Útvonal
1. nap: B.pest - Biatorbágy - Sóskúti kőbánya - Nyakas-kő - Etyek, Körpincék - Pázmánd - Agárd
2. nap: Agárd - Székesfehérvár - Szabadbattyán - Balatonfőkajár - Balatonakarattya, Magaspart - Agárd
3. nap: Agárd - Pákozd - Sukoró - Nadap - Agárd
Túravezető: Miklovich Csilla
1. nap: B.pest - Biatorbágy - Sóskúti kőbánya - Nyakas-kő - Etyek, Körpincék - Pázmánd - Agárd
2. nap: Agárd - Székesfehérvár - Szabadbattyán - Balatonfőkajár - Balatonakarattya, Magaspart - Agárd
3. nap: Agárd - Pákozd - Sukoró - Nadap - Agárd
Túravezető: Miklovich Csilla
A hétvégére szörnyűséges időjárás előrejelzés volt még a hét elején. Kicsit szomorúan készültem az útra. Szerencsére az időjósok még mindig nem tudnak pontos előrejelzést adni, mert kellemes idő kerekedett. Hideg azért volt, de ezekben a modern kerékpáros cuccokban már mindent ki lehet bírni.
Péntekre és szombatra terveztük a Budapest-Balaton kerékpáros út letekerését. Az első napon vonattal felutaztunk Budapes-kelenföldre és V. Péter kivezetett minket a városból. Biatorbágynál egy kiégett autóbusznál megpihentünk és találgattuk a nyomokból, hogy mi történhetett a járművel és az utasokkal. A biatorbágyi hídon is mindig meg kell állni, mert alatta nagyon szép a körforgalom. Növényekkel ültetik be és olyan, mint egy hímzett terítő. Kicsit gyalogoltunk is a Sóskúti kőbányához és a közelében található Nyakas kőhöz. Dodi addig vigyázott a kerékpárokra, mert nem szeret túrázni. Nekem viszont nagyon bejön ez a kicsit tekerünk, kicsit gyalogolunk kirándulás.
Etyek felé elég sok az emelkedő, de szerencsére még bírom az ilyeneket csak már nem szeretem. A településen érdemes megnézni a Körpincéket, mert szerintem elég egyedi kialakítású. Itt is pihentünk egy kicsit. Majd a településen még megálltunk a Magyar-kútnál. Nagyon érdekes kialakítású és jó volt utána olvasni a történetének. Etyek települést elhagyva egyszer csak egy csodálatos mandulafa sor között halad az út. Remélem majd erre járhatok olyankor is, amikor teljes virágpompában vannak a fák. Mondjuk, ez csak rajtam múlik. Persze kocsmáztunk ahol lehetett és bizony elég sok lehetőség adódott. Pázmándon egy faszobrokkal teli kerékpáros pihenőben álltunk meg. Sajnos a kedvenc szobrom, amiben faragott baglyok láthatók, már elég rossz állapotban van, mert az időjárás nem kíméli a fát.
A szállásunkhoz közelítve, ami Agárdon volt elkapott az eső és kicsit át is fáztunk. A szállásunk egy kempingben lévő faház volt, amit úgy tudok jellemezni, hogy ilyen szerszámos tárolóra vágynék a kert végébe. Dodi azt mondta a faházra, hogy kimeszelt tüzelőtároló. Ez is jó hasonlat. Eddigi szállásaim során az ár-érték arányt figyelembe véve ez volt a legrosszabb. Park kemping a neve, itt ne lakjatok. Szerencsére jó melegvíz azért volt.
Másnap szombaton elindultunk a Balaton felé és nagyon hamar meg kellett állni, mert egy madármegfigyelő kilátó arra csábított, majd nagyon hamar ismét pihenőt tartottunk egy kávé és reggeli miatt. Aztán irány Székesfehérvár, ahol a kerékpárút a lakótelepek között halad, ezért kicsit megszépítettük az utunkat azzal, hogy bekanyarodtunk a belvárosba. Megnéztük a Nemzeti emlékhelyet a virágórát, Mátyás király emlékére állított szobrot, keringtünk kicsit az utcákban, hogy „találkozzunk” Kati néni szobrával is. Következő település Szabadbattyán volt, ahol megnéztük a Kula tornyot és a közelében található húsboltban ettünk nagyon finom disznótoros ebédet. Ajánlom mindenkinek, mert finom és jó árban mérik a disznóságokat. Azt hiszem az a neve, hogy Battyáni malackodó és egy virágbolt mögött rejtegetik.
A túrát jól bírtuk, mert igen sokat tudtunk pihenni, mert mindenhol volt valami látnivaló vagy innivaló. A következő megállóhelyünk Balatonfőkajáron volt, ahol megnéztük a magán Retró múzeumot. A tulajdonos nagyon kedves volt, mert beengedett nyitvatartási időn kívül is. Én sem hagytam volna elmenni a látogatókat, ha 2.500.-Ft-os belépőt szedhetek tőlük. Egyszer érdemes megnézni, mert nosztalgikus hangulatba kerül az ember. A legtöbb kiállított tárgy meg is vásárolható.
Balatonakarattyán feltekertünk a Magaspartra kicsit nézelődni. Én egy kicsit össze voltam zavarodva, mert kerestem a Millenniumi emlékművet a koronával a tetején, mire V. Péter felvilágosított, hogy az a Balatonvilágosi részen van. Ekkor jöttem rá, hogy én az akarattyai Magasparton még soha nem jártam. Ez is jó hely, ne hagyjátok ki. Innen még eltekertünk Balatonfűzfőig és visszavonatoztunk a szállásra.
Harmadik nap (vasárnap) nem akartunk sokat tekerni, hogy na érkezzünk túl későn haza, ezért egy Velencei tó kerülőt találtunk ki. Megnéztük Pákozdon Miska huszárt és a Katonai Emlékparkot, Sukorón felmentünk a kilátóba. A Nadapi szintezési alappontokat is felkerestük és kis evés-ivás után visszatekertünk az autókhoz. Persze ahol volt geoláda azt mind összeszedtük. Az egyik ládába volt egy nagyon szép kendő, de sajnos nem volt nálam semmi, amire kicserélhettem volna, ezért ott kellett hagynom.
Mindenkit bíztatok a BuBa tekerésre, mert élményt adó kerékpárút.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek hamarosan.
.
Bejegyzések
