Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Maksimova špilja (barlang) - Skakavac
(vízesés) - Kovačica partizántemető - Kožić hrast (708m) - Ivačka glava (913m) -
Orahova voda (forrás) - Mališćak-kilátó és -kunyhó (740m)- Pliš (559m) - Velika,
templom (275m) - termálstrand - Velika vára - Trauberove stijene (sziklagerinc)
- Lapjak (667m) - Kovačev greb - Nevoljaš (740m) - Jankovac (420m)
Táv: 23
km, szint kb. 1100m !
13.-ára szombatra esőt mondtak, de bíztam benne, hogy talán megússzuk, meg 100 km-rel arrébb leszünk. Minket Pécsett a Megyeri téren
szedtek össze 6:30-kor még sötétben aztán irány a határ .
Az idő egyre javult
a határ túloldalán már várt minket még két autó összesen tízen hárman jöttünk
össze. Ez egész jó ahhoz képest, hogy esőt mondtak. A többség már látásból
ismerte egymást.
A jankovaci turistaház parkolójában leraktuk az autókat és
kis tollászkodás után indultunk fel a tavak felé, itt két csodálatosan tiszta
vizű kis pisztrángos tavacska található amik 1,5-2 méter mélységűek és teljesen
tisztán látni lehet az alját.
A vízben 20-50 cm-es pisztrángok úszkáltak (nem
túlzás) amiket le is fotóztunk. A környezet nagyon szép a köveken többször
láttunk szalamandrákat, sok volt belőlük. Aztán az erdő felé vettük az irányt
itt méterenként volt valami látnivaló: hol egy üreg, hol egy kisebb barlang ahová
zseblámpával be is kukkantottunk. Az egyik üregben volt a Jankovich gróf kriptája amit nem rég újítottak fel. Ezeken a részeken jól kiépített fa hidak, lépcsők és sok egyéb könnyítette a sziklákon való haladást. Itt tényleg nagyon
kis területen nagyon sok látnivaló volt ezért lassan haladtunk. Sajnos a nagy
vízeséshez érve láttuk ,hogy nincs benne víz, de kárpótolt több kisebb helyette.
Nagyon jó társaság verődött össze. Mindenki beszélt és haverkodott mindenkivel. A vízesések után egy kemény emelkedőn elindultunk az első hegycsúcs felé amiből
a túra során öt volt. A legmagasabb 913m volt. A terep és a sok emelkedő nehéz
volt ,de a látvány kárpótolta az embert. A Velikai-vár romjait is megcsodáltuk.
A túra már-már kicsit emlékeztetett a magashegyi túrákra. Mivel a nehéz terep
miatt a társaság egy része lassan haladt a túra utolsó pár kilométerét már
sötétben tettük meg. Mivel nem volt mindenkinek lámpája, így azért lett pár
bukfenc, de senkinek nem esett baja.
A jankovaci turistaházban aki akart
átöltözött vagy ivott valamit, persze ha volt Kunája, aztán este hét óra volt már
mire hazafelé vettük az irányt. Az erdei úton még volt egy kis izgalom egyszer
egy vaddisznó csorda szaladt át előttünk, utána meg hatalmas szarvasok
ténferegtek az úton.
Köszönjük a túravezetőnknek Welsch Róbertnek a szép
túrát és türelmet.
Aki ezt kihagyta az jöjjön el következőre, mert nagyon
szép volt én a magam részéről biztos ott leszek. Ez nem olyan mint a Mecseken
kirándulni ez valahogy egészen más és sokkal fárasztóbb is.
Lejegyezte: Kónya
Tamás
Képek:
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése