2013.10.26 Bringatúra a Gemenci erdőben

Útvonal: Bonyhád - Szálkai tavak - Szálka - Szálkai templom - Mayer kápolna - Decs - Cserencs, vadászház - múzeum - Gemenci erdőn keresztül a töltésen Lankóci Kis -Duna csatorna - Rezéti holt Duna - Lassi - Malomtelelő - Pörböly - Bátaszék - Kismórágy - Palatinca - Mőcsény - Bonyhád.

A teljes táv:  kb. 75 km. Tervezett indulás:  9.00  Bonyhád, Lidl parkoló.  Túravezető: Csiszár Gábor

Nagyon szép időben, verőfényes napsütésben, szép számban mintegy 22 fővel indultunk neki a túrának  Bonyhádról az eredetileg tervezett 9 órás induláshoz képest jelentéktelen, pár perces késéssel. Rögtön az út elején Bonyhád után egy szerpentin következett bemelegítésnek, ezután is szép dombos tájon az úgynevezett szekszárdi dombvidéken keresztül vezetett az utunk a szálkai tavak felé. A szekszárdi dombvidék leghosszabb völgyében hozták létre 1970-ben a 6 hektár területű mesterséges tavat, amelyet a tó mellett található műúton mintegy 3,5 km hosszan kerekeztünk végig. Az erdőkkel sűrűn borított területen található Magyarország egyik legnagyobb szarvas populációja. Szálka községben eltekertünk az 1891-ben meglőtt 14,5kg. súlyú agancsával 70 évig világrekord szarvasbika szobra mellett. A falu után az emelkedő végén a kanyarban megpihentünk a Mausz kápolna mellett található kis pihenőhelyen, ahonnét nagyon szép a kilátás az egész Duna mentére, és a Szekszárd környéki szőlő vidékre.  A kápolna neve az emmausz szóból ered.  Az emmausz egy bibliai történetet elevenít fel, amikor is a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz község felé igyekvő tanítványoknak. Húsvét után Szálka falu hívő lakói fel szoktak ide zarándokolni.
Pihenés után nagyon élveztük a mintegy 2,5km. hosszan húzódó kanyargós lefelé száguldást egészen az 56-os főútig. Ezután Decs érintésével jutottunk el a Cserencs vadászházig, ahonnét a Lankóci-Kis-Duna csatorna közelében futó földúton keresztül közelítettünk a gemenci erdőt keresztülszelő töltés felé. Meglepetés volt számunkra, hogy több helyen rossz minőségű és sáros vizes volt a földút. Ezek a szakaszok derültséget és jókedvet okoztak számunkra, hiszen előfordult, hogy nem a bicikli vitt minket, hanem fordítva,nekünk kellett a cangákat kézbe vinnünk.  A gemenci erdőben több helyen megálltunk nézelődni fényképezkedni.  Megnéztük Lassit a pihenőparkot, majd továbbkerekeztünk az erdőben a Lassitól mintegy egy kilométerre található Malomtelelőig. Itt egy megfigyelőtorony található melyből megnéztük a környező mocsárrétet a vízi madarakkal.  Sajnos vadat nem láttunk. Pörbölynél a gemenci erdei vasút állomásánál megálltunk ebédelni.  Elkerekeztünk egy vadlesőhöz, ahol Tomi defektet kapott. Szerencsére volt nála pótgumi.  Délután Bátaszék felé kerekezve éreztük az enyhén erős délnyugati szelet, ami hozta a jóleső meleget. Ezután ismét következett a nagyon szép kisforgalmú dombos vidék Mórágyon és Mőcsényen keresztül, ahol a csapat szétszóródott és Bonyhádnál vártuk be egymást. Mielőtt elváltunk volna egymástól, jólesett a bonyhádi cukrászdánál süteményezés, fagyizás, beszélgetés.
Lejegyezte Herr Róbert


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Csiszár Gábor fotói
Földes Csaba fotói
Kónya Tamás fotói

Rostás László fotói


2013.10.26. Erdőkóstoló túra

Nem is emlékszem, hogy mikor és kinek küldtem el erről a programról az ismertetőt, de ezek szerint Balázsnak küldtem, mert felkerült a blogra. Akkor pedig írhatok túra beszámolót, mert részt vettem a kiránduláson a két biciklis Katival közösen, de nem megbeszélve a programot. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk meglepetésemre. Vagy sok ismerősöm szeret kirándulni vagy már kezdek megöregedni és sok embert ismerek, de szerintem a kettő együtt igaz. A lényeg a dologban, hogy egyedül mentem, de barátokkal túráztam a keleti városrész körüli erdőben. Túravezetőnk Dénes Andrea volt a Természettudományi Múzeumtól és elkísért minket egy gombaszakértő is. Szabolcsfaluban lévő templomnál volt a találkozó és a falu temetőjén keresztül érkeztünk meg egy forrás által táplált tavacskához, ahol már az első botanikai „foglalkozás” kezdődött. Megismerkedtünk a komlóval, zamatos turbolyával, fekete dióval és még pár növénnyel, ami ehető. Innen jutottunk a Csertetői emlékműhöz ahol megbeszéltük a túra részleteit; éspedig növényismertetés lesz az ehető vadnövényekből és ahol alkalmas a környezet ott gombaszedésre lesz lehetőség és idő. 
Kellemes terepen gyalogoltunk nagyon jó társaságban és remek időben. Közöttünk többen is nagy gombaismerettel rendelkeztek, mert már végeztek gombaismereti tanfolyamot vagy jó páran a tanfolyam vége felé járnak. Persze ők már nagyon tudták, hogy milyen részeken keressék a gombákat és ahogy elnéztem a gombaszakértőnk kosarát ő sem találomra járta az erdőt, hanem volt már szeme a gomba megtalálásához. Én pedig összeszedtem mit találtam, gondolva arra, hogy a végén mindenből tanul az ember, ha megbeszéljük a gombafajták tulajdonságait, mert a túrának ez is célja volt. 
A séta során még több vadvirággal és most érő bogyósokkal (kökény, csipkebogyó, galagonya) ismerkedtünk meg. 
Kirándulásunk a Masa-tetőn keresztül vezetett a jelenleg is honvédségi tulajdonban lévő gyakorló térre, ami már szerencsére csak a gyümölcsszedők paradicsoma, mert annyi őszi bogyós volt, hogy az egész várost ellátná kökénnyel, csipkebogyóval. Innen értünk vissza az emlékműhöz, ahol kiterítettük a gombákat fajta szerint rendszerezve, galócák, galambgombák, őzlábak stb és szakértők alapvető információkkal látott el bennünket az ehető és mérgező gombákat illetően. Az információ oly sok volt, hogy sajnos csak kissé gyarapította a gomba ismereteimet, mert nagyon sokrétű ez a tudomány, egy ilyen alkalom nagyon kevés arra, hogy egyedül azonosítsuk a gombáinkat, ezért aki otthoni fogyasztásra is tudott szedni, az bevizsgáltatta a vacsorára valót. Szerencsém volt, mert pár ehető gombát is sikerült szednem, de ismerőseim úgy gondolták, hogy ha nekem adják az ehető gombákat, akkor legalább nekem meg lesz a vacsorám. Így pedig annyi gombám lett, hogy 6 ember is megvacsorázhatott belőle. Persze utána úgy éreztem, hogy rosszul vagyok és kicsit meg ijedtem:  nem lehet a májgomba az oka?  Ez egy nagyon ronda gomba és még soha nem láttam ilyet, nem is olyan bizalomgerjesztő ehető kinézetű.       
Persze nem a gomba volt az oka, hanem az, hogy talán kevesebbet kellett volna vacsorázni. A beszámolót másnap írom és jól vagyok, tehát találkozunk a következő túrán.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

2013.10.23. Takács Gyula emléktúra

Útvonal: Hősök tere - Tripammer fa - Rábay fa - Lapis - Remeterét – Égervölgy Táv: 17 km
Túravezető: Becze László

Képek:
Kónya Tamás fotói
.

2013.10.20. Bringatúra Magyarlukafára a búcsúba

Útvonal: Pécsről vonattal Szigetvárig, majd - Kishárságy (Zichy kastély) - Magyarlukafa (részvétel a búcsús forgatagban) - Szigetvár - vonattal Pécs Táv: 46km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. 
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A túra ötlete azért született, mert szeretném a baranyai kastélyokat megnézni és ezen a napon össze lehetett kötni a kishárságyi kastélynézést a magyalukafai búcsúval és gondoltam ez egy laza túra lenne. (Nekem nem az volt.)
Nem túl korán 10.15-kor indultunk a pécsi vasútállomásról verőfényes napsütésben, ha jól számoltam 17-en. Szerencsére rendes bicikliszállítós vagon volt a szerelvényhez, ezért kényelmesen elfértek a bringák, meg azért is, mert a fiúk már nagyon rutinosan tudnak pakolni.
Ha azt mondom, hogy kicsit lassan értünk Szigetvárra, akkor hazudok, mert extra lassan értünk oda. Szerintem egy jó kondiban lévő bringás simán leelőzte volna a szerelvényt. Volt nagy késés, ami kicsit mérgesítő, de a MÁV eme hozzáállása a nap végén jól jött.  Legyen ez még titok. Hogy miért? Mert különben nem biztos, hogy végig olvassátok a beszámolót.
Szigetváron a szokásos rutinnal pakoltunk, ahol már vártak a túratársak, akik tekerve vagy kocsival jöttek le a városba (5 fő).
Elkerekeztünk a szigetvári várig, ahol lassan körbe mentünk és kívülről megnéztük. Utána a várkapunál fényképezés volt, hogy lássuk egyszer egybe a csapatot. Innen a Zrínyi téren keresztül indultunk ki a városból és többszöri megállással jutottunk el Somogyhárságyba, ahol a csapatunk ketté szakadt. A teljesen kezdő túrázóknak javasoltuk, hogy a kishárságyi kitérő kihagyásával menjenek a lukafai búcsúba. Boldogan elfogadták a javaslatot, mert kicsit elfáradtak. Lehet, hogy a képek végignézése után már bánni fogják, hogy kihagyták a programot, de akkor jó gondolatnak tűnt. Így utólag a túra végén sem panaszkodtak, de nem is volt nagyon alkalmuk, de ez is maradjon a beszámoló végéig titok. Tudjátok csak azért, hogy még tovább olvassátok.
A kishárságyi kastély gyönyörű legalábbis azoknak, akik belelátják a múltat és a jövőt. Egyébként pedig siralmas, hogy miért hagyják tönkremenni az értékeinket?
Végig jártuk a termeket, szobákat. Sajnos a téeszesítés és az elmúlt évtizedek gazdái nagyon nem a kastély megmentését szolgálták. Még így is élvezetes volt ez a barangolás. Felfedeztünk egy pici lejáratot a pincerendszerbe és természetesen le is mentünk. Akik nem félnek a denevérektől azoknak javaslom, hogy nézzék meg, ha arra járnak. A kastélyban a barangolásaink elég sokáig tartottak és úgy kellett a csapatot összeterelni, mert mindenki járt szobáról-szobára és a parkban.  Pár gondolat erejéig megbeszéltük, hogy mikor épült, kié volt stb. és indultunk is tovább. A zselici táj kicsit megdolgoztatott minket, mert dombról le, dombra fel volt itt már a program, de jól bírta mindenki.
A somogyhárságyi temetőben kerestünk egy geoládát, (GCDZSK) megnéztük Kapoli Antal (Kossuth díjas) fafaragó sírját és a Festetics mauzóleumot.
A képekből látszik, hogy utána elidőztünk a temető melletti közösségi téren, ahol kilátót építettek, padokat raktak ki a kirándulóknak és a falubelieknek rendezett környezetet alakítottak ki a programokhoz (színpad, sörpadok, stb).
A pihenés után elindultunk az utolsó szakasz leküzdéséhez, igaz nem nagyon kellett küzdeni, mert végig lejtő volt Magyalukafáig.
Óriási vásári forgatag volt. Megbeszéltük a találkozó helyét és idejét, hogy a 18.56-kor induló vonatot eléjük és mindenki ment vásárfiát venni. Jó pár órát eltöltöttünk sörözéssel, vásárlással, nézelődéssel. És akármilyen nagy is volt a forgatag mindig összefutottunk ismerősökkel és a túratársakkal. Páran úgy döntöttek, hogy kicsit előbb indulnak vissza Szigetvárra a megbeszélt időpontnál, hogy biztosan oda is érjenek a vonat indulásáig. A tovább maradók is megvették az utolsó ajándékokat és indultunk vissza. A tempót nem a túravezető diktálta, ezért sikerült igen jó átlagot tekerni Somogyapátiig. Innen kicsit lassult a menet (néha én voltam elől), de mindenki meglepetésére igen korán Szigetvárra értünk. Gondoltuk, ha már ilyen ügyesek vagyunk a Zrínyi téren (Szigetvár főtere) kicsit elidőzünk, megpihenünk. Nem kellett sokat pihennünk, mert Mészáros Józsi már ott várt minket és közölte, hogy 7 perc múlva indul az a vonat aminek 16.57-kor kellett volna megérkezni Szigetvárra. Mi a 18.56-os vonatra jöttünk. Azonnal eldöntöttük, hogy ha elérjük, akkor irány haza.
Mivel a korábban induló csapattal nem találkoztunk egész úton, gondoltuk, hogy ők is elértek egy korábbi vonatot (az állomáson sem találkoztunk velük), mert ez a nap a MÁV késéseiről szólt. Mindenki sietett jegyet venni és már bent is volt a vonat és pakoltunk fel rutinosan. Miattunk nem volt további késés. A vonaton mikor már mindenki megette a Szilvi által körbekínált életmentő csokiját derült ki, hogy a kis csapat nem ment el egy korábbi vonattal, hanem vígan sörözik az Oroszlán sörözőben.
Na ilyen sem volt még, hogy otthagyjuk a túratársak egyik felét, de nagyon remélem, hogy nem negatív élménnyel térnek haza, mert jó volt az a kis csapat is és így legalább jól összeismerkedtek egymással.  Persze a 18.56-os vonatot ők is elérték, szerencsére az nem késett és biztonságban megérkeztek Pécsre. Az egyik túratársam egészen biztosan hazaért, mert a szomszédom és leellenőriztem, hogy otthon van-e. A többiben is bízok, mert rutinos városlakók, itt már nem történhetett velük semmi baj.
Úgy tapasztaltam, hogy a túravezetés sem egy egyszerű dolog, de nem ment el a kedvem tőle, mert olyan sok készséges segítőm volt, akikben a későbbiekben megbízhatok.
Talán ki kellene találni egy új szót az én túravezetésemre, mert ez nem igazán fedi a valóságot.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
.

2013.10.12. Bringás szalonnasütés a Kelet-Mecsekban

Útvonal:  Pécs - Bogád - Hird - Dombay-tó - Pécsvárad - Pusztabánya - Zobákpuszta - Koszonyatető - Árpádtető - Pécs
Táv: 54 km  Túravezető: Kónya Tamás

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kihasználva az őszi ajándék jó időt egy tucat bringás jött össze a mai napon. Jó hangulatban, az eredeti kiírásnak megfelelő útvonalon tekertünk. Nagyon szép volt a Dombay-tó és környéke a már színesedő levelekkel. Ízzasztó volt a mászás Pécsvárad fölött a lőtérnél, viszont ezt követően az erdészeti úton nagyon kellemes volt tekerni. A jó időnek köszönhetően rengetegen kijöttek Pusztabányára, ahol nem könnyen, de azért találtunk egy szabad szalonnasütőt.
Élvezetes volt a sütögetés, nagyon jó ötlet volt Tomi részéről. Nem kapkodtuk el a dolgot (miért is tettük volna).
Pusztabányáról Zobákpusztát és Árpádtetőt érintve jutottunk Pécsre. Kellemes nap volt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs  

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.

2013.10.05. Pécsvárad-környéki vízimalmok

Az egykori pécsváradi vízimalmok helyének (romjainak) bejárása (kb. 20 db volt), vezetéssel, ismertetéssel.
A program részletes kiírása itt megtekinthető.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.