Bartina 30: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd
Táv: 30km, szint: 650m
Térkép
Térkép
Bartina Maraton: Szekszárd - Bükkös-erdő – Szálka – Grábóc – Fekete kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd
A Maraton útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
A Maraton útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Péntek: egész nap ömlik az eső. Te jó ég, mi lesz holnap a bartinai sárban? Mit írnak a szervezők este a weblapon a pályáról? „Hatalmas a sár!”
Szombat reggel: Kora reggel csörög az óra. Ki sem nézek az ablakon, csak készülök, hogy időre a megbeszélt helyre érhessek a többiekért. Kilépek az ajtón, tiszta jég minden. Ez jó jel sár ügyileg, de épségben Szekszárdra kellene kormányozni az autót.
Sikerült Szekszárdra érnünk úgy, hogy a nevezést gyorsan lebonyolítva, 7 óra előtt el tudtunk rajtolni. G. Péter, H. Barna, K. Tomi a 30-as távra neveztek, M. Éva, Sz. István és jómagam a maratoni távba vágtuk a fejszénket.
A harmincasainktól a rajtnál elbúcsúztunk, mivel ők még vártak az indulással egy kicsit, hogy a végén ne érjenek be sokkal korábban nálunk. (A tempót illetően mindent megtettünk ennek érdekében.) A marartoni táv annyiban különbözött a harmincastól, hogy az tett egy „kis” kitérőt Szálka és Grábóc felé.
A tempót István diktálta, de keményen. A pálya ismerős volt, a tavalyi fordítottja. Örömmel ismertük fel a helyeket, ahol tavaly is jártunk.
Sok pihenőt nem engedtünk magunknak, de nem is igen volt rá szükség. A grábóci erdészlaknál csatlakozott az útvonalunkba a 30-as és a 15-ös mezőny, így hirtelen sokan lettünk az úton. A IV. ellenőrzőpontnál a szokásos jó hangulat alakult ki a forralt boros gulyáságyú közelében.
A pont után Évivel nyúlcipőt húzva is csak a Kakasd előtti Öreg-hegynél értük utol Istvánt. Hiába, a hazai pálya előnye!
Kakasdot követően már csak a sötét-völgyi gyermektábor utáni K+ kemény négykézlábas kaptatója, illetve a Szarvas-szurdik járt a fejünkben, hogy -mint két nehezebb szakasz- épp a táv végére kerülve miként fog ki rajtunk. A K+ kemény volt, de a Szurdik nem fogott ki rajtunk mivel a szép napsütés ereje sem tudta felolvasztani itt a fagyott talajt.
Ezután nem maradt más hátra, mint végighaladni a szőlőhegy gerincútján, majd leereszkedni a városba.
Elégedetten értünk célba, ahol Péteréknek sem kellett talán sokat várniuk ránk.
Köszönet a rendezőknek a szervezésért, és az ezúttal is gyönyörű jelvényért!
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése