis történelmi kitekintés. Táv kb. 40 km, szint 270 m: útvonal itt
Augusztus 21-én strandolás, táv szűk 50 km, szint 230 m: útvonal itt
vagy Frakno vár, táv kb. 60 km, szint 610 m útvonal itt
Augusztus 22-én déli tó-kör: táv kb. 75 km, szint 220 m: útvonal itt
vagy teljes tó-kerülés: táv kb. 140 km, szint 320 m útvonal itt
Augusztus 23. Liszt Ferenc emléke. Táv kb. 50 km, szint 530 m: útvonal itt

Zuhogó esőben, hidegben, de bizakodva autóztunk Sopron felé. Mire megérkeztünk, már csendesedett, de nem állt el. A kollégium felért egy labirintussal, ezért a tájékozódás érdekében segítőim iránymutató táblákat helyeztek el. Mind a 65 fő lejelentkezett, megkapta étkezési jegyeit és a szobakulcsot. 17 fok! Aki volt már a több napos túráim valamelyikén, tudja, hogy nem kell feltétlenül együtt kerekezni minden résztvevőnek. Most is sokan a városnézést, és mint utólag kiderült, az ingyenes múzeum látogatást választották, mi pedig 40-en, szemerkélő esőben megkezdtük a túrát. Az eső hamar elállt, így körbesétálhattuk a páneurópai piknik helyszínét. A harang megkongatása volt a jel  a továbbinduláshoz. A szőlőhegy tetején gyönyörködhettünk a tó-panorámában, majd Fertőmeggyesnél (Mörbish) letekertünk a tópartra. Nem múlhat el túra szerelés nélkül, most fékpofákat kellett közelíteni a felnihez - meredek vállalkozás volt így legurulni a szőlőhegyen! Tovább indultunk a Fertőrákosi határ felé, ahol a római kori  Mithrasz szentélynél idegenvezetést is kaptunk. Fertőrákoson kétfelé szakadtunk, a bátrabbak bementek a Tómalomhoz az erdei úton, de sokan inkább az aszfaltos úton maradtunk - így lett nekünk bő 30 km a napi táv.
Vacsoránál ismét találkoztunk, majd irány a Fő tér, ahol mindhárom nap kirakodó vásár, és koncertek színesítették az estét. Volt borozgatás, sörözgetés, ország tortája kóstoló, fagyizás, élménybeszámoló, stb.
Pénteken az erősebbek az ágfalvai határtól elindultak a Frakno vára felé, én pedig azon törtem a fejem, hogy lehetne színessé tenni a napot, mert a strandolást lefújtuk. Az eredeti útiránytól véletlenül eltérve Burgenland gyönyörű helyein kerekeztünk - igaz, néha alig találtuk a "jó" irányt (ez kissé izgalmas volt), pedig volt jó térképem és iránytűm. Vulkapordány előtt tartottunk egy kis "váltás-tanácsadást", míg 2-en lekerekeztek a településre szétnézni. Mire visszaértek, megállapodtunk, hogy kétfelé válnak útjaink. Átadtam a térképet azoknak, akik Cinfalvát is szerették volna érinteni, mi pedig Kelénpatak felé indultunk. A szőlőhegyi út mentén több vitrines kiállító pont mellett haladtunk el, és a nap is ránk mosolygott, mire egy klassz pihenőhöz értünk. Ezután egyedi élményben volt részünk, a szélkerekek között vezetett utunk. Megálltunk, közelről hallgattuk a zúgását, és természetesen fényképezkedtünk. Órák óta vágytunk a kávézásra, végre Ágfalván 4 után sor került rá. A napi táv nekünk 60 km lett.
A harmadik napra terveztem a leghosszabb túrát, a tó-kerülést. Marcelláékat instrukciókkal ellátva előreküldtük: az első lehetőségnél térjenek le balra Balfra - nem kell feltekerni az emelkedőn. A  város határában fel is vették a gyorsabb tempót, ám amíg mi Balfon tanakodtunk, hogy elmenjünk-e a Zsolnay kúthoz, ők megérkeztek szemből :)
Kényelmes tempóban haladtunk a tó déli partján, megálltunk a települések központjában, összefutottunk azokkal is, akik a hegykői meleg-vizű fürdőt autóval közelítették meg. Hosszabban időztünk a fertődi kastélyparkban, ebédünket a Hansági-főcsatorna mellett fogyasztottuk el, ahol bivalyokat és sok-sok madarat figyelhettünk meg. Ezen a szakaszon sokkal nagyobb volt a kerékpáros forgalom, mint utunk korábbi szakaszain. Illmic volt a következő megállónk. A kikötő felé vezető út mentén is volt egy madármegfigyelő centrum, de itt sokkal kevesebb madárral, viszont pénz-nyelő távcsővel, és ivóvíz vételi lehetőséggel. A kikötő melletti szabad-strandon néhányan áztattuk lábunkat a tóban, de csak egy bátor "leány" - Magdi - merészkedett nyakig a vízbe. Egyedi élmény volt a kerékpárokkal és kerékpárosokkal tömött komppal átkelni a tó másik partjára. Innen már ismerős útszakaszon haladtunk - most mindannyian a Tómalom felé. Kértem, hogy óvatosan haladjunk a nagyon meredek lejtőn, így nem is volt probléma, ám az erdei úton a meredek emelkedő tetején egyik bicikli megállt. Befogott a hátsó fék!? Hoppá! A kerék nincs a helyén! Felemelkedett a váz, s a kerék előre "szaladva" beszorult a vázba. Hosszas szerelés után elmondhattuk: óriási szerencse, hogy baleset nélkül megúsztuk. A Tómalom büfénél ittunk egyet a nagy ijedtségre, majd begurultunk Sopronba. Közben a teljes tókörön haladókról is jöttek az információk, tudtuk merre járnak - nem meglepő, hogy ők később értek vissza, mint mi a kb 80 km-es félkörről.
Az utolsó nap próbálta mindenki összehangolni a sofőrjével a hazaindulás időpontját, s egyértelművé vált: szükség van arra, hogy többekkel csak egy rövid távot tekerjünk. Nagyon néztük Sopron térképét: hogyan lehetne a Lővér körúti emelkedőt kikerülni? A forgalmasabb útra csak a gyorsabbakat engedtük, s mi maradtunk a körúton. Meg is lepődtünk a Volt fesztivál helyszínénél, amikor a gyors csapat utolért bennünket - ezek szerint arra mégsem volt rövidebb :)
Mi nem mentünk el Doborjánig (Raiding), Harka után egy kis tónál megpihentünk, visszafelé felmentünk a Sörházdombi kilátóba, és fagyiztunk a városközpontban, mielőtt visszatértünk autóinkhoz a közel 30 km-es kerekezésből.
Mindenki jól érezte magát, azok is, akik Liszt Ferenc szülőháza után még a lakompaki (Lackenbach) Eszterházy kastélyt is megtekintették, s úgy folytatták útjukat Récsény (Ritzing) és Brennbergbánya felé. Éppen 4 órára (a kialkudott időpontra) minden autó elhagyta a kollégium udvarát, s elindult haza - remélem szép élményekkel.
Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
A bejáráson készült fotók
Györgyné Nagy Marcella fotói
Farkas Kati fotói
Kónya Tamás fotói

2015.08.16-22. Kerékpáros vándortúra Erdélyben - sátorral

Útvonal: Déva (vár) - Simieria "Piski" (arborétum) - Orastie "Szászváros" Gelmar - Maros folyó mentén tovább - Saracsan "Szarakszó" - Blandiana "Maroskarna" - Mereten "Merítő" - Vintin de Jos "Alvinc" - Sebes "Szászsebes" - Petresti "Péterfalva" (víztározó) - Sebesd "Sebeshely" - Sasciori "Szászcsór" - Dumbrava "Sebeskákova" - Calnic "Kelnek" (erődtemplom) - Grabova "Szászborbó" (Geréb bástyája, temetőkápolna) - Miercuera Sibiului "Szerdahely" (erődtemplom XIV.szd.) - Dobarca "doborka" (erődtemplom) - Poiana Sibiului (fatemplom) - Rod "Ród" - völgyben tovább - Tilisca "Tibicske" - Gales "Szentgálos" - Saliste "Szelistye" - Vale "Vále" - Sibiel "Szibiel" - Orlat "Orlát"Gura Raului "Guraró" - Rasinari "Resinár" - Cisnadioara "Kisdisznód" (erődtemplom) - Cisnadie "Nagydisznód" (erődtemplom) - Sadu "Cód" - Rau Sadului "Riuszád" - átkelés a keresztül a Szebeni havasok és a Lotru hegység közötti hágón (1628m) majd tovább a völgyben murvás úton Voineasa-ig - Vidra tó - Tartatau (1665m) - gurulás - Petrosani "Petrozsény" - Banita "Banica" - Merisor - Crivadia "Krivádia" - Baru "Nagybár" - Livadia "Mezőlivádia" - Pui "Puj" - Galati "Galac" - Ohaba de Sub Piatra "Kőaljaohába" - Salasu de Jos "Alsószálláspatak" - "Felsőszálláspatak" - Malaiesti "Malajesd" (vár) - Ohaba de Sub Piatra "Kőaljaohába" - Santamaria Orlea "Őraljaboldogfalva" (Árpád-kori templom) - Hateg "Hátszeg" - Strei "Zeykfalva" (román-gótikus ortodox templom) - Hunedoara "Vajdahunyad" (vár) - Déva (vár, meg az autók is várnak)

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

1. nap: 38,8 km 247m szint Műholdfelvételen itt
2. nap: 90,8 km 1148m szint Műholdfelvételen itt
3. nap: 81,5 km 1565m szint  Műholdfelvételen itt
4. nap: 40,5km 1196m szint köves úton, többnyire gyalog tolva Műholdfelvételen itt
5. nap 81,1 km 1761m szint Műholdfelvételen itt
6. nap: 112km 811m szint Műholdfelvételen itt.
7. nap: 10,4 km 14m szint Műholdfelvételen itt

Összesen: 455 km 6720m szint

Képek:
Földes Csaba fotói
Gelencsér Gábor fotói
Keményfi Balázs fotói
Kis-Hegedűs József fotói
Szutor András fotói

Beszámoló itt olvasható
Terjedelmi okok miatt lásd külön mellékletben.
.


2015.08.10-15. Bringás strandolós élménytúra

Tervezet:
Minden nap egy újabb strandot, illetve fürdőt látogatnánk meg.
Szigetvár, fürdő,  Kaposvár, Virágfürdő,   Balatonlelle, Napfény strand,  Siófok, Napfény strand,
Igal, élménybirtok, fürdő,  Gunaras, fürdő.
.
Tervezett táv : 280 km
Túravezető: Gajdos Pál
.
Ez a kissé rendhagyó túra, mely ötvözte a kerékpár túrázást a nyaralással, kimondottan a kis fiam számára találtam ki, M.Józsi túratársunknak is megtetszett,így hárman vágtunk neki szikrázó napsütésben,mely elkísért bennünket egészen a túra végéig. Maga a túra a "6"-os szám bűvkörében zajlott.6 nap,360 km,(átlagban 60), és napi 6 óra pancsolás,6 éves fiúval,46 éves apukával. Előre bocsátanám, hogy amikor egy ennyi idős gyermek ellátása és felügyelete is szerepel a teendők között,a fotózás egy sokad rangú feladattá törpül,ezért a képi dokumentálás itt-ott nem teljes körű. Egyértelmű pozitív hozzáállást tapasztaltunk minden egyes fürdőhelyen a kerékpárok tárolását illetően. Kaposváron egyenesen a személyzeti lezárt udvarba tolhattuk be őket.
Első úti célunk Szigetvár. Kicsi, szépen felújított strand, egyedül a csúszdázási lehetőséget hiányoltuk kicsit. Mivel a szálláshelyünk ad hoc jellegű volt, és 8-kor már erősen sötétedett,6-kor minden egyes alakalommal befejeztük a lubickolást és vacsora és alvóhely után néztünk. Elsőnek Szigetvár melletti török emlékműnél húztuk meg magunkat. 2. nap irány Kaposvár. Sokan ismerik, népszerű Pécsen. Kicsit már kezd leamortizálódni,a vize is eléggé hideg volt. A csúszdák illesztése kívánnivalót hagy maga után, ettől eltekintve egy nagyon kellemes hely. Este alvás a nagymamánál az udvarban. Reggel irány B.Lelle, az egyik legkülönlegesebb fürdőhely a Balatonnál. Kiépített medencék, élmény és csúszdapark mellett homokfövenyes, tengert megszégyenítő part. Mi nagyon szeretjük. Az árak is elfogadhatóak. Alvás egy külterületi elhagyott telken, Itt kicsit készültem műholdas felvétel alapján ami bevált. A Balatonnál nem egyszerű sátrazó helyet találni. Következő nap irány Siófok! Volt némi hezitálás szabad strand kontra fizetős, de mivel homokozós partszakaszt csak a Nagy Strandon találtunk,maradt az utóbbi... és itt következik a túra legcikibb sztorija. Józsi kicsit körbe szeretett volna nézni a városban, ezért megbeszéltük,hogy találkozunk bent a strandon egy elég konkrét helyen...na itt láttam őt utoljára. Úgy is mondhatjuk, túravezetőként elveszítettem egyetlen túratársamat. Lehet nem kellene ezzel a továbbiakban próbálkoznom. :-) Gondoltam, majd 6-kor a kijáratnál, mivel minden nap akkor távoztunk, de nem. Mivel megbeszéltük,hogy a Sió melletti kerékpárúton indulunk szállást nézni,talán ott,de ott sem. Így hát ezt az éjszakát már ketten töltöttük. Reggel irány Igal! Majd talán ott, hisz a terv ismert volt...de nem. Na, ekkor lemondtam, hogy összefutunk még vele. Az igali strand kellemes meglepetés. Új, tiszta, rendezett és még operett előadásban is részünk lehetett... na és eljött a túra utolsó napja Gunaras. Összességében jó hely,de talán itt találkoztam a legkevésbé tiszta vízzel. Szombaton, vihar előtt kb. fél perccel este 9-kor érkeztünk.
Az egész túrát tekintve a sors kegyeltjeinek érezhetem magunkat. Végig igazi strandidő, eső és különösebb probléma nélkül zajlott ez a túra. Köszönöm annak aki kíváncsi volt és elolvasta a kicsit bő lére eresztett beszámolót.

Gajdos Benedek fotói
Gajdos Pál fotói
.


Sose hagyd őrizetlenül a bringádat!

A majdnem nagyon drága tojásos nokedli esete!

Hála és köszönet a pécsi profi rendőröknek!
Tanulság minden bringatulajdonosnak. SOHA, még csak 15 mp-re SE HAGYD ŐRIZETLENÜL A BRINGÁDAT!!!
A történet röviden:
Az ember vasárnap du. elindulna a szokásos orfűi körére, de előtte kéne pár tojás a sarki kisboltból a nokedlihez. A bringa letámasztva a bolt előtt, sajnos lezárás nélkül, de úgy, hogy rálátok, és 15-20 mp-ként nézem is meglétét a baszk csodának.
Nem idén nyáron lebarnult 1 "hölgy", 2 "úr" távozik a boltból. Én épp fizetnék a kasszánál, kinézek, látom, hogy a bringa még meg van. Eltelik újabb 15-20 mp, már majdnem készen vagyok, újabb pillantás a bringára: Úristen, nincs ott, eltűnt!
Rohanás ki a boltból, én a főutat nézem több irányba feleslegesen. A bolt egyik dolgozója - Évi, volt osztálytársam - az egyik mellékutca alsó végében meglátja a "hölgyet" és az egyik "urat" rohanni, és elkanyarodni, de társuk a bringával már árkon bokron túl volt.
Telefon azonnal a 107-re, nagyon segítőkészek a vonal végén, kérdik: hol és mi történt. Elmondom, válasz: várjak, küldenek járőrkocsit. Tényleg perceken belül jön két profi rendőr - ÖRÖK HÁLÁM NEKIK és KOLLÉGÁIKNAK - egyik már nézi is a boltban rögzített felvétel képeit, a másikkal megyünk a központba a feljelentést megtenni. A feljelentés elkészül a szükséges adatokkal, szerencsére megvolt a vázszám, és kép is volt a gépről. A központban is rendőrök biztatnak: esély mindig van, főleg egy ilyen "nemtucat" bringánál. Elindulok gyalog haza, már kattog az agyam, hogy hogyan, miként, mikor és miből lesz újra talán hasonló bringám, de választ nem találok.
20-25 percnyi gyaloglás után, amint hazaérek, csörög a telefonom - ismeretlen szám -, a hívó rendőrként bemutatkozva értesít, hogy jönnének értem, mert azonosítani kellene a nemrég ellopott bringát a város egyik "süsnyésében" az egyik ,,úr" társaságában. Döbbenet, remény, izgalom, rémálom vagy álom! Hála a bolt felvételének, beazonosíthatók voltak a ,,kedves" emberek, és a legnagyobb mázli, hogy rendőreink el is tudták őket kapni, ugyanis az egyik jobbnak látta, ha elárulja, hol a bringa, melyet gyakorlatilag sérülésmentesen visszakaptam.
A rendőrség valóban szolgált és védett, nagyon profin és gyorsan végezte a feladatát!
Óriási köszönet W. Róbert rendőr alezredes úrnak és csapatának, illetve a járőröknek, és mindenkinek, aki segítségemre volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lejegyezte: Hurton György
.