2015.07.25 Kerékpárral a Kékfestőkhöz

Kerékpártúra Pécsről Nagynyárádra, az Országos Kékfestő Fesztiválra

Túránk célja a Nagynyárádi Kékfestő fesztivál megtekintése. Az idén tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő, országos fesztivál központjában egy ma már ritka, népi iparos textildíszítő eljárás a kékfestés bemutatása áll. A túra résztvevőinek lehetősége lesz megismerkedni az eljárással Sárdi János országos hírű kékfestő mester műhelyében. A műhelyben megtekinthetők a kékfestés munkafolyamatai és munkaeszközei, az itt készült termékek meg is vásárolhatók. A népzenei programok mellett, a gasztronómiai élményről sem kell lemondani, a helyi specialitás a rétes révén. A kézműves kirakodóvásáron felül, a Falumúzeum és a Hadtörténeti gyűjtemény is megtekinthető lesz.

További információ: https://www.facebook.com/events/504912302999305/

Képek:

Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.07.19. Árkád kerékpártúra

A rendezvény eredeti kiírása

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.07.13-17-18. Nézzük meg merre folyik le a Balaton vize

Kerékpáros, sátras vándortúra

1. nap 2015.07.13.: Pécs - Kozármisleny - Palkonya - Villánykövesd - Kisjakabfalva - Kisbudmér - Bóly - Nagynyárád - Sátorhely - Kölked - Nagypartosi tanösvény (GCNaTa) - kerékpárút - Mohács - komp - Újmohács - gáton Felsőkanda - Duna homokpad - Dunafalva (kompkiköt; római kori erőd romja GCDFAL; dunai szabadstrand; Zöldpart kemping (szállás) táv: 85,4 km
2. nap: 2015.07.14.: Dunafalva - gáton Szeremle - Baja Ferenc csatorna zsilip (GCFCS) - Pandúr sziget  - Petőfi sziget - Baja főtér - (fürdés a Sugovicában) - Türr István emlékmű (GCTURR) - Duna-híd - Vén-Duna mentén a K jelzésen - Gemenci erdő - Pörböly kisvasút állomás - gáton Lankóc- tovább aszfaltos töltésen Sió árvízkapu (GCEROS) - Bárányfok (GCGEME) - K - Sió töltés - Sióagárd Táv: 81 km
3. nap: 2015.07.15.: Sióagárd - Sió töltésen Medina - töltésen Kölesd - úton Borjád (Sörétöntő torony, Petőfi emlékméhes) (GCBARD) - Úzd - Sárszentlőrinc - védett eperfa - Felsőrácegres (kopjafa Illyés Gyula szülőházának helyén; iskolamúzeum; (GCPUNE) - Pálfa (Apponyi kastély) - Vajta (Zichy kastély) Táv: 57,9 km
4. nap: 2015.07.16.: Vajta - Pálfa - Simontornya vár (GCSTVR) - Ozora - Ozorai Pipo vára (GCOZOR) (Aki látta a Hukkle című magyar filmet, amit itt Ozorán forgattak, megnézheti az öreg házát a Bezerédj utca végén. Igaz a nádtetőt már kicserélték...)  - Felsőnyék - Szabadhídvég - tovább a Sió gáton (GCsmku) - tovább a már aszfaltos Sió kerékpárúton - Siófok - Töreki Táv: 81,6 km
5. nap: 2015.07.17.: Töreki - Balatonszéplak - Zamárdi - Szántód (fürdés) - Balatonföldvár - Balatonszárszó - Balatonszemes - Balatonlelle Táv: 35,7 km
6. nap opció: 2015.07.18.: 
Balatonlelle - Látrány - Visz - Karád - Andocs - Bonnya - Igal - Somogyszil - Lápafő - Nak - Kapospula - Dombóvár Táv: 73 km Hazautazás Dombóvárról vonattal Pécsre (Fonyód és Dombóvár között vágányzár volt)
Illetve: Balatonlelle - Balatonboglár - Fonyód - Balatonfenyves - Balatonmáriafürdő - Balatonberény Táv: 33,9km Hazautazás Nagykanizsán keresztül Pécsre

Összesen: 378 km 410m szint

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

2014. szeptemberében Sz. István által szervezett „Borok, vizek, kúriák – kerékpártúra az új zöldúton” című túrán jutott eszembe, hogy a Sió mentén egyszer eltekerhetnénk a Balatonig is. Ekkor állt össze a túra lényege, ezt valósítottuk meg most. Vajon rajtunk kívül ki az aki Pécsről Balatonra Mohács felé indul el? 

2015.07.13. 

A nagy meleg nyárban, gyengén esős reggelre ébredtünk. Túránk így elviselhető hőmérsékletben indult. Mivel Pécsett szerteszét laknak a csapat tagjai, a találkozót inkább Kozármislenyben a Két Szekér Fogadó előtti parkolóba beszéltük meg, mivel az úgyis mindenkinek útba esett. Útközben Újpetrénél csatlakozott R. Laca és lánya R. Móni. Az eredeti tervvel ellentétben a sár miatt a Kiskassa-Bóly földút szakaszt kihagytuk, inkább Villánykövesd-Kisbudmér felé kerültünk. Bólyban L. Móni csatlakozott hozzánk. Sátorhelyen, a Mohácsi Történelmi Emlékhelynél tartottunk egy kis pihenőt. Közelünkbe szegődött egy fiatal pár, akikről mint kiderült Szabadkáról érkeztek. A lány történész, aki pár perces előadást tartott a mohácsi csatáról és körülményeiről. 

Utunkat Kölkeden keresztül, Nagypartos felé folytattuk. Lacával elindultunk megkeresni a geoládát. Néhány kísérőnk is akadt, a többiek a gáton vártak minket. Mivel felpakolt bringával nem túl ideális az erdőben a ládakeresés, hamar letettünk a ládavadászatról.

Mohács felé gurulva az aszfaltozott töltésen megálltunk a Cigány zátonynál, megnéztük a holtágat, majd mohácson a kompnál fagyiztunk. Laca a pénztárcáját szerette volna elővenni, akkor vette észre, hogy nincs meg a csomagtartójára pókozott kék kistáska, amiben minden értéke benne volt (helytelenül). Gyorsan visszanéztem a fényképeimet, amiből beazonosítható volt, hogy a nagypartosi ládakeresés közben veszhetett el.

Fricivel visszanyargaltak, szerencsére meglett a táska. Miután ők is elnyalták a fagyit, átkeltünk a komppal a mohácsi szigetre.

Ettől kezdve Bajáig az Eurovelo 6 nyomvonalán folytattuk utunkat. Az út aszfaltozott töltésen vezet, egyedül Szeremle közelében nem aszfaltos a gát, de ott  a párhuzamosan haladó közúton kiváltható.

Felsőkandánál megálltunk a homokpadon egy kis lábáztatásra, ami nagyon kellemes volt.

Mára csak annyi volt vissza, hogy eljussunk Dunafalváig. Itt a faluban bevásároltunk, majd a Dunaparton lévő Zöldpart Kempingben szállásoltuk el magunkat. Ne képzelj el komoly kempinget. Lekaszált rét a Dunaparton, női-férfi vizesblokk, padok, asztalok. Ennyi. Mi kell még? Este, illetve reggel ki-ki kedvére fürödhetett a Duna hűsítő vizében.

A gazda reggel jött szállásdíjat szedni, mely 1000 Ft/fő összeget kóstált.

A táborhely mellett a Duna parton található Contra Florentiam római erőd maradványa, sajnos egyre rosszabb állapotban. Konzerválni kellene.

2015.07.14.

M. Csilla reggel itt, a dunafalvai Zöldpart Kempingnél csatlakozott hozzánk, ugyanis ő két nappal előbb érkezett meg a Sió Árvízkapu-Mohács vízitúráról, kellett egy nap átállás az evezőről a padálokra.

Így már 17-en tekertünk tovább Baja felé. Baja igen szép város, sok a látnivaló. Először a Ferenc csatorna zsiliphez mentünk, majd a Nagy-Pandúr szigeten karikáztunk, hogy kipróbálhassuk a tavasszal átadott, Petőfi-szigetre vezető kerékpáros hidat. Nagyon szépre sikerült. A szigetről gyönyörködtünk egyet a Sugovicában, majd a belvárosi hídon keresztül átgurultunk a szabadstrandra. Itt megtörtént az első defektjavítás, ezúttal Gazsó volt az áldozat. Majd fürdéssel, lángosevéssel múlattuk az időt. Csilla még a drótkötélpályán való görgőzést is kipróbálta.

Mindezek után továbbindultunk Gemenc felé. A bajai hídnál találkoztunk egy 60 év körüli francia hölggyel, aki május elején indult Franciaországból, hogy az Eurovelo6-on Duna-deltáig guruljon. Kemény vállalkozás ez egy ilyen korú hölgynek egyedül.

Átkelve a hídon, utunkat a K turistajelzésen folytattuk a gemenci erdőben. Pörböly előtt Frici defektet kapott. Szerencsére szép helyet választott magának a szerelésre, a kisvasút állomást. Itt egy kicsit megpihenhettünk a gemenci erdő Duna töltésén vezető aszfaltos, szép, de kissé monoton szakasza előtt.

Legközelebb Szomfovánál, a szépen kialakított pihenőhelyen, egy egykori falu helyén álltunk meg. 

Sió Árvízkapuig lazán tekertünk az aszfaltozott gáton. A zsilip igen látványos műtárgy, érdemes megnézni!

Mivel már eléggé elszaladt az idő, úgy döntöttünk, hogy a gát helyett kisforgalmú közúton tekerünk Bárányfok felé. Bárányfokon megtekintettük Frigyes főherceg milleniumi kiállításra készült gyönyörű fa pavilonját, mely ma sajnos üresen áll. Jó lenne valami funkciót találni számára. Bárányfok után Sióagárdig többségében a Sió füves gátján haladtunk. Ez a zötykölődés a nap végén kissé kivette a társaság egy részének energiáját, de ez kárpótlást nyert L. Móni által szervezett kiváló sióagárdi szálláson.

Móni közreműködésével a helyi focicsapat vendégeként a pályán kívüli füves területen felverhettük nem kis számú sátrainkat, valamint használhattuk az öltöző-vizesblokk épületet is. Ráadásként az arra vállalkozókat még esti borkóstolóra is meghívták a helyi szőlőhegyre. 

   

2015.07.15.

Reggel Be. Jani észrevette, hogy a szőlőhegyen hagyta a napszemüvegét. A gazdával, aki reggel odajött a táborba, elmentek megkeresni. Megbeszéltük, hogy közben elindulunk, és a gáton találkozunk, csak nem beszéltük meg egészen pontosan. Ugyanis Jani és Miklós a gát falu felőli végén vártak ránk, mi pedig a sportpályához közel mentünk fel a gátra. Vártak vagy fél órát, mire telefonon megbeszéltük, hogy induljanak tovább, majd úgyis utolérnek, mivel Fricinek kihasadt az első gumija, és szerelünk.

Jani és Miklós is megjött. Frici összerakta a kereket, de újból eresztett. Újból szétszedte. Megstoppolta a külső repedését, és azzal próbált tovább menni.

A füves gát nem használt a guminak, látszott, hogy nem fogja így sokáig bírni. A csapat eleje Medinán a malomnál várt ránk. Frici és Marcsi úgy döntöttek, hogy Szedres – Nagydorog felé aszfalton kerülnek inkább, keresnek egy bringaboltot és vesznek külső gumit.

Közben Medináról a füves gáton folytattuk utunkat Kölesdig. Itt tartottunk egy kis pihenőt boltozással, hűvös italok fogyasztásával, mert az idő kezdett egyre melegebb lenni.

Kölesdről a Sió mellett vezető műúton tekertünk Borjád felé, ahol megnéztük a söréttornyot, kicsit arrébb pedig a Petőfi Emlékméhest. A fiatal gazda nagy lelkesedéssel mesélt nekünk Petőfi itt töltött időszakáról, valamint magáról a helyről.

Marcsival és Fricivel Sárszentlőrincen a déli sziesztakor találkoztunk, melyet a falu közepén lévő kellemes, árnyékos parkban töltöttünk. Közben ki-ki elsétálhatott ahhoz a házhoz, ahol Petőfi Sándor tanuló korában lakott, valamint a szomszédos, Lázár Ervin emlékházhoz.

Továbbgurultunk forgalmatlan úton Felsőrácegres felé. A falu előtt felkerestük a védett eperfát, ami mára hatalmas méretűvé nőtte magát.

Felsőrácegresen pedig falusi iskolásnak érezhettük magunkat. E faluban született Illyés Gyula, ebbe az iskolába járt, és erről a környékről írta a Puszták népe című művét.

Ugyanezeket a padokat koptatta két félév erejéig Lázár Ervin is.

Felsőrácegres után Vajta felé vettük az irányt. Közben megálltunk Pálfán, hisze egy kastély volt ott, amit úgy gondoltuk, hogy nem hagyhatunk ki. Megdöbbentő volt. Nem az épület, hanem szegény lakói. Sérült embereket gondoztak a tündéri és végtelen türelmű gondozók. Hirtelen átértékelődött az életünk, sok-sok gondolat futott át rajtunk ebben a röpke időben…

Vajtán a szállás elfoglalása előtt még egy kis kitérőt tettünk a rendkívül szépen felújított kastélyhoz. Gyönyörű épület, benne működő, amerikaiak által finanszírozott hittudományi intézménnyel, igényes parkkel önálló stranddal.

A napot végleg befejezve a szállásunkra hajtottunk. Egy panzió udvarán verhettük fel a sátrainkat. Itt aztán minden jóban részünk volt. L. Móni másik osztálytársa egy halom görög- és sárgadinnyével, barackkal lepte meg a csapatot. A panzió tulajdonosai is végtelenül kedvesek voltak. Extra szolgáltatásként még a medencét és a jacuzzit is használhattuk.

2015.07.16.

Reggel sátorbontás után kisfogalmú műúton Simontornyára tekertünk. Igen jól esett a település előtti gurulás a jó minőségű úton.

Simontornyán kívülről-belülről megnéztük a várat, mely lenyűgöző volt.

Ozorára szintén forgalmatlan úton haladtunk, de az út az eddigiekkel ellentétben kissé dombos volt, úgyhogy mindenki haladt a maga tempójában. Ez elején haladva jó tempót mehettünk. Ozorán mikor megérkeztünk a vár előtt ledepóztunk. Volt egy kis szabad program. Sajnos a várba nem tudtunk bemenni, az igen borsos belépő ár miatt. Igaz, tartalmas program várt volna ránk, de azt inkább nem vállaltuk.

Helyette felkerestük a Bezerédj utca végén Hukkle házát. Lásd a filmet, amit ebben a faluban forgattak. A ház nehezen beazonosítható, a nádtető helyett már cserép van. Kis türelemmel azért sikerül.

E. Józsi a csapat egyetértésével kitalált „egy rövidebb utat az erdőn át” Felsőnyékre. Az út a Sióval párhuzamosan haladt. Könnyebb volt rajta menni, mint a füves gáton, műúton viszont igen nagy kerülőt kellett volna megtenni.

Az úton széthúzódott a sor, de mindenki teljesíteni tudta. Igen meleg volt.

Felsőnyéken a boltnál megálltunk egy kis hűsítőt magunkhoz venni. A falu népe odasereglett bringás csapatunk láttán, és érdeklődő kérdésekkel bombáztak. Fricinek újból defektszerelésre volt kedve, amit ezúttal egy akáctüske okozott. A defekthez L. Móni is csatlakozott a hátsó kerekével. Elmondása szerint már tizenéve, hogy nem volt defektje. Irigylem…

Mivel több gumi nem lehelte ki lelkét, továbbindultunk műúton Szabadhidvég felé. Hamar odaértünk. Ezt követően a Sió mellett a füves úton folytattuk utunkat, ami szerencsére frissen le volt kaszálva. Ha nem kaszálták volna, akkor sokkal jobban megszenvedünk.

Somogy megye határát elérve a semmiből megkezdődött az aszfaltozott, a Sió mentén végig Siófokig haladó kerékpárút. Egyszer talán végigvezet majd a dunai torkolatig, hiszen sok látnivaló van errefelé. Igazi bringás nyomvonal. Remélem ez a túrabejárás is segít abban, hogy folytatódjon valami….

Ezen a kerékpárúton könnyű dolgunk volt betekerni Siófokra. Az első boltban nagybevásárlást tartottunk, majd teljesítve a Sió túrát, a balatoni strandra mentünk, hogy lemossuk magunkról az út porát és a verítéket.

Mikor estébe hajlott az idő, a bringáknál összegyűltünk, és a táborhelyünkre tekertünk. E. Józsi javasolta a Töreki mellett lévő Cinege forrás közelében fekvő erdei pihenőhelyet. Táborunkat itt vertük fel.

2015.07.17.

Mától kezdve a túra kezdett fakultatívvá válni. Ki-ki úgy folytatta útját, ahogy neki a legjobban passzolt, de azért a csapat jó része továbbra is egyben maradt.

Marcsi és Frici a P jelzésen Lulla felé tekertek, mi többiek pedig vissza a Balatonpart irányába. A homokos úton Zsuzska bebizonyította, hogy ő a legerősebb köztünk. Eltépte a láncát és letörte a hátsó váltóját. Egy többnapos bringatúrán ugye láncbontó is akad, így hát kivettünk pár szemet a láncból, a váltót kiiktattuk, és egy köztes fix fokozatra téve a láncot Zsuzska bringáját minden terepviszonyra használhatóvá tettük. Csilla és L. Móni –mivel lejárt a szabadidejük- Zamárdiban vonatra szálltak, mi pedig tekertünk tovább Szántód felé. Útközben találkoztunk Poór Bazsival és családjával. Furcsa volt látni Bazsit falubike-on strandpapucsban tekerni. A szabadstrandon ismét fürödtünk.

Lelléig már meg sem álltunk, ugyanis Miklós felajánlotta, hogy az apartmanjukban 8 főt el tud szállásolni egy éjszakára. A többiek pedig a közelben kerestek kempingben szálláshelyet. E. Józsi és V. Laci pedig Balatonfenyvesre hajtottak, Józsi ismerőséhez éjszakázni.

Közös estebéddel és fürdéssel ünnepeltük meg a célbaérkezést.

2015.07.18.

Miklós és Jani a kiírásnak megfelelően bringával Dombóvárra tekertek,  K.H. Józsi rokonlátogatóba tekert tovább. Családommal Balatonberényig hajtottunk, ahol a strandon fürödtünk egy utolsót. Kinéztük magunknak a Kanizsa felé haladó vonatot, amire Berényben szálltunk fel. A vonaton már fent volt Szilvi, R. Móni, Laca, E. Józsi, V. Laci akikkel együtt utaztunk Nagykanizsára, ahonnan egy átszállással Pécsre vonatoztunk.

Köszönöm mindenkinek a részvételt. Remélem ti is nagyon élveztétek!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás Laca fotói
Simon Szilvia fotói
.

2015.07.11-12. Sió árvízkapu - Mohács vízitúra

A túra eredeti kiírása:

Felajánlották a Becze Lászlóék ,hogy csatlakozni lehet az Ő hagyományos 2 napos evezős túrájukhoz .

A túra a Sió Árvízkaputól indul 

Útvonal: Sió Árvíz kapu - Baja (Sugó Petőfi sziget) - Mohács (Sokácrév )  Kb. 83 km az egész.

1. nap 50 km   2.nap 33 km  ez könnyen teljesíthető.

Első nap Árvízkaputól indulva meg meg állva a szebb helyeken Bajáig, ahol a Petőfi szigeten sátrazva töltjük az éjszakát .

Felajánlották, hogy a vacsorai bográcsozásba is beszállhatunk  A menü egyenlőre még meglepetés.

Baján pont ekkor van a halászlé fesztivál amit este meg lehet látogatni és az étkezés és italozás meg a jó kedv  is megoldható a koncertek 2 színpadon is ingyenesek.

Itt pár száz forintért fürödni is lehet. A szigeten több vendéglátó egység is van, sőt itt hivatalosan engedélyezett a kempingezés és a tűzrakás is ezért telepített toi-toi budik és szemetesek is vannak.

Kijelölt strand is van.

Képek:
Kónya Tamás fotói
.

2015.07.04-05. Révfalui bringás hétvége

A megvalósult program 

Szombaton: Vonattal Pécsről Szentlőrincig - Kacsóta - Szentdénes felé vezető út - Rózsafa - Katádfa - Dencsháza - Szentegát (Biedermann kastély, mauzóleum, vadászkastély) (GCSGAT-1; GCSGAT-2) - 8km földút - Bürüs - Teklafalu - Lakócsa - Szentborbás - Dráva gáton vezető kerékpárúton Felsőszentmárton - Révfalu 

Túravezető: Keményfi Balázs 

Révfaluban főzés bográcsban, sütés kemencében, Sellyén esti fürdőzés 19.00-22.00 között.

Napi táv: 91 km

Szállás Révfaluban saját sátorban, szobában, padláson

Vendéglátó: Keményfi család

Vasárnap: kerékpárral vissza Pécsre.

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Már nem is tudom, hányadszor rendezzük meg a révfalui bringás hétvégét, de láthatóan a csapat szereti, szívesen jönnek. Mi pedig szívesen fogadjuk őket.

Az odautat ezúttal is igyekeztem olyan nyomvonalra jelölni, mely újdonságnak számít.

Szentlőrincig többségében vonattal utaztunk, hogy az amúgy sem rövid távot ne növeljük tovább, illetve kihagyjuk a veszélyes, Pécs- Szentlőrinc szakaszt.

Sorra látható a megyében, és szerte az országban, hogy épülnek a bringautak. Csak hogy mikor épül már meg a 6-os főút mellett Pécs Rácváros és Szentlőrinc előtti volt golfpálya közötti kerékpárút? Nagyon fontos volna. Hiszen ezen a szakaszon a Zókon keresztüli nagy kerülőt leszámítva semmiféle alternatíva sincs! A lejgobb persze az volna, ha ez az út Szentlőrinctől Szigetvárig folytatódna, mert a 6-oson kívül ott már végképp nincs más nyomvonal.

De most vissza a túrához.

Begördült Szentlőrincre a vonat. Itt kiegészültünk Dodival és K. Tomival, akik vonat helyett bringával jöttek Pécsről. Szentlőrinc után tekertünk egy kicsit a 6-oson, majd amint lehetett lefordultunk róla. Rózsafa, Katádfa, Dencsháza, Szentegát felé haladtunk. Csupa olyan falu, melyekben nemigen tekertünk még. Kellemes út volt, leszámítva a Rózsafa előtti betontáblás szakaszt, illetve a Szentegát utáni erdőben haladó utat, melyet frissen szórtak fel zsömlényi méretű kövekkel.

Szentegáton megálltunk a kastélynál. Mint kiderült, bemehettünk volna, ha időben szólunk a faluban valakinek. A kastély közelében van egy szép kápolna, melyet felújítanak. Valóban szép lesz, ha elkészül. A geoláda leírásból megtudhattuk, hogy a kupolája kicsinyített mása a római Szent Péter bazilikának.

Szentegát után az erdőben egy aranyos vadászkastélyt találtunk. Ide is a láda vezetett minket. Kellemes hely, csak sok volt a szúnyog. Érdemes lesz ide máskor is eljönni. Szép a rét és szalonnasütő, kemence is van. Az elemózsiát pedig fedett asztal mellett is elfogyaszthatjuk.

Teklafaluig forgalommentes, igen kellemes úton haladtunk tovább.

Lakócsán bevetettük magunkat a boltba, hogy valami hűsítőhöz jussunk. Megálltunk  a tájháznál, melyet szépen kialakítottak. A helyiségeken belül beöltöztetett bábuk teszik életszerűvé az elmúlt időt.

Szentborbás felé fordultunk, itt eltöltöttünk egy kis időt a Dráva parton. Érdekes, ez a rész szúnyogmentes volt.

Utunkat a tavaly elkészült, aszfaltozott töltésen folytattuk Felsőszentmártonig, ahonnan a már az ismert kerékpárúton gurultunk Révfaluig. 

Révfaluban a beígért bográcsgulyással vártak minket szüleimék. Volt egy kis bemutató méhészkedés, majd befűtöttük a kinti kemencét, amiben lepényt és braunit sütöttünk.

Este elkarikáztunk Sellyére a strandra, ahol jót fürödtünk. Visszafelé láthatósági mellényekkel, lámpákkal felszerelkezve mentünk vissza Révfaluba. Már éjfél is elmúlt, mire kibeszélgettük magunkat a sok szúnyog miatt a kis konyhaépületben, egymás ölében. (A jók kis helyen is elférnek.) Majd ki-ki elbújt a szobájában, padlásán, sátrában, kinek mi jutott.

Másnap reggel volt, aki már korán kelt, voltak, akik jól kialudták magukat.

A tervnek megfelelően a hazaút nem közösen, hanem kisebb csoportokba verődően történt, annak megfelelően, hogy ki meddig akart maradni, illetve mennyire sietett, valamint melyik útvonalat választotta magának.

Jó volt együtt lenni. Ha kéritek, jövőre is sort kerítünk rá.

Lejegyezte: Keményfi Balázs 

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói 
.

2015.06.26-28. VII. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó

A részletes program itt tölthető le.

Egy túratárs leírása a túráról:

Szerintem nagyon jó bringás túra volt, akárcsak a korábbiak, melyen ezúttal a párommal együtt vettem részt. A táv a 100 kilométeres hossza ellenére különösebb nehézség nélkül teljesíthető volt, köszönhetően a megfelelő számú pihenőnek és a kísérő kocsiból vételezhető frissítőknek is. Emellett a pihenő állomások némelyén - hosszabb pihenők - helyi program várta a túrázókat, mint az Ős-Dráva Látogatóközpont és a Drávaszabolcsi hajókirándulás.
A túra sebességével nem volt gond, nem egy cammogós menetre kell gondolni, de nem is repesztésre. A kellően jó haladást legtöbb helyen 25 km/órás tempó adta. Jómagam ettől eltértem, mivel a menetoszlop elébe mentem többször is a saját suhanós tempómban, hogy a túramenetről képeket készíthessek.
Párom, velem szemben bármi nemű felkészülés nélkül vágott a túrának az edzőgépemmel. Igencsak szépen, kitartóan kerekezett! Elismerésemet is adtam neki ezért többedmagammal együtt. Teljesen természetes, hogy több, mint 70 km után már jelentkeztek a kimerülés jelei, kellemetlen lábfájdalom formájában, ezért hosszú kilométereken át toltam magam mellett a töltésen, hogy a leszakadt, fáradtabb túrázók bolyából beérjük a sok száz méterre előttünk haladó oszlopot. Míg Ő pihent a nyeregben, én keményen 26 és 30 km/óra között változó tempózással toltam, rendületlenül. Kellemetlen, helyzetként lemaradtam a fényképezőmből kipotyogott akksik miatt, aztán rossz felé fordultam egy kereszteződésben. Persze rájöttem, hogy rossz az irány, szemem sarkából észrevéve a kísérő kocsit, megerősítve ezt azzal, hogy sprintelve nem találtam nyomát sem a túrázóknak. Visszafordultam, sprint vissza, közben a kísérő autó is megjelent - látták, hogy rossz irányba mentem...
Sebaj, 40-es tempóval nyargaltam a túracsapat után. Nem is keveset kellett így megtennem, mire beértem a menetoszlopot. Onnan már nem sok volt vissza Beremendig. Még hagytam, hogy párom pihenjen keveset, toltam még egy darabig, mire a végén lesprintelt, én meg csak fáradtan pedálozgattam utána.
Nekem nem nagy kunszt volt, kemény bringás lévén, de neki még egyszer hatalmas elismerés, hogy végig jött velünk!

Remek volt!

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.06.13. Mecseki Hegyikerék MTB teljesítménytúra

Részletek itt.
.

2015.06.06. 2x100 km Baranyában országúti kerékpáros teljesítménytúra

Kiírás

Eredmények:
100 km-es táv eredményei
200 km-es táv eredményei

Gratulálunk minden teljesítőnek! Találkozunk jövőre is június első szombatján!

Képek:
Rajt - Arató Csongor
Ellenőrző pontok és cél - Keményfi Balázs
Cél - Hurton Györgyné

Video:
Rövid video a rajtról

.

2015.05.30. Bringás majális avagy élmény és gasztro túra a nyugat Mecsekben

Útvonal: Rácvárosi úton indulva Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehelyi út -Petőc harangláb- Abaliget - Kovácsszénája tópart - Magyarhertelend - Orfű - Pécs Táv:   72 km 800m szint 

Túravezetők: Kónya Tamás, Rostás László

Útvonal térképen itt. 

Május 30.-án 10 óra előtt már sokan gyülekeztek a Szigeti út végén a Tak. Szöv. parkolójában. A verőfényes melengető napsütés és az időjárás előrejelzésben elhangzott jó idő sokak kedvét meghozta egy kis tekeréshez és talán a program is csábító volt.

Az indulásnál már 30-an voltunk és nem is értünk át egyszerre egy zöldön !

Szép komótosan indultunk ki a városból a Rácvárosi úton, több mint 100 méter hosszan hömpölyögve. Egy kicsit féltem is mi lesz így a forgalmas 6-os út sajnos elkerülhetetlen rövid szakaszán a Cserkúti elágazóig, de szerencsénkre nem volt nagy forgalom.

A cserkúti emelkedőn hamar kiderült ki milyen formában van, de a templomnál bevártunk mindenkit és egy kis szuszanás és vízvétel után folytattuk tovább az emelkedős utunkat a felső úton Kővágószőlős felé. A létszám az egész túrán dinamikusan változott, mert voltak akik már itt elköszöntek és voltak akik valahol útközben csatlakoztak.

  A golgotai emelkedő megint széthúzta egy kicsit a csapatot, de az erdő előtt bevártunk mindenkit és együtt tekertünk tovább Petőc haranglábhoz . Itt megpihentünk és közben összeírtuk a résztvevőket és pontosítottuk hány adag langalóval várjanak minket.

Mindenki nagy örömére innentől 13 km lejtős erdészeti műúton folytattuk az utunkat egészen a Hetvehely-Abaliget országútig. Abaligeten még 2 fővel gyarapodott a létszám itt csatlakozott Cz. Kati és  L.Miki a csapathoz.

Abaligeten a Kapucinus sörözőből már ínycsiklandozva szált a langaló illata, ahogy beléptünk mindenki szájában összefutott a nyál. Ny. Tamás a vendéglátó pékünk nagy igyekezettel sürgölődött a már sokadik tepsi guszta langaló felett. (Lásd fotók ! :))

Nagy szerencsénkre már volt kisülve is belőle így az éhhalál szélén lévő csapat enyhíthette éhségét és házi bodzaszörppel olthatta szomját és akinek ez nem volt elég az kézműves sörökkel is enyhíthetett a szenvedésein.

Itt már mindenki egyetértett abban, hogy megérte eltekerni idáig !

Miután az éhesebbek a 2. langalóikat is elfogyasztották Ákos a kocsmáros agyagos bemutatót tartott, de hamar átengedte a terepet az ifjú korongos tehetségeknek :),

Aminek még úgy is nagy sikere volt, hogy mindenki azért nem tudta kipróbálni.

V.Laci barátunkat még lehet ,hogy egyszer kézműves vásárokon  fogjuk látni :)

Mivel az evéssel ívással és az agyagozással olyan jól mulattunk, hogy szinte megfeledkeztünk az időről közös egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy a Kovácsszénájai-tóhoz most nem nézünk be,mert már várnak minket Magyarhertelenden, a Kapucinus sörfőzdében.

Magyarhertelenden a főtéren bevártuk a csoport végét is és elindultunk a Rákóczi út 17-be a sörfőzdébe.

A tulajdonosokkal úgy beszéltük meg, hogy 14-15 óra között érkezünk. Érkezésünkkor megijedtünk, hogy a kapu zárva volt. Rácsörögtünk a tulajra és kiderült, hogy semmi gond csak Ő azt hitte, hogy még egyszer rátelefonálunk amikor elindulunk  Abaligetről. Hát így is lehetett volna, de a nagy dinóm-dánom közepette nekem sem jutott már az eszembe. Szerencsére 2 perc alatt előkerült, hisz  csak a gyermekeit vitte le a kempingben lévő gyereknapi bulira.

Nagyon kedvesen fogadtak minket a feleségével és gyors sörpados kertátrendezés után mindenki az általa választott sör különlegességgel a kezében hallgathatta  Attila sörökről, sörfajtákról szóló érdekes elbeszélését amit csendben hallgatunk hisz tényleg tanulni lehetett belőle. Utána két csoportban végig vezetett minket Attila felesége Kata a sörfőzdén, akinek mellesleg sörfőzésből van diplomája és beavatott minket a sörkészítés rejtelmeibe majd 1 órában.

Ekkor a hosszúra nyúlott sörfőzde bemutató után már voltak akik jelezték ,hogy hazaindulnak, de a többség még itta a söröket és vásárolt is jó pár sörkülönlegességet elvitelre is. Én is vettem félbarna, barna és meggyes barna sört otthonra.

Nem vagyok egy nagy sörös, de ezek a kézműves sörök fantasztikusak nem szűrik, nem pasztörizálják, nem tartósítják és a gyümölcsös ízesítésűekben valódi gyümölcslé van ! Ezek a sörök hűtve is csak rövid ideig állnak el.

A lényeg ezt egyszer mindenkinek ki kel próbálni !

Annyira jól éreztük magunkat a sörkostólgatáson, hogy majdnem fél hét volt, mire elindultunk hazafelé !

Felmerült, hogy megnézzük még a napszentély kilátót, de az állapotunk .) és mivel még haza is kellet érni ez most elmaradt, de ettől nem lett senkinek hiányérzete.

Orfűre érve a gátnál megint összevártuk a csapatot és nekiindultunk a Mecseknek.

Volt aki a kerékpár úton és volt aki az országúton jött föl a faluból.

Itt én és Laca is bevártuk a lemaradozókat, sőt közben Laca két kollégának szervizelt is pedig az egyik még csak nem is a mi csoportunkhoz tartozott ! (De szép szőke volt :)

Remeterétig két megállással csak-csak eljutottunk, ahol Marcsi már várta a sörfőzdében hagyott pulóverét, aminek annyit kerestem a gazdáját.

Remete-réten kifújtuk magunkat és az utolsó szendvicseik elfogyasztása után  Lacával megbeszéltük, hogy senkit sem hagytunk hátra, elindultunk le a hegyről hazafelé.

Szerintem egy igen tartalmas remek napot töltöttünk együtt, és biztos, hogy a Kapucinus sörfőzde lesz még az úti célunk együtt is és külön-külön is.

Köszönöm R.Lacának a túravezetést és a segítséget.

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.

2015.05.17. Dél-zselici csavargások

Útvonal: Szigetvár (török ház megtekintése) - Mozsgó (Batthyány kastély) - Almáskeresztúr (Elek-majorban lévő kúria látogatása, bivalyok, lovak)- (Kaba-Farm meglátogatása) - Mozsgó - Szigetvár
Táv: 36 km Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A kastélyos túráim mindig Szigetvárról indulnak, mert soha nem fogok a 6-os úton kerékpározni és Pécsről csak ezen az úton közelíthető meg ez a környék. Ezen a vidéken nagyon sok kastélyt és kúriát építettek. Remélem még sok hétvégét szervezhetek nektek. Egyet biztosan ígérhetek. Sok látnivalót és kevés tekerést, ezért ezek a kastélyos túrák mindig kezdőknek is ajánlottak. Talán ez a mostani hétvége elnyeri a legrövidebb kerékpáros túra címet.

A túra Szigetvárról indult a vasútállomásról. Jó páran vonattal mentünk, de a kocsival érkezők talán többen voltak.  

Nagyon rövid tekerés után elértünk a török házhoz, ahol igen sokat kellett várnunk az idegenvezetőnkre (kiderült, hogy az alpolgármester az és pont egy sportesemény megnyitójáról rángattuk el). A várakozás helyett megnéztük a város főterét a Zrínyi teret. Hangulatos a belváros és szépen felújított a tér. Túratársunk K. Márton pár szóval bemutatta a tér nevezetességeit. Kis város, kis térrel, itt hamar végeztünk és visszamentük a házhoz, amit végre kinyitottak nekünk. Szépen felújított és berendezett és az egyetlen megmaradt ilyen építmény, mert dzsámik, fürdők sok helyen megmaradtak, de ház ez az egyetlen az országban.

A városból Mozsgó felé vettük az irányt. Tervben volt, hogy nem a 67-es úton megyünk, mert forgalmas és nem túl érdekes, hanem a szőlőhegyen keresztül. K. Márton lejárta az útvonalat, de a csapadékos időjárás miatt nem lehetett megkockáztatni. 

Különösebb kondícióra nem volt szükség ahhoz, hogy Mozsgóra érjünk. A kastély parkjába kerékpárral be lehet tekerni, lehet bent sétálni. Megcsodálni a romjaiban is gyönyörű kápolnát a tavat, de az épület nem látogatható. Itt ebédeltünk és pihentünk (szerintem erre még senkinek nem volt szüksége) és tovább indultunk, de csak a kocsmáig jutottunk, ami pár száz méterre volt. Ezen a napon nem lehetett elfáradni úgy érzem.

Azért a noszogatásra elindult a csapat vége is és a közeli Almáskeresztúrig meg sem álltunk. Még szerencse, mert kb. 3 km-re volt. 

Itt a kúria nem a településen van, hanem a hozzá tartozó Elek-majorban. Csapadékos időben nem lehet megközelíteni, csak speciális járművel, ezért nekünk is gyalogolni kellett. Itt vált a kerékpáros túra kicsit gyalog túrává. Nem volt nagy a távolság és az is szép környezetben. A bringákat lent hagytuk és R. Laca és Ildi vigyáztak rájuk (majd egyszer megmutatom neki is a majort, mert ez mindenkinek látni kell). Kellemes utunk volt nem túl nagy sárral. A tulajdonosok már vártak ránk és meséltek az életükről valamint a majorról. Megmutatták a magtárat, kúriát a kocsiszínt. Mindegyik egy építészeti különlegesség, persze erősen felújítandók. Megkóstoltuk a  szürkemarha stifoldert és egy nagyon finom habos süteményt. Sokat beszélgettünk. Megnéztük az állatokat bivalyokat és lovakat.

Nehezen indultunk vissza, mert az idő gyönyörű volt, a táj lenyűgöző, a major varázslatos és a gazdák kedvesek. Visszakísértek minket a kerékpárokig és azzal búcsúztunk, hogy jöhetünk bármikor. Talán 10 év múlva megnézhetjük újra, hogy hová jutott a gazdaság. 

A faluban a boltos igazi kereskedőnek bizonyult, mert kinyitotta az üzletét, és azt hiszem nem járt rosszul, mert mindenki fogyasztott valamit. Talán a sör fogyott legjobban. 

Tovább mentünk a faluban található Kaba-farmra, ami kb. 800 méterre volt. Megint nem tekertünk sokat. Körbenéztünk a farmon, kis kecskéket simogattunk (pihentünk?) és megegyeztünk, hogy a túra többi részét elhalasztjuk, mert innen már földutas lenne a terv, ami most nem volt kivitelezhető a sár miatt.

Elindultunk vissza Szigetvárra.  Azok akik eddig visszafogták a „lovakat” nagyon gyorsan eltűntek, de a csapat nagy része együtt maradt. Nem volt senkinek túl nagy kihívás visszatekerni az állomásra. 

Csak reménykedni merek, hogy mindenki jól érezte magát. (Ebben biztos lehetsz, Csilla! a szerk.)

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2015.05.16. Kincsek között élünk

Útvonal: Sellye - Drávaiványi - Drávasztára - Révfalu - Felsőszentmárton - kerékpárúton Szentborbás - Lakócsa - Drávafok - Bogdása - Sellye
Táv: 46 km
Rendező: Sellye Város Önkormányzata

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.05.08. Nem kell futni - VII

A Kaposváron rendezett tájfutó sprintváltó versenyen az A.Csongor - K.Tamás összeállítású teamnek majdnem sikerült bekerülnie az első 10 csapat közé! 

(azt nem áruljuk el hány csapat indult :-))

A versenyről készült 4 perces videó utolsó percében (3.40-től) Tamás fergeteges hajrája látható:

Video

.

2015.05.01-03. 3 napos kerékpártúra a Vértesben

Első nap:
Utazás: vonattal Pécs-Érd  6:46-10:26 (3690ft+kerékpárjegy)
Túraútvonal: Érd - Etyek - Alcsútdoboz - Felcsút - Tata táv:kb70km
Szállás: Tata Öreg-tó kemping 2-ágyas faházak

Második nap:
Túraútvonal: Tata - Tatabánya Turul-emlékmű - Szelim-barlang - Vértessomlói vár  - Oroszlányi Bányászati Kiállítás - Kamaludi Remeteség - Vértesszentkereszti kolostorrom - Pusztavám Táv: 65 km
Szállás

Harmadik nap:
Túraútvonal: Pusztavám - Mór - Csókakő - Csákberény - Csákvár - Lovasberény - Bory-vár - Székesfehérvár vasútállomás. táv:70km

Túravezető: Kökény Ferenc

"A túra sikeres volt. Szavak helyett meséljenek a képek és a résztvevők."

Képek:
Kökény Ferenc fotói
Petkó Zoltán fotói
.

2015.04.29-30. Kerékpáros sátras vándortúra Karvára

A túrát sikeresen teljesítettem, igaz az eredeti tervtől kicsit eltértem de a túratársak nem reklamáltak. Pedig embert próbáló elemekkel megküzdő nekem kicsit nehéz túra volt. A túraképek nagy része a találkozóról szól,de ez is kerékpár és egyre többen leszünk a klubban is!

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi frigyes fotói

A túra eredeti kiírása:
1 nap
Útvonal: Pécs - Tamási - Sárbogárd - Lovasberény
2. nap
Lovasberény - Zsámbék -  Esztergom - Karva (SK)

Összes táv kb 300 km az eltévedésekkel együtt.
Túravezető Bodrogi Frigyes

Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a reku (fekvőbicikli, fotelbringa). A kényelmes és biztonságos kerékpározás szerelmesei az eddigi legnagyobb találkozójukat igyekeznek összehozni: A Duna északi partján fekvő Karva területén, május 1-3 időpontban gyűlnek össze a térség fotelbringásai egy hangulatos találkozóra. Lesz ott bringapróbálgatás, tanácsadás, szalonnasütés, és minden, ami ilyenkor szokás. :)
A magyar szervezőket a REKUSOKK nevű Facebook csoportbanlehet elérni, a rendezvénynek egyelőre honlapja nincs, de a résztvevők száma már elérte a hetvenet. Szállás is kérhető, sátorozni is lehet, szeretettel várunk minden tisztességes fekvőbringást ( egyéb bringás is jöhet)
.

2015.04.26. Kovács Béla emlék-és teljesítménytúra

Útvonal: Pécs TV-torony - Rábay-fa - Meleg-mányi-völgy - Kőlyuki Vendégház - Sikonda
Táv: 11 km Szint: 90 m

Képek:
Miklovich Csilla fotói
.

2015.04.25. "Nem kell futni" - III. és IV.

Pénteken Kaposváron álltunk rajthoz park-tájfutó versenyen, K. Tamás atléta múltjára való tekintettel a Nyílt kategóriában lefutott mindenkit, de egy rossz pontfogás miatt elúszott az érem.

Nem baj, tanultunk belőle: másnap Bólyban megérdemelten a dobogóra állhatott: második helyezést ért el délelőtt a "Nyílt technikás" kategóriában. Csongor Kaposváron N. Balázs (igen az a N. Balázs!) után a második lett, Bólyban a délutáni csapatversenyen a POEÜ-2-es csapat tagjaként a negyedikként értek célba. 

Kettő perc videó - a Bólyi versenynap összefoglalója (Tamás kb. az 1.00) percnél:

http://youtu.be/Z0O7XTEaXDc

Kaposvári eredmények és N. Balázs fotói:

http://smtfsz.hu/index.php?t=270

Bólyi eredmények és fotók:

http://www.tajfutaspecs.hu/index.php/69-hirek/709-rh-boly

A "Nem kell futni" sorozat jövő héten folytatódik: csütörtökön éjszakai verseny!

lejegyezte: Csongor

.

2015.04.12. Ebéd utáni kényelmes kerekezés az Ócsárdi tóhoz

Indulás: 13:00 órakor a Nagybani piactól.
Útvonal: Görcsöny - Ócsárd, s pihenés a tó melletti büfénél. Vissza megegyezés szerint ugyanezen az útvonalon - így 35 km, szint 200 m -, vagy Baksa felé - így 40 km, szint 220 m.

A Nagybani piacnál 4-en találkoztunk, s az első pihenőt a Pellérd-Aranyosgadányi elágazónál tartottuk. Kiderült, hogy eltérő erőnlét miatt jobb, ha külön válunk, így valóban egy laza kerekezés lett a vége, és hosszú pihenő a gyönyörű, nyáriasan meleg időben :)
Lejegyezte: Farkas Kati

2015.04.11-12 "Nem kell futni" jeligére II-III.

Eredeti kiírás, rajtlista, eredmények itt Tájfutásért Pécs

Nem kell futni II-III beszámoló:

A verseny előtt Árpádtetőről indulva egy alapfokú tájékozódási gyakorlatot jelentő rövid felvezető túrán vettünk részt R.Robi (húsz éve tájfutó) irányításával. A Béta-akna környékén lévő versenyközpontban már nagy nyüzsgés várt minket. A versenyterület a Mecsek északi oldalát alkotó mély bevágások, völgyek, sziklák-bozótosok - változatos és nehéz terep, ahol a versenyzőknek toronyiránt haladva kell a kihelyezett bójákat megtalálni.

Ugye mondtam, hogy a táv alig néhány km - de ne hidd hogy egy óra alatt végzel!

K. Tamás és R. Laca (majdnem teljes) sikerrel teljesítette a távot, a hangulatukról mindenesetre árulkodik a befutóról készült másfél perces videó !

Másnap a Kaposvár melletti versenyen (Nem kell futni - III.) A. Csongor egyedül képviselte a bringásokat - eredmény

A hónap végén lesz még egy olyan verseny, ahol kezdők is nyugodtan elindulhatnak: Bóly város parkjaiban nem kell félned az eltévedéstől :-)   Nem kell futni -IV

A helyszín akár egy bringatúra keretén belül is megközelíthető.

Lejegyezte:

Csongor

Képek:

Nagy Balázs fotói

Video:

Arató Csongor videója

2015.04.05. Húsvét hétfői tekerés - Locsolók elől menekülőknek

Útvonal: Pécs - Pellérd (bringa úton)- Görcsöny - Baksa - Téseny - Kisasszonyfa (kastély) - Magyartelek (kastély) - Magyarmecske - Gilvánfa - Besence (híres teniszpálya) - Nagycsány - Vajszló - Páprád - Bogádmindszent - Hegyszentmárton - Siklósbodony - Ócsárd - Görcsöny(Pihi a Göri-Buriban) - Pécs

Táv : 81 km     Túravezető: Kónya Tamás

Rövidítési lehetőség: Magyarmecskéig ugyanaz - onnan tovább Gyöngyfa - Királyegyháza - Szentlőrinc - Bicsérd - Zók - Aranyosgadány - Pellérd - Pécs   Táv: 65 km

Túravezető: Miklovich Csilla

Mégegy verzió: Görcsöny körforgalomig autókkal, csatlakozás a Pécsről jövő csapathoz. Majd tovább - Baksa - Téseny - Kisasszonyfa (kastély) - Magyartelek (kastély) - Magyarmecske - Gilvánfa - Besence (híres teniszpálya) - Nagycsány - Vajszló - Páprád - Bogádmindszent - Hegyszentmárton - Siklósbodony - Ócsárd - Görcsöny Táv: 53 km  Túravezető: Kónya Tamás

A hosszú túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.

Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A túra címe Húsvét hétfői tekerés (locsolók elől menekülőknek), de én adok még egy alcímet neki. Besorolom a Kastélyos tekerések közé is. Meg én különben sem menekülök a locsolók elől, de inkább kezdem az elején.

Már most úgy gondolom, hogy hosszú lesz aki nem szereti az most hagyja abba az olvasást.

A reggel már az ágyban félelmetes volt. Még mielőtt bárki félreértené,  gyorsan megmagyarázom. Itt a Makrán süvített a szél, nem kicsit, nagyon. Mikor megnéztem a hőmérőt 2 C°  mutatott. Azért ez az időjárás nem semmi egy húsvét hétfői kerékpár túrához. Ha nincs felírva a nevem a túrakiírásnál akkor ezt a napot bizony ellógtam volna. Még így is felmerült bennünk, hogy a K. Tomin és rajtunk kívül nem jön el senki. Ugyan ismerve a kerékpárosokat gondoltam, hogy egy-két „elvetemült” biztosan ott lesz a Plázánál. Így tehát 4-5 emberrel biztosan valahogy kibírom ezt a kegyetlen napot.

A Plázánál persze senki, de a vásártérnél már láttunk két biciklist. És integettek is K. Balázs és K. Gazsó. Jönnek az első „elvetemültek”. És utána csak jönnek és jönnek. Ez a nap már nem lesz lógós úgy látom. Voltunk páran a Kerékpáros Túravezetők csapatából is, remélem máskor is jönnek.

És igen, meglocsoltak, hiába menekülős a túra. Mert ezen a napon locsolkodni kell akár túra van, akár nincs.

A csoportfotózás után indulás és nem is olyan szörnyű. Kezd éledezni a nap, klassz csapat jött össze és valahogy a szél sem olyan kegyetlen mint a Makrán volt reggel.

A pellérdi kerékpárúton mentünk ki a városból ahol még csatlakoztak hozzánk. Szeretem ezt az utat, mert még az aszfalt hibátlan, nincs emelkedő és szép a környezet. De ami utána következett az nem a kedvencem. Tekerés Görcsönybe az alattomos emelkedőn. Ezt soha nem lehet megúszni ha egy kicsit sík vidék felé szeretnénk menni Pécsről. Kibírtam máskor is most sem volt olyan szörnyű, de azt hiszem belesegített a hátszél is. A tetőn kicsit szusszantunk és élveztük a lejtőt.

Márti, Dóri, Zsuzska csatlakoztak hozzánk a görcsönyi körforgalomnál és így állt össze a csapat. 20 fő azért nem semmi az „elvetemültekből”.

Mivel mindenki érezte, hogy ez a túra egy kicsit kastélyos tekerés is, megegyeztünk, hogy megnézzük a görcsönyi Benyovszky kastélyt és a parkját is. Nagyon érdekes az épület,olyan mint egy skót várkastély. Kicsit sétáltunk a parkjában majd indultunk tovább Baksa felé. Ilyenkor jövök rá, hogy Baranya megye tényleg sűrűn lakott, mert nagyon gyorsan odaértünk és még nem is csodálkozhattam, márt Tésenyt is elhagytuk. Itt szerencsére szólt K. Tomi, hogy a következő település Kisasszonyfa, gondoltam jó lesz valamit intézni, hogy be tudjunk menni a kastélyba. Hívtam a polgármestert, persze nem veszi fel. Ez van, nem lehet minden épületet megnézni belülről, még akkor sem ha megígérik. Aztán a falu közelében feltűntek a traktorok és eszembe jutott, hogy gazda a polgármester. Gondoltam hol lenne máshol, mint itt. Megálltam míg a többiek tovább tekertek, és leszedtem a traktorról (mert persze ott volt). Nagyon aranyos, csak egyáltalán nem érdekelte a kerékpárosok programja, mert a föld fontosabb, az nem várhat. Azért intézett nekünk „idegenvezetőt”. Mire utolértem a többieket már a kastély kulcsa is úton volt, így megnézhettük belülről. Sajnos egy rom, de még így is látszik, hogy gyönyörű lehetett. Persze ha a google-ban valaki rákeres egy szép épületet lát, mert a tetejét és a homlokzatát felújították.

A mellette található magtárt is megnéztük, aminek a boltozata nagyon érdekes volt, de ha pár éven belül nem költenek rá akkor már csak a tégla fog valamit érni az épületből.

Itt az idegenvezetőnk ajánlotta, hogy Magyartelekre menjünk és nézzük meg az ottani kastélyt is. Nem volt nehéz teljesíteni a javaslatát, mert eredetileg is ez volt a szándékunk. Ennek az ingatlannak pár hónapja új tulajdonosa van, ami abból is látszik, hogy már nem szabadon bejárható az épület és a környezetét is elkezdték rendbe tenni. Kicsit csavarogtunk a parkjában, mert egy rövid leírás azt ígérte, hogy szökőkút is van a területen. Nem tudom, hogy megtaláltuk-e, de egy kicsi beton valamire ráfogtuk, hogy az a szökőkút. (Ha a Dodi felfújja magát biztosan különbet tud csinálni. Csak meg ne tegye, mert nekem ilyen úri huncutság nem kell.)

Csináltunk egy csoportfotót és indultunk tovább Magyarmecskére. Persze egy pillanat alatt ott voltunk. Itt vált szét a csapat, a hosszú és a rövid „szakaszra”. Itt még úgy éreztem, hogy nagyon jó a kondícióm, megy ez nekem. Biztosan jót tettek a téli túrák.

Hamar megtanított az időjárás, hogy ne legyek nagyképű. Jött a szembeszél. Mert persze egész nap fújt. Valami kegyetlen volt. Kinéztem magamnak V. Lajos hátát talán mögötte jól elleszek. Sajnos nem jött össze, mert ő nem az a szuttyogós fajta és észre sem vette, hogy rástartoltam. Na gyorsan kerestem magamnak egy másik magas és széles hátú férfit Csaba személyében. Egész jól bejött ez a szélárnyék. Talán nem is érek haza a széles férfihátak nélkül. Ragozhatnám még a szembeszél alattomosságát, meg hogy milyen szörnyű, de minek? Szerintem mindenkinek volt már ilyen tapasztalata, aki hajlandó volt ezt a túraleírást idáig elolvasni.

Királyegyháza után a régi 6-osra kanyarodtunk és már az oldalszéllel kellett küzdeni, mi győztünk. Szentlőrinc-Tarcsapusztán megpihentünk és itt még nem tudtam, hogy N. Balázst elhagytuk. Persze ezt egész végig nem tudtam, mert észre sem vettem, hogy a rövid szakaszra jött (azért nem haragudott meg). 

Bicsérdet valahogy gyorsan letudtuk és Zóknál is csak azért éledtem kicsit fel, mert volt velünk egy zóki kerékpáros, de szerintem őt is elhagytuk (Na szép, két ember egy túrán). Tanakodtam kicsit V. Lajossal, hogy várjuk-e meg, de úgy döntöttünk, hogy hátha van barátnője Bicsérden és hátha beugrik hozzá, akkor meg minek megvárni. Kedves túratársunk akkor itt búcsúzok el tőled és remélem találkozunk a következő túrán.

Zók után volt még egy kisebb emelkedő és az aranyosgadányi nagyobb emelkedőt is jól vettük. Szerintem mindenki érezte már, hogy mindjárt otthon van és várja az édes pihenés. Pellérden elváltunk egymástól és mindenki abban az irányba folytatta, amerre lakik. Én Dodival Patacs felé ismét erős szembe szélben. Még egy rekus után is érdemes beállni, mert valamennyit csillapított ez erős szélen, és élve hazaértem. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Folyt. köv. K. Tomi  tollából a hosszú szakasz leírásával. 

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói

Besence teniszpálya:
Híradó

(Ha esetleg valaki megtalálta a neten a "Besence Open" című dokumentumfilm linkjét, küldje el nekem, hogy feltehessem. Balázs)
.

2015.03.28. "Nem kell futni" - tájékozódási oktatás

Tengerentúlról érkezett résztvevővel zajlott az első tájékozódási oktatás, L.Miki óceánjárója pár napja vetett horgonyt a Mecsek lábánál, világjáró barátunk bringára pattant és első útja  Mecsekre vezetett. A tíz pontos tájékozódási pályán nehezítésképpen csak minden harmadik ponton volt kitéve bója, de ez nem okozott gondot - N.Balázs kiváló és mindenre kiterjedő oktatást tartott. Aki lemaradt az oktatásról, még pótolhatja ápr. 11-én a verseny előtt - fontos! nem Fehérkúton, hanem Árpádtetőn lesz!

Lejegyezte: Arató Csongor

.