A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Horvátország GPS alaptérkép letölthető itt.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.
Hosszú szervezés és készülés után elérkezett a nagy nap. Csakhogy az időjárásfelelős nem tudott arról, hogy ma mi túrázni készülünk. Legközelebb neki is szólunk. Azt fontolgattam a fejemben, hogy a találkozóra összegyűltekkel megbeszéljük, hogy ma menjünk ebben a rossz időben, vagy inkább másnap, mikorra biztosan jó időt jósolt a meteorológia. Az eredetileg 40 fő jelentkező fele gyűlt össze a DOMUS parkolóban, klubtagok és külsős résztvevők. Elszántak voltak. Azt mondták: "Ha már ide jöttünk, akkor menjünk."
6.45-kor elindultunk négy autóval Drávaszabolcs felé. A határon csak mi voltunk. A határátlépés után együtt haladtunk Orahovicáig. Itt a Hotel Dukat előtt 8.30-ra volt találkozónk leegyeztetve a Papuk Nemzeti Park munkatársával, akitől térképet vásárolhatott akinek szüksége volt rá. A Papuk pecsételőfüzet is érdekelt volna minket, de elmondása szerint ahhoz Jankovacon, illetve Zvecevoban tudunk (majd egyszer) hozzájutni. Miután lezajlott a térképvásárlás, autókkal elgurultunk a túra kiindulási helyére, Duzlukba, a tópartra.
6.45-kor elindultunk négy autóval Drávaszabolcs felé. A határon csak mi voltunk. A határátlépés után együtt haladtunk Orahovicáig. Itt a Hotel Dukat előtt 8.30-ra volt találkozónk leegyeztetve a Papuk Nemzeti Park munkatársával, akitől térképet vásárolhatott akinek szüksége volt rá. A Papuk pecsételőfüzet is érdekelt volna minket, de elmondása szerint ahhoz Jankovacon, illetve Zvecevoban tudunk (majd egyszer) hozzájutni. Miután lezajlott a térképvásárlás, autókkal elgurultunk a túra kiindulási helyére, Duzlukba, a tópartra.
A tervezett időben, 9 órakor el is tudtunk indulni. Először egy rövid, de meredek kaptatón haladtunk a túránk legnagyobb látványosságához, Raholca várát megtekinteni. Hatalmas a vár, rengeteg látnivalót nyújtott, amit a várról készített képek mennyisége is mutat. Miután a túra legelején tartottunk, bár még nézegettünk volna, tovább kellett indulnunk. A húsz fős csapat a vár különféle zugaiből keveredett elő a sípszóra.
Következő célunk a közelben lévő Óvár megtekintése volt. Péter haladt elől, aki felnézve egy meredélyre várfalakat vélt látni. Mivel az út úgy tűnt, hogy nem oda vezet, a várat pedig nem szerettük volna kihagyni, úgy döntöttünk, hogy rövid úton az erdőn át nekivágunk. Nem tűnt egyszerű feladatnak. A szó szoros értelmében négykézláb másztunk a gyökerekbe kapaszkodva fel a csúszós vizes-havas avaron centiről centire feljebb. (A kárpátaljai túra jutott eszembe, amikor kényszerűségből hasonló helyen a csomagokat, illetve a bringákat cipeltük fel a szurdokból.) Felérve örömtáncot jártunk, mikor megláttuk a gerincen a turistautat. Irány az Óvár. Csakhogy ez az út a gerincen É-ra haladva egyre lejjebb ment szintben, ami gyanússá vált. Kiderült, hog ez még nem az Óvár, hanem egy tanösvény, ami érdekes sziklaalakzatokat mutat. Péter délibábként ezeket a sziklákat nézte várfalnak. A túra legnehezebb szakaszával ezúttal megvoltunk. Most már ezen a gerincen D-re vettük az irányt, a valós Óvárat megkeresni, de a tervezett utunkhoz képest egy szinttel feljebb voltunk, de azzal párhuzamosan haladva, jó irányba haladtunk. Végül elértük az eredeti utat, amin haladva megtaláltuk az Óvár felé vezető jelzett utat. A vár engem a tettyei romokra emlékeztetett, de kicsiben. Egy kis pihenőt tartottunk, szendvics és tea kíséretében. A forró tea jól esett, mert hideg nyirkos-esős idő volt.
Következő célunk a közelben lévő Óvár megtekintése volt. Péter haladt elől, aki felnézve egy meredélyre várfalakat vélt látni. Mivel az út úgy tűnt, hogy nem oda vezet, a várat pedig nem szerettük volna kihagyni, úgy döntöttünk, hogy rövid úton az erdőn át nekivágunk. Nem tűnt egyszerű feladatnak. A szó szoros értelmében négykézláb másztunk a gyökerekbe kapaszkodva fel a csúszós vizes-havas avaron centiről centire feljebb. (A kárpátaljai túra jutott eszembe, amikor kényszerűségből hasonló helyen a csomagokat, illetve a bringákat cipeltük fel a szurdokból.) Felérve örömtáncot jártunk, mikor megláttuk a gerincen a turistautat. Irány az Óvár. Csakhogy ez az út a gerincen É-ra haladva egyre lejjebb ment szintben, ami gyanússá vált. Kiderült, hog ez még nem az Óvár, hanem egy tanösvény, ami érdekes sziklaalakzatokat mutat. Péter délibábként ezeket a sziklákat nézte várfalnak. A túra legnehezebb szakaszával ezúttal megvoltunk. Most már ezen a gerincen D-re vettük az irányt, a valós Óvárat megkeresni, de a tervezett utunkhoz képest egy szinttel feljebb voltunk, de azzal párhuzamosan haladva, jó irányba haladtunk. Végül elértük az eredeti utat, amin haladva megtaláltuk az Óvár felé vezető jelzett utat. A vár engem a tettyei romokra emlékeztetett, de kicsiben. Egy kis pihenőt tartottunk, szendvics és tea kíséretében. A forró tea jól esett, mert hideg nyirkos-esős idő volt.
A vár megtekintése után a Kapovac felé vettük az irányt. Messziről láthattuk a csúcsra épített adótornyot, de nem mentünk fel oda, hanem a hegy északi lábánál haladtunk NY felé Tromeda irányába. Itt megálltunk egy elágazónál, de nem tűnt fel, hogy ez lett volna a gerincen vezető út a következő érintési pont, a Javor csúcs felé. Szóval egyenesen haladtunk tovább a vélt jó úton. Ismét egy elágazóhoz érkeztünk, ahol ezúttal négy út futott össze. A többségére Kutjevo volt írva (Minden út Kutjevoba vezet). Kutjevo pedig teljesen más (D) irányban van, mint amerre menni szerettünk volna. Legjobb szaglásunk alapján kiválasztottuk a négy út közül a számunkra legkedvezőbbnek tűnőt, ami később jó döntésnek bizonyult. A Papuk fő-gerincétől délre, de a helyes, NY-i irányba haladó köves úton haladtunk. (Jó biciklis terep!) Útközben forrást is láttunk. A mi forrásainkat most értékelhettük igazán, ugyanis látszik, hogy még nem járt erre Baumann Jóska. A forrás merítős volt, egy kis fedél volt fölötte, de az is összedőlve.
Mikor a köves úton a Javor csúcs közelébe értünk, le kellett róla térnünk. A szintvonalakra merőlegesen vezető úton jutottunk föl a Javor (712m) csúcsára. Itt ismét egy kis pihenő kövezkezett, bár nagyon szeles volt a hely. Szép időben a kilátás pazar lett volna, de ez a lehetőség most nem adódott meg. Majd nyáron!
Pihenő után a túra utolsó szakasza következett. A csúcs közelében lévő elágazónál mindkét irány Orahovicába vezetett. Ez alapján kellett választanunk, hogy melyiken menjünk. Az északi irányt választottuk. Mint kiderült, ez az út a térképen nem volt rajta, az orrunk, a GPS és a szintvonalak alapján tájékozódva jutottunk el a Kaptolacki patak völgyébe.
A völgyben az eddigi téli, zord állapotok után tavasz fogadott minket. Kisütött a nap, amire az időjárás előrejelzés alapján számítottunk is, illetve itt a szél sem fújt. Kicsit felengedhettünk, ami ránk fért, mert a kerülők miatt a táv a tervezetthez képest kicsit megnövekedett, de sebaj. Erre is tervezhettük volna - mondtuk egymásnak. A völgyben való haladásunkat a patakon való átkelés színesítette, ami nem tűnt túlzottan egyszerűnek. A többség a patakba dobott köveken, fatörzseken keresztül jutott át, de voltak akik egyszerűen átfutottak a kb. 20 cm mély patakon. Valószínűleg ez utóbbi volt az egyszerűbb.
Egy kicsit még élvezhettük a völgy szépségét, de hamarosan egy kőbányába érkeztünk, ami nem akart véget érni. A térképen csak egy helyen volt feltüntetve egy kalapács jel, ami a bányászatra utalt. Kilométereken keresztül a zúzottkőgyártás melléktermékeként keletkezett iszapos úton haladtunk. Mellettünk sorra zagytározók voltak, feltöltve a völgyet a sűrű zaggyal, egyáltalán nem gondolva a természetvédelemre. Fák koronái lógtak csak ki az iszapból. A legdurvább egy foltos szalamandra menekülésének látványa volt, melynek már csak néhány méter megtétele volt vissza a lekvárszerű sárban a biztonságot nyújtó erdőig, ahova sikerrel megérkezett.
Az utolsó megdöbbenés a bányaterület végében ért minket, mikor megláttuk a hercegovaci kúria romjait, melyet a bányaterület majdnem bekebelezett. 50 méter választotta el tőle. Reméljük, nem fogja károsodás érni.
A túra befejező látványossága egy birkanyáj volt, mely a legelőről éppen indulni készült a duzluki tó irányába, ahol az autók parkoltak. Mikor a tópartra értünk, a birkanyáj éppen akkor ért oda. Elöl ment a nyáj, mögötte a motorizált pásztor kistraktorral, a traktor végére erősített ketrecben utazott a pulikutya...
Nem volt más hátra, mint a vizes fűben a bakancsok letisztítása. Így a túra 17.30-kor ért véget. Az autóknál elköszöntünk egymástól, és Pécs felé tekertük a kormányt.
Az időjárás nem volt a legalkalmasabb, de a csapatot ez nem igazán zavarta. A felefedezés iránti vágy erősebb volt bennünk. Ismét néhány bejárt papuki útvonallal és tapasztalattal gazdagodhattunk. A túra során megfogalmazódott bennünk egy újabb kerékpártúra ötlete a Papuk jól járható köves útjain.
Viszlát Papuk!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése