Útvonal: Pécsvárad - Zengővárkony - Pusztakisfalu - Apátvarasd - Jager csárda - Mecseknádasd (16 km).
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A pécsváradi vasútállomáson csatlakoztam a BMTSZ nyílt túrájaként meghirdetett Rockenbauer Pál emléktúra csapatához. Amíg a vonatot vártam, azon tűnődtem, hogy az egykor szebb időket megélt vasútállomás épülete zárva, a Bátaszék felé haladó sínpályát benőtte a gaz. Vajon meddig jöhet még a csapat vonattla Pécsváradra? Gondolataimból arra ocsúdtam fel, hogy egy nagyméretű piros motorvonat lépésben araszol az állomásra. A nehéz vonatot csak ilyen sebesség mellett bírja el a sínpálya? Számtalanszor használtuk ki ezt a járatot kerékpártúráink során, hogy a Pécsről kivezető szakaszt ne kelljen biciklivel megtenni, és így távolabbra juthassunk. Szurkolok ennek a vonalnak!
No, de vissza a túrához: a begördülő vonatról két klubtársam: M. Éva és G. Péter, valamint további ismerős túrás arcok szálltak le sorjában. A résztvevőket Tóth Klári túravezető köszöntötte, aki néhány szóban vázolta a napi tervet.
Első útunk a közeli Zengővárkonyban 21 éve eltemetett Rockenbauer Pál sírjához vezetett. Sajnos a szelídgesztenyés sem olyan már, amit annak idején Rockenbauer Pál látott. a sírját őrző két hatalmas gesztenyefa is örök álmát alussza már.
Emlékezésképpen Klári ismertette Rockenbauer Pál életének főbb mozzanatait, valamint azt a maradandó művét, amit a természetjárásért, az értékek felismerésében, megbecsülésében alkotott. Kiemelte, hogy tanítványai mi vagyunk, akik továbbvisszük ezt a szemléletet. A megemlékezés végén elénekeltük a Másfélmillió lépés Magyarországon című film főcímzenéjét adó népdalt.
Rockenbauer forgatásai során többször csatlakoztak helybeliek a csoportjához. Zsuzsa, aki a mai napon velünk tartott, annak idején 6 éves fiával együtt gyalogolt a forgatócsoporttal a Mandulástól Zobákpusztáig.
Lépéseinket Zengővárkony központja felé folytattuk, ahol ezúttal nem időztünk, mivel azt másra tartogattuk.
A következő cél Pusztakisfalu volt. Útközben a Salamon-völgyben vadászatba futottunk. Szerencsére nem néztek minket vaddisznónak, bár a szántóföldön áthaladva a bakancsaink alapján akár ez is megtörténhetett volna. Az egyik strázsáló vadászt G. Péter ki is faggatta kicsit, hogy zajlik le egy ilyen vadászat.
(Érdekes összefüggés, hogy ez a vadász személyesen részt vett Rockenbauer Pál temetésén annak idején.)
Miután végigvonultunk (csendben) a területen, a vadászatot be is fejezték, mert gondolták, ezek után jobb ha másfelé próbálkoznak...
Pusztakisfaluban nagyon kellemes meglepetés fogadott. Klári előre megszervezte, hogy megtekinthessük belülről is a kápolnát. Előtte ismertetőt hallottunk a falu múltjáról és jelenéről. Megragadott az ódon, nyugodt hangulata. Érdemes kicsit elidőzni az itt készült képeken. Ennek a pici falunak Angster orgonája van! Olyan pici és aranyos, mint maga a falu.
A templom megtekintése után helyi idegenvezetőnk megmutatta férje természetismereti magángyűjteményét, ami gazdag kínálatát adja a cseréptöredékektől kezdve az ásványokon át a mészkőben lévő kagylólenyomatokig, agancsokig. Sorolhatnám tovább.
A faluban áthaladtunk a "Barátság" hídon. A hidat 2006-ban a faluban hosszabb időt eltöltött kanadai kerékpáros világjáró (Stephane Delisle) készített hálából a falu részére, amiért befogadták egy időre, hogy hosszú útja során megpihenhessen. (Elég jól kipihenhette magát, hogy csak úgy ekkora munkába fogott, de tényleg profi lett.)
A következő úticél Apátvarasd volt. Ez a szakasz számomra ismeretlen úton vezetett, örültem a felfedezésnek.
Klári Apátvarasd templomának megtekintését is előre leszervezte. Megtudtuk, hogy ide a véméndi plébános már csak havonta egyszer jut el misézni. Akkor is csak hat hívő szokott részt venni. Hol vannak a többiek?
Egyik túratársunk megszólaltatta a harmóniumot, ami nagy élmény volt számomra.
A kocsmahivatalban töltöttük az ebédszünetet, ahol a kályha ropogó tüze mellett fogyaszthatta el ki-ki az elemózsiáját.
Az út további része az egykori Jager csárda felé vitt. Örültem, hogy ide is eljutottem végre, mert már rég szerettem volna. Vettünk "nyalókát" a Kéktúra pecsételő helyen, majd a túra utolsó szakaszába vágtunk bele. A kéken kigyalogoltunk a fekedi erdészeti útig, majd a kék négyzeten mentünk Mecseknádasdig.
A túra során az előző esti ítéletidőt követően gyönyörű időjárásnak örvendhettünk. Az utolsó kilométereken jelezte a tél, hogy közeledik. Elkezdett szállingózni a hó. A buszmegállóban várakozva néha az égre pillantottunk, ahol egyre sötétebb felhőket láttunk közeledni. A busz már sűrű hóesésben érkezett, felszállás után az ablakon kitekintve élveztük a téli hangulatot.
Köszönjük Klárinak a túrát, mely sok-sok élményt adott mindannyiunknak!
A túrán készített videók hamarosan megtekinthetők lesznek!
Képek itt.
Túravezető: Tóth Klára
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése