Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban
(össz km: 330, össz. szint: 6850 m)
Hosszas tervezgetés után végre
eljött a pünkösdi hosszú hétvége, amikor meglátogathattuk túratársunkat Bondor
Misit Dornbirnban (Ausztria) a Bodeni tó partján.
A történet valahova február
környékére vezethető vissza, amikor Misi megkeresett bennünket, hogy lenne e
kedvünk kimenni hozzá egy kis „edzőtáborra”. Miután már egy ideje terveztem,
hogy Mártinak is megmutatom a Grossglockner Hochalpenstrassét, így a kettő
összeegyeztethetőnek tűnt.
Először a május 1-ei hosszú hétvégét
néztük ki, de akkor még a GG-re vezető utat nem nyitották ki, így kerestünk egy
újabb alkalmas időpontot. Kézenfekvő volt a pünkösdi hetet kiválasztani.
Bíztunk benne, hogy júniushoz közeledve kellemes nyárias időjárás fog fogadni
bennünket Ausztriában. Számításaink sajnos nem jöttek be, de ennek ellenére is
4 nagyobb túrát sikerült abszolválnunk.
Elöljáróban szeretnénk leszögezni,
hogy nagyon jól éreztük magunkat és ilyen királyi ellátásban rég volt részünk
:) Misi mindent megtett, hogy igazán jól érezzük magunkat. A kiválasztott szép
útvonalak, a közös reggelik, vacsorák, mind szép emlékek számunkra.
A túrákról a beszámolókat felváltva
Mártival írjuk. Kezdésnek én bevállaltam a GG-re vezető utunkat.
Grossglockner Hochalpenstrasse
(2013.05.18. , táv: 44 km, szintemelkedés: 1900 méter)
Az időjárásra tekintettel az első
napra tettük ezt az igazán izgalmas túrát, melyet nekem már 4 éve sikerült
teljesítenem. Akkor kellemes nyári időben tekertem fel 2500 méter magasságba a
Zell am See felől. Idén a másik oldalról Heiligenblut felől kíséreltük meg
megmászni a hegyet. Szerencsére a hetet jellemző esős, szomorkás idő ezen a
napon távol maradt tőlünk, így igazán kellemes körülmények között tekerhettünk
egy „lazát” :)
Itthonról éjjel 2 után indultunk el,
hogy Heiligenblutba érjünk még a délelőtt folyamám. A találkozóra nekünk 600
km-t kellett utaznunk, Misinek „csak” 400-at. Terveinkkel ellentétben
csúszással érkeztünk, de így is még időben neki tudtunk vágni a 21 kilométeres
mászásnak.
Lehetőség a bemelegítésre nem volt,
ugyanis a parkolótól már meredeken emelkedett az út, így kistányéron pörgetve
vágtunk neki az ismeretlennek. 6-7 km mászást követően egy rövid gurulás, majd
egy körforgalom következett, ahol el kellett döntenünk, hogy a GG gleccserét
nézzük meg 2300 méter magasságból, vagy feltekerjünk az út legmagasabb pontjára
az Edelweisspitzére 2574 méterre. Mondanom sem kell, az utóbbit választottuk :)
A körforgalomtól egy durva
emelkedővel megkezdődött az igazi HEGY, amit igyekeztünk kényelmes tempóban
folyamatosan nem erőlködve megmászni. Ahogy lassan fogytak a növények
körülöttünk és egyre gyakrabban láttuk a havat úgy kezdtünk átélni igazán, hogy
milyen is egy 2000-es hegyet megmászni. Azt hiszem a GG-vel kapcsolatban a
monumentális szó volt az első, ami eszünkbe jutott. Ahogy emelkedtünk
érezhetően csökkent a hőmérséklet és egyre gyakrabban volt kísérőnk a szél.
Ennek ellenére így is nagyon élveztük a tekerést ebben a csodálatos közegben.
Ahogy emelkedtünk, úgy egyre
ritkábban álltunk meg beszélgetni, fényképezni. Tekerni kényelmes volt, de
megállva hamar átfagyott az ember.
Az első és az út egyik legmagasabb
pontja a Hochtor volt a maga 2504 méterével. Itt jöttek a fényképek a 2 fokban.
Jól esett a pihenő és egy kis energiapótlás a következő kilométerek előtt. A
Hochtornál egy alagúton keresztül egy gurulós szakasz következett, hogy újra
visszamászhassunk az Edelweißspitze lábához. Ez a szakasz olyan 2-300 méter
szint csökkenést majd emelkedést jelentett.
Nem a méterek voltak a legnagyobb
ellenfeleink ezen a szakaszon, hanem a szél, ami össze vissza dobált bennünket
az úton. Egy-egy széllökés szinte egy sávot is el tudta fújni az embert. Ezt a
szakaszt elég óvatosan és átfagyva teljesítettük, de megvolt ez is és
kárpótlásként elértünk egy újabb kilátási ponthoz, ahonnan már megcsodálhattuk
a Grossglockner csúcsát is.
Néhány fotót követően Misit
elengedtük a ráadás mászásra a Edelweißspitzére, mi pedig egy forró csokival és
egy sacher tortával ünnepeltük meg Márti első 2000-es hegyét. Érdekesség volt,
hogy fent az étteremben szinte az első ember akivel találkoztunk az pécs-vasasi
volt :)
Misi visszaérkezését követően
rohamosan romlani kezdett az idő. Egyre sötétebb felhőkkel és széllel érkezett
a rossz idő. Ekkor érezte csak igazán az ember, hogy ebben a magasságban már
milyen kiszolgáltatott. Csak mi voltunk, a bringánk és a szél, ami bármikor
lelökheti az embert az útról.
Indulás előtt Márti ellen elkövettem
még egy „merényletet” és kicsaltam a teraszra. Szegény már nem tudta, miért
akarom a kilátást bámulni abban a hideg szélben, de amikor letérdeltem előtte
és elővettem zsebemből a gyűrűt, már tudta, hogy lánykérés lesz belőle :)
Igent mondott, készült pár fénykép,
majd gyorsan a bringákhoz siettünk és elkezdtük a gurulást, majd a mászást a
Hochotrig.
Szembeszél, 4-5-el vánszorgás,
bicajról leszállás az alagútban…. Ezek jellemezték ezt a néhány kilométert, ami
a Hochtorig tartott. Ott a hegy déli oldalára átbukva, nyugodt békés volt az
idő és ahogy ereszkedtünk egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Hosszú tempós
gurulást követően egy kis mászás várt még ránk, majd leereszkedés a kocsihoz.
A kocsinál már kellemes meleg várt.
Felpakolást követően nekiveselkedtünk a hátralévő 400 km-nek.
Éjjel érkeztünk szállásunkra, ahol a megérdemelt pihenés várt ránk :)
A Bodeni tó túl messze
van…(2013.05.19 , táv: 30 km)
Ezt a napot pihenő napnak szánta
Misi a GG után, így csak egy 120 km-es kört jelölt ki számunkra :) A végcél
Konstanz lett volna egy kis hajókázással megspékelve. A borús idő ellenére
nekivágtunk a tervezett távnak, de 15 km megtétele után olyan szinten voltunk
már elázva, hogy nem volt már érdemes tovább mennünk. Azért vártunk még 30
percet egy stadion bejáratánál időjárás előrejelzést olvasgatva, de akárhogy is
néztük semmi bíztatót nem láttunk. Visszafordultunk és a szállásra tekertünk.
Meleg vizes fürdő mosás pihenést
követően kisütött a nap. Úgy döntöttünk nem hagyhatjuk veszni a napot és
legalább sétálunk egyet a városban. Misi itt sem a leglankásabb utat
választotta, hanem egy szép kápolnához vitt fel bennünket, ahonnan szép kilátás
volt a városra és a Bodeni tóra is. Kellemes szép idő volt, jól éreztük
magunkat a reggeli elázás után.
A sétát követően egy Misi által
készített, jó nagy adag spagettit ettünk vacsorára, hogy legyen erőnk a másnapi
tekeréshez, ami során a Silvretta hochalpenstrasset céloztuk meg, de erről
meséljen már Márti.
Silvretta hochalpenstrasse
(2013.05.20. , táv: 75 km, szintemelkedés: 1700 méter)
Szokásos bőséges reggeli után
elindultunk kocsival, hogy 40 km után nyeregbe pattanjunk és meghódítsuk a
következő 2000 méteres hegyet. Az autótól még 20 km-t kellett megtenni lassan
emelkedő úton, mire elértünk a szerpentin elejére. Innen vezetett fel az út 14
km-en át. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy látszott igazán a völgy mélysége és
szépsége. Az út le volt zárva a forgalom elől, így teljesen zavartalanul
tekereghettünk. Az eső néha elkezdett szemerkélni, néha havaseső esett, de a
csúcson még a nap is kisütött, hogy igazán szép képek is készülhessenek a havas
hegycsúcsok között. A csúcs után több km-át egy nagy gurulás várt ránk. Egy
rövidebb emelkedő után elértünk egy újabb tóhoz, innen pedig egy nagyon éles
kanyarokkal, rövid fordulókkal tarkított meredek szerpentinen ereszkedtünk
vissza a völgybe. Az idő kezdett rosszabbra fordulni, így az utolsó 20 km-t,
amit már lendületesen tudtunk megtenni, jól megnyomtuk. Az utolsó pár km-en
viszont sikerült eláznunk. Szerencsére az autóban száraz ruha várt ránk. Este
szokásos meleg zuhany, mosás után megettünk “maradék” spagettit.
Svájc - Wildhaus (2013.05.21. , táv:
110 km, szintemelkedés: 1600 méter)
Az időjárás bizonytalannak látszott,
de mi optimistán indultunk el a Rajna mentén. 40 km után értük el a svájci
határt, Buchs településnél. Az első szó amelyet meghallottunk, magyar volt. Egy
anyuka terelgette a gyerkőcét. Innen tekertünk fel egy alpesi kis szerpentinen,
az előző napokhoz képest nem túl magasra. A domboldalon már szemerkélt az eső,
amely néha, néha felerősödött. A táj azonban esőben is szép volt, a zöld szín
árnyalatai ellensúlyozták a szürkeséget. A szintén több km-en át tartó
emelkedést követően nagy gurulás következett, amelyen azért visszafogtuk a
biciklit, mert az eső egyre jobban esett és felverte a vizet. Visszaérve a
Rajna partra már nem esett, de éreztük, hogy ez csak idő kérdése. A hátralévő
40 km-t gyors tempóban tettük meg, a végeredmény: totál elázás, meleg zuhany,
mosás, vacsi, film nézés. :)
Esőnap-Pihenőnap (2013.05.22.)
Már reggel reménytelennek látszott
az idő: eső és hideg. Laza napot szerveztünk: helyi bevásárlóközpont túra,
bicikliboltok meglátogatása volt a program illetve Misi felvitt minket kocsival
oda, ahova biciklivel mentünk volna. Alagutas, vízesésekkel tarkított
szerpentines út Ebnit településre. Este levezetésnek újabb film került elő.
Bödele (2013.05.23. , táv: 71 km,
szintemelkedés: 1650 méter)
Misi egyik edzőköre volt a
túraútvonal. 9 km emelkedést követően értünk fel a Bödele legmagasabb pontjára
1000 m-re, ez már nem volt kihívás számunkra. Ezt követően 8 km suhanás volt
lefelé, amelyet már élveztünk, mert az út száraz volt és az idő is melegedett.
A völgybe leérve több kis alpesi falun keresztül vitt az utunk. Bizauban
megálltunk egy magyar család által vezetett panzióban, ahol meleg kávéval
fogadtak minket. Az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is, megnyugodthattunk,
hogy ma nem ázunk el. Visszafelé volt még egy kis kaptató, aztán megint
gurultunk egyet Dornbirnig.
Délután még maradt egy kis időnk,
hogy Janival felmenjünk libegővel a Karren nevű 900 méteren található csúcsra,
hogy rálássunk a városra és a szomszédos svájci hegycsúcsokra.
Konstanz - Bodeni tó (2013.05.24.)
A távolság és a bizonytalan időjárás
miatt a 60 km-re lévő Konstanzba már kocsival mentünk. A program városlátogatás
volt. Megtekintettük a konstanzi katedrálist, lesétáltunk a Bodeni tó partjára
és tettünk egy nagyobb sétát az óvárosi részen.
Hazautazás (2013.05.25.)
Szombat reggel még besétáltunk a
városközpontba, ahol ilyenkor vásárt tartanak, mindenféle helyi finomsággal:
sajtok, szörpök, kolbászok, pékáruk, még medvehagyma pestot is lehetett kapni.
Végül délben sikerült elindulni és 950 km után hajnali 2-kor érkeztünk haza.
A változékony időjárás ellenére tartalmasan
töltöttük el ezt a pár napot Misinél. Nagyon jól éreztük magunkat, jó
szállásunk volt Misi szomszédságában (szintén Misi intézte), ami lehetővé tette
a közös reggeliket és vacsorákat. Misi helyismeretének köszönhetően a
túraútvonalakon sem kellett gondolkodnunk, gyönyörű helyekre vezetett minket.
Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni Misinek az elmúlt hét élményeit.Lejegyezték: Dr. Tárnai Márti, Bodor Jani
Képek:
Bondor Misi fotói
Dr. Tárnai Márti és Bodor Jani fotói
(A történetben szereplő rendkívüli fontosságú eseményre való tekintettel ezúttal örömmel kivételt teszünk. Ugyanis a blogon csak előre nyilvánosan meghirdetett túrák beszámolóit tüntetjük fel a közösség épülésének érdekeit szem előtt tartva. De most másról van szó.... Gratulálunk!)
webmester
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése