2010.01.30-31. Emlékhelyek a Börzsönyben - téli vándortúra


Útvonal:

1. nap: Diósjenő v.á. - Dugóhúzó - Szaszovszky-kereszt - Flotán kereszt - Knsz - Hárs-gerinc - Spartacus kh - Szén-patak völgy - Királyrét - Taxi-nyiladék - P - Taxi-rét - Nagyhideg-hegy
24km 1200m szint



2. nap: Nagyhideg-hegy - P - Szabó-kövek - P - Csóványos - Hangyás-bérc - Sasfészek-bérc - Nagy-Mána - Tűzköves-forrás - Királyháza - Kemence-völgy - Závoz - S - Diósjenő v.á.
22km 500m szint



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



A Mecsek 1000 teljesítménytúrán került a kezünkbe a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület 2010. évi eseménynaptára, melyben rögtön szemet szúrt a kétnapos téli gyalogos vándortúra programja.
A túraajánlónkban meghirdetésre került, minek eredményeképpen egy ötfős csapat alakult ki a részünkről: M.Éva, F.Szilvi, Sz.István, I.Balázs (Ájbi), K.Balázs személyében. Időközben megtudtuk, hogy Dombóvárról Lauráék is csatlakoznak a programhoz, erősítve a Dél-dunántúli régiót.
Ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább útilázban égtünk. Tele voltunk kíváncsisággal, kihívásnak tekintettük ezt az újszerű kalandot.
Mivel a rendezők végül január 30-án reggel 8.30-ra Diósjenőre tették az indulást, még érdekesebb lett a dolog.
3.00-kor indultam otthonról, hogy Pécsett felvegyem a lányokat és Ájbit. Így utaztunk Szekszárdig, ahonnan Sz. István vitt tovább minket. – Köszönet neki.
Útközben az időjárás igencsak téliesre fordult. Budapest közelében az autópályát már egybefüggő hótakaró borította. Az út végén pedig Diósjenő bekötőútját már alig láttuk a hótól. Igazi télbe csöppentünk, amikor megérkeztünk. Rég láttam már ekkora havat! A nehéz körülmények ellenére sikerült az előre tervezett időre, 8.15-re megérkeznünk a Börzsöny keleti lábához. Lejelentkeztünk a rendezőknél, közben Lauráék is megérkeztek Dombóvárról.
9.20-kor indult el a 40 fős csapat a nagy kihívásra. Az eredeti terv szerint egy hosszabb és egy rövidebb táv volt kihirdetve.
Már az első métereken éreztük, hogy nem lesz ez sétagalopp, ugyanis a rendezőket igencsak kemény fából faragták –hegymászókról lévén szó-, igen nagy iramot diktáltak már a faluban. Közben olyan sűrűn szakadt a hó, hogy alig láttunk. A Börzsöny meg nem viccel, rögtön megmutatta kemény arcát a Dugóhúzónak nevezett, bemelegítésnek nemigen mondható meredek szakasszal. Egy-két szóból megmásztunk 250m szintet. Közben igyekeztünk figyelni a helyi erdészettől meghívott előadót, aki a túra első szakaszában a biodiverzitásról és az ökológiai rendszerek védelméről tartott előadást. Nem biztos, hogy maradéktalanul vissza tudnám adni az elhangzottakat. Figyelmünk leginkább erőnlétünk megtartására, a sűrű hóesésre és a sokszor térdig érő hóval való bírkózásra terelődött.
Az egyes előadásokkal egybekötött megállók között szótlanul haladt a karaván. Elöl a szűz hóban utat törő túravezetők, a sor hátsó végén felé pedig a könnyebb, már kissé letaposott ösvényt utat választók.
Egy szakaszon a Kemence-patak völgyében haladtunk, mikor a túravezetők egy meredek hegyoldalra mutattak, hogy itt most akkor felmegyünk! Út nincs, de sebaj, majd taposunk! Nem volt hiába, mert felértünk a Flotán kereszthez, az első pihenőhelyhez. Hóval megterített asztalok várták a csapatot.
Jó volt egyet megállni, a hátizsákokat levenni, és enni-inni egyet. De nem időzhettünk sokáig, mert hamar lehűl ilyenkor az ember, és átfázik. Nem volt más választásunk, továbbindultunk. Cél a virsli lelőhely meghódítása volt, Királyréten. Most egy viszonylag könnyebb szakasza következett a túrának. Ez abból is érezhető volt, hogy megkezdődtek a nevetgélések, poénkodások, ismerkedések a túratársakkal. Eközben 705m-es magasságról 260m-re ereszkedtünk le.
Útközben a szervezők az időjárási viszonyokra való tekintettel az eredetileg eltervezett hosszabb és rövidebb távú tervüket módosították: egyféle útvonal lesz! Azt is épp elég lesz teljesíteni.
Királyrétre a csapat kicsit megviselve érkezett meg. A rendezők jóvoltából egy pár virslivel, és forralt borral vagy teával frissíthettük magunkat. A pihenő után a rendezők javasolták, hogy a további szakaszt a nagyhideghegyi turistaházig síbusszal tegyük meg, mivel a körülmények messze nem a legideálisabbak. Feltették a kérdést, hogy ennek ellenére volna-e valaki, aki mégis gyalog menne még közel 600m szintet és kb. 8,5 km-t. Ennek megtételét kb. 3 óra időtartamra taksálták. Tudni kell, hogy ekkor 15.50-et mutatott az óra.
Végül mi öten, valamint még egy vendég jelezte szándékát, hogy gyalog menjen fel a Nagyhideg-hegyre. A szervezők próbáltak lebeszélni minket, de nem hagytuk magunkat. Végül a hat fő jelentkezőt pedig még vagy hat túravezető kísérte az úton tovább.
Igazi erőpróba, kihívás volt ez a szakasz. Korai indulás otthonról, utazás, hatalmas hó, sűrű hóesés, nagy hátizsák, hegy megtette a hatását. Mi kell még? Mikor ránksötétedett, a Magas Tax alatt jártunk. Elővettük a fejlámpákat. Nagyon hangulatos volt, olyanok voltunk mint a szentjánosbogarak.
A Tax-i réten a túravezetőink mutatták a távolban a fényeket, hogy már „csak” oda kell felmennünk, ott vár minket a vacsora.
Összeszedtük utolsó erőinket, nekivágtunk a maradék szakasznak. Az út egyre meredekebb lett. Sokat segített viszont az, hogy 2,5 éve E.Józsival ezt a szakaszt bringával már megtettük, úgyhogy tudtam mire számíthatok.
Végül 19.10-re mindenki felért a házhoz. Ennek örömére készült egy csoportkép. Mikor beléptünk a turistaházba, a megvacsorázott, lezuhanyzott buszos csapat nagy tapssal fogadott minket.
Lapakoltunk, elfoglaltuk a szállást, majd megettük a finom babgulyást, túrós csuszát, és a szomjunkat oltottuk. El nem mondható, hogy milyen jó érzés volt elnyúlni a széken, közben feleveníteni a nap eseményeit. Bárcsak örökké tartott volna!
Az esti program pedig tovább folyatatódott. A rendezők kvízzel készültek. A túrázók csapatokat alkottak. Különféle természetismereti, földrajzi, fizikai kérdések, valamint meóriajáték volt a feladat. Nem kellett szégyenkeznünk nekünk pécsieknek, mivel az eredményhirdetéskor a holtverseny 2. helyezést értük el! A díj sem volt utolsó. Mindannyiunknak jutott Börzsöny atlasz, vagy svájci bicska, valamint a csapat ezenkívül még egy egyéves Természetbarát Turista Magazin előfizetést is nyert. (Majd körbeadjuk a klubban.)
Erre a hosszú napra ezen kívül nem maradt más hátra mint elrendezni a vizes gönceinket, hogy megszáradjanak úgy-ahogy reggelre, valamint eltegyük magunkat másnapra.
Úgy aludtunk reggelig, mintha fejbevágtak volna.

Másnap tojásrántottával indult a reggel, amit az étteremben mindannyian elfogyasztottunk. Reggeli után hamar összepakolt a csapat, és negyed-kilenc táján elindultunk a háztól a Csóványos felé. A hó ekkor nem esett, ennek nagyon örültünk. A levegő is tiszta volt a –10 fokos hidegben, végre jól lehetett látni a környező hegyeket. De ez nem tartott sokáig, újra elkezdett esni a hó.



A menet ezúttal is tömött sorban haladt előre. Az elöl haladóknak volt a legnehezebb dolguk, nekik kellett kitaposniuk az ösvényt a szűz hóban. Ezen napon a Börzsöny talán legszebb részein haladtunk, az egykori vulkán kráterének peremén. Gyönyörű volt látni a nagy szikla képződményeket: Szabó kövek, Koronakő…

Többszöri meredek emelkedő lekűzdését követően felértünk a Csóványosra (938m), mely a Börzsöny legmagasabb pontja. Csak elismerően néztem azokra a szervezőkre, akik az éjszakát a behavazott sátorban a csúcson töltötték. Kemény fából faragták őket!

A rendezők itt teát vagy forralt bort, narancsot, csokit, emléklapot, kitűzőt (még elsorolni is sok) osztottak a résztvevőknek. A szervezők a száraz fát a bogrács alá szánkón húzták fel a hegyre. Csak dícsérni lehet őket. Nagyon lelkes társaság, mindent megtettek azért, hogy a 40 fős turistacsapat a lehető legjobban érezze magát!


A csúcson közvéleménykutatás volt, hogy ki szeretne rövidebb, illetve hosszabb útvonalon a diósjenői végcél felé haladni. Mi természetesen a hosszabb utat választottuk, ami a Hangyás-bércen, Sasfészek-bércen keresztül vezetett a 707m magas Nagy-Mánára. Itt egy rövid pihenőt tartottunk. Fantasztikus mélységként tárult elénk a Rózsás-völgy.

A csúcsról hosszú ereszkedés következett a Tűzköves-forrásig. Jó hangulatban rúgtuk a havat a lábunkkal lépésről lépésre, időnként elcsúszva.

Királyházát követően műúton haladtunk Diósjenő irányába Závoz-ig. Az út folyamatosan, de enyhén emelkedett. Viszonylag gyorsan tudtunk haladni a hókotróval letolt úton. Terepjárók jöttek szembe. Az első egy kisgyereket, a második a nagymamát húzta szánkón. Kicsit később pedig egy snowboardost, és egy sízőt húzó további két terepjáróval is talákoztunk. Nagyon leleményes, de nem veszélytelen módja a téli sportoknak!

Závoznál letértünk a műútról, ahonnan a túra utolsó szakasza következett. Folyamatos ereszkedéssel mély hóban haladva elértük Diósjenőt. Elhaladtunk a kemping mellett, ahol 2007. augusztusában táboroztunk. Végül a túra elején már megismert főutcán végighaladva a megérkeztünk a végpontra, a vasútállomásra. Nem volt más hátra, hogy elköszönjünk a nemrég megismert túratársaktól.

Nehéz időjárási körülmények között, de büszkén megvallhatjuk, hogy teljesítettük a tervet. Először voltunk ilyen jellegű túrán, nagyon jól sikerült.

A 2007-ben alakult egyesület profi szervezésének lehettünk tanúi, a lelkesedésük és tenni akarásuk is dícséretre méltó. Köszönjük, és további eredményes munkát, sok szép túrát kívánunk nekik!

Szó szerint kiástuk az autót a hóból, levetettük a vizes gönceinket, majd Budapest felé vettük az irányt. Szilvi rábeszélte Istvánt, hogy ejtsük útba az egyik Decathlont. A soroksárira esett a választás. Itt a legnagyobb dolog az volt, hogy találkozhattunk Szilvi egyik ismerősével, a dulpa-ironman bajnokkal. Csak a kalapomat tudnám megemelni előtte!

Decathlon után pedig meg sem álltunk Szekszárdig. Itt elköszöntünk Sz.István barátunktól, akinek ezúton is köszönjük a segítségét. Négyen pedig továbbutaztunk Pécsre.
Fantasztikus két nap volt. Fárasztó, de annál nagyobb élmény. Máskor is szívesen vállalkoznék hasonlóra. Szerintem a többiek is így gondolják.







Lejegyezte: Keményfi Balázs



Főrendező: Vörösváry Csaba

A rendezők beszámolója a túráról itt olvasható.




Fotók:
Illés Balázs (Ájbi) fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
A rendezők útvonalbejáráson készített képei megtekinthetők itt. 2010.01.02-03.



Videók (Ájbi):

Dr. Tóth Péter emlékhely Tudnivalók az emlékhelyről: itt és itt.




Nincsenek megjegyzések: