Térképen
Táv: 14,5km Szint: +/-500m
Idézet a túra eredeti kiírásából:
"A Lom - Bilo - Točak gerincszakaszon 1991. decemberében a visszavonuló szerbek aknamezőt telepítettek, amit 2008-ban aknamentesítettek. A mentesítés nagy alapossággal (0,5cm-nél nagyobb fémdarab nem maradhat a helyszínen) és állami garanciavállalással zajlik, mindazonáltal ezen a túrán is mindenki a saját felelősségére vesz részt! És fokozottan betartja a túravezető által meghatározott magatartási szabályokat! "
Túravezető: Welsch Róbert
Az egyik résztvevő tollából:
Adrenalin túra a Papuk 800-as csúcsain
Adrenalin túra a Papuk 800-as csúcsain
Szombaton kora reggel indultunk neki első Papuk túránknak. Többen már visszajáró vendégek ezeken a lejtőkön, de nekünk ez volt az első alkalom, hogy közelebbről is megismerkedhettünk a hegységgel. Több mint egy év telt el azóta, hogy elhatároztuk, egyszer elmegyünk a Papukba. Mostanra minden akadály elhárult, hogy megmérettessük magunkat az izgalmasnak tűnő „adrenalin” túrán.
Az előzetes időjárás jelentés tanulmányozása jókedvre derített bennünket, hisz kellemes napsütéses időt jósolt egész napra. A korai indulás ellenére jó hangulatban telt a 130 km autózás Novo Zvečevora, ahonnan a túra „gyalogos” része indult. A PTKK-s társaság 2 kocsival, 9 fővel képviselete magát a túrán, amihez csatlakozott a túravezető Welsch Róbert és még 5 lelkes túrázó, akik között ismerősökkel is találkoztunk.
Az út eleinte az Ormánság hangulatát idézte. Lapos, falvakkal tűzdelt, néhol már szinte unalmas táj, de ahogy közeledtünk célunkhoz és kezdett körvonalazódni a Papuk-hegység, úgy éreztem egyre felcsigázottabbnak magam. Ahogy rákanyarodtunk a „hegyi” útra, teljes tájbéli váltás fogadott bennünket. Hófoltok, patak, hangulatosan kanyargó út. Számomra az Alpokat idézte a táj, és hangulata. Ahogy a hegységet pásztáztuk tekintetünkkel, már láttuk, hogy jó hasznát fogjuk venni a bekészített kamáslinak, vízálló cipőnek. Hó, hó és még egy kevés hó látszott a magasabb csúcsokon.
Érkezés után gyors kipakolás, öltözködés és irány a hegy! Az első pár méterben még nem nagyon akadt hó, de ahogy haladtunk egyre magasabbra, úgy vált természetessé a hó látványa.
Itt még sokat beszélgetve könnyedén haladtunk, de lassan azon kaptuk magunkat, hogy csak egymás nyomaiban botorkálva tudtunk haladni csöndben, szuszogva a süppedős néhol 30-50 cm-t elérő hóban.
Ahogy 800 méterhez közeledtünk, úgy vált egyértelművé, hogy a 15 km táv nem lesz sétagalopp.
A túra igaz pikantériája csak ezután következett, amikor elértük az első, aknamezőt jelző táblát. Ahogy túravezetőnktől megtudtuk, 91-ben aknásították el a visszavonuló szerberek azt a gerincen végigvezető irtást, amin a jelzett turistaút is haladt.
Furcsa érzés volt elindulni az úton, aminek aknamentesítése - állami garanciavállalással - néhány éve megtörtént. Hiába tudta az ember, hogy nem lehet baj, azért óvatosan lépkedtünk előre a nagy hóban. Jó pár kilométert gyalogoltunk a 800-as csúcsok között váltott vezetéssel. Néha megálltunk pihenni, szuszanni egyet, majd irány tovább előre az utolsó csúcs felé.
A Tocak 887 méter magasságával nem kis feladat elé állított bennünket. Az utolsó 500 méteren kemény emelkedő állta utunkat a nagy hóban. A tetőn egy kilátó fogadott bennünket és egy emlékkönyv, amiben ott hagytuk kézjegyeinket.
Sajnos ez a csúcs sem kényeztetett bennünket csodálatos kilátással, de az érintetlen, havas, nyugodt, békés táj, ami egész nap körülvett bennünket, kárpótolt ezért.
Az utolsó csúcs után lassan leereszkedtünk az „Alpok” havas tájáról a saras valóságba.
Nagyon örülünk, hogy részt tudtunk venni ezen az igazán hangulatos túrán és kaphattunk még egy utolsó kóstolót a télből.
A társaságra, túravezetésre és a táj szépségére panaszunk nem lehet, maximum a másnapi izomlázra, amit a néhány órás térdemelésnek köszönhettünk :)
Remélem a következő Papuk túrára is el tudunk majd menni, ami valószínűleg a Papuk csúcs meghódítását tűzi ki célul.
Lejegyezte: Bodor János
Képek:
Welsch Róbert fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése