Bartina Maraton útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Szálka - Grábóc - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 42,5 km Szint: 1123 m Szintidõ: 10 óra
Bartina 30 útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 27,64 km Szint: 773 m Szintidõ: 8 óra
Bartina 15 útvonal: Szekszárd - Remete-csurgó - Bati-kilátó - Bükkös-erdő - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 15,7 km Szint: 443 m Szintidõ: 5 óra
A Maraton táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A Maraton táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A 30-as táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A 30-as táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Eredménylista
Sokat hallottam a Bartina teljesítménytúráról és mindig kicsit csábított. Mesélték, hogy szép kitűzőt adnak a végén és jó a forralt bor. Már ezekért gondoltam kipróbálom. Interneten megoldható a jelentkezés és előnevezés lehetősége is volt. Már itt érezhető volt a profizmus. Visszajelzés jött a regisztrációról és a neten lehetett követni a sorszámom alapján, hogy minden rendben történik-e az adminisztrációval.
Ilyen januári túraidőpontnál mindig izgalom az időjárás. Számomra legalábbis az volt, mert L. Ági figyelmeztetett, ha nagy a sár vagy rendes mennyiségű hó van úgy számoljak, hogy a választott táv 1,5-szerese a teljesítés. Elsőre a maratont választottam, gondoltam legyek túl rajta minél előbb. Persze folyamatosan izgatott az időjárás. Hát erre a hétvégére minden nap mást mondtak, lehűlést, havazást, esőt. Gondoltam nem bízom a véletlenre és agykontrollozok egy kicsit. Legyen fagy, napsütéssel. Úgy lett!
Persze ez a kora reggeli indulásnál (5 óra) nem volt nagyon kedvező, mert síkos volt néhol az út, de leküzdöttem. Nekem a vezetés is egy nagy kaland, mert nem szeretek vezetni.
Még sötétben érkeztünk Szekszárdra és ilyen korai időpontban is már nagyon sokan voltak. Minden nagyon gyorsan történt, mert az előnevezés miatt mindenkinek volt egy rajtszáma és már elő volt készítve a számítógépbe minden a gyors induláshoz. Nem is sokat időztünk, mert a 42,5 km-re csak 10 óra teljesítést engedélyeztek és ez nem túl sok.
A maraton távra 4-en indultunk K. Balázs, L.Ági és F. Karcsi és M. Csilla (én). Mentek az egyesületből a 30-as távra 15-en és a 15-ös távon is képviselve volt a Ptkk.
Nagyon izgultam, mert szerettem volna teljesíteni, de nem tudtam, hogy mire vagyok képes, milyen a terep, bírják-e a nyafogásom a túratársaim. A városból kifelé rögtön emelkedővel kezdtünk és elég sokáig tartottunk felfelé. Lihegtem rendesen és kicsit megrémültem, mert nagyon gyengének éreztem magam. Azt hiszem ez volt a bemelegítés, de azt nem ilyen nehéz terepen kellene kezdeni. Már itt az elején elhagytuk L. Ágit és F. Karcsit. Olyan nagyon nem izgultunk értük, mert nem azok az eltévedős fajták. Mire bejáratódtunk kivilágosodott és az izmaink is jobban működtek, már kicsit bizakodóbb voltam.
Az időjárás is a kívánságom szerint alakult, mert fagyott talajon gyalogoltunk a túra feléig és végig sütött a nap. Persze azért a sárdagasztást sem úszhattuk meg, hiszen a rutinos Bartinások azt mondták, hogy olyan nincs, hogy ne legyen sár. Volt, de sokkal rosszabbra számítottam.
A háborúból itt maradt lőálláshoz még sötétben érkeztünk, de nagyon hamar kivilágosodott. Sok futó is indult, akik folyamatosan előzgettek. A rajtnál lévő sok emberből és a sok-sok futóból már lehetett sejteni, hogy nagyon sok induló volt.
Az első ellenőrző pontot számomra meglepően hamar elértük. Szeretem az ilyen bélyegzős, pihenős alkalmakat. Itt csokoládét kaptunk. Szálka felé vettük az irányt, még mindig fagyott talajon (szerencsére) és gyönyörű napsütésben. Szálkai ellenőrző ponton nagyon jól esett a forró tea, amiből nem sajnálták az ízesítést, mert nagyon finom volt. Kaptunk almát, pecsételtünk és itt már szendvicseztünk is, mert kellett az energia. Persze L. Ági és F. Karcsi utol értek, amin nem igen csodálkoztam, annak ellenére, hogy jó tempót mentünk K. Balázzsal. Itt még, ha jól emlékszem 5 km/óra felett volt az átlagunk. Szálka egy nagyon hosszú falu, sokat mentünk betonon és a faluból kiérve a nagy nézelődés közepette nagyon gyorsan Grábócon voltunk. Mostanában csak úgy járok a grábóci ortodox templomnál, hogy nem látogatható vagy nincs időm bemenni. Jöhetek vissza egy alkalmasabb időpontban.
Grábóc után a következő ellenőrző pont a Mária kilátó volt itt lyukasztani kellett az igazoló lapra. Nagyon szép, masszív kilátót építettek és itt még volt is erőm felmenni kicsit körülnézni. Nem sokat ácsorogtunk, mert az ilyen megállások alkalmával fogy a drága időnk.
Most már olvadozott a talaj és egy-két napnak kitett részen már jól összesározódtunk, de azért még a fák között a fagy volt az úr.
A következő ellenőrző pontnál ismét csokival vártak és szerencsére itt nem volt lehetőség leülni, időzni, mert biztosan kicsit szuszantam volna a jól összegyűjtött időnk rovására. Itt volt kb. a túránk fele. Még egészen jó állapotban voltam. Persze az emelkedők mindig megviseltek, de szerintem mindenkit.
Amikor azt mondták túratársaim, hogy Kakasdig elmegyünk kicsit megrémültem, mert az a település még kocsival is messze van Szekszárdtól. Errefelé már volt sár rendesen és párszor csúszkáltunk is, mai igen megnehezítette a haladást.
Kakasdon találkoztunk a 30-as táv csapatával. K. Tomi, V. Peti, S. Szilvi, B. Marcsi, K. Zoli, V. Krisztina, V. Ernák, és volt akit még nem is ismertem. Megkóstoltuk a forralt bort, ami nagyon finom volt. Sajnos én csak keveset mertem kóstolgatni, mert még vezetnem kell. Most már biztos vagyok benne, hogy legközelebb elcsalom Dodit és akkor komolyabban kóstolgathatom a szekszárdi vörösbort. Rövid távon együtt mentünk a többiekkel, de gyorsítanunk kellett a tempón ahhoz, hogy megkapjuk a kitűzőt, ezért elhagytuk a 30-as táv résztvevőit.
Következő ellenőrző pont a Várhegy kilátó. Ide már nem mentem fel, pedig nem is magas. Majd legközelebb. Lyukasztottunk, folyadékot pótoltunk és gyűjtöttük tovább a kilométereket. Beértünk a szőlőhegyi részre és itt vettem észre, hogy bekapcsolt bennem valami robot féleség. Csak mentem, mentem és úgy éreztem, hogy bármeddig tudnék gyalogolni.
A következő ellenőrző pontunk is egy kilátónál volt. Itt már eszembe sem jutott felmenni. Nagyon fújt a szél, már forralt bort sem ihattam, ezért a pecsételés után hamar indultunk tovább.
A nyolcadik ellenőrző pont Szekszárdon volt. Itt már csak betonon mentünk. És talán attól, hogy tudtam már belátható a cél kikapcsolt bennem a robot és itt már fájt a gyaloglás. Különösen az fájt, hogy fel kellett másznunk Szekszárd tetejére. Az idővel jól álltunk, már biztosak voltunk benne, hogy meglesz a kitűző. Azért még nem keveset mentünk a településen kb. 4 km. Nagyon vártam a végét.
A célnál már rengetegen voltak. Hamar ment a csekkolás is és szomorúan tudtam meg, hogy elfogytak a kitűzők. Postázni fogják mindenkinek. Na, remek pedig ezért jöttem. Még szerencsére, hogy F. Karcsi igen gyakran jóval előttünk járt és előbb beért a célba és kapott kitűzőt. Szerintem látta rajtam, hogy el vagyok kenődve, mert oda adta az övét. Teljes volt a boldogságom.
Hagymás zsíros kenyeret faltunk, lekváros kenyeret desszertnek forró teával leöblítettük (aki tehette forralt borral). És ezek a mennyei finomságok korlátlanul álltak rendelkezésre.
Nagyon fájt a lábam és nem voltam benne biztos, hogy lesz erőm Pécsig vezetni. Szerencsére volt. Sokat kibír az ember pláne, ha maga találja ki a bolondságait, ami azért örömet is okoz.
1270 fő vett részt a túrán. Már ettől is van egy hangulata az egész rendezvénynek. Az ellátás pedig első osztályú volt.
A túraleírásaim mindig túl személyesek, de ezen már nem tudok változtatni, talán megszoktátok. Lenne ezek után pár még személyesebb gondolatom. Az én életemben nagyon sokáig jó pár családi tradíció volt (disznóvágások, búcsúk a nagymamák falujában, karácsonyi vendégjárások) Sajnos megöregedtem, nagymamáim pedig meghaltak és már alig van az életemben olyan esemény, ami rendszeres, elmulaszthatatlan, és tradicionális. Gondoltam legyen ilyen a Bartina teljesítménytúra (persze nem minden évben a maraton).
Szóval jövőre találkozunk Szekszárdon!
Mivel van 15 km-es táv szerintem nem fogja megúszni ezt a túrát Dodi sem és K. Márti sem. Egyszer ott a helyük.
Képek:
Földes Csaba fotói a 30-as távról
Keményfi Balázs fotói a Maraton távról
Lovas Ági fotói a Maraton távról
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése