Útvonal: Pincehelyről Simontornyára vonattal - Simontornya (vár) – Kisszékely – Nagyszékely (sváb parasztházak, löszbevájt pincék, fészerek) – Miszla – Halyagos (273m) – Pincehely Táv: 31 km, 597m szint
A terület sajnos tudomásom szerint turistatérképen nem szerepel, GPS segítségével tájékozódtunk.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.
A Magyar Turista egyik számában olvastam egy cikket az Ozorai Pipó teljesítménytúráról. Nagyon dícsérték a Simontornyáról Pincehelyre vezető útvonalat. Gondoltam, kellene ide szervezni egy túrát, úgysem jártunk még ezen a környéken.
Autóval + vonattal kombinálva utaztunk Simontornyára a túra kiinduló helyére. 14-en jöttünk össze: Pécsről, Dombóvárról, Szekszárdról. Az időjárás messze volt az ideálistól, útközben esett kicsit az eső, a túra ideje alatt elállt, majd a túrát követően este rögtön eleredt. Mondható, hogy az égiek velünk voltak.
Ahogy elindultunk a simontornyai állomásról, hamarosan egy disznóölésbe botlottonk. Azzal ijesztgettük a disznólkodókat, hogy a "túra végén visszajövünk" - és elfogyasztjuk a finomságokat. Láthattuk a Sió 1812-ig üzemelő medrét, majd körbejártuk és megcsodáltuk a Simontornyai várat. Szépen felújította az OMF, csak azt a kopilitüveg épületrészt ne biggyesztették volna oda...
Szekszárdi túratársunk beszélt a ma már örök álmát alvó simontornyai bőrgyár szebb napjairól.
Útunk egy valaha pezsgő élettel teli pincesoron vezetett végig, aminek löszbevájt pincéi manapság többnyire a hajléktalanoknak nyújtanak menedéket. Azért láttunk néhány lelakatolt, halgulatosan kialakított pincebejáratot is.
A pincesoron egy kápolnát is találtunk. Az úttól kb. 3m magasan volt, ami azt jelzi, hogy amikor a kápolna épült, az út még egy magasságban haladhatott vele, az idők során az időjárás az utat kimélyítette. Az egész túrára egyébként jellemző volt a löszmélyút, mely mentén számtalan bevájt pincével találkoztunk.
Az útnak többször voltak hangulatos erdei szakaszai is. Sehol sem voltunk magasan a tengerszint felett, de elégég sokat másztunk, le-fel mentünk a dombokon.
Kisszékelynek (idő hiányában mert hamar sötétedik este) csak a szélét érintettük, de láttunk néhány nagyon hangulatosan kialakított parasztházat.
A kisszékelyi tó és strand mellett tartottunk egy kis pihenőt egy nagyon szépen kialakított parkban. Elhaladtunk a vadászház, illetve az előtte lévő tó mellett.
Nagyszékelyre érve, a falu egyik nyúlványába érkeztünk be. Ez a falurész meglehetősen elmaradott volt, valósággal megállt itt az idő. Az idő múlását csak a házak állapotromlása jelezte. Földes-sáros utcák, egykor szép sváb parasztházak hosszú sora. A falu központi része már más képet mutatott. Itt már aszfaltozott országút halad keresztül, több házat szépen rendbe tettek. Egykor a település fejlett, kissé városias lehetett, amiről mozi, húsbolt épülete, illetve egy-egy lakóépület városias kilakítása tanúskodik. Temploma jó állapotot mutat legalábbis kívülről.
Miszal felé ismér löszmélyúton haladtunk tovább. Miszlának katolikus és református temploma is van, több szentet ábrázoló szobra, szentháromság szobra. Mindezek egykori aktív életre vallanak.
Túránk utolsó szakaszán megmásztuk a Halyagost (273m). Nem tűnik így olvasva magasnak, de elég komoly emelkedőt kellett megmásznunk a meghódításáért. Csúcsa nemigen van, inkább egy hosszabb reginc, valahol egy nem egyértelműen kivehető legmagasabb ponttal.
A Halyagosról Pincehelyre ismét löszmélyúton haladtunk. Ez a szakasz eléggé nyálkás-csúszós volt, nem volt könnyű rajta haladni. Végül beértünk Pincehelyre, és célbavettük a vasútállomás parkolójában álló autóinkat.
Örültem, hogy ide is eljuthattam, hiszen vonatból már sokszor végigrobogtam erre, most legalább közelebbről is megismerhettem. Elmondható, hogy az említett falvakban rengeteg népi érték található, de a megmentésük utolsó órája egyre közelebb érkezik. Kár lenne veszni hagyni!
A terület sajnos tudomásom szerint turistatérképen nem szerepel, GPS segítségével tájékozódtunk.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.
A Magyar Turista egyik számában olvastam egy cikket az Ozorai Pipó teljesítménytúráról. Nagyon dícsérték a Simontornyáról Pincehelyre vezető útvonalat. Gondoltam, kellene ide szervezni egy túrát, úgysem jártunk még ezen a környéken.
Autóval + vonattal kombinálva utaztunk Simontornyára a túra kiinduló helyére. 14-en jöttünk össze: Pécsről, Dombóvárról, Szekszárdról. Az időjárás messze volt az ideálistól, útközben esett kicsit az eső, a túra ideje alatt elállt, majd a túrát követően este rögtön eleredt. Mondható, hogy az égiek velünk voltak.
Ahogy elindultunk a simontornyai állomásról, hamarosan egy disznóölésbe botlottonk. Azzal ijesztgettük a disznólkodókat, hogy a "túra végén visszajövünk" - és elfogyasztjuk a finomságokat. Láthattuk a Sió 1812-ig üzemelő medrét, majd körbejártuk és megcsodáltuk a Simontornyai várat. Szépen felújította az OMF, csak azt a kopilitüveg épületrészt ne biggyesztették volna oda...
Szekszárdi túratársunk beszélt a ma már örök álmát alvó simontornyai bőrgyár szebb napjairól.
Útunk egy valaha pezsgő élettel teli pincesoron vezetett végig, aminek löszbevájt pincéi manapság többnyire a hajléktalanoknak nyújtanak menedéket. Azért láttunk néhány lelakatolt, halgulatosan kialakított pincebejáratot is.
A pincesoron egy kápolnát is találtunk. Az úttól kb. 3m magasan volt, ami azt jelzi, hogy amikor a kápolna épült, az út még egy magasságban haladhatott vele, az idők során az időjárás az utat kimélyítette. Az egész túrára egyébként jellemző volt a löszmélyút, mely mentén számtalan bevájt pincével találkoztunk.
Az útnak többször voltak hangulatos erdei szakaszai is. Sehol sem voltunk magasan a tengerszint felett, de elégég sokat másztunk, le-fel mentünk a dombokon.
Kisszékelynek (idő hiányában mert hamar sötétedik este) csak a szélét érintettük, de láttunk néhány nagyon hangulatosan kialakított parasztházat.
A kisszékelyi tó és strand mellett tartottunk egy kis pihenőt egy nagyon szépen kialakított parkban. Elhaladtunk a vadászház, illetve az előtte lévő tó mellett.
Nagyszékelyre érve, a falu egyik nyúlványába érkeztünk be. Ez a falurész meglehetősen elmaradott volt, valósággal megállt itt az idő. Az idő múlását csak a házak állapotromlása jelezte. Földes-sáros utcák, egykor szép sváb parasztházak hosszú sora. A falu központi része már más képet mutatott. Itt már aszfaltozott országút halad keresztül, több házat szépen rendbe tettek. Egykor a település fejlett, kissé városias lehetett, amiről mozi, húsbolt épülete, illetve egy-egy lakóépület városias kilakítása tanúskodik. Temploma jó állapotot mutat legalábbis kívülről.
Miszal felé ismér löszmélyúton haladtunk tovább. Miszlának katolikus és református temploma is van, több szentet ábrázoló szobra, szentháromság szobra. Mindezek egykori aktív életre vallanak.
Túránk utolsó szakaszán megmásztuk a Halyagost (273m). Nem tűnik így olvasva magasnak, de elég komoly emelkedőt kellett megmásznunk a meghódításáért. Csúcsa nemigen van, inkább egy hosszabb reginc, valahol egy nem egyértelműen kivehető legmagasabb ponttal.
A Halyagosról Pincehelyre ismét löszmélyúton haladtunk. Ez a szakasz eléggé nyálkás-csúszós volt, nem volt könnyű rajta haladni. Végül beértünk Pincehelyre, és célbavettük a vasútállomás parkolójában álló autóinkat.
Örültem, hogy ide is eljuthattam, hiszen vonatból már sokszor végigrobogtam erre, most legalább közelebbről is megismerhettem. Elmondható, hogy az említett falvakban rengeteg népi érték található, de a megmentésük utolsó órája egyre közelebb érkezik. Kár lenne veszni hagyni!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése