Stihl fűrész a kenuban - avagy csónakkal az erdőben
Ép eszű vízitúrázó ilyen magas vízállásnál nem teszi vízre a kenut, na de nem is erről volt szó...
A lényeg, hogy legyenek szúnyogok és ebben nem volt hiba!
Utunk első állomása Ósükösd volt, a bajai Virgonc SE kulcsosháza. Ez a Dunától kb. 1 km-re van és így a bérelhető kenukat nem virgonckodtunk elszállítani a Dunáig, gondoltuk beérjük a közeli Vajas nevezetű csatornával is, ami a magas vízállásnak köszönhetően evezhető volt. Nem volt rossz választás! Tavirózsák tömkelege, sárga vízitök, szürkegémek, bakcsók, egy fészekalja hattyú – igazi vízi vadvilág várt ránk! Utunkat egy idő után kidőlt fa keresztezte, vissza kellett fordulnunk. Azért nem adtuk fel, gondoltuk, hogy a közeli erdészettől kérünk egy fűrészt. - Az ma már nincs, kérem! Csak motoros fűrésszel dolgozunk! - Szerencsére akadt egy vállalkozó szellemű favágó, aki beült a kenuba és visszavittem víz alatti fát vágni. Ezután kiderült, hogy a favágók is szeretnek evezni és ahelyett, hogy visszamentünk volna, tovább törtettünk a dzsungelben, ameddig lehetett és utána még kb. 500 m-t. A végén kimásztunk a kenuból és megnéztük, hogy az öregek hol jártak be csónakkal Sükösdre.
A kenu ekkorra már úgy nézett ki mint egy forgószél után: tele békanyállal, náddal, gallyakkal, levelekkel - ahogy utat törtünk az evezeőkkel a nádasban.
Másnap a kukoricások között biciklivel elmentünk a Szent-Anna napi búcsúba és közben mentálisan felkészítettem a többieket egy hídról lemutatva: „délután itt fogunk evezni!” És lőn. Jutalmunk a különleges vízinövényeken és bakcsókon kívül egy gyorsúszó vízisikló volt.
Harmadnap táborhelyet váltottunk: átmentünk Gemencre - a csapat egy része az EuroVelo nemzetközi kerékpárúton bringával tette meg az utat.
Ha magas a víz toldd meg egy lépéssel!
Ilyenkor a homokpadok mind víz alatt vannak, cserébe viszont olyan holtágakba is be lehetett evezni, ahol máskor alig van víz: a Vén Dunán indulva a Cserta-Duna és a Káposztás holtágakat jártuk végig és közben be-betértünk az elárasztott erdőbe, kerülgetve a fákat. A Vén-Duna meder elzáró keresztgátján hömpölygött át az áradó víz, reménytelennek tűnt a fölevezés. A negyedik napon visszatérve ezt is megoldottuk. Átemeltük a hajót a gáton és végül kiértünk a nagy Dunára, ott csorogtunk le a torkolatig.
" Nincs rossz idő, csak felkészületlen turista" - a régi természetjáró mondás itt is beigazolódott - nem csak középvíznél érdemes evezni!
Lejegyezte: fer
Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Ép eszű vízitúrázó ilyen magas vízállásnál nem teszi vízre a kenut, na de nem is erről volt szó...
A lényeg, hogy legyenek szúnyogok és ebben nem volt hiba!
Utunk első állomása Ósükösd volt, a bajai Virgonc SE kulcsosháza. Ez a Dunától kb. 1 km-re van és így a bérelhető kenukat nem virgonckodtunk elszállítani a Dunáig, gondoltuk beérjük a közeli Vajas nevezetű csatornával is, ami a magas vízállásnak köszönhetően evezhető volt. Nem volt rossz választás! Tavirózsák tömkelege, sárga vízitök, szürkegémek, bakcsók, egy fészekalja hattyú – igazi vízi vadvilág várt ránk! Utunkat egy idő után kidőlt fa keresztezte, vissza kellett fordulnunk. Azért nem adtuk fel, gondoltuk, hogy a közeli erdészettől kérünk egy fűrészt. - Az ma már nincs, kérem! Csak motoros fűrésszel dolgozunk! - Szerencsére akadt egy vállalkozó szellemű favágó, aki beült a kenuba és visszavittem víz alatti fát vágni. Ezután kiderült, hogy a favágók is szeretnek evezni és ahelyett, hogy visszamentünk volna, tovább törtettünk a dzsungelben, ameddig lehetett és utána még kb. 500 m-t. A végén kimásztunk a kenuból és megnéztük, hogy az öregek hol jártak be csónakkal Sükösdre.
A kenu ekkorra már úgy nézett ki mint egy forgószél után: tele békanyállal, náddal, gallyakkal, levelekkel - ahogy utat törtünk az evezeőkkel a nádasban.
Másnap a kukoricások között biciklivel elmentünk a Szent-Anna napi búcsúba és közben mentálisan felkészítettem a többieket egy hídról lemutatva: „délután itt fogunk evezni!” És lőn. Jutalmunk a különleges vízinövényeken és bakcsókon kívül egy gyorsúszó vízisikló volt.
Harmadnap táborhelyet váltottunk: átmentünk Gemencre - a csapat egy része az EuroVelo nemzetközi kerékpárúton bringával tette meg az utat.
Ha magas a víz toldd meg egy lépéssel!
Ilyenkor a homokpadok mind víz alatt vannak, cserébe viszont olyan holtágakba is be lehetett evezni, ahol máskor alig van víz: a Vén Dunán indulva a Cserta-Duna és a Káposztás holtágakat jártuk végig és közben be-betértünk az elárasztott erdőbe, kerülgetve a fákat. A Vén-Duna meder elzáró keresztgátján hömpölygött át az áradó víz, reménytelennek tűnt a fölevezés. A negyedik napon visszatérve ezt is megoldottuk. Átemeltük a hajót a gáton és végül kiértünk a nagy Dunára, ott csorogtunk le a torkolatig.
" Nincs rossz idő, csak felkészületlen turista" - a régi természetjáró mondás itt is beigazolódott - nem csak középvíznél érdemes evezni!
Lejegyezte: fer
Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése