Túravezető: Bodrogi Frigyes
A túra útvonala megtekinthető itt.
A túra alapötlete tavaly fogalmazódott meg, mely szerint a Balatont úgy is meg lehet kerülni, hogy nem végig a partján tekerünk. Tehát ha egy adott útvonalon belül helyezkedik el, az is kerülésnek számít. Tavaly szeptemberben olyan jól sikerült az ötletet követő megvalósítás, hogy akkor eldöntöttük idén ismétlés lesz belőle. Közben jöttek az ötletek, hogy kicsit tágíthatnánk a kört. Addig-addig feszegettük a határokat tervezgetés közben, míg elhangzott egy sorsdöntő mondat: MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI!.. és megszületett a túra terve. Bevezetőnek ennyit.
Szép késő nyári időben hárman indultunk útnak. Barcsig jó tempóban haladva igyekeztünk minél előbb elhagyni a forgalmas részt, majd északnak fordulva a Dráva mentén haladtunk utunkon. Út közben megnéztük egy templom illetve török fürdő romjait, ahol sikerült gyümölcsökkel gazdagítani éléstárunkat, melyet utunk során többször is megtettünk. Babócsán Frigyes barátunk felfedezett egy kerékpárutat. Jött az elhatározás nézzük meg hova vezet. Nem kis meglepetésre egy "nemzetiségi lakóparkon" át vezetett utunk, lesújtó állapotok közepette. Déli szomszédunknál is belefutottunk egybe, de ott teljesen más volt a koncepció, amin annyira meglepődtünk, hogy se kép se videó nem készült róla. Az állam minden más lakott területtől távol új építésű, kis alapterületű, amúgy tetszetős tégla "viskókat” húzott fel, melyeket nem tudni önszántukból vagy rábeszélésre elfoglaltak a rászoruló családok és nagyon hamar "otthonossá" is tettek. Összkomfortról nem beszélhetünk, az árnyékszék udvari volt, Azt mondom ez az elszeparálás igazi magasiskolája. Kezdem érteni horvátországi útjaink során mért nem találkozunk roma kisebbséggel. Miután némi sárdagasztás után visszatértünk eredti útvonalunkra, minden különösebb nehézség nélkül folytattuk utunkat. Gyékényesnél álltunk meg, valamint Csurgón vásárolni. Itt körvonalazódott már, Hogy Attila Penny mániája egész túrán végig kísér minket. Első nap 170 km után Molnári melletti focipálya lett a szállásunk tömérdek szúnyog társaságában. Útunk során sehol máshol nem zaklattak ezek a kellemetlen vérszívók, mint itt. Második nap Letenyénél léptük át a határt. Majd Frigyes nagy bánatára szlovén oldalon követtük a Mura folyót. Később áttértünk az osztrák oldalra is, de nagy változás nem történt, többnyire jó minőségű aszfalton, néha semmivel sem rosszabb minőségű murván tudtunk haladni. Meg kell, hogy említsem, álmomban sem gondoltam, hogy létezik olyan murva, ahol 20 fölötti tempóban erőlködés, kilométereken át döccenő, süppedés és megcsúszás nélkül lehet haladni. Este egy kis erdőben találtunk szállást Güssing mellett. Éjjel már esett az eső, de reggelre elállt. A következő 2 napban nem láttuk a napot, de még szárazban begurultunk Grazba. Megnéztük a nevezetességeket és a végére újból eleredt az eső, mely nap közben kisebb megszakításokkal esegetett. A sátrat még szárazban kezdtük állítani, ám végére ismét eleredt. Másnap csak kétszer kellett rövid időre esőkabátot húznunk. Irány kis hazánk, azon belül Kőszeg. A város kellemes csalódás volt, sok szép látnivalóval. Viszont, hogy izgalmasabb legyen a túra, beiktattunk egy túlélő szakaszt a Gyöngyös patak mellett. A várost elhagyva megcéloztuk a Bakonyt, illetve Veszprémet. Kb. félúton sötétedett ránk, ahol a vadászat és a szarvasbőgés zaja sem tudta megzavarni álmunkat. Következő nap kezdetben még alsórendű utakon, majd később a 8-as főúton tekertünk, ami Veszprém előtt jócskán átváltott 2X2 sávos autóútba, Hátszélben, nagyon jó tempóban (nem épp szabályosan) begurultunk Veszprémbe. Itt rendhagyó módon a várat hátulról néztük meg, majd a kötelező látnivalók után kerékpárúton célba vettük a Balatont. Almádiban az újonnan kialakított pihenőnél meg volt a sátorszárítás is a nem csendesülő szélben. A keleti parton haladva alaposan szemügyre vettük a volt pártüdülőt, majd Siófokra érve, változtatva az eredeti útvonalon, a legrövidebb utat választottuk Pécs irányába. A Balatont elhagyva még egyszer megaludtunk. Az éjszaka is fújó szél hatására először tettük el szárazon a sátrat. Meg is lett a böjtje: egész hazáig birkóztunk a viharossá váló légmozgással. A legrövidebb, de egyben legnehezebb szakasza lett túránknak. Összességében kicsit fárasztó, néha nedves, de élvezetes és tartalmas túra kerekedett belőle.
Lejegyezte: Gajdos Pál
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Séder Attila fotói
Video:
Gajdos Pál felvétele
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése