Útvonal: Kutjevo – Vetovo – Kaptol – Alilovci - Pozega – Gradski Vrhovci – Sr.Lipovac – D. Lipovac – N. Kapela – Batrina – Dragovci – Ratkovica – Sulkovci – Pleternica – Knezci –Ciglenik – Kula – Bektez – Kutjevo Táv: 93 km, 672m szint.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Horvátország GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Ismét felfedező útra indultunk, ezúttal Horvátország számunkra közeli részére. A Papukban már többször jártunk, kerékpárral, illetve gyalog is, de a hegységtől délre fekvő fekvő Pozsegai medencében még nem jártunk. Fekvéséről nekem a Kárpát-medence kicsinyített mása jutott eszembe.
Sűrű levelezések, telefonálások előzték meg a túrát, minek eredményeképpen 21 fő kerékpáros, 1fő kísérő vágott neki az útnak reggel 6.20-kor a DOMUS parkolóból. 8db autó tetejére, farára pakoltuk a bringákat. Érdekes látványt mutathattunk konvojban haladva az úton.
A túránk kiinduló és végpontja Kutjevo volt. Ez a terület szőlőtermő vidék, mely a Villányi-hegység déli oldalához hasonlítható.
Utunk során egy nagy háromszöget írtunk le, melynek legdélibb pontján majdnem elértük a bosnyák határt. A túra terepviszonya könnyűnek volt mondható, leszámítva medencét délről határoló Babja-gora nevű hegyet, melyen átkeltünk. Itt egy 1700m hosszú, 10%-os emelkedő jött szembe velünk, ami elől nem sikerült kitérnünk, így hát nem volt más választásunk: megmásztuk.
No de lássuk csak szép sorjában:
A túra első pihenőjét Kaptol-ban tartottuk, ahol megtekintettük a várromot. A várhoz egy hatalmas méretű templom is tartozott, mely szintén romjaiban található. A vár alatt egy mezőgazdasági vásárba csöppentünk, ahol kedvünkre választhattunk volna traktort magunknak a bőséges kínálatból. Ugyanis errefelé nem a divatterepjárók a menők, hanem a traktorok. Ez mindenre jó, számtalan helyen pöfögött mellettünk egy-egy példány. Volt köztük nagy becsben tartott veterán, de gyermekkorú is. (V. Petinek nagyon tetszett volna.)
Következő megállónk a medence legmélyebb pontján fekvő Pozsega városa volt, mely nagyon pozitív benyomást keltett bennem kellemes sétálóutcáival, kiülős vendéglátóhelyeivel, műemlékeivel, városképével, és nem utolsó sorban a Babja-gora melletti fekvésével. Itt egy rövid szabadprogramot tartottunk.
Ezután jött a nemulass, vagyis az előbb említett hegyen való átkelés. A táj gyönyörű volt. A hegygerincig vadonatúj, tükör sima aszfalton tekertünk felfelé. A gerincen fekvő Gradski Vrhovci falucskában bevártuk egymást, majd mindannyian egy kis pihenőt tartottunk. A következő szakaszon a hegy déli lábáig az út építés alatt állt, öklömnyi kőzúzalékkal leszórva. Itt egy kissé nehéz volt haladni, de hamarosan itt is tükörsima aszfalton gurulhatunk. A táj gyönyörű. Érdemes máskor is errefelé kerekezni, vagy gyalogosan is nekivágni a hegyeknek. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nemrég itt háború volt. Nincsenek információim az úttal nem érintett területek biztonságáról (robbanószerek).
Ebédszünetet Nova Kapela nevű település parkjában tartottuk. Az út fele még hátra volt, de tudtuk, hogy a visszalévő szakasz már nem lesz olyan „időrabló”, mert már a látnivalók többségén túl vagyunk.
Visszafelé a Babja-gora keleti lábánál haladunk, jó minőségű aszfaltúton, dombra fel-le. Gradac után, az eredeti tervnek megfelelően nem mentünk vissza egyenesen Kutjevoba, hanem egy kis kunkort tettünk Knezci felé. Knezci után a várttal ellentétben köves út fogadott, egészen Ciglenik-ig. De ez a szakasz sokkal jobban volt járható, mint a hegyi útépítés kövezése.
Kula után az utolsó kilométereket a Kutjevo-ig nyugodt körülmények között, jó úton tettük meg.
Kutjevoba visszaérve felpakoltuk az autókra a bringákat, majd már autóstul megnéztük a kastélyt. Ezt követően más úton tértünk haza - de nem azért, mint a napkeleti bölcsek, hanem- hogy a hazaút alatt is új élményekben lehessen részünk.
Sűrű levelezések, telefonálások előzték meg a túrát, minek eredményeképpen 21 fő kerékpáros, 1fő kísérő vágott neki az útnak reggel 6.20-kor a DOMUS parkolóból. 8db autó tetejére, farára pakoltuk a bringákat. Érdekes látványt mutathattunk konvojban haladva az úton.
A túránk kiinduló és végpontja Kutjevo volt. Ez a terület szőlőtermő vidék, mely a Villányi-hegység déli oldalához hasonlítható.
Utunk során egy nagy háromszöget írtunk le, melynek legdélibb pontján majdnem elértük a bosnyák határt. A túra terepviszonya könnyűnek volt mondható, leszámítva medencét délről határoló Babja-gora nevű hegyet, melyen átkeltünk. Itt egy 1700m hosszú, 10%-os emelkedő jött szembe velünk, ami elől nem sikerült kitérnünk, így hát nem volt más választásunk: megmásztuk.
No de lássuk csak szép sorjában:
A túra első pihenőjét Kaptol-ban tartottuk, ahol megtekintettük a várromot. A várhoz egy hatalmas méretű templom is tartozott, mely szintén romjaiban található. A vár alatt egy mezőgazdasági vásárba csöppentünk, ahol kedvünkre választhattunk volna traktort magunknak a bőséges kínálatból. Ugyanis errefelé nem a divatterepjárók a menők, hanem a traktorok. Ez mindenre jó, számtalan helyen pöfögött mellettünk egy-egy példány. Volt köztük nagy becsben tartott veterán, de gyermekkorú is. (V. Petinek nagyon tetszett volna.)
Következő megállónk a medence legmélyebb pontján fekvő Pozsega városa volt, mely nagyon pozitív benyomást keltett bennem kellemes sétálóutcáival, kiülős vendéglátóhelyeivel, műemlékeivel, városképével, és nem utolsó sorban a Babja-gora melletti fekvésével. Itt egy rövid szabadprogramot tartottunk.
Ezután jött a nemulass, vagyis az előbb említett hegyen való átkelés. A táj gyönyörű volt. A hegygerincig vadonatúj, tükör sima aszfalton tekertünk felfelé. A gerincen fekvő Gradski Vrhovci falucskában bevártuk egymást, majd mindannyian egy kis pihenőt tartottunk. A következő szakaszon a hegy déli lábáig az út építés alatt állt, öklömnyi kőzúzalékkal leszórva. Itt egy kissé nehéz volt haladni, de hamarosan itt is tükörsima aszfalton gurulhatunk. A táj gyönyörű. Érdemes máskor is errefelé kerekezni, vagy gyalogosan is nekivágni a hegyeknek. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nemrég itt háború volt. Nincsenek információim az úttal nem érintett területek biztonságáról (robbanószerek).
Ebédszünetet Nova Kapela nevű település parkjában tartottuk. Az út fele még hátra volt, de tudtuk, hogy a visszalévő szakasz már nem lesz olyan „időrabló”, mert már a látnivalók többségén túl vagyunk.
Visszafelé a Babja-gora keleti lábánál haladunk, jó minőségű aszfaltúton, dombra fel-le. Gradac után, az eredeti tervnek megfelelően nem mentünk vissza egyenesen Kutjevoba, hanem egy kis kunkort tettünk Knezci felé. Knezci után a várttal ellentétben köves út fogadott, egészen Ciglenik-ig. De ez a szakasz sokkal jobban volt járható, mint a hegyi útépítés kövezése.
Kula után az utolsó kilométereket a Kutjevo-ig nyugodt körülmények között, jó úton tettük meg.
Kutjevoba visszaérve felpakoltuk az autókra a bringákat, majd már autóstul megnéztük a kastélyt. Ezt követően más úton tértünk haza - de nem azért, mint a napkeleti bölcsek, hanem- hogy a hazaút alatt is új élményekben lehessen részünk.
E. Józsi Pozsegában már böngészte a térképet, hogy hogyan lehetne eljutni Slavonski Brod-ba, a földvárat megnézni. Úgyhogy előrevetíthetem: alakul egy következő túra…
Képek:
Bodrogi Frigyes képei megtekinthetők itt.
Farkas Kati képei megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs képei megtekinthetők itt.
Térképek:
Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése