2013.10.26. Erdőkóstoló túra

Nem is emlékszem, hogy mikor és kinek küldtem el erről a programról az ismertetőt, de ezek szerint Balázsnak küldtem, mert felkerült a blogra. Akkor pedig írhatok túra beszámolót, mert részt vettem a kiránduláson a két biciklis Katival közösen, de nem megbeszélve a programot. Nagyon sok ismerőssel találkoztunk meglepetésemre. Vagy sok ismerősöm szeret kirándulni vagy már kezdek megöregedni és sok embert ismerek, de szerintem a kettő együtt igaz. A lényeg a dologban, hogy egyedül mentem, de barátokkal túráztam a keleti városrész körüli erdőben. Túravezetőnk Dénes Andrea volt a Természettudományi Múzeumtól és elkísért minket egy gombaszakértő is. Szabolcsfaluban lévő templomnál volt a találkozó és a falu temetőjén keresztül érkeztünk meg egy forrás által táplált tavacskához, ahol már az első botanikai „foglalkozás” kezdődött. Megismerkedtünk a komlóval, zamatos turbolyával, fekete dióval és még pár növénnyel, ami ehető. Innen jutottunk a Csertetői emlékműhöz ahol megbeszéltük a túra részleteit; éspedig növényismertetés lesz az ehető vadnövényekből és ahol alkalmas a környezet ott gombaszedésre lesz lehetőség és idő. 

Kellemes terepen gyalogoltunk nagyon jó társaságban és remek időben. Közöttünk többen is nagy gombaismerettel rendelkeztek, mert már végeztek gombaismereti tanfolyamot vagy jó páran a tanfolyam vége felé járnak. Persze ők már nagyon tudták, hogy milyen részeken keressék a gombákat és ahogy elnéztem a gombaszakértőnk kosarát ő sem találomra járta az erdőt, hanem volt már szeme a gomba megtalálásához. Én pedig összeszedtem mit találtam, gondolva arra, hogy a végén mindenből tanul az ember, ha megbeszéljük a gombafajták tulajdonságait, mert a túrának ez is célja volt. 

A séta során még több vadvirággal és most érő bogyósokkal (kökény, csipkebogyó, galagonya) ismerkedtünk meg. 

Kirándulásunk a Masa-tetőn keresztül vezetett a jelenleg is honvédségi tulajdonban lévő gyakorló térre, ami már szerencsére csak a gyümölcsszedők paradicsoma, mert annyi őszi bogyós volt, hogy az egész várost ellátná kökénnyel, csipkebogyóval. Innen értünk vissza az emlékműhöz, ahol kiterítettük a gombákat fajta szerint rendszerezve, galócák, galambgombák, őzlábak stb és szakértők alapvető információkkal látott el bennünket az ehető és mérgező gombákat illetően. Az információ oly sok volt, hogy sajnos csak kissé gyarapította a gomba ismereteimet, mert nagyon sokrétű ez a tudomány, egy ilyen alkalom nagyon kevés arra, hogy egyedül azonosítsuk a gombáinkat, ezért aki otthoni fogyasztásra is tudott szedni, az bevizsgáltatta a vacsorára valót. Szerencsém volt, mert pár ehető gombát is sikerült szednem, de ismerőseim úgy gondolták, hogy ha nekem adják az ehető gombákat, akkor legalább nekem meg lesz a vacsorám. Így pedig annyi gombám lett, hogy 6 ember is megvacsorázhatott belőle. Persze utána úgy éreztem, hogy rosszul vagyok és kicsit meg ijedtem:  nem lehet a májgomba az oka?  Ez egy nagyon ronda gomba és még soha nem láttam ilyet, nem is olyan bizalomgerjesztő ehető kinézetű.       

Persze nem a gomba volt az oka, hanem az, hogy talán kevesebbet kellett volna vacsorázni. A beszámolót másnap írom és jól vagyok, tehát találkozunk a következő túrán.

Lejegyezte: Miklovich Csilla