Táv: 5 km
A Mecseki séta egy nagyon könnyű levegőzésnek indult, amikor terveztem. Aztán túlélő túra lett belőle. Rendkívül rossz idő volt a túra napján, olyan embert próbáló. Én, aki túl sokat gondolok az „armageddonra” remek alkalomnak gondoltam egy edzésre egy katasztrófához. Hideg volt, szél volt és még a busz indulást is elnéztem és amivel szerettem volna felmenni a Dömörkapuhoz az a busz nem is létezett. Persze egy túratársunk már úton volt a rajthelyhez egy meg velem volt a nem induló busznál a megállóban. Mariann találta ki, hogy autóval menjünk fel, ha már egy túrázó biztosan vár fenn. L. Ági pedig, aki rendesen nézte a busz menetrendet kitalálta, hogy legyen a túlélő sétánkból körtúra. Amikor már összerendeződtünk és elindultunk a sétán nem is volt olyan kellemetlen az időjárás. Persze hideg volt és szél is, de a három csaj ezt mind bírta. Utunk során meséltem a pihenők történetéről (Ptacek pihenő, Dr. Mócs Szaniszló pihenő, Roboz pihenő, Dr. Bokor Emil pihenő). A Francia emlékműnél kicsit tovább időztünk. Szélárnyékban néztük a kilátást és meséltem a francia katonák sorsáról, akiket a városunkban szállásoltak el és sokukat itt is temettek el, érdekes helyen. Ezután jött a Sári pihenő, ahol most szerencsére nem volt szemét sem és itt szendvicseztünk egyet. A Tettyére érve egy monda következett a Rejtett kincsek nyomában c. népmondagyűjteményből. L. Ágnes vette át a vezetést innen és hangulatos utakon visszavezetett minket a Dömörkapuhoz. Majd járkálok még ezeken az utakon, mert jó kis hely ez a Tettye feletti rész.
.
Bejegyzések
