A túra kezdetét forralt bor fogyasztásával kezdtük. Egész kellemes indulásnak egy kis meleg ital és a tűz a melegedésre, míg az indulás időpontja el nem érkezik.
26 fő vágott neki a hegynek, de a kirándulás során leginkább csak 24-en láthattuk egymást, mert az ifjú csikók soha nem a csoporttal voltak, mindig rohantak előre, mintha valami rendkívül sürgős dolguk lett volna.
A piros háromszög jelzésű útvonalon haladtunk a hegy derekában a Babásszerkövekig, majd a Jubileumi keresztig. Itt kis pihenő, sütizés, beszélgetés, fényképezés után indultunk a Sasfészek felé a kék kereszt jelzésen. A rendkívül meredek út jól megdolgoztatta az izmainkat, ez is volt az egyik cél.
Itt kicsit szétzilálódott a csapat a nehéz túraviszonyok miatt, de Zsongor-kő kilátója remek gyülekezőhelynek ígérkezett és a csikókon kívül újból összeverődött a társaság. Pihentünk, napoztunk, fényképezkedtünk és Kata (Farkas) ötlete alapján eldöntöttük, hogy a Pálos kolostor romjainál 2012-es számot formázunk és így fényképezzük le magunkat. Ebben a nagy egyetértésben, kipihenten indultunk a túra egyik célállomásához.
A romoknál továbbra is süt a nap ezerrel ez valami csodálatos ilyenkor év végén. Itt rengeteg teendőnk volt. Sütit kellett enni, az alkoholt el kell fogyasztani, kicsit persze körül is kell nézni, még akkor is, ha már mindenki többször járt itt és persze a szám kirakása az óriási feladat. Olyan óriásinak tűnt, hogy majdnem meghiúsult. Először a csapat nagy lelkesedése lohadt le, mikor kiderült, hogy ez nem is olyan könnyű feladat ennyi embert összeterelni számok alakítására. Aztán a fotósunk (aki maximalista) mondta, hogy a romoknál a fényviszonyok nem megfelelők. Na persze mi többi „hozzáértő” rögtön eldöntöttük, hogy igenis tökéletes a hely, a fény, és a terep. Szegény mit tudott tenni, keresett egy megfelelően magas falat, felmászott rá és a magasból próbált összerendezni minket. Remélem sikerült. Addig keressétek Speiser Joci fotói között, amíg 2012-höz hasonlatos alakzatot nem találtok.
Ez után Frici (egyszer tudnám már megjegyezni rendesen a neveket) felajánlotta, hogy mutat nekünk egy titkot. Persze valójában nem titok, de a csapatból senki nem volt még a romok azon részénél, amit most megnézhettünk. A felújított romoktól távolabb (kb. 200 m) egy érintetlen, a felújításból kimaradt bástyarész az alatta kialakított boltozatos helyiséggel. Ettől olyan kalandossá vált a napunk ezen része. Ez után persze az alkohol is elfogyott a kút körül és elindultunk lefelé a zöld jelzésen. Nekem még akadt egy kaland erre a napra, megtalálni a zöld jelzésű útról a patacsi templomhoz vezető jelöletlen utat. Na persze mindig voltak tanácsadóim akik a túravezetőnél sokkal jobban ismerik a területet, és persze korábban szigetelőszalaggal jeleket is raktam ki, de azért izgultam, hogy megtalálom-e a saját jeleimet és a levezető utat. A fotók bizonyítják, hogy megtaláltam és jelöletlen úton a falu feletti szőlők között elindultunk lefelé. Egy elhagyatott telken kicsit megálltunk csodálni a panorámát. Nézelődés és kis pihenő után már betonozott úton lesétáltunk a templomhoz, ahol már várt minket a gondnok, aki megmutatta a falunk kis templomát. Kicsi is, dísztelen is, de barátságos, felújított és a miénk.
Itt többen elindultak a buszmegállóhoz, de a kemény mag úgy gondolta, hogy a megmaradt forralt bor nem veszhet kárba, ezért visszamentünk a kiindulás helyére és a tűz mellett beszélgetve még elfogyasztottuk az utolsó cseppig az italt.
Már most mindenki beírhatja a naptárjába, hogy 2013. december 30-án 10 órakor túra indul a Jakab hegyre a szokott helyről a kereszttől.
Túravezető, lejegyezte: Miklovich Csilla
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói
Speiser József fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése