2008.11.29. Papuk Jankovac-Velika

Útvonal: Jankovac 427m (tavak, vízesés, sziklasír) – Dom Jezerce – Nevoljas 739m – Lapjak 667m – Velika vára 452m – Velika - Duboka - Jezerce - Jankovac Táv: 21km 900m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés GoogleEarth-ben itt.
Megtekintés TrackaBee adatbázisban itt.


24 fő gyülekezett reggel 6.00-kor Pécsett a Domus parkolóban. Többségében Pécsről, de Siklósról, Dombóvárról is érkeztek társaink, akikhez Jankovacon Barcsról még hárman csatlakoztak. Hideg és nyirkos idő volt. Drávaszabolcs környékén annyira elkezdett esni az eső, hogy az ablaktörlőt többször a legerősebb fokozaton kellett járatni. Egyesekben megfordult az a gondolat, hogy visszafordulnak, de egy túratásrunk bíztató szavára ez szerencsére elmaradt.
A Papuk felé közeledve elállt az eső, de a hegyből viszont semmit sem láttunk a nagy köd miatt. Útközben áthaladtunk az egykori Pusina nevű falun, amit a háború teljesen elpusztított. Néhány ház a közelmúltban újonnan felépült, de nem lakják őket.
Autókkal Jankovacig utaztunk. Az autóút utolsó szakasza izgalmas volt. Először egy hólánc táblát láttunk, amin csak nevettünk, „minek nekünk az most”. Az út egyre jegesebb lett, ahogy felfelé haladtunk a szűk, északi völgyben. Végül néhány autó már fel sem tudott menni a jankovaci parkolóig, az út szélén lehúzódva hagytuk őket.
Végre megérkeztünk. Elsőként a vízesést néztük meg. Pazar látványt nyújtott, jégcsapokkal tarkítva. 2002-ben jártam itt korábban, akkor még nem volt meg a sétány a vízesés sziklafala mellett, mely útvonal nagyon látványos!
A vízesés után a tavak mentén haladtunk Jankovich gróf egykori sírhelyéhez, ahova egy nagyon jól kialakított lépcsősoron lehet feljutni.
Jankovacot elhagyva a túrának kissé zord, kimondottan télies szakasza következett. Mintha január lett volna, úgy éreztük a hideg ködben a fagyott hóban felfelé gyalogolva a meredek emelkedőn. A gerincre érve összevártuk a csapatot. Tovább a hullámos NY felé haladó, továbbra is zord hegygerincen mentünk tovább a szarvasok, vaddisznók nyomában. A déli gerinc nyúlványt elérve, már kellemesebb körülmények között folytattuk utunkat Dom Jezerce (725m) és Nevoljas (740m) felé. A Nevoljas kilátóját tavaly építették, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a hegyvidékre. Itt már a nap is kisütött, kimondottan kellemes idő lett, kicsit felengedhettünk. Tovább D-re haladva a Mecsekre emlékeztetett az út. Lapjakon tartottunk egy kis pihenőt a kialakított padoknál, asztaloknál. Ettől kezdve Velika felé haladva a mecseki parkerdőre hasonlítható erdőben, egy tanösvényen haladhattunk végig. A táblák fából készültek, vésett betűkkel, fa domborművekkel tarkítva. Kár hogy a ráírt horvát szövegből nem értettünk semmit sem.
Velika várában tartottuk az ebédszünetet, ahol átgondoltuk az út további szakaszát. Figyelembe véve a hóban teljesíthető tempót, a korai sötétedést, valamint a jeges úton parkoló autóinkat, egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy az utat nem az eredetileg eltervezett Maliscak – Ivacka glava útvonalon folytatjuk, hanem Duboka és Jezerce érintésével a völgyben megyünk vissza Jankovacra. Velika várában még ki-ki erőt meríthetett az út további szakaszára egy túratársunk által hozott szürkebarátos üvegből.
Duboka felé a völgyben, illetve a dubokai erdei iskola mellett vízikerékről üzemelő malacsütő szerkezeteket láthattuk. Megcsodáltuk az itteniek leleményességét.
Ezt követően már csak egy kisebb gerincmászás volt vissza a Jankovacra visszavezető úton. Még épp’ időben érkeztünk az autókhoz, hogy biztonságban levihessük őket a hó és jég birodalmából. A túra során egy újabb, talán legszebb területét ismerhettük meg a Papuknak.


Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.
Varga Péter fotói itt.

A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: diaporáma és képek.

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs







2008.11.22. Rockenbauer Pál emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - Zengővárkony - Pusztakisfalu - Apátvarasd - Jager csárda - Mecseknádasd (16 km).

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


A pécsváradi vasútállomáson csatlakoztam a BMTSZ nyílt túrájaként meghirdetett Rockenbauer Pál emléktúra csapatához. Amíg a vonatot vártam, azon tűnődtem, hogy az egykor szebb időket megélt vasútállomás épülete zárva, a Bátaszék felé haladó sínpályát benőtte a gaz. Vajon meddig jöhet még a csapat vonattla Pécsváradra? Gondolataimból arra ocsúdtam fel, hogy egy nagyméretű piros motorvonat lépésben araszol az állomásra. A nehéz vonatot csak ilyen sebesség mellett bírja el a sínpálya? Számtalanszor használtuk ki ezt a járatot kerékpártúráink során, hogy a Pécsről kivezető szakaszt ne kelljen biciklivel megtenni, és így távolabbra juthassunk. Szurkolok ennek a vonalnak!
No, de vissza a túrához: a begördülő vonatról két klubtársam: M. Éva és G. Péter, valamint további ismerős túrás arcok szálltak le sorjában. A résztvevőket Tóth Klári túravezető köszöntötte, aki néhány szóban vázolta a napi tervet.
Első útunk a közeli Zengővárkonyban 21 éve eltemetett Rockenbauer Pál sírjához vezetett. Sajnos a szelídgesztenyés sem olyan már, amit annak idején Rockenbauer Pál látott. a sírját őrző két hatalmas gesztenyefa is örök álmát alussza már.
Emlékezésképpen Klári ismertette Rockenbauer Pál életének főbb mozzanatait, valamint azt a maradandó művét, amit a természetjárásért, az értékek felismerésében, megbecsülésében alkotott. Kiemelte, hogy tanítványai mi vagyunk, akik továbbvisszük ezt a szemléletet. A megemlékezés végén elénekeltük a Másfélmillió lépés Magyarországon című film főcímzenéjét adó népdalt.
Rockenbauer forgatásai során többször csatlakoztak helybeliek a csoportjához. Zsuzsa, aki a mai napon velünk tartott, annak idején 6 éves fiával együtt gyalogolt a forgatócsoporttal a Mandulástól Zobákpusztáig.
Lépéseinket Zengővárkony központja felé folytattuk, ahol ezúttal nem időztünk, mivel azt másra tartogattuk.
A következő cél Pusztakisfalu volt. Útközben a Salamon-völgyben vadászatba futottunk. Szerencsére nem néztek minket vaddisznónak, bár a szántóföldön áthaladva a bakancsaink alapján akár ez is megtörténhetett volna. Az egyik strázsáló vadászt G. Péter ki is faggatta kicsit, hogy zajlik le egy ilyen vadászat.
(Érdekes összefüggés, hogy ez a vadász személyesen részt vett Rockenbauer Pál temetésén annak idején.)
Miután végigvonultunk (csendben) a területen, a vadászatot be is fejezték, mert gondolták, ezek után jobb ha másfelé próbálkoznak...
Pusztakisfaluban nagyon kellemes meglepetés fogadott. Klári előre megszervezte, hogy megtekinthessük belülről is a kápolnát. Előtte ismertetőt hallottunk a falu múltjáról és jelenéről. Megragadott az ódon, nyugodt hangulata. Érdemes kicsit elidőzni az itt készült képeken. Ennek a pici falunak Angster orgonája van! Olyan pici és aranyos, mint maga a falu.
A templom megtekintése után helyi idegenvezetőnk megmutatta férje természetismereti magángyűjteményét, ami gazdag kínálatát adja a cseréptöredékektől kezdve az ásványokon át a mészkőben lévő kagylólenyomatokig, agancsokig. Sorolhatnám tovább.
A faluban áthaladtunk a "Barátság" hídon. A hidat 2006-ban a faluban hosszabb időt eltöltött kanadai kerékpáros világjáró (Stephane Delisle) készített hálából a falu részére, amiért befogadták egy időre, hogy hosszú útja során megpihenhessen. (Elég jól kipihenhette magát, hogy csak úgy ekkora munkába fogott, de tényleg profi lett.)
A következő úticél Apátvarasd volt. Ez a szakasz számomra ismeretlen úton vezetett, örültem a felfedezésnek.
Klári Apátvarasd templomának megtekintését is előre leszervezte. Megtudtuk, hogy ide a véméndi plébános már csak havonta egyszer jut el misézni. Akkor is csak hat hívő szokott részt venni. Hol vannak a többiek?
Egyik túratársunk megszólaltatta a harmóniumot, ami nagy élmény volt számomra.
A kocsmahivatalban töltöttük az ebédszünetet, ahol a kályha ropogó tüze mellett fogyaszthatta el ki-ki az elemózsiáját.
Az út további része az egykori Jager csárda felé vitt. Örültem, hogy ide is eljutottem végre, mert már rég szerettem volna. Vettünk "nyalókát" a Kéktúra pecsételő helyen, majd a túra utolsó szakaszába vágtunk bele. A kéken kigyalogoltunk a fekedi erdészeti útig, majd a kék négyzeten mentünk Mecseknádasdig.
A túra során az előző esti ítéletidőt követően gyönyörű időjárásnak örvendhettünk. Az utolsó kilométereken jelezte a tél, hogy közeledik. Elkezdett szállingózni a hó. A buszmegállóban várakozva néha az égre pillantottunk, ahol egyre sötétebb felhőket láttunk közeledni. A busz már sűrű hóesésben érkezett, felszállás után az ablakon kitekintve élveztük a téli hangulatot.
Köszönjük Klárinak a túrát, mely sok-sok élményt adott mindannyiunknak!


A túrán készített videók hamarosan megtekinthetők lesznek!


Képek itt.


Túravezető: Tóth Klára
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.11.15. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: A 2007-ben kijelölt SZT. MARGIT ÚT. Pécsvárad - Büdöskút – Antalkép –Dóri út – Szép Ilonka kilátó – Vadász-lak – Réka-vár – Stein malom – Mecseknádasd. Táv: 15 km, szintemelkedés: 400 m.

A túra útvonala GPS részére letölthető
itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


Kellemes, nem éppen novemberi időben 155 fős csapat vett részt a 19. alkalommal megrendezett túrán. Legtöbben persze Pécsváradról, illetve Pécsről és környékéről jöttek, de képviseltették magukat a bajaiak, illetve kecskemétiek is.
Ezúttal Pécsvárad irányából haladtunk Mecsaknádasdig, de már a tavaly felfestett, illetve kitáblázott Skóciai Szent Margit túraútvonalon. Az út során sok ismerőssel, illetve eddig még ismeretlen túratársakkal beszélgethettünk, megosztva túraélményeinket egymás között. Egyesek már a jövő évi terveket szövögették.
13.00 után nem sokkal a Réka várban felcsendült Ivasivka Mátyás tanár úr és diákjai furulya-fuvola muzsikája. Ezt követte Iván bá köszöntője, illetve ismertetője Skóciai Szent Margit életéről. Végezetül ki-ki hazatért a várból hosszabb-rövidebb útvonalon.



Jövőre is ugyanitt!


Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs
Túravezető: Dr. Novotny Iván.

2008.11.08. Mecsek 1000 - gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Hosszúhetény – Zengő - Püspökszentlászló - Cigány-hegy - Pásztor-forrás - Máré-vár - Csurgó - Kis-kaszáló - Pap-rét - Schober-malom - Hosszúhetény Rajt: Hosszúhetény, Taverna söröző Ttáv: 25.7 km Szint: 1030 m Szintidő 7.5 óra


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



A túrát megelőző napon szike és tű-cérna alá kerültem, egy kisebb szájsebészeti beavatkozás révén. Gondoltam, a seb gyógyulásának jót tesz a friss levegő, és egy 25-km-es teljesítménytúra.
Reggel felkeléskor az eső kopogott a tetőablakon. Úgy véltem, hogy ez csak egy szokásos reggeli kis eső, ami hamar eláll. Hosszúheténybe érve még mindig esett. Fel kellett tennem az esőgumikat -akarom mondani felvenni az esőkabátot. A rossz idő nem szegte a reggel gyülekező csapat hangulatát. (Az előző évi túrán térdig ért a hó a Zengőn.)
Az útvonal a legkeményebb szakasszal kezdődött. Rögtön fel a Zengőre. A csúcson sűrű köd és szél fogadott. Rövid pecsételés után Püspökszentlászló felé vettük az irányt. A lejtő olyan meredek volt, hogy könnyebb lett volna "gatyaféken" lecsúszni. Püspökszentlászlón az út az arborétum kerítése mellett vezetett. Sajnáltam, hogy nem lehetett bemenni, mint régen. Itt a 2. ellenőrző ponton Szabó Laciék vártak szendviccsel, nápolyival és ásványvízzel.
Következő cél a Cigány-hegy volt. Ez nem volt nehéz szakasz. A Miske-tetőn a tér kitárult. Jó volt szétnézni, bár a felhők alacsonyan mindent körbevettek. A Cigány-hegyi pontőr a kilátó aljában húzta meg magát, védelmet keresve. A Cigány-hegytől É-ra vezető K+ út ezúttal járható volt, bár tartottam tőle, hogy a szokásos tengernyi sár fogad.
A Pásztor forrás bővízű nedűjéből kortyoltam, majd a Máré vár következett. Az útvonal több forrás mellett elhaladt, többek között az Egri Csillagokból ismert Gergelyről és Éváról elnevezett forrás mellett is. Ezen a szakaszon végre megláthattam az árnyékomat, mert egy rövid időre kisütött a nap, az eső pedig végérvényesen elállt. A Máré-várban a résztvevők egy része kiselőadást hallgatott a várról, ami ezúttal még a szintidőbe is belefért.
Ez után egy nehezebb szakasz következett, fel kellett mászni a Haszé-tetőre. Ezt követően a Kelet-Mecsek egyik legszebb, de nehezen járható szakaszán vezetett az út. Megcsodáltam a Csurgó nevű vízesést, aminek vízét egykor Iván bá édesapja terelt vissza a kő felé, hogy a mai látványát adja. Sajnos az esőbeálló és a pihenőpadok az enyészeté lettek.
Még egy kis mászás következett a Csengő-hegy felé. A műúton haladva a következő cél az utolsó ellenőrző pont volt. Mielőtt oda értem volna, csörtetést hallottam az erdőből. Három szarvas volt az.. Szerencsére nem futottak el azonnal, adtak egy kis időt a fényképezésre.
A teljesítménytúra utolsó szakasza Hosszúhetényig könnyű volt. Kicsit visszavettem itt már a tempóból, mert bőven volt még idő. Hosszúhetény rászolgált a nevére, ugyanis Püspökszentlászlótól vezető úton hosszú szakaszon csodálhattam meg egy-egy szépen felújított öreg házat.
A célba érve a rendezők jóvoltából kitűzőt és emléklapot vehetett át minden teljesítő.
Köszönöm a szervezést. Nagyon jól esett a túra, nem csak az eső az elején.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs



2008.11.02. Gombászat Éger-völgy - Gubacsos

Útvonal: Éger völgy - K+ Ólaki hát - Patacsi mező - K+ Szuadó völgy - Gubacsok kh. Táv: 6km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A szép idő, és a nedves talaj azt az ötletet adta, hogy gombászni menjünk a vasárnapi ebéd után. Az ötlethez családom tagjai, és kedves ismerőseink csatlakoztak.
Éger völgyből indultunk kosarakkal, és szakirodalommal felfegyverkezve. Már hosszú idő telt el azóta, hogy erdőben jártam volna, így nagyon jól esett újra a bakancsot taposva, a rothadó avar illatát érezni az őszi símogató napsütésben.
Nem csak mi felnőttek, de a gyerekek is nagyon élvezték a gombavadászatot. Míg én a könyvet bújtam, sorban hozták oda a legfrissebb szerzeményeiket.
A gombákat az út első felén találtuk számottevően. Sajnos már nem voltak a legfrissebbek, de majd újból elmegyünk valahova szerencsét próbálni.
Az út során a Szuadó-völgyben sok forrás mellett elhaladtunk, és érintettünk több barlang nyílását is. Hála a nemrégiben kitett tájékoztató tábláknak, megtudhattuk, hogy milyen csoda van a lábunk alatt a mélységben.
A múlt heti óraátállításnak "köszönhetően" viszonylag hamar ránksötétedett, ezért az út végét kicsit sietősre kellett vennünk.
Örültem, hogy a táv az aprónépnek "meg sem kottyant", tehát folytatás következik!
A túra a vásárcsarnokban a gombavizsgálónál ért véget. Sajnos a bő zsákmányt eléggé megtizedelte a vizsgáló a gombák elöregedett voltára tekintettel, de azért maradt egy jókora pörköltre való.


Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs