2020.01.18. Bartina TT (GY)

A túrára előneveztünk, ami katasztrófális volt. Szerintem nem ügyfélbarát a felület (vagy kezdek lemaradni a digitalizációban).
7:15-kor indultunk becsekkolás után, ami nagyon gördülékenyen ment. Volt értelme a regisztrációs küzdelmemnek.
Idén megfordították a túrát, biztosan azért, hogy változatos legyen. Nekem mindig változatos, mert nem nagyon tudom megjegyezni az útvonalat. Ezen a túrán nem nagyon kell olvasgatni a leírást, mert mindig van valaki a közelünkben, aki irányt mutat. Ez most is így történt, mentünk a többi túrázóval. Ami nem azt jelenti, hogy egymás sarkában voltunk, hanem azt, hogy mindig láttunk valakit előttünk/utánunk. 
A táj gyönyörű volt. Hó nem esett, mégis gyönyörű téli volt a táj.  Minden zúzmarás volt vastagon. A szemnek gyönyörködtető volt, de a fák sajnos nyögték a hatalmas mennyiségű ráfagyott csapadék súlyát.
Persze az útvonalon is sokszor volt lefagyás, ezért nagyon odafigyelve kellett haladni. Volt azért csúszkálás rendesen, de rutinosak voltunk és tudtunk azért haladni. Sajnos ahogy hallottuk a mentőknek volt dolga egész nap. 
A Kálvária kilátónál volt az első ellenőrző pont. Itt egy gyönyörű szőlőszobor kompozíció látható kilátóval. Nem mentünk fel a lépcsőn, mert már itt kiderült,  hogy minden rettenetesen csúszik. Jövőre vissza kell jönni egy kilátásért. Az ellenőrző pont neve a három keresztszobor miatt kálvária, de igen belerondít a környezetbe a rádiótorony. Csak remélni merem, hogy rettenetesen nagy szüksége volt és haszna van a környéknek ezekre a tornyokra. Iszonyatosan elrondítják a helyet.
Innen hosszú lépcsőn jutottunk le ismét  a városba, ahonnan a Hosszúvölgy felé vezetett a túra. Ezeken a helyeken lyukasztásos ellenőrző pontok voltak. 
A következő ellenőrző pont a Bati kereszt kilátó volt. Itt van mindig a legtöbb turista és a legjobb ellátás. Nagyon finom forralt bort mérnek korlátlan fogyasztási lehetőséggel. Mézeskalácsot osztogattak és forró teát is lehetett inni. Itt mindig találkozunk ismerősökkel. A kilátó megmászását itt is kihagytuk a veszélyessége miatt. 
Az utunk további része gyönyörűséges volt. Minden hófehér lepelben, az ágak lehajolva, az út „behavazva” a lehullott zúzmarától. Ebben a csodavilágban mentünk tovább a Gurovica-tetőre, a következő ellenőrző pontra. Itt is volt ellátás és persze az ilyen helyeken mindig nagyobb a turistacsoportosulás. 
Innen már olyan ismerős-féle volt az út és megint kezdett urbanizálódni a környezet. A szőlőskerteken át haladtunk a város felé. A túra vége felé a lefagyások is megszűntek. Már nem kellett vigyázni a léptünkre. 
Visszaérve a rajt/cél helyre kis nyomtató hiba után megkaptuk az emléklapot és a kitűzőt, ami idén is szépre sikeredett.
Ismerősök itt is akadtak a zsíroskenyerezés közben. Teát és forraltbort itt is korlátlanul lehetett fogyasztani. 
Nagyon jól megszervezett, pazar ellátást biztosító túra volt.


Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Miklovich Csilla fotói
.

Nincsenek megjegyzések: