Tavaly nem esett hó, így a tervezett sífutásról le kellett mondanunk. Idén igen komoly arcát mutatta meg a tél: nagy hideggel, sok hóval. Bátran indultunk el az idei Rogla sífutásra, hiszen a hójelentés is bíztató volt számunkra. A csapatban részben „régi” sífutók, részben újoncok voltak, összesen tízen.
Pécset reggel 6.15 körül hagytuk el. Két autóval utaztunk: az egyik autó Pécsről Nagykanizsán keresztül, majd autópályán közelítette meg a szlovéniai Pohorje hegy lábát, a másik autó Pécs-Barcs- Horvátországon át, két határellenőrzéssel jutott ugyanoda. Érdekes, hogy az autópályás megközelítés csak kb. fél órával volt rövidebb. Az autópályások ezt a fél órát egy boltban töltötték el, és szinte hihetetlen, de ugyanabban a percben érkeztünk meg (10.30-kor) mindannyian Zrece-be, az idén részünkről beújított Apartma Potnik nevű szálláshelyre. Itt tízünknek egy 4 fős, és egy 6 fős apartmant béreltünk ki, megfelelő áron.
Megérkezésünk után gyors bepakolás következett a szobákba, majd az így megkönnyített autókkal vágtunk neki a Rogla szerpentinjének (13,3 km, 1000m szint 7,6% átlagos emelkedő).
Hát mit is mondjak, 5 fővel, nem igazán személyautónak való megpróbáltatás sem fel, a kuplung, sem lefelé, a fékek miatt. De lényeg, hogy kibírták az autók.
A hegy lábánál Zrecében meleg volt. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy a Rogla hójelentés szerint 20-120cm van a pályán, nem lesz gond. Hát persze! Magasan van!
Miközben mentünk egyre felfelé, nem igen akartak jelentkezni a hófoltok. Miután felértünk, leesett az állunk. Szikrázó napsütés volt, és 12°C-t mutatott a hőmérő, a parkolóban egy szem hó sem volt. Hogy lesz így sífutás? (Épp egy melegfrontot fogtunk ki.) Rövid akklimatizáció után azért leszereltük az autóról a léceket, és elindultunk a pálya felé. Vizes volt a hó, de azért lehetett használni. A gyönyörű fenyő erdőben jobb volt a helyzet, az árnyékban nem olvadt annyira. Volt, ahol kilátszott a fű, de valóban voltak olyan helyek, ahol jó méteres hó volt még.
A lehetőségekhez képest jól tudtunk mégis sífutni, a nap végére jócskán elfáradtunk. Szegény Magdinak napközben az egyik lábujja bánta a síelést, így ő sajnos ezután csak bakancs viselésére kényszerült.
Az újoncokkal a három nap folyamán Laja foglalkozott, akik szépen fejlődtek az ott töltött idő alatt. Első este senki sem volt valami friss, hiszen korán keltünk, sokat utaztunk, utána meg róttuk a köröket a hóviszonyokhoz képest kiváló és csodálatos sífutópályán.
Az este közös beszélgetéssel zárult, de nem tartott bele az éjszakába, viszonylag hamar nyugovóra tértünk, hogy másnap teljes erőbedobással egyik kedvenc sportunknak hódolhassunk.
Másnap, szombaton 9.30-ra a pályán voltunk. (Ekkor kezdődik nagyjából ott az élet.) A hőmérséklet csak kissé volt hűvösebb, szombat lévén már többen voltak a pályán.
A pálya kapujában ledelláztunk fejenként 4 Euro napi sífutó pályabérletet. Laja indításnak precíz bemelegítést tartott, így az izmaink is felvehették az üzemi hőmérsékletet, majd indult ki-ki maga tempójában, a pálya kesze-kusza rengetegébe. Sífutás közben kisebb csoportokban haladtunk, itt-ott örömmel találkoztunk egymással.
Délután, miután elfáradtunk a sífutásban, felvettük a bakancsokat, és gyalogosan felderítettük a sícentrum látnivalóit. Megnéztük a lesiklókat, felmásztunk az 1517m magas csúcson lévő Rogla kilátóba (ahol ezúttal egyáltalán nem kellett megfagynunk), majd elsétáltunk a keleti Jurgovo nevű lesikló pályákhoz is.
Ezt követően az autókkal legurultunk a hegy lábánál lévő szállásunkra. Estére fakultatívan kétféle programot választottunk. Voltak akik a Terme Zrece nevű termálfürdőt választották esti programként, voltak akik Celjébe mentek várost nézni. Az este ismét vidám, közös beszélgetéssel zárult.
Harmadik, utolsó napunkon kicsit előbb keltünk, összepakoltunk, egy helyre gyűjtöttük a csomagokat, majd íziben felhajtottunk a Roglára a záró napi sífutásra. Háromnegyed kilencre a pályára értünk. Szerencsére kissé felhősebb idő volt ezen a napon, így részben ennek, részben a korábbi időpontnak köszönhetően nagyságrendekkel jobb volt a hó, mint pénteken vagy szombaton. Negyed kettőig róttuk a köröket a pályán, miután jól elfáradtunk. Nem baj, hiszen ezért jöttünk! Kihasználtuk az utolsó pillanatokat is, ugyanis megint egy évet kell várnunk, hogy újra hódolhassunk e kiváló sportnak.
Legurultunk a szállásra, bepakoltuk a házból a csomagokat a kocsikba, majd elköszöntünk a kedves vendéglátónktól Carmentől, valamint a másik autó utasaitól is, hiszen visszafelé is kétféle, a beszámoló elején ismertetett úton utaztunk haza. Visszafelé is kb. csak fél óra különbség jött ki menetidőben.
Nagyon jó három nap volt, legszívesebben egy nap pihenő után ismét visszamentem volna. Sebaj, jövőre újra megyünk!
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Udvardy Gábor fotói
Linkek:
Rogla sífutó pálya térkép
Webkamera
Hójelentés
6 napos időjárás előrejelzés a Roglára
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése