Útvonal: Kincsesbánya - Szeg-hegy - P sáv - KP - Gányás - Műút - Pisztrángos-tó - Ádám-Éva fa - Varjú-vár - Bodajk, sípálya - Gaja vendéglő - Kálvária - Alba Regia-forrás - Vasutas pihenő - Phsz - K - Gyermek üdülő - Kopasz-hegy - Kincsesbánya
Táv: 27 km Szint: 386 mA túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Szombat reggel igen korán kellett ötünknek kelni, hogy időben odaérjünk Kincsesbányára, a túra kezdőpontjára. Kb. 8 órakor sikerült is nevezni a helyi általános iskolában, és tiszta, napsütéses időben elindultunk szépszámú résztvevő kíséretében. A 30 km-es táv könnyű emelkedővel indult, de látótávolságon belül nem is láttunk komolyabb hegyet vagy emelkedőt ahol lett volna lehetőség némileg kimelegedni. Ami nem lett volna baj, mert a -10 fok eléggé csípősnek bizonyult a sportosan öltözött csapatunknak. Cserébe nagy lendületet vettünk, és gyorsan fogytak a kezdeti km-ek. Az első komolyabb látványosság a Fehérvárcsurgói víztároló befagyott jégtömege volt. A szép nagy kiterjedésű vízfelületet parttól partig jég takarta. Ki is próbáltuk hogy csúszik a jég, persze csak visszafogott 1-2 m-es távolságra a parttól. Az első pecsételés után a tó partja mentén folytattuk az utat, ami aztán egy elég hosszú aszfaltos úton folytatódott tovább. Kb. 2 km múlva elértük a Gaja-völgyi Tájcentrum bejáratát. Ez egy kerítéssel körbevett terület, a gyalogösvényeknél kis kapukkal. Az infó táblák szerint többfajta nagyvad él a területen, de előlünk ügyesen elbújtak, nem láttunk egyet sem. Nagyon hangulatos kis ösvényen vezetett tovább az utunk. Nemsokára feltűnt a Gaja-patak, egy szépen kialakított horgásztóval együtt. Egy fahídon átkelve elértük a Gaja-szurdok bejáratát. A patak itt egy rövid szakaszon nagy sziklákat kerülgetve folyt, majd később egy szélesebb völgyben haladt, melyet két oldalról meredek hegyoldalak határoltak. A gyalogút szépen követte a kanyargó patakot, és több helyen is láthattunk látványos jégformációkat. A patakba bedőlt fákon megfagyott víz gátat szabott a vízáramnak és olykor több tíz cm-rel is felduzzasztotta az érkező víztömeget. Ahogy a patak két partja már megfagyott, úgy a meder közepén a víz látványos gyorsasággal hömpölygött. Ez a rész volt a túra leglátványosabb, legszebb része. Aztán a Varjúvárnál elhagytuk a völgyet és meredeken felkaptattunk a hegytetőre. A fenti magas sziklákról jól beláthattuk a szurdokvölgyet. Innen egy rövid erdei szakasz után egy sípályán leereszkedtünk Bodajkra. Itt megkerestük a pecsételő helynek kinevezett vendéglőt, ahol jó volt leülni és melegedni egy kicsit. Itt beválthattuk a rajtnál kapott teakupont. A főzet olyan soványra sikeredett, hogy a vízen és cukron kívül mást nem éreztünk rajta. Ezután Bodajk határában felmásztunk a színes domborművekkel kirakott kálváriára, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Továbbmenve áthaladtunk a fehérvárcsurgói hétvégi kerteken, majd újra megpillantottuk a víztározót. A tó partján haladva elértük a masszív völgyzáró betongátat, amelynek a tetején vezetett át az utunk. A közelben páran már korcsolyáztak és jégkorongoztak a tavon. Az utolsó pecsételő helyet elhagyva újból aszfaltos rész következett, amin nagy lendülettel aztán be is értünk a kincsesbányai célba. Habár a túra a kis szintkülönbség miatt nem volt túl megerőltető, azért jól esett csipegetni a kikészített zsíros kenyérből és meleg teából.
Hazafelé úton, már hóesésben, megálltunk Siófokon megnézni a befagyott Balatont. Majd az esti órákban hazaértünk. Egy szép, tartalmas napot tudhattunk magunk mögött, sok eddig ismeretlen látnivalóval gazdagodva.
Képek:
Kónya Tamás fotói
Varga Péter fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése