Útvonal: Iván bá tollából letölthető itt.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt.
Magyarország térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
Szlovákia GPS térkép letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről, a Trackabee adatbázisból megtekinthető itt.
Télvíz idején Iván bá’ gondolatai már a nógrádi várak között jártak. December elején egy vázlatot adott át a nyárra tervezett útvonalról. Ezúttal nem a hosszú kilométerek megtételét tűzte ki célul, hanem egy kicsit a korára is gondolva, naponta a szokottnál rövidebb távokat, de egy napra több látnivalót tervezett.
A túrakiírás sokaknak megtetszett, végül 15–en vágtunk neki az útnak.
A csapat tagjai:
B.Jani; E.Józsi; G.Gábor; K. Balázs; L.Móni; L.Szilárd; M. Ákos; M.Csilla; M.Dodi; M.Józsi; N.Iván bá’; P.Ica; P.Zoli; Valentin; V.Zsuzsa
Szilárd az utat az utóbbi évekhez hasonlóan ezúttal is autóval tette meg, önkéntes kísérőkocsi gyanánt. Segített az útelágazásoknál, az esti főzések nagymestere volt. A többiek a pedált taposták.
A túra során a csapat összetartásból ötöst kapott, kívánom, hogy minden túra legalább így sikerüljön.
Akkor hát nézzük sorjában mi is történt. Nem lesz rövid a szövegelés, mivel a túra számomra nagyon tartalmasnak bizonyult, nem szívesen hagynék ki semmit sem belőle.
2009.07.11. szombat
A csapat Gödöllőn találkozott délelőtt a kastélynál. Jómagam csak este tudtam csatlakozni a csapathoz, mivel délután egy esküvőre voltam hivatalos Budapesten. Családommal együtt autóval Verseg határában találtunk rá a csapatra egy „horgásztó” mellett. A tóra vonatkozó elnevezés kissé túlzásnak bizonyult, olyan pici volt. Megérkezésünk után a többiek elnevették magukat, mikor kiszálltunk az autóból nagyestélyiben a vadkempingben.
2009.07.12. vasárnap
Reggel időben elkészültünk, amiért Iván bá dícséretben részesítette a csapatot. Első megállónk a nyugdíjba vonult öreg hídnál volt. Itt kerestük meg a túra első geoládáját (GCKOHI).
Egyházasdengelegen megnéztük kívülről a műemlék templomot, amit nagyon szépen felújítottak. Éppen indultunk tovább, mikor jöttek az asszonyok a templomot takarítani, így módunk volt belülről is megtekinteni. (GCDENG)
Eleinte nagyon kellemes időben tekerhettünk. A következő program Szirákon a Teleki kastély megtekintése volt. Sétáltunk a parkjában, valamint ide is bementünk egy kis grófi levegőt szippantani.
A déli pihenőt Szurdokpüspökiben a Szentkútnál tartottuk. A kúthoz rengetegen jöttek a csodatevő vízért. Sorba kellett állni. A hely már régóta ismert, de 2008-2009-ben nagyon szépen kiépítették a forrás környezetét. (GCIAKU)
A délutánt Pásztón töltöttük. Itt megtekintettük a Szt. Lőrinc plébániatemplomot, kolostort, üveghutát, oskolamester házát. Ezután a Cserteri-várat vettük be. (GCHASZ) Eredetileg úgy terveztük, hogy az éjszakát a vár alatt lévő tározó környékén töltjük. A várból lejövet viszont találtunk egy rétet, ott vertük fel a sátrakat.
Este Iván bával és G. Gáborral vasárnap lévén, visszamentünk Pásztóra misére. A lelki táplálék után a testi tápláléké volt a szerep. Gábor ötletére beültünk egy étterembe, ahol egy-egy tál nagyon finom spagettit termeltünk be. Nagyon jól esett! A táborba vissza már sötétben értünk.
2009.07.13. hétfő
Reggel mindenki korán ébredt, mivel a réten a nap nagyon melegen sütött már hajnalban is. 6.30 körül már nagyon meleg volt a sátorban.
Iván bá napindító eligazítása után elindultunk. Az első látnivaló Tar Lőrinc erődített udvarházának maradványa, valamint a Szt. Mihály erődtemplom volt.
Rövid tekerés következett a közeli Buddha szoborig, a Sztupáig. (GCTAR) Itt többek között megtekintettük Kőrösi Csoma Sándorról szóló kiállítást. Ekkor már nagyon meleg volt. A távolkeleti cuccokat árusító üzletből kértünk ivóvizet.
Ezután az irányt Sámsonházára, a Fejérkő vára felé vettük. „Szerencsére” M. Józsi nem akart feljönni a várhoz, -Isten tartsa mag jó szokását, majd megnézi az Interneten- így a bringákat a faluban hagyhattuk, és gyalog másztunk fel a hegyre. A hegyen kecskék legeltek. A vár tövében ismét megkerestünk egy geoládát (GCSAMS), majd egy jót beszélgettünk viccmesélés közepette M. Dodi témáiról a vár melletti padon egy fa árnyékában. Elég jó meredek volt ez a várhegy, amire a meleg is rátett még néhány lapáttal.
11 óra felé járt már az idő, ebédelni még korán volt, illetve még alig haladtunk, viszont már rengeteget láttunk. Így hát továbbhajtottunk Mátraverebélyre a templomhoz . A cél az volt, hogy megnézzük, illetve megpihenjünk, megebédeljünk a parkjában. Ebéd közben szóltam a gondnoknak, hogy hozza a kulcsot. Rövidesen meg is érkezett, az ebédet pedig félbehagytuk, el is kezdett mesélni bő egy órán át… A templomban mindent részletesen megmutatott, a végén még a templom padlására is velvezetett, hogy megmutassa: a későbbi barokk boltozat mennyivel alacsonyabban van az eredeti, gótikus botozatnál. Soha nem jártam még templom padlásán. Még a botozatra is ráléphettünk, bizonyságul a régi mesterek jó munkájára, nem szakad be. Csodaszép volt ez a templom. (A napóráról itt olvashatsz.)
Továbbhaladva, Nagybátony előtt útközben találtunk egy kiállított, egykori bányász életre emlékeztető vágathajtó gépet. Erről M. Dodi tartott rövid ismertetőt.
Maconkán megálltunk egy kicsit a műemlék templomnál, de zárva volt, így nem időztünk sokat.
Kazáron a Riolittufa megtekintése volt a program (GCMAKA). Mint kiderült, ez egy komoly erőpróba volt ebben a hőségben. Ki itt, ki ott tette le útközben a felpakolt bringáját, hogy gyalog folytassa az utat. Érdemes volt sokat küzdeni a fantasztikus látványért.
Az utolsó etap Salgótarján megközelítése volt. A városról a komlói bányász lakótelepek jutottak eszembe. Úgy terveztük, hogy este a salgótarjáni kempingben táborozunk. Így is történt. Jó helyünk volt végül is, aki akart faházban alhatott. Lehangoló viszont a WC-fürdő állapota volt, valamint az, hogy rajtunk kívül csak egy német házaspár volt az egykor szebb napokat is megélt kempingben. Végre megfürödhettünk, és nyugodt körülmények között rendezhettük a sorainkat.
2009.07.14. kedd
Reggel a találkozót a kemping alatti SPAR-hoz hívtuk össze, ahol ki-ki elintézhette a bevásárlást. A mai napra nem volt nagy táv tervezve, ugyania még mindenképpen magyarországi táborhelyet szerettünk volna estére. Két vár megtekintése volt a fő program.
Elsőként Somoskő várát néztük meg (GCSOKO). Az út végén kemény emelkedő várt ránk, mait a délelőtti nagy meleg nem kimondottan segített. A vár a falu végén van, de szlovák oldalon. A határ a vár tövében húzódik. A vár alatt magyar oldalon nagyon szép pihenőt alakítottak ki. A vár szépen fel van újítva, melyet 350Ft-os jeggyel meg is nézhettünk. A vár északi oldalán az egykori vulkanikus tevékenységre utaló bazaltoszlopokat is megnéztük.
A következő program a Salgó vár volt. Nem akartunk az autóúton menni tovább, mert az nagyon mélyre lement. Találtunk egy szintben haladó turistautat, így hamar átértünk a Salgó vár tövébe. A bringákat otthagytuk a vár alatti pihenőben, M.Dodi vigyázott rá. A várhoz gyalog mentünk fel. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCSALG). Várnézés után a melegre való tekintettel egy hosszabb ebédszünetet tartottunk.
Továbbra sem haladzunk közúton. Egy közel szintben haladó turistautat kerestünk, a Cered felé vezető út irányába. Felüdülés volt az erdei úton haladni. Néhol elő kellett venni a terepen az MTB tudást is.
A Cered felé vezető műúton a táborhely keresés volt a feladat. Ezen a szakaszon útépítés zajlott, így alkalmas táborhelyet nem találtunk. Végül beértünk Ceredbe. Iván bá, és E. Józsi, a kinevezett táborszernagy elmentek a helyi tourinform irodába, azaz a kocsmába, hogy táborozhatunk-e a falu szélén lévő lovaspályán. Végül a kocsma udvarán kaptunk helyet, és a sátorozási díjat a kocsmában költöttük el. Este lecsót főztünk, és még a félig főtt krumplit is megettük, mert már nem bírtuk kivárni, hogy elkészüljön. A kocsmai hangulatról tanúskodik, hogy E. Józsinak ott még Jenő bátyja is lett, aki jövőre mindenáron viszont szeretné látni Józsit.
2009.07.15. szerda
A túrakiírás sokaknak megtetszett, végül 15–en vágtunk neki az útnak.
A csapat tagjai:
B.Jani; E.Józsi; G.Gábor; K. Balázs; L.Móni; L.Szilárd; M. Ákos; M.Csilla; M.Dodi; M.Józsi; N.Iván bá’; P.Ica; P.Zoli; Valentin; V.Zsuzsa
Szilárd az utat az utóbbi évekhez hasonlóan ezúttal is autóval tette meg, önkéntes kísérőkocsi gyanánt. Segített az útelágazásoknál, az esti főzések nagymestere volt. A többiek a pedált taposták.
A túra során a csapat összetartásból ötöst kapott, kívánom, hogy minden túra legalább így sikerüljön.
Akkor hát nézzük sorjában mi is történt. Nem lesz rövid a szövegelés, mivel a túra számomra nagyon tartalmasnak bizonyult, nem szívesen hagynék ki semmit sem belőle.
2009.07.11. szombat
A csapat Gödöllőn találkozott délelőtt a kastélynál. Jómagam csak este tudtam csatlakozni a csapathoz, mivel délután egy esküvőre voltam hivatalos Budapesten. Családommal együtt autóval Verseg határában találtunk rá a csapatra egy „horgásztó” mellett. A tóra vonatkozó elnevezés kissé túlzásnak bizonyult, olyan pici volt. Megérkezésünk után a többiek elnevették magukat, mikor kiszálltunk az autóból nagyestélyiben a vadkempingben.
2009.07.12. vasárnap
Reggel időben elkészültünk, amiért Iván bá dícséretben részesítette a csapatot. Első megállónk a nyugdíjba vonult öreg hídnál volt. Itt kerestük meg a túra első geoládáját (GCKOHI).
Egyházasdengelegen megnéztük kívülről a műemlék templomot, amit nagyon szépen felújítottak. Éppen indultunk tovább, mikor jöttek az asszonyok a templomot takarítani, így módunk volt belülről is megtekinteni. (GCDENG)
Eleinte nagyon kellemes időben tekerhettünk. A következő program Szirákon a Teleki kastély megtekintése volt. Sétáltunk a parkjában, valamint ide is bementünk egy kis grófi levegőt szippantani.
A déli pihenőt Szurdokpüspökiben a Szentkútnál tartottuk. A kúthoz rengetegen jöttek a csodatevő vízért. Sorba kellett állni. A hely már régóta ismert, de 2008-2009-ben nagyon szépen kiépítették a forrás környezetét. (GCIAKU)
A délutánt Pásztón töltöttük. Itt megtekintettük a Szt. Lőrinc plébániatemplomot, kolostort, üveghutát, oskolamester házát. Ezután a Cserteri-várat vettük be. (GCHASZ) Eredetileg úgy terveztük, hogy az éjszakát a vár alatt lévő tározó környékén töltjük. A várból lejövet viszont találtunk egy rétet, ott vertük fel a sátrakat.
Este Iván bával és G. Gáborral vasárnap lévén, visszamentünk Pásztóra misére. A lelki táplálék után a testi tápláléké volt a szerep. Gábor ötletére beültünk egy étterembe, ahol egy-egy tál nagyon finom spagettit termeltünk be. Nagyon jól esett! A táborba vissza már sötétben értünk.
2009.07.13. hétfő
Reggel mindenki korán ébredt, mivel a réten a nap nagyon melegen sütött már hajnalban is. 6.30 körül már nagyon meleg volt a sátorban.
Iván bá napindító eligazítása után elindultunk. Az első látnivaló Tar Lőrinc erődített udvarházának maradványa, valamint a Szt. Mihály erődtemplom volt.
Rövid tekerés következett a közeli Buddha szoborig, a Sztupáig. (GCTAR) Itt többek között megtekintettük Kőrösi Csoma Sándorról szóló kiállítást. Ekkor már nagyon meleg volt. A távolkeleti cuccokat árusító üzletből kértünk ivóvizet.
Ezután az irányt Sámsonházára, a Fejérkő vára felé vettük. „Szerencsére” M. Józsi nem akart feljönni a várhoz, -Isten tartsa mag jó szokását, majd megnézi az Interneten- így a bringákat a faluban hagyhattuk, és gyalog másztunk fel a hegyre. A hegyen kecskék legeltek. A vár tövében ismét megkerestünk egy geoládát (GCSAMS), majd egy jót beszélgettünk viccmesélés közepette M. Dodi témáiról a vár melletti padon egy fa árnyékában. Elég jó meredek volt ez a várhegy, amire a meleg is rátett még néhány lapáttal.
11 óra felé járt már az idő, ebédelni még korán volt, illetve még alig haladtunk, viszont már rengeteget láttunk. Így hát továbbhajtottunk Mátraverebélyre a templomhoz . A cél az volt, hogy megnézzük, illetve megpihenjünk, megebédeljünk a parkjában. Ebéd közben szóltam a gondnoknak, hogy hozza a kulcsot. Rövidesen meg is érkezett, az ebédet pedig félbehagytuk, el is kezdett mesélni bő egy órán át… A templomban mindent részletesen megmutatott, a végén még a templom padlására is velvezetett, hogy megmutassa: a későbbi barokk boltozat mennyivel alacsonyabban van az eredeti, gótikus botozatnál. Soha nem jártam még templom padlásán. Még a botozatra is ráléphettünk, bizonyságul a régi mesterek jó munkájára, nem szakad be. Csodaszép volt ez a templom. (A napóráról itt olvashatsz.)
Továbbhaladva, Nagybátony előtt útközben találtunk egy kiállított, egykori bányász életre emlékeztető vágathajtó gépet. Erről M. Dodi tartott rövid ismertetőt.
Maconkán megálltunk egy kicsit a műemlék templomnál, de zárva volt, így nem időztünk sokat.
Kazáron a Riolittufa megtekintése volt a program (GCMAKA). Mint kiderült, ez egy komoly erőpróba volt ebben a hőségben. Ki itt, ki ott tette le útközben a felpakolt bringáját, hogy gyalog folytassa az utat. Érdemes volt sokat küzdeni a fantasztikus látványért.
Az utolsó etap Salgótarján megközelítése volt. A városról a komlói bányász lakótelepek jutottak eszembe. Úgy terveztük, hogy este a salgótarjáni kempingben táborozunk. Így is történt. Jó helyünk volt végül is, aki akart faházban alhatott. Lehangoló viszont a WC-fürdő állapota volt, valamint az, hogy rajtunk kívül csak egy német házaspár volt az egykor szebb napokat is megélt kempingben. Végre megfürödhettünk, és nyugodt körülmények között rendezhettük a sorainkat.
2009.07.14. kedd
Reggel a találkozót a kemping alatti SPAR-hoz hívtuk össze, ahol ki-ki elintézhette a bevásárlást. A mai napra nem volt nagy táv tervezve, ugyania még mindenképpen magyarországi táborhelyet szerettünk volna estére. Két vár megtekintése volt a fő program.
Elsőként Somoskő várát néztük meg (GCSOKO). Az út végén kemény emelkedő várt ránk, mait a délelőtti nagy meleg nem kimondottan segített. A vár a falu végén van, de szlovák oldalon. A határ a vár tövében húzódik. A vár alatt magyar oldalon nagyon szép pihenőt alakítottak ki. A vár szépen fel van újítva, melyet 350Ft-os jeggyel meg is nézhettünk. A vár északi oldalán az egykori vulkanikus tevékenységre utaló bazaltoszlopokat is megnéztük.
A következő program a Salgó vár volt. Nem akartunk az autóúton menni tovább, mert az nagyon mélyre lement. Találtunk egy szintben haladó turistautat, így hamar átértünk a Salgó vár tövébe. A bringákat otthagytuk a vár alatti pihenőben, M.Dodi vigyázott rá. A várhoz gyalog mentünk fel. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCSALG). Várnézés után a melegre való tekintettel egy hosszabb ebédszünetet tartottunk.
Továbbra sem haladzunk közúton. Egy közel szintben haladó turistautat kerestünk, a Cered felé vezető út irányába. Felüdülés volt az erdei úton haladni. Néhol elő kellett venni a terepen az MTB tudást is.
A Cered felé vezető műúton a táborhely keresés volt a feladat. Ezen a szakaszon útépítés zajlott, így alkalmas táborhelyet nem találtunk. Végül beértünk Ceredbe. Iván bá, és E. Józsi, a kinevezett táborszernagy elmentek a helyi tourinform irodába, azaz a kocsmába, hogy táborozhatunk-e a falu szélén lévő lovaspályán. Végül a kocsma udvarán kaptunk helyet, és a sátorozási díjat a kocsmában költöttük el. Este lecsót főztünk, és még a félig főtt krumplit is megettük, mert már nem bírtuk kivárni, hogy elkészüljön. A kocsmai hangulatról tanúskodik, hogy E. Józsinak ott még Jenő bátyja is lett, aki jövőre mindenáron viszont szeretné látni Józsit.
2009.07.15. szerda
Reggel 6.00-kor már kimenekültünk a sátorból, mert már nagyon meleg volt bent. 8.15 körül indultunk. A közeli határon csak átgurultunk, az EU-nak köszönhetően. A határ előtt felvettük a sárga kukásmellényeket, mert állítólag Szlovákiában kötelező.
Erre a napra csak két látnivalót terveztünk. Elsőként Ajnácskő vára volt soron. A faluból egy hatalmas sziklacsúcs magasodik, ez volt az egykori erősség. Csodálatos volt a kilátás, de óriási a meleg.
Továbbtekertünk Fülekre. Útközben nem volt semmi különös. Fülekre beérve a város közepén megláttuk az egykori vulkán egyik magaslatán épült gyönyörű várat. A vár portáján egy nagyon lelkes felvidéki magyar srác fogadott minket, és egy „rövid” kétórás előadással ecsetelte a vár történelméről a legfontosabb tudnivalókat. Ennek végén végigjártuk a sziklaormokra épült várat, majd úgy két órát sziesztáztunk még a vár udvarán, a hőségben védelmet nyújtó diófák alatt. Mikor csökkent a meleg, elindultunk, de csak a település közepén lévő ferences templomig. Kérésünkre egy fiatal ferences barát nyitotta ki a templomot.
Továbbindulás után nem volt más hátra, mint visszatekerni Magyarországra, Ipolytarnócra. A kocsmánál várt minket M.Józsi és Valentin. Amíg a többiek magukat belülről hűtötték, G. Gáborral, P. Icával elmentünk a közeli Ipolyra fürödni. Fennséges volt.
Ezután sátorhely keresés következett. M. Józsi javaslatára kereste fel táborszernagyunk az egykori téglagyárból kialakított szállodával szembeni, a szálloda tulajdonában lévő füves területet. A tulaj jóváhagyta szándékunkat. Jól jött ki, mert a „vadcampingdíj” befizetéséért nem jegyet, hanem vacsit kaptunk. Ugyanis 1000 Ft-ért kétfogásos vacsorát biztosítottak részünkre a szálloda éttermében. Vacsora után néhányan újra elmentünk az Ipolyra. Visszaérve a táborba egy jót beszélgettünk L. Szilárd fáklyái mellett.
Erre a napra csak két látnivalót terveztünk. Elsőként Ajnácskő vára volt soron. A faluból egy hatalmas sziklacsúcs magasodik, ez volt az egykori erősség. Csodálatos volt a kilátás, de óriási a meleg.
Továbbtekertünk Fülekre. Útközben nem volt semmi különös. Fülekre beérve a város közepén megláttuk az egykori vulkán egyik magaslatán épült gyönyörű várat. A vár portáján egy nagyon lelkes felvidéki magyar srác fogadott minket, és egy „rövid” kétórás előadással ecsetelte a vár történelméről a legfontosabb tudnivalókat. Ennek végén végigjártuk a sziklaormokra épült várat, majd úgy két órát sziesztáztunk még a vár udvarán, a hőségben védelmet nyújtó diófák alatt. Mikor csökkent a meleg, elindultunk, de csak a település közepén lévő ferences templomig. Kérésünkre egy fiatal ferences barát nyitotta ki a templomot.
Továbbindulás után nem volt más hátra, mint visszatekerni Magyarországra, Ipolytarnócra. A kocsmánál várt minket M.Józsi és Valentin. Amíg a többiek magukat belülről hűtötték, G. Gáborral, P. Icával elmentünk a közeli Ipolyra fürödni. Fennséges volt.
Ezután sátorhely keresés következett. M. Józsi javaslatára kereste fel táborszernagyunk az egykori téglagyárból kialakított szállodával szembeni, a szálloda tulajdonában lévő füves területet. A tulaj jóváhagyta szándékunkat. Jól jött ki, mert a „vadcampingdíj” befizetéséért nem jegyet, hanem vacsit kaptunk. Ugyanis 1000 Ft-ért kétfogásos vacsorát biztosítottak részünkre a szálloda éttermében. Vacsora után néhányan újra elmentünk az Ipolyra. Visszaérve a táborba egy jót beszélgettünk L. Szilárd fáklyái mellett.
2009.07.16.csütörtök
Egyre korábban kelünk. 5.00-kor kelt a társaság jó része, ugyaniselkezdett esni az eső. Amit hamar össze lehetett kapni, azt összepakoltuk. Szerencsére nem tartott sokáig. Az indulásig bolt időnk bőven készülődni.
Első programként megnéztük az ipolytarnóci őslényparkot (GCOSFE). Több száz darab, több ezer éves állatnyomot, megkövesedett hatalmas fatörzset és sok-sok érdekességet láttunk. Megérte a rászánt időt.
Ezután elindultunk a napi penzumot teljesíteni. Eleinte az Ipoly völgyében haladtunk, majd kisebb-nagyobb dombok, lejtők következtek, óriási meleggel fűszerezve. Litkén elköszöntünk. M.Doditól, Csillától és Ákostól, akik eredetileg is eddig tervezték velünk a közös túrát.
Az első megálló, egyben déli szieszta Szécsényben volt. Pihi, kaja, kastély, ferde tűztorony, ferences templom megtekintése, boltozás volt palettán. Geoládázás is belefért az időbe (GCSZEC).
15.00-kor továbbindultunk Hollőkőre. Éppen 10 éve, az Észak-magyarországi túránkon már jártunk itt, de jó volt újra látni. Továbbá a csapat nagy része akkor még nem túrázott velünk. Megnéztük a falut és a várat. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCHOKO).Iván bá eredeti terve az volt, hogy Kutaso környékén táborozzunk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy táborszernagyunk (E.Józsi) intézkedései kapcsán, a falu közepén, a frissen nyírt sportpálya-játszótér füvén kaptunk helyet. Előkerült ismét a bogrács, és nagyon jó közös hangulatot teremtve belekezdtünk a paprikás krumpli főzésbe. Mikor elkészült, nagy étvággyal befaltuk.
Első programként megnéztük az ipolytarnóci őslényparkot (GCOSFE). Több száz darab, több ezer éves állatnyomot, megkövesedett hatalmas fatörzset és sok-sok érdekességet láttunk. Megérte a rászánt időt.
Ezután elindultunk a napi penzumot teljesíteni. Eleinte az Ipoly völgyében haladtunk, majd kisebb-nagyobb dombok, lejtők következtek, óriási meleggel fűszerezve. Litkén elköszöntünk. M.Doditól, Csillától és Ákostól, akik eredetileg is eddig tervezték velünk a közös túrát.
Az első megálló, egyben déli szieszta Szécsényben volt. Pihi, kaja, kastély, ferde tűztorony, ferences templom megtekintése, boltozás volt palettán. Geoládázás is belefért az időbe (GCSZEC).
15.00-kor továbbindultunk Hollőkőre. Éppen 10 éve, az Észak-magyarországi túránkon már jártunk itt, de jó volt újra látni. Továbbá a csapat nagy része akkor még nem túrázott velünk. Megnéztük a falut és a várat. Itt is begyűjtöttünk egy geoládát (GCHOKO).Iván bá eredeti terve az volt, hogy Kutaso környékén táborozzunk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy táborszernagyunk (E.Józsi) intézkedései kapcsán, a falu közepén, a frissen nyírt sportpálya-játszótér füvén kaptunk helyet. Előkerült ismét a bogrács, és nagyon jó közös hangulatot teremtve belekezdtünk a paprikás krumpli főzésbe. Mikor elkészült, nagy étvággyal befaltuk.
2009.07.17. péntek
Éjjel nagyon jól aludtam. Szerencsére sikerült a sátrat olyan helyre tenni, hogy reggel ne süssön rá a nap, így a hőség nem zavart ki olyan korán.
Bokor település után egy honvédségi úton haladtunk tovább. Nagyon kellemes volt végre árnyékos, erdős részen tekerni. A faluban azt állították, hogy a Bujáki-vár felé vezető út le van zárva. Mindenképpen meg kellett próbálnunk, mert nem szerettük volna kihagyni a várat. A vár is csalogatott minket, illetve a kíváncsiság a lezárás iránt. Meg kellett próbálnunk átjutni. Végül tényleg lezárt kapuval találkoztunk. Csengettünk a honvédségi őrnek. Az őr mondta, hogy a kerítés melletti ösvényen az erdőn át meg lehet kerülni a telepet. Így is volt.
A Bujáki-vár alatt M. Józsi őrizte a bringákat, így mi többiek, gyalog felmehettünk. Itt si begyűjtöttünk egy geoláda-kódot (GCBUVA).
A sasbérci kilátót eredetileg nem terveztük megnézni, de oda is felmentünk gyalog. (GCSBER) Nagyon sok szintet mentünk ezen e napon. Ugyanis a kilátó után egy jót gurultunk, majd a tűző napon a kilátó hegyére is fel kellett hajtanunk. A kilátótól legurultunk Szandára. Itt a templomkertben tartottuk a sziesztát. Pihenés után újra mászás következett. Szandavár alatt a dombtetőn hagytuk a bringákat. M.Józsi és L.Szilárd vigyáztak rá. Komoly, 2x2,4km gyalogtúrát tettünk a várig. (GCSZAN) A bringáktól a várig akkora szintet kellett megmásznunk, mint a pécsi magasház kétszer! A várban találkoztunk egy budapesti kéktúrázó hátizsákos turistával. Jól elbeszélgettünk. A várból hihetetlen körpanoráma tárult elénk. Az egyetlen megmaradt várfal árnyékot adott, és kellemes hűsítő szél fújt a csúcson. Legszívesebben el se mentünk volna innen.
Becskén P. Zoli defektet jelentett be. Jól időzítette a dolgot, mert ez pont egy kocsma előtt történt… És közben mit ad Isten, ki lépett be a kocsmába? A hátizsákos turista, akivel a Szanda várban összefutottunk. Igaz, hogy ő egy kicsit rövidebb úton jött, de mi sem értünk oda sokkal előbb. Jót beszélgettünk vele, most már ismerősként.
Erre a napra már csak Nógrádsáp maradt vissza. Fölkeccseltünk még 2db 11%-os emelkedőn, és Magyarország egyik legszebb kora-gótikus templomához érkeztünk. Sajnos be volt zárva. A szomszédos temetőben ránk köszönt valaki, akivel Ipolytarnócon az Őslényparkban találkoztunk. Elvezetett minket a polgármesterhez, aki megengedte, hogy a kultúrházban megszálljunk.
2009.07.18. szombat
Reggel 8 és 8.30 közötti időre volt megbeszélve a sekrestyés nénivel a találkozó a templomnál. A néni ismertette a templom történetét. Egy érdekes alagútról is említést tett: A templom egykor raktárként funkcionált. A templom és az innen 4 km-re lévő Csővár egy titkos alagúttal volt összekötve. A várat a templomon keresztül töltötték fel élelmiszerrel, illetve a védelemhez szükséges eszközökkel.
Acsára rövidítő úton keresztül, egy földúton át jutottunk. Megmásztuk az utolsó várat, a Csővárat is (GCCSOV). Nagyon meleg volt. Mindig kerestük az árnyékot. A vár megtekintésa utén nem volt más hátra, mint betekerni Vácra. E.Józsi, M. Józsi és Valentin vonattal, többiek autóval utaztunk haza.
Köszönjük a tartalmas túrát Iván bának!
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Éjjel nagyon jól aludtam. Szerencsére sikerült a sátrat olyan helyre tenni, hogy reggel ne süssön rá a nap, így a hőség nem zavart ki olyan korán.
Bokor település után egy honvédségi úton haladtunk tovább. Nagyon kellemes volt végre árnyékos, erdős részen tekerni. A faluban azt állították, hogy a Bujáki-vár felé vezető út le van zárva. Mindenképpen meg kellett próbálnunk, mert nem szerettük volna kihagyni a várat. A vár is csalogatott minket, illetve a kíváncsiság a lezárás iránt. Meg kellett próbálnunk átjutni. Végül tényleg lezárt kapuval találkoztunk. Csengettünk a honvédségi őrnek. Az őr mondta, hogy a kerítés melletti ösvényen az erdőn át meg lehet kerülni a telepet. Így is volt.
A Bujáki-vár alatt M. Józsi őrizte a bringákat, így mi többiek, gyalog felmehettünk. Itt si begyűjtöttünk egy geoláda-kódot (GCBUVA).
A sasbérci kilátót eredetileg nem terveztük megnézni, de oda is felmentünk gyalog. (GCSBER) Nagyon sok szintet mentünk ezen e napon. Ugyanis a kilátó után egy jót gurultunk, majd a tűző napon a kilátó hegyére is fel kellett hajtanunk. A kilátótól legurultunk Szandára. Itt a templomkertben tartottuk a sziesztát. Pihenés után újra mászás következett. Szandavár alatt a dombtetőn hagytuk a bringákat. M.Józsi és L.Szilárd vigyáztak rá. Komoly, 2x2,4km gyalogtúrát tettünk a várig. (GCSZAN) A bringáktól a várig akkora szintet kellett megmásznunk, mint a pécsi magasház kétszer! A várban találkoztunk egy budapesti kéktúrázó hátizsákos turistával. Jól elbeszélgettünk. A várból hihetetlen körpanoráma tárult elénk. Az egyetlen megmaradt várfal árnyékot adott, és kellemes hűsítő szél fújt a csúcson. Legszívesebben el se mentünk volna innen.
Becskén P. Zoli defektet jelentett be. Jól időzítette a dolgot, mert ez pont egy kocsma előtt történt… És közben mit ad Isten, ki lépett be a kocsmába? A hátizsákos turista, akivel a Szanda várban összefutottunk. Igaz, hogy ő egy kicsit rövidebb úton jött, de mi sem értünk oda sokkal előbb. Jót beszélgettünk vele, most már ismerősként.
Erre a napra már csak Nógrádsáp maradt vissza. Fölkeccseltünk még 2db 11%-os emelkedőn, és Magyarország egyik legszebb kora-gótikus templomához érkeztünk. Sajnos be volt zárva. A szomszédos temetőben ránk köszönt valaki, akivel Ipolytarnócon az Őslényparkban találkoztunk. Elvezetett minket a polgármesterhez, aki megengedte, hogy a kultúrházban megszálljunk.
2009.07.18. szombat
Reggel 8 és 8.30 közötti időre volt megbeszélve a sekrestyés nénivel a találkozó a templomnál. A néni ismertette a templom történetét. Egy érdekes alagútról is említést tett: A templom egykor raktárként funkcionált. A templom és az innen 4 km-re lévő Csővár egy titkos alagúttal volt összekötve. A várat a templomon keresztül töltötték fel élelmiszerrel, illetve a védelemhez szükséges eszközökkel.
Acsára rövidítő úton keresztül, egy földúton át jutottunk. Megmásztuk az utolsó várat, a Csővárat is (GCCSOV). Nagyon meleg volt. Mindig kerestük az árnyékot. A vár megtekintésa utén nem volt más hátra, mint betekerni Vácra. E.Józsi, M. Józsi és Valentin vonattal, többiek autóval utaztunk haza.
Köszönjük a tartalmas túrát Iván bának!
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Videók: (Keményfi Balázs)
Látkép a Cserteri várból
Reggeli eligazítás a Cserteri vár alatt
Mátraverebély-templom
Somoskő vár
Fülek (SK)
Szanda vár
Képek:
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Videók: (Keményfi Balázs)
Látkép a Cserteri várból
Reggeli eligazítás a Cserteri vár alatt
Mátraverebély-templom
Somoskő vár
Fülek (SK)
Szanda vár
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése