A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Elsők között neveztünk Pécsett a Tettye étteremben a HEGYRE FEL! Erdei utakon kerékpárral, futva és gyalogosan eseményre. Utánunk folyamatosan érkeztek minden korosztály szabadba vágyó képviselői, néhányan a bringát, mások a kedvenc kutyust hozták magukkal.
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó Táv: 3,0 km, szint: 300 m
Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.
A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S. Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.
C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk. Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.
Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó Táv: 3,0 km, szint: 300 m
Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.
A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S. Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.
C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk. Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.
Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!
Fél 2-kor nagyon jó hangulatban indultunk immáron 12-en a gondosan megtervezett útvonalon: Kis-Tubes - Lapis - Sós hegyi kilátó - Remete rét - Mandulás - Ilonka pihenő – Tettye Táv: 12 km, szint 150 m
A szép úton hamar Kis-Tubesre értünk. Mint előre sejtettük, a nagy ködben nem láttunk messzire, de ez nem zavart bennünket. Segítséggel elkészült a csoportkép is, majd szedelődzködünk. Feri leginkább tolta a bringáját, csak néha ült rá. Kissé szorongva közelítettük meg a Tubest: vajon meddig marad háborítatlan ez a környék? A fehérbe öltözött fák közül erődítményként bukkant elő a kilátó, föntről pedig csodálatosabbnak érzékeltem a tájat, mint eddig bármikor. A hótakaró feledtette velünk, hogy azon az úton haladunk lefelé, melyet a közelmúltban felállított sorompóval zárt le a város vezetése, ezzel hátráltatva a radarállomás építésének kezdetét.
Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került :-)).
Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. C.Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten. Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.
Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.
Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került :-)).
Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. C.Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten. Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.
Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.
Túravezetők: Fülöp Szilvi, Farkas Kati, Müller Éva
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Bejegyzések
Általában a túrák miatt szombatonként korábban kelek, mint máskor. Már régen nem voltam délutáni túrán. Most legalább reggel jól kialudhattam magam. :-)) Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek is! Köszönet K.É.SZ.-nek!
VálaszTörlés