Nagyárpád rk. Templom – Pogány – Bisse – Máriagyűd - 58-as út, Máriagyűd e.á.
gyalog: 31km út, 500m szint
A túra útvonaláról olvasni lehet, és térképeket lehet letölteni itt.
A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A pécsi Főpályaudvar 42-es buszmegállójában 7.45-ös buszra várva találkozott a társaság jó része. Ehhez még Nagyárpádon kb. 10 fő csatlakozott, így a túravezetői köszöntő után 31 fő vágott neki az ősi, Pécsről Máriagyűdre vezető zarándokút bejárásának. Az időjárás nem volt reggel túlzottan kedvező, ugyanis egyenletesen be volt borulva az ég, és szemerkélt az eső. Nem igazán tudtuk, hogy mi lesz ebből még, de nem futamodtunk meg. A bátorságunk meghozta az eredményt, mivel kb. 10 órától kezdve kellemes, kora tavaszias napsütésben gyalogolhattunk.
Bár egyikünk sem járt túlzottan messze ezen a túrán az otthonától, ennek ellenére a résztvevők többségének újként hatott ez a nyomvonal. Ez meglátszott az út elején a navigálásban is, mert a Nagyárpád utáni egykori katonai gyakorlótérnél lévő dombokon egy picit elkavartunk az eredetileg tervezett úttól, de nem okozott különösebb problémát, mert tudtuk, hogy a pogányi tavat kell érintenünk, azt pedig könnyen megtaláltuk.
A pécsudvardi "pápai út" közelében láthattuk, hogy a leendő autópálya építéséhez már elkezdték készíteni az ideiglenes feltáró utat.
A "pápai út" keresztezése után, mivel letértünk az eredetileg tervezett nyomvonalról, egy szakaszon toronyiránt haladtunk egy szántóföltön keresztül a pogányi szőlőhegy felé. Itt a szántáson jól megszámolhatók voltak a résztvevők. Útunk tovább a tó irányába a szőlők között vezetett. Egyes telkeken éppen elkezdték a tavaszi készülődést a kertészek.
A tó partjára érve észrevettük, hogy sajnálatos módon kivágták a tótól közvetlenül keletre lévő erdőt, mellette a tóparti réten pedig úgy néztük, hogy kiparcellázták a telkeket. Az egyik telken már fel is épült egy jókora ház. Ennyit a tó várható, nyugodt természeti környezetéről...
A tóparton tartottunk egy kis pihenőt és evészetet. A túravezetői startjel után mindannyian továbbindultunk.
A faluban egy elágazónál a társaság kétfelé ment, kb. fele-fele arányban. Egy idő után mobiltelefon segítségével meggyőződtünk arról, hogy a csapat másik része is jó úton van, és előttünk vannak. Sajnos nem vártak meg minket, így ők tovább már külön mentek. Nem baj, hiszen mindkét csapatban maradt annyi ember így is, hogy hangulatos maradjon a túra.
Az útvonal következő szakasza sík, jól járható terepen vezetett, a mezők, és erdők szélén. Jól tudtunk haladni a nagyjából egyenes, D-felé vezető úton. A bissei tó partján tartottuk a következő pihenőt. Kellemes volt a tóparton ülve megfürödni a készülő tavasz bársonyos napsugaraiban. (Ah, de költői lett, mindegy, hagyom így.) Néhány horgász már elővette a sutból a botját, és áztatta a zsinórokat.
A pihenő után nekivágtunk a túra egyik legszebb, de talán legnehezebb szakaszának, mert már sok kilométert magunk mögött hagyva a Tenkes megmászása következett. Felérve a gerincre egy kicsit lepihentünk a tanösvény kezdeténél. Az utat a S jelzésen folytattuk tovább, az egykor romos, mára pedig szépen felújított Pyber kunyhó felé. A hegy déli, mediterrán oldalán (természetesen) egészen más növényzet vett körül minket. Nagyon határozott volt a kontraszt az északi és déli oldal vegetációja között. A közelmúltban épült kilátóból gyönyörű látkép fogadott minket: Máriagyűd, Harkány, siklósi vár, Dráva síkja.
Az út befejező szakasza egy nagyon mély horhoson keresztül vezetett a kegytemplomig. A túránk a templom megtekintésével végződött.
Innen pedik ki-ki a maga idejének, és erejének megfelelően vagy a közeljövőben induló buszhoz sietett, vagy pedig megnézhette a Mézes Jézust. (1900-ban készült, Kiss György alkotása. Jubileumi keresztként is emlegetik. A Pieta K-i oldalánál induló cserkészösvényen érjük el a keresztet, 10 percnyi gyaloglás után É-ra haladva. A kereszt közvetlen közelében szerpentin teszi hangulatossá az utat. Nevét onnan kapta, hogy a méhek beleköltöztek. ) Forrás: http://www.mecsekerdo.hu/
Képek itt.
Fotó: Illés Balázs, Keményfi Andrea
Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Keményfi Balázs
gyalog: 31km út, 500m szint
A túra útvonaláról olvasni lehet, és térképeket lehet letölteni itt.
A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A pécsi Főpályaudvar 42-es buszmegállójában 7.45-ös buszra várva találkozott a társaság jó része. Ehhez még Nagyárpádon kb. 10 fő csatlakozott, így a túravezetői köszöntő után 31 fő vágott neki az ősi, Pécsről Máriagyűdre vezető zarándokút bejárásának. Az időjárás nem volt reggel túlzottan kedvező, ugyanis egyenletesen be volt borulva az ég, és szemerkélt az eső. Nem igazán tudtuk, hogy mi lesz ebből még, de nem futamodtunk meg. A bátorságunk meghozta az eredményt, mivel kb. 10 órától kezdve kellemes, kora tavaszias napsütésben gyalogolhattunk.
Bár egyikünk sem járt túlzottan messze ezen a túrán az otthonától, ennek ellenére a résztvevők többségének újként hatott ez a nyomvonal. Ez meglátszott az út elején a navigálásban is, mert a Nagyárpád utáni egykori katonai gyakorlótérnél lévő dombokon egy picit elkavartunk az eredetileg tervezett úttól, de nem okozott különösebb problémát, mert tudtuk, hogy a pogányi tavat kell érintenünk, azt pedig könnyen megtaláltuk.
A pécsudvardi "pápai út" közelében láthattuk, hogy a leendő autópálya építéséhez már elkezdték készíteni az ideiglenes feltáró utat.
A "pápai út" keresztezése után, mivel letértünk az eredetileg tervezett nyomvonalról, egy szakaszon toronyiránt haladtunk egy szántóföltön keresztül a pogányi szőlőhegy felé. Itt a szántáson jól megszámolhatók voltak a résztvevők. Útunk tovább a tó irányába a szőlők között vezetett. Egyes telkeken éppen elkezdték a tavaszi készülődést a kertészek.
A tó partjára érve észrevettük, hogy sajnálatos módon kivágták a tótól közvetlenül keletre lévő erdőt, mellette a tóparti réten pedig úgy néztük, hogy kiparcellázták a telkeket. Az egyik telken már fel is épült egy jókora ház. Ennyit a tó várható, nyugodt természeti környezetéről...
A tóparton tartottunk egy kis pihenőt és evészetet. A túravezetői startjel után mindannyian továbbindultunk.
A faluban egy elágazónál a társaság kétfelé ment, kb. fele-fele arányban. Egy idő után mobiltelefon segítségével meggyőződtünk arról, hogy a csapat másik része is jó úton van, és előttünk vannak. Sajnos nem vártak meg minket, így ők tovább már külön mentek. Nem baj, hiszen mindkét csapatban maradt annyi ember így is, hogy hangulatos maradjon a túra.
Az útvonal következő szakasza sík, jól járható terepen vezetett, a mezők, és erdők szélén. Jól tudtunk haladni a nagyjából egyenes, D-felé vezető úton. A bissei tó partján tartottuk a következő pihenőt. Kellemes volt a tóparton ülve megfürödni a készülő tavasz bársonyos napsugaraiban. (Ah, de költői lett, mindegy, hagyom így.) Néhány horgász már elővette a sutból a botját, és áztatta a zsinórokat.
A pihenő után nekivágtunk a túra egyik legszebb, de talán legnehezebb szakaszának, mert már sok kilométert magunk mögött hagyva a Tenkes megmászása következett. Felérve a gerincre egy kicsit lepihentünk a tanösvény kezdeténél. Az utat a S jelzésen folytattuk tovább, az egykor romos, mára pedig szépen felújított Pyber kunyhó felé. A hegy déli, mediterrán oldalán (természetesen) egészen más növényzet vett körül minket. Nagyon határozott volt a kontraszt az északi és déli oldal vegetációja között. A közelmúltban épült kilátóból gyönyörű látkép fogadott minket: Máriagyűd, Harkány, siklósi vár, Dráva síkja.
Az út befejező szakasza egy nagyon mély horhoson keresztül vezetett a kegytemplomig. A túránk a templom megtekintésével végződött.
Innen pedik ki-ki a maga idejének, és erejének megfelelően vagy a közeljövőben induló buszhoz sietett, vagy pedig megnézhette a Mézes Jézust. (1900-ban készült, Kiss György alkotása. Jubileumi keresztként is emlegetik. A Pieta K-i oldalánál induló cserkészösvényen érjük el a keresztet, 10 percnyi gyaloglás után É-ra haladva. A kereszt közvetlen közelében szerpentin teszi hangulatossá az utat. Nevét onnan kapta, hogy a méhek beleköltöztek. ) Forrás: http://www.mecsekerdo.hu/
Képek itt.
Fotó: Illés Balázs, Keményfi Andrea
Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése