2010.11.20. Gyalogtúra Barcs környékén a határ mentén

Útvonal: Barcs v.á. - Drávaszentes - Ferenctelep - Péterhida Újfalu - Erzsébetsziget - Babócsai Ó-Dráva - Babócsa v.á. Táv: 27km Szint: 0
Túravezető: Harasztia István

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Barcs-környéki sorozatunk második túrájához érkeztünk. Ezúttal tízen gyűltünk össze a barcsi hajókikötőben. Az egész környék képviseltette magát. Ketten Homokszentgyörgyről, hárman Dombóvárról, egy fő Bátaszékről, egy fő Barcsról, 2 fő Pécsről és 1 fő pedig Kozármislenyből.

Nyirkos, csepergő időben vágtunk neki az útnak. Ezen a túrán Barcstól nyugatra lévő területet jártuk be. 2004. októberében jártunk már erre, csak ellenkező irányban, és más csapat összetétellel.

István túravezetőnk gondos előkészületi munkáinak eredményeképpen első programpontként Drávaszentesre látogattunk a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóközpontjába. Itt Fenyősi László várt minket, aki először pár szóval beszélt a Nemzeti Parkról és a bemutatóhelyről.

A tájékoztató után a kérdéseket tehettünk fel, melyekre László szívesen válaszolt. Túravezetőnk tette fel talán számunkra a legfontosabb kérdést, mely arról szólt, hogy miért került olyan sanyarú sorsra a Három Folyó kerékpáros túraútvonal Barcs-Drávatamási közötti szakasza, mint amilyent három hete láthattunk. Fenyősi László is osztotta véleményünket, hogy ez a helyzet nem maradhat így egy ilyen neves túraútvonal esetében, de sajnos nem a Nemzeti Park hatáskörébe tartozik ez az útszakasz. Reméljük, hogy az út kezelői mihamarabb változtatnak ezen az állapoton.

A bemutatóközpontban a program egy kis sétával folytatódott. Megtekintettük a szomszéd épületben lévő természeti kiállítást, majd kimentünk a karámokhoz az élő állatokhoz. Láthattunk itt szamarat, lovat, szürkemarhákat, tyúkokat, mangalicát, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg Ti is!

Búcsút mondtunk kedves vendéglátónknak és nekivágtunk a kilométereknek, mert még sok volt hátra. Drávaszentesen gyalogolva elhaladtunk Ürmös István fafaragó háza előtt, akihez ezúttal idő hiányában nem tudtunk betérni, bár lelkesen invitált minket. Megígértük, hogy egy másik túra keretében mindenképpen felkeressük.

Ferenctelep felé haladtunk. Kíváncsi voltam erre a határhoz egészen közeli településre, mert úgy tudom, annak idején itt többen szöktek át a határon, Jugoszlávián keresztül Nyugatra. No, de a faluból két kereszten, egy mérlegház és egy tejcsarnok romjain kívül csak néhány kitörött villanyoszlop maradt. Ha a térkép nem jelezné, észre sem vennénk.

Ferenctelep után sínen voltunk, azaz a Barcs-Gyékényes vonal mentén haladtunk egy rövid szakaszon, míg egészen meg nem közelítettük az országhatárt. Ugyanis a trianoni határ itt a Dráva egykori kanyargós medrében húzódik, mely meder ma a Rinya pataknak ad helyet. Itt tartottunk egy kis pihenőt. 

Ezt követően péterhidai volt határőr laktanya következett. Jelenleg őrizetlen, elhagyott terület. Az épületek elhagyottak persze, de viszonylag jó állagúak. Érdemes volna hasznosítani valami jó dologra, esetleg turistaszállásnak!

A laktanya körül a mi napig lehet látni lövészárkokat. A határ mentén haladva két túratársunk, akik annak idején hivatásos katonaként szolgáltak, meséltek nekünk szolgálati éveik éppen a túra jellegébe vágó történéseiről.

Itt az ország legszélén járva csodálatos természeti területeken haladtunk át. A terület háborítatlansága az egykori határzár következtében alakult ki. Ma szabad a járás e területen - természetesen a határ tiszteletben tartásával -, hiszen ez még az EU határa egy ideig.

Néhány száz méter után a Rinyán egy függőhídhoz értünk. Gondolom ez a nyomsávhoz tartozott, a határőrök használhatták. Vidámkodtunk egy kicsit a hídon.

Egy szántóföldi szakaszon áthaladva az utolsó programpontként, de a túra nem utolsó meghatározó pontjaként (lásd pár sorral lejjebb) a babócsai ó-Drávához érkeztünk. Nagyon szép látvány fogadott itt minket. Mindenkinek ajánlom.

Nem volt más hátra, mint elgyalogolni a babócsai vasútállomásra, ahova túravezetőnk biztonságos időzítésének köszönhetően fél órával a menetrend szerinti vonatindulás előtt érkeztünk meg. Nem is baj, jobb így, mintha rohannunk kellett volna a vonatra - mondtuk egymásnak.

Jómagam ebben a fél órában kihasználtam az időt arra, hogy néhai rokonaim házát megkeressem a faluban. Igyekeztem vissza az állomásra, hogy még meg tudjam venni felszállás előtt a jegyet. Sikerült még épp időben visszaérnem, mikor a többiek azzal fogadtak, hogy szombathelyi a vonat 60 percet késik. "Na neeeee" - jött ki belőlem, de a többiek nem vicceltek. Ez még annyiban fokozódott, hogy mikor kezdett a 60 perc letelni, az állomásfőnök közölte, hogy a 60 perc nem 60, hanem 80 lett. Kezdtük vidámra venni a helyzetet, egyre jobb lett a hangulat a holdvilágos estében. Végül összesen bő két órás várakozás után felszálltunk a vonatra, mellyel csupán 15 percet kellett utaznunk a Barcson hagyott autókig.

Ha ezt tudtuk volna már két órával ezelőtt, gyalog nekivágtunk volna - mondtuk. Na mindegy. Jó túra volt, sok érdekeset láttunk, a végét meg poénra vettük már. Ez abban is megmutatkozott, hogy mikor befutott Babócsára a szerelvény, a mozdony előtt az egész csapat egyszerre örömtáncot járt!

Köszönjük a túrát, és a szervezést Istvánnak!



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.