2011.09.25. Kerékpáros találkozó Doroszlón (Szerbia, Vajdaság)

Útvonal : Doroszló - Stapar - Zombor - Conoplja és ugyanerre vissza.

Hajnali kelést követően 8 óra körül érkeztünk meg Doroszlóra, ahol a szervezők már vártak minket a ma is működő Önkétes Tűzoltó Otthonnál. Frissítő kávét és egy emlékpólót kaptunk a regisztráció során. A kb. 25 résztvevőt és a kedves, vendégszerető szervezőket a zombori polgármester köszöntötte. A társaság nemzetközi volt, jöttek Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából is. 10 órakor indultunk neki a távnak Zomboron át Conoplya-ig és vissza. Útközben nagyon vigyáztak ránk, a zombori rendőrség végig kísérte utunkat. A táv kb. 70 km volt, a terep sík, az ellen/oldalszél nagy. Minden megállóban frissítővel, csokival, banánnal és croissant-nal fogadtak minket, éhesek nem maradtunk. Visszaúton már hátszél segítette a csapatot, hogy visszaérve mihamarabb megkóstolhassuk a doroszlói csirkepaprikást, amit a helyi erők nagy lelkesedéssel készítettek. Kicsit korábban érkeztünk vissza, így maradt egy kis idő, arra, hogy akiben még maradt szusz, az meglátogassa Doroszlón a Mária kegyhelyet, amit minden évben zarándokok ezrei látogatnak és isznak a forrás gyógyító  vizéből. Visszaérve már terített asztal várt minket a tűzoltólaktanya emeletén, ahol tablók, serlegek, oklevelek díszítik a falakat. Vacsora után meredek létrákon felmehettünk a toronyba, ahonnan kilátás nyílt a településre, aztán pedig megnéztük a laktanya "gépparkját". A nagy evés-ivásban és tekerésben megfáradva 18 óra felé hazaindult a PTKK-s küldöttség. A hangulat és a társaság jó volt, mindenki próbálta a saját nyelvén vagy a helyiek tolmácsolásával megértetni magát. A közös szót mindenki megértette : bicikli :)  A szervezés és a vendéglátás jobb nem is lehetett volna. Reméljük, hogy sikerül ezt az eseményt minden évben megismételni és egyre többen vesznek részt rajta határokon innen és túl.

Látványosság nagyon nem volt, mert Zomborban nem állhattunk meg a belvárosban nézelődni. A rendőri felvezetés miatt kötött volt a túra.  Jövőre Kupuszina,  Apatin,  Duna part felé tervezik. Ez jó volt ismerkedésre, tekergésre, evés, ivásra. Hiányérzet nem maradt utána.  Autóval könnyen odataláltunk, mert a tavalyi szerbiai túra emlékei még éltek, ismerős volt minden.

Bár a bosnyákokkal (Bihac) csak tolmácsolással tudtunk beszélni, de ők is szívesen látnának minket. Remélem kialakul valami kapcsolat. Azt hiszem mi is tudnánk mit mutatni, adni ennek a kis összetartó magyar közösségnek.

Lejegyezte: Tárnai Márta

Képek:
Tárnai Márta fotói

A rendezők beszámolója

A túra eredeti beharangozója:
Részletek itt.    (1 Dinár kb 2,72 Ft)

További információ a rendezőtől:

"Az útvonal Doroszló-Zombor-Csonoplja ...ez 65 km../oda vissza/.több pihenéssel...frissítőkkel és uzsonnával....kb 5-6 pihenő és kb 10 tol 17 ig ...úgy ,hogy nem kimerítő...a túra...város nézés Zomborban...fényképezkedések...stb.  A túra nemzetközi jellegű, Boszniából es Horvátországból is jönnek...es nagy megtiszteltetés volna ha Önök is megtisztelnének  bennünket....

További kérdéseire örömmel válaszolok...és remélem megtisztelnek bennünket....

ÜDVÖZLETTEL Kovács Katona Béla"

Hol is van Doroszló?
http://www.facebook.com/profile.php?id=1165779207
http://doroszlo.net/
http://www.doroslovo.org.rs/hu/

Résztvevők:
Bo. Jani sofőr
T. Márta
P. Ica
M. Dodi sofőr
M. Csilla
M. Ákos
V. Zsuzsa
.

2011.06.11-13. Bánáti biciklitúra

A túra eredeti beharangozója itt.

 A mohácsi állomáson találkoztunk és indultunk Tompára. A javasolt hely közelében a parókia mellett hagytuk az autókat. Itt már nem sütött a nap, sőt kissé hűvös volt, igazi bringás-utazó idő. Így kellemes tempóban haladhattunk. Szabadkán egy kissé eltájoltak minket, így a tótfalui turulmadarat majd jövőre nézzük meg. Akkor már rutinból megy az út, odatalálunk! Alig haladtunk húsz kilométert, megjött az első technikai baj. A tíz napja átfűzött kerekemben elszakadt egy küllő. Mivel nem elég figyelmesen olvastam Eperjesi Józsi korábbi beszámolóját, így még vagy öt kilit mentem tánglizó hátsókerékkel, mire kitaláltam a javítás módját. Közben kiderült, hogy minden adott a javításhoz, igy meg is álltunk.

Nem is tartott túl soká, valaki még csalódott is volt: Már kész is? A későbbiek igazolták, a dolog működik. Megnyugodva indultunk tovább  Bikovo „felé”…  és megérkeztünk Visnyevac-ra-ba. Én a térkép hiányosságának tudtam be, de P. Zoli mondta meg a tutit, miszerint másik úton megyünk, nem azon amit bejelöltem. Hiába, a szemüveg hiánya… Ekkor határoztunk a módosított útvonalról és továbbmentünk. Zentán megpihentünk egy templomnál aminek a hazaúton jutott még szerep. Még egy jó óra és megérkeztünk Padéra. A honlapon megismert házat könnyen megtaláltuk miután itt jó itinert kaptunk.”Erre a harmadik sarok, a hidrofornál.”Márki Tibi szinte a kapuban várt minket. Kellemesen elfáradva álltunk neki a sátorverésnek. Aztán eljött az est fénypontja is, a roston sütött „Pljeszkavica”. Ez az étel többféle darálthúsból készült fasírozott vagy hamburger szerű laposabb husi, amit a helybéli hentesek maguk kevernek, ezért az ízesítés és a húsösszetétel hentesenként változó. A mi hentesünk jó munkát végzett. Paradicsomból, paprikából, hagymából salátát és kenyeret kínáltak hozzá. A megtett út után senkit nem kellett kínálgatni. Jól bevacsoráztunk! Volt jó erős szerb sör is, no meg pálinka. Késő estig beszélgettünk vendéglátóinkkal.

Másnap reggel megismerhettünk egy újabb helyi ételt, a burek-et, melyet joghurttal kínáltak. Reggeli után útrakeltünk .

Elsőként felmentünk az új hídra - már nincs komp-,vetettünk egy pillantást Ada tornyaira majd a Tisza gátján folytattuk utunkat. A gátról letérve következett egy embert és gépet próbáló szakasz (kb mint Bogádról a hatosra) ami Beodra faluba vitt. Mivel ekkor kezdődött a mise, páran éltek az alkalommal. A mise végeztével az eső elkezdett cseperegni ami elől egy zárva lévő kávézó fedett terasza alá menekültünk. Hamar úgy tett mint aki eláll, be is dőltünk neki. Amint elindultunk, hogy megnézzünk egy templomromot, máris újrakezdte. Szerencsére nem gondolta túl komolyan hamar elállt. Következett öt kilométer földút ami miatt néhányan lemondták ezt a részt. Így utólag kár volt, ugyanis a „neheze” már megvolt Beodra előtt. De utólag könnyű okoskodni. A templomrom nagyon hasonlít a zsámbékira.  Formájában, korában, állapotában egyaránt. Rövid ismertetőt hallhattunk Tibortól, majd elindultunk vissza Padéra, ahol már készült a jó halleves.  A visszaúton kemény szembeszélben tekertünk, és a tempó sem andalgós volt, így alaposan elfáradtunk és megéheztünk. Igazi „padéi halászlé” várt minket, melynek titkát hiába próbáltuk megtudni. A titok az  titok. A fenséges leves után következett a palacsinta, az is helyi specialításként mentás töltelékkel, de volt diós és lekváros is. A fejedelmi ebéd után volt egy kis szieszta, majd a csapat többsége megtett egy kisebb kirándulást az Aranka folyó(patak?) partjára. A vacsorára meg is érkeztek. Újabb helyi specialitás következett. Sült birkahús, melyet kézzel illik enni. Ezért a teríték része a vizes törlőkendő. Hozzá káposztasali. Utána sör, pálesz, kóla és betért néhány barátja is Tibornak. Vidáman telt az este, jót beszélgettünk. Másnap reggel majdnem sikerült a tervezett időben elindulni. Csókáig velünk tartottak Bp.-ről érkezett társaink is, ők azonban felkeresték a hortobágyi híd testvérét. Mi szerettük volna megnézni azt a kastélyt, ami messziről jól látszott, de „mégsem volt ott”.( Ugye a túravezető…..). Így folytattuk sziszifuszi küzdelmünket a szűnni nem akaró szembeszéllel. Bíztunk benne, ha mi elfordulunk nyugat felé, a szél marad úgy. Jól számoltunk, a második harmincast repülve tettük meg. Ezután érkeztünk Palics-ra(ba). Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk mert mára jó meleg lett. A tervezett fürdés meghiúsult,de a gyünyörű parti sétány (és a jó hideg víz) kárpótolt minket. Palicstól majdnem végig a határig kerékpárút van de mivel sok helyen „járda”, nem végig ott mentünk.

Szabadkán láttam a táblát, ami  Tompára irányít, de nem vettem észre azt a sikátort, ahol be kellett volna fordulni. Így megérkeztünk a templomhoz, melynél odafelé pihentünk, így egyértelmű volt, túlmentünk az elágazáson.

Végül azért megtaláltuk a helyes utat, a délutáni csúcsforgalomban. Nem volt semmi ahogy tizenhárom málhás bicaj a belső sávból balra nagyívben kanyarodik. Azért tizenhárom mert

Szekszárdi barátaink csatlakoztak hozzánk Bátaszékig. A határ előtt kicsivel M. Józsi vászontörést szenvedett, de sikeresen beért Tompára ő is. Bátaszéken ettünk egy fagyit, (a görcsönyinek jelenthet), majd elköszöntünk egymástól és hazaindultunk.

Túravezető, lejegyezte: Miklovich József

Képek:
Farkas Kati fotói
Leelőssy Ádám képei
Petkó Zoltán fotói 1.
Petkó Zoltán fotói 2.
.

2010.10.02. Kerékpártúra a vajdasági Duna mentén

Útvonal:

autóval: Pécs - Udvar - H/HR - Batina (Kiskőszeg)

kerékpárral: Batina (Kiskőszeg) - HR/SR - Bezdan (Bezdán) - Backi Monostor (Monostorszeg) tájház - Sárkány sziget - gáton kb 10 km - Kupusina (Bácskertes) - Sombor (Zombor) - Backi Monostor (Monostorszeg) - Bezdan (Bezdán) - SR/HR - Batina (Kiskőszeg) Táv: 84km Szint: 0

autóval: Batina (Kiskőszeg) - HR/H - Udvar - Pécs

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu   http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Van egy tájegység a Vajdaság, ami nem igazán bejárt vidék turisztikailag. Klubunk sem rendezett még a maihoz hasonló túrát e vidékre, a Tour de Délvidék programjain kívül.
Ez év június 12. óta útlevél nélkül mehetünk Szerbiába. Ez adta az első lendületet a túra megszervezéséhez. Nem kellett sokkal több, hiszen az ismeretlen iránti felfedezési vágy megvan a magunkfajta túrázókban. Tudni kell, hogy sokunknak, köztünk nekem is teljesen ismeretlen volt a terep. A felkészülésben sokat segítettek a hozzáférhető térképek, műholdfelvételek, valamint a levelezés a www.sarkanyduna.hu képviselőjével. A többit pedig a véletlenre és a rutinra bíztuk. Lássuk, mi lett belőle.
Igazából egy hét volt a túratársak szervezésére jutó idő. A héten égtek a telefonvonalak, jöttek az e-mailek, melynek eredményeképpen nagy létszámú csapat állt össze. A különféle igények kiszolgálására kétféle túrát szerveztünk. A menősebbek számára egy hosszabbat, a rövidebb távok kedvelőinek egy úgynevezett "családi túrát". Ennek leírását lásd alább.
A hosszú túrán 22 fő, a családi túrán 7 fő vett részt.

Lássuk a hosszú túrát:
Reggel 7.00-kor találkoztunk a pécsi Domus parkolóban. Az autókat tetőn illetve hátul feldíszítettük a bringákkal, melyekkel jól mutattunk konvojban haladva az országúton. A határátlépés Udvarnál történt, minden simán ment. 9.00-ra értünk a túránk kiinduló helyére a horvátországi Batina, magyarul Kiksőszeg településre. A templom előtti parkolót találtuk a legalkalmasabbnak számunkra. Itt találkoztunk Sz. István barátunkkal, aki szekszárdi lévén ez alkalommal is velünk tartott. M. Józsi és R.Valentin Mohácsról bringával jöttek. Gyors lepakolást követően egyenesen a HR/SRB határállomásra igyekeztünk. Itt is minden gond nélkül átjutottunk, irány az ismeretlen!
Hamarosan csatornák, zsilipek, hidak tömkelegével találkoztunk. Gyönyörű természeti környezetben, teljesen sík vidéken, könnyedén kerekeztünk. A szép látványt Bezdántól délre, érthetetlen módon, a Nemzeti Park mellett lerakott hatalmas szemétkupac törte meg. (Meg kell említeni, hogy az út további szakaszán semmi hasonlóval nem találkoztunk.) Egy kellemes erdőben kerekezve F. Csaba úgy látta, hogy F. Zoli lemaradt. Vissza is ment érte, de nem találta. Arra gondoltam, hogy nincs is mögöttünk, biztos előrement. Így hát továbbtekertünk Backi Monostor / Monostorszegre. Itt gyorsan végignéztem a csapatot, de Zoli sehol. Ketten-hárman visszatekertek megkeresni. Közben, hogy ne kelljen tétlenül várni a csapat többi tagja felkereste a faluban lévő tájházat, jómagam pedig őrt álltam a falu közepén, hátha megjönnek az elveszett báránnyal. Nem kellett soká várnom, meg is jöttek. Kiderült, hogy Zolinak defektje volt, de nem akármilyen. Teljesen elkopott a külsője, ez okozta a bajt. Végül mindannyian a tájházhoz mentünk, mely igényesen berendezett volt. A gazdája örült a látogatásunknak, és semmit sem kért érte!
F. Zoliék ez idő alatt kerestek egy "mechanik"-ot, akit Zoran személyében találtak meg. (Lásd Csaba írását alább.) Mivel nem tudtuk, hogy a művelet meddig tart, valamint azt sem tudtuk, hova mentek a faluban, kezdtünk türelmetlenek lenni, mivel az idő múlik, és még nagyon keveset haladtunk előre. Egyszer csak megjelentek az utca végében az új külső gumival. Nagyon megörültünk nekik, azon nyomban nyeregbe pattantunk. Utunkat a levelezés során kapott információk alapján az erdőben haladó földúton kívántuk folytatni. Ezért átkeltünk a Nagy-csatornán lévő fahídon, majd rövid tekerést követően vissza is fordultunk, mert hatalmas volt a sár. Hátra arc! A fahídon vissza a csatorna keleti oldalára, majd az eleinte füves gáton folytattuk az utat. Valamilyen információból úgy tudtuk, hogy a további gátszakasz aszfaltos lesz. Ez sajnos nem így volt. Murvás gödrös gáton haladtunk D felé Kupusina/Bácskertes irányába. Egyszer csak az út valahogy egy erdőbe vezetett, füves, majd egyre sárosabb szakaszok következtek, végül ismét kiértünk a murvás gátra. Innen már hamar megérkeztünk a Bácskertes közelében lévő zsiliphez. Megálltunk a zsilipen fotózni, majd a Stuka nevű horgászparadicsom felé igyekeztünk, a Sárkány-szigetre. Az erdő, amin haladnunk kellett, gyönyörű volt. Az út több helyen sáros, vizes szakaszokkal tűzdelt volt, le is kellett többször szállnunk a nyeregből. Viszont megérte a fáradtságot. Egy idilli, nyugodt horgászparadicsomba érkeztünk, itt töltöttük el az ebédszünetünket is. Innen Zombor felé folytattuk utunkat. K. Márti és Gazsó a murvás gáton visszatekertek Monostorszegre, hogy kihagyják a zombori kitérőt. Bácskertesen megkíséreltünk bejutni a tájházba, de sajnos zárva volt, igaz, nem jeleztük előre jöttünket. A gondnok éppen almát szüretelt valahol.
Zombor felé kisforgalmú aszfaltúton haladtunk. Zombor előtt tértünk rá egy főút félére, de - igaz, szombat volt - elenyésző forgalommal találkoztunk. Zomborban egy röpke kerékpáros városnézésre futotta az időből. (Lásd a fotókat.)
A városból Monostorszeg felé haladtunk tovább. Ez egy igazi bringás útszakasz, klassz volt rajta hajtani. Nem véletlenül volt egy szakaszon házi bringaverseny.
Monostorszegen megtaláltuk K. Mártit és Gazsót, akik a murvás gáton rövidítettek. Ők torpedózással múlatták egy padon az időt, míg mi megjártuk Zombort.
Ezután már mindannyian együtt haladtunk a reggel megismert úton Bezdán felé. Bezdánból viszont a határállomáshoz egy másik, kissé rövidebb úton jutottunk el. Ezen egy szakaszon hirtelen elfogyott az aszfalt. Sebaj, ma már mindegy, úgyis sárosak a bringák. A szerb határellenőrzésen a többség gond nélkül átjutott, de Cz.Marcsinak meg kellett várnia, míg a Duna-híd közepéről Frici visszajött, mert őt előbb ellenőrizték és magával vitte Marcsi igazolványát. De ez is megoldódott.
Végül a horvát oldalon Kiskőszegen felhajtottunk az emlékműhöz ( GCBRS). Nem is ártott a 10%-os emelkedő, úgysem mentünk eddig a nap folyamán semmi szintet. Klassz volt a kilátás. Az autókhoz L. Miki vezetett le minket rövid úton, egy egykori présház előtti meredek szerpentinen. (Bringával nem lehetett bevenni a kanyarokat, le kellett szállni.)
Visszaérve az autókhoz már csak a bringapakolás volt hátra. 18.30-kor indultunk haza.

Zárásképpen: A túra során otthonunkhoz (Pécshez) közeli, könnyen elérhető, kiváló kerékpáros terepet ismerhettünk meg. Érdemes felfedezni keresztül-kasul ezt a tájat is. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni a Fekete-tengerig haladó Duna-menti kerékpártúra teljesítésén.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Látogatás Zoran mester műhelyében
Mivel F. Zoli külső gumija kilehelte a lelkét kénytelenek voltunk Monostorszegen helyi szakember segítségét igénybe venni. A szokásos megoldást választva a helyi kocsmában érdeklődtünk és kézzel lábbal magyarázva "mechanik"-ot kerestünk. Az iránymutatást követve 4 keresztutcányit hajtottunk délre, majd újabb érdeklődés következett. Ezúttal német nyelven kaptunk útbaigazítást és ennek alapján egy udvarba köszöntünk be ahol a garázsban sok kerékpárt láttunk. Fiatal fiú igen meglepődött amikor szerelőnek néztük, de elmagyarázta, hogy 2 házzal visszafelé lakik a "mechanik". Ide becsengettünk és egy korunkbeli fiatalember nyitott ajtót. Angolul kezdtük, majd szólt, hogy beszél magyarul és így már gyorsabban ment a magyarázás. Egyből felmérte a hibát és villámgyorsan nekilátott külsőt keresni. Szerencsére talált egy 700x47-es külsőt és hozzá való belsőt, amit pillanatok alatt fel is szerelt a felnire, majd megigazította a sárvédőt, jött a kihagyhatatlan gyorskötözős megoldás és már kész is voltunk. Nagy hálálkodva elsiettünk, mert a többiek már nagyon vártak minket! Köszönjük Zorannak a gyors és "életmentő" segítséget!


Lejegyezte: Földes Csaba

Képek:

Bordogi Frigyes fotói
Csiszár Gábor fotói

Földes Csaba fotói

Keményfi Balázs fotói

Rostás László fotói

Tamás József fotói

Tárnai Márta fotói

A Duna-kerékpárútról itt olvashattok.

----------------------------------------------------------

Családi kerékpártúra változat:

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.

Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu   http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

A Pécsi Túrakerékpáros Klub okt. 2-i bácskertesi (Vajdaság, Szerbia) túrájához kapcsolódóan rövidebb távon családi kerékpátúrát szerveztünk a Duna melletti gáton. Ezen szülői kísérettel 7-12 éves korú gyerekek is részt vehettek, mivel nem közúton, hanem a Duna árvédelmi töltésén haladtunk. A családi kerékpártúrán heten vettünk részt, a legfiatalabb 7 éves résztvevő is végighajtotta a távot (44 km, ebből 34 km földúton)

Batina (Kiskőszeg) templomtól indulva keltünk át a Dunán, majd az árvédelmi töltésen haladtunk Bácskertes felé. Mellékutakra nem nagyon mentünk le, mert azok sarasak voltak és a Duna is sok helyen a töltés lábáig fönt volt, de a töltésen száraz volt az út és járható. A Bácskertes-Apatin út elérése előtt 1 km-el  mentünk le a nagy Dunához, az itteni a horgásztanyáknál tartottunk pihenőt a Dunaparton, a Sárkány-Duna holtág torkolatánál. 

Ez a vidék - a Gemenc, Béda, Karapancsa, Kopácsi rét és Bácskertes-Monostorszeg erdeje - egy Európa három országát összekötő Duna menti ősvadon, az őszi lombok színeiben pompázó hatalmas erdőségekkel gazdag növény- és állatvilággal, holtágakkal. Nagyon sok állatot láttunk: rögtön az elején egy "szelíd" vaddisznő családot és többször is szarvasok mentek át előttünk, hatalmas agancsos bika és tucatnyi tehén...

Délutánra kisütött a nap, mindenkinek nagyon tetszett a túra, alkonyatig maradtunk

Túravezető, lejegyezte: Arató Csongor

Képek:

Arató Csongor fotói

Lévai Gábor fotói

Köszönjük a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. támogatását!