Útvonal: Jankovac 427m (tavak, vízesés, sziklasír) – Dom Jezerce – Nevoljas 739m – Lapjak 667m – Velika vára 452m – Velika - Duboka - Jezerce - Jankovac Táv: 21km 900m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés GoogleEarth-ben itt.
Megtekintés TrackaBee adatbázisban itt.
24 fő gyülekezett reggel 6.00-kor Pécsett a Domus parkolóban. Többségében Pécsről, de Siklósról, Dombóvárról is érkeztek társaink, akikhez Jankovacon Barcsról még hárman csatlakoztak. Hideg és nyirkos idő volt. Drávaszabolcs környékén annyira elkezdett esni az eső, hogy az ablaktörlőt többször a legerősebb fokozaton kellett járatni. Egyesekben megfordult az a gondolat, hogy visszafordulnak, de egy túratásrunk bíztató szavára ez szerencsére elmaradt.
A Papuk felé közeledve elállt az eső, de a hegyből viszont semmit sem láttunk a nagy köd miatt. Útközben áthaladtunk az egykori Pusina nevű falun, amit a háború teljesen elpusztított. Néhány ház a közelmúltban újonnan felépült, de nem lakják őket.
Autókkal Jankovacig utaztunk. Az autóút utolsó szakasza izgalmas volt. Először egy hólánc táblát láttunk, amin csak nevettünk, „minek nekünk az most”. Az út egyre jegesebb lett, ahogy felfelé haladtunk a szűk, északi völgyben. Végül néhány autó már fel sem tudott menni a jankovaci parkolóig, az út szélén lehúzódva hagytuk őket.
Végre megérkeztünk. Elsőként a vízesést néztük meg. Pazar látványt nyújtott, jégcsapokkal tarkítva. 2002-ben jártam itt korábban, akkor még nem volt meg a sétány a vízesés sziklafala mellett, mely útvonal nagyon látványos!
A vízesés után a tavak mentén haladtunk Jankovich gróf egykori sírhelyéhez, ahova egy nagyon jól kialakított lépcsősoron lehet feljutni.
Jankovacot elhagyva a túrának kissé zord, kimondottan télies szakasza következett. Mintha január lett volna, úgy éreztük a hideg ködben a fagyott hóban felfelé gyalogolva a meredek emelkedőn. A gerincre érve összevártuk a csapatot. Tovább a hullámos NY felé haladó, továbbra is zord hegygerincen mentünk tovább a szarvasok, vaddisznók nyomában. A déli gerinc nyúlványt elérve, már kellemesebb körülmények között folytattuk utunkat Dom Jezerce (725m) és Nevoljas (740m) felé. A Nevoljas kilátóját tavaly építették, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a hegyvidékre. Itt már a nap is kisütött, kimondottan kellemes idő lett, kicsit felengedhettünk. Tovább D-re haladva a Mecsekre emlékeztetett az út. Lapjakon tartottunk egy kis pihenőt a kialakított padoknál, asztaloknál. Ettől kezdve Velika felé haladva a mecseki parkerdőre hasonlítható erdőben, egy tanösvényen haladhattunk végig. A táblák fából készültek, vésett betűkkel, fa domborművekkel tarkítva. Kár hogy a ráírt horvát szövegből nem értettünk semmit sem.
Velika várában tartottuk az ebédszünetet, ahol átgondoltuk az út további szakaszát. Figyelembe véve a hóban teljesíthető tempót, a korai sötétedést, valamint a jeges úton parkoló autóinkat, egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy az utat nem az eredetileg eltervezett Maliscak – Ivacka glava útvonalon folytatjuk, hanem Duboka és Jezerce érintésével a völgyben megyünk vissza Jankovacra. Velika várában még ki-ki erőt meríthetett az út további szakaszára egy túratársunk által hozott szürkebarátos üvegből.
A Papuk felé közeledve elállt az eső, de a hegyből viszont semmit sem láttunk a nagy köd miatt. Útközben áthaladtunk az egykori Pusina nevű falun, amit a háború teljesen elpusztított. Néhány ház a közelmúltban újonnan felépült, de nem lakják őket.
Autókkal Jankovacig utaztunk. Az autóút utolsó szakasza izgalmas volt. Először egy hólánc táblát láttunk, amin csak nevettünk, „minek nekünk az most”. Az út egyre jegesebb lett, ahogy felfelé haladtunk a szűk, északi völgyben. Végül néhány autó már fel sem tudott menni a jankovaci parkolóig, az út szélén lehúzódva hagytuk őket.
Végre megérkeztünk. Elsőként a vízesést néztük meg. Pazar látványt nyújtott, jégcsapokkal tarkítva. 2002-ben jártam itt korábban, akkor még nem volt meg a sétány a vízesés sziklafala mellett, mely útvonal nagyon látványos!
A vízesés után a tavak mentén haladtunk Jankovich gróf egykori sírhelyéhez, ahova egy nagyon jól kialakított lépcsősoron lehet feljutni.
Jankovacot elhagyva a túrának kissé zord, kimondottan télies szakasza következett. Mintha január lett volna, úgy éreztük a hideg ködben a fagyott hóban felfelé gyalogolva a meredek emelkedőn. A gerincre érve összevártuk a csapatot. Tovább a hullámos NY felé haladó, továbbra is zord hegygerincen mentünk tovább a szarvasok, vaddisznók nyomában. A déli gerinc nyúlványt elérve, már kellemesebb körülmények között folytattuk utunkat Dom Jezerce (725m) és Nevoljas (740m) felé. A Nevoljas kilátóját tavaly építették, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a hegyvidékre. Itt már a nap is kisütött, kimondottan kellemes idő lett, kicsit felengedhettünk. Tovább D-re haladva a Mecsekre emlékeztetett az út. Lapjakon tartottunk egy kis pihenőt a kialakított padoknál, asztaloknál. Ettől kezdve Velika felé haladva a mecseki parkerdőre hasonlítható erdőben, egy tanösvényen haladhattunk végig. A táblák fából készültek, vésett betűkkel, fa domborművekkel tarkítva. Kár hogy a ráírt horvát szövegből nem értettünk semmit sem.
Velika várában tartottuk az ebédszünetet, ahol átgondoltuk az út további szakaszát. Figyelembe véve a hóban teljesíthető tempót, a korai sötétedést, valamint a jeges úton parkoló autóinkat, egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy az utat nem az eredetileg eltervezett Maliscak – Ivacka glava útvonalon folytatjuk, hanem Duboka és Jezerce érintésével a völgyben megyünk vissza Jankovacra. Velika várában még ki-ki erőt meríthetett az út további szakaszára egy túratársunk által hozott szürkebarátos üvegből.
Duboka felé a völgyben, illetve a dubokai erdei iskola mellett vízikerékről üzemelő malacsütő szerkezeteket láthattuk. Megcsodáltuk az itteniek leleményességét.
Ezt követően már csak egy kisebb gerincmászás volt vissza a Jankovacra visszavezető úton. Még épp’ időben érkeztünk az autókhoz, hogy biztonságban levihessük őket a hó és jég birodalmából. A túra során egy újabb, talán legszebb területét ismerhettük meg a Papuknak.
Ezt követően már csak egy kisebb gerincmászás volt vissza a Jankovacra visszavezető úton. Még épp’ időben érkeztünk az autókhoz, hogy biztonságban levihessük őket a hó és jég birodalmából. A túra során egy újabb, talán legszebb területét ismerhettük meg a Papuknak.
Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.
Varga Péter fotói itt.
A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: diaporáma és képek.
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése