Útvonal: Abaliget - Knsz - Petőczpuszta - P - Khsz - Pálos kút - (Zsongor kő) - Jakab hegy - K - Patacsi mező - Remete rét - K - Büdös kút - K - Erdei kereszt - Snsz - Lóri - Snsz - Garajc - S - Mecsekrákos - Orfű - Vízfő forrás - Zipernovszky-forrás - So - K+ - Abaliget
Táv: 30,6 km 830m szint
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Előző nap szurkoltunk, hogy ne legyen nagy eső. Végül is Szekszárdon ömlött, Mislenyben csak csöpögött, Uránvárosban zuhogott hajnalban. Jött SMS, telefon is, „majd máskor”, illetve „ugye megyünk” üzenetekkel. Végül M. Évával ketten utaztunk ki Abaligetre a rajthoz, ahol már Sz.István barátunk, -aki sokkal messzebbről jött, mint mi- már régóta várta, hogy velünk együtt elindulhasson.
Nem sokkal 7 óra után nekivágtunk a távnak. Már az út elején bebizonyosodott, hogy érdemes volt bátornak lennünk, mert nem esett, és a nap is próbálkozott kisütni. Eleinte könnyű volt haladni a hómentes terepen. Emlegettük az előző túrák hótaposásait.
Nem tartott sokáig ez a könnyebbség, mert a Nyáras völgybe leérve már téliesre fordultak az útviszonyok. A tavasz közeledte annyiban érződött, hogy nagy erővel tört magának utat az olvadó hólé a havas-sáros talajon. A Jakab-hegy északi oldalán igazi tél volt. Mikor felértünk a gerincre, ott meg hirtelen kitört a tavasz. A déli oldalon március elejei kellemes idő fogadott minket. Bár nem volt benne az útvonalban, de István kedvéért tettünk egy kis kitérőt a közeli, csodálatos Zsongor-kőhöz. Fantasztikus volt a látvány! Visszaérve a hegytetőre ismét a tél birodalmában haladtunk tovább. Az első ellenőrzőpont a Jakab-hegyi kilátónál volt. Nem időztünk itt sokat, mert az előnyünket az előző kitérőnél már felemésztettük.
Galoppoltunk a kéken Remete-rétig. Többnyire lefelé, néha felfelé, néha kocogva. Útközben a tavasz közeledtének újabb jeleit találtuk. A napsütötte helyeken kinyílt az illatos hunyor, és az első hóvirágot is megtaláltuk. Remete réten egy szendvics erejéig megálltunk, aztán igyekeztünk tovább Büdös-kút felé. A forrásból itt szó szerint ömlött a víz. Inni most nem volt ajánlatos belőle, mert nagyon zavaros volt a színe.
Lóri közelében az erdőirtásnál bokáig érő, marasztaló cuppogós sár fogadott. A kulcsosháznál diskuráltunk egy kicsit a pontőrrel, aki szalonnasütéssel tette hangulatosabbá a várakozást.
Ezután következett a túra legizgalmasabb szakasza. A Bános alatti szurdokban haladt az útvonal. Ezen a szakaszon tizennégy alkalommal kellett kereszteznünk a megáradt patakot. Csak ritkán tudtuk átugrani, többnyire a csúszós kövekre vagy a vízbe lépve lehetett haladni. Néha repültünk is. A vége felé már minden mindegy volt. Csak egy lett volna vissza, a tizenötödik, de azt már nem vállaltuk. Ahol át kellett volna menni, nagyon fel volt dúzzadva a patak, és hajó meg nem jött. Inkább kerültünk egyet. Kicsit viharverten értünk Orfű-Mecsekrákosra. Ismét diskurálás a pontőrrel. Következő állomás a Vízfő-forrás közelében lévő Mecsek Háza volt. Itt aztán volt innivaló és nápolyi dögivel! Ugyanis ezen a ponton mindhárom táv (10, 20, 30km) áthaladt. Feltankolás után tettünk egy hivatalos tiszteletkört Orfűn, majd a Zipernovszky-forrás mellett jutottunk fel az Abaligeti műút szintjére. Útközben találtunk egy régi határkövet.
Útunk a műúttal közel párhuzamosan haladó, de eléggé nehezen járható K+ jelen vezetett tovább Abaligetig. Ezen a szakaszon is jól besároztuk magunkat, de szerencsére az abaligeti tóparton még találtunk hókupacokat, ahol lepucolhattuk a bakancsainkról a sár nagy részét.
Végül, mint aki jól végezte a dolgát, beértünk a célba. Itt aztán volt emléklap, kitűző, meleg kézfogás, almásPITE, lekváros és hagymás zsíros kenyér, térképturkáló, térépvásár, Cartographia utalvány és nem utolsó sorban beszélgetés a túratársakkal.
Nem sokkal 7 óra után nekivágtunk a távnak. Már az út elején bebizonyosodott, hogy érdemes volt bátornak lennünk, mert nem esett, és a nap is próbálkozott kisütni. Eleinte könnyű volt haladni a hómentes terepen. Emlegettük az előző túrák hótaposásait.
Nem tartott sokáig ez a könnyebbség, mert a Nyáras völgybe leérve már téliesre fordultak az útviszonyok. A tavasz közeledte annyiban érződött, hogy nagy erővel tört magának utat az olvadó hólé a havas-sáros talajon. A Jakab-hegy északi oldalán igazi tél volt. Mikor felértünk a gerincre, ott meg hirtelen kitört a tavasz. A déli oldalon március elejei kellemes idő fogadott minket. Bár nem volt benne az útvonalban, de István kedvéért tettünk egy kis kitérőt a közeli, csodálatos Zsongor-kőhöz. Fantasztikus volt a látvány! Visszaérve a hegytetőre ismét a tél birodalmában haladtunk tovább. Az első ellenőrzőpont a Jakab-hegyi kilátónál volt. Nem időztünk itt sokat, mert az előnyünket az előző kitérőnél már felemésztettük.
Galoppoltunk a kéken Remete-rétig. Többnyire lefelé, néha felfelé, néha kocogva. Útközben a tavasz közeledtének újabb jeleit találtuk. A napsütötte helyeken kinyílt az illatos hunyor, és az első hóvirágot is megtaláltuk. Remete réten egy szendvics erejéig megálltunk, aztán igyekeztünk tovább Büdös-kút felé. A forrásból itt szó szerint ömlött a víz. Inni most nem volt ajánlatos belőle, mert nagyon zavaros volt a színe.
Lóri közelében az erdőirtásnál bokáig érő, marasztaló cuppogós sár fogadott. A kulcsosháznál diskuráltunk egy kicsit a pontőrrel, aki szalonnasütéssel tette hangulatosabbá a várakozást.
Ezután következett a túra legizgalmasabb szakasza. A Bános alatti szurdokban haladt az útvonal. Ezen a szakaszon tizennégy alkalommal kellett kereszteznünk a megáradt patakot. Csak ritkán tudtuk átugrani, többnyire a csúszós kövekre vagy a vízbe lépve lehetett haladni. Néha repültünk is. A vége felé már minden mindegy volt. Csak egy lett volna vissza, a tizenötödik, de azt már nem vállaltuk. Ahol át kellett volna menni, nagyon fel volt dúzzadva a patak, és hajó meg nem jött. Inkább kerültünk egyet. Kicsit viharverten értünk Orfű-Mecsekrákosra. Ismét diskurálás a pontőrrel. Következő állomás a Vízfő-forrás közelében lévő Mecsek Háza volt. Itt aztán volt innivaló és nápolyi dögivel! Ugyanis ezen a ponton mindhárom táv (10, 20, 30km) áthaladt. Feltankolás után tettünk egy hivatalos tiszteletkört Orfűn, majd a Zipernovszky-forrás mellett jutottunk fel az Abaligeti műút szintjére. Útközben találtunk egy régi határkövet.
Útunk a műúttal közel párhuzamosan haladó, de eléggé nehezen járható K+ jelen vezetett tovább Abaligetig. Ezen a szakaszon is jól besároztuk magunkat, de szerencsére az abaligeti tóparton még találtunk hókupacokat, ahol lepucolhattuk a bakancsainkról a sár nagy részét.
Végül, mint aki jól végezte a dolgát, beértünk a célba. Itt aztán volt emléklap, kitűző, meleg kézfogás, almásPITE, lekváros és hagymás zsíros kenyér, térképturkáló, térépvásár, Cartographia utalvány és nem utolsó sorban beszélgetés a túratársakkal.
Jól sikerült ez a nap is!
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése