Útvonal: Pécs, Szigeti út végéről a Tak.Szöv. parkolóból - Rácvárosi út - Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehely- Káni elágazó - Erdészeti műút - Nagymáté - kitérő Szágy- Tormás- Baranyajenő -
földutas változat: - Palé - földúton Gyümölcsény - Mindszentgodisa -
aszfaltos változat: Sásd - Oroszló -
- Kishajmás - Abaliget- Remete rét - Pécs, Teca Mama
Táv: 100 km, szint: 1100m Túravezető: Kónya Tamás
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Végre nagyon szép időben
várhattam a túrázókra. Ennek nagyon örültem, mert az én túráimon eddig mindig
rossz idő volt és ez befolyásolta a létszámot is. Most viszont jó időt mondtak
és többen is jeleztétek, hogy jöttök, aminek örültem.
A Szigetvári Tak.
Szöv. parkolójában gyülekeztünk. 8:50-kor már 20-an voltunk és még az utolsó
pillanatban is jöttek, végül 25-en indultunk útnak.
A Rácvárosi út
felé indultunk szép lassan, első megállónk Cserkút volt, itt kiszuszogtuk az
emelkedőt, de volt aki épp reggelizésre használta ki a pihenőt.
Kővágószőlős felé indultunk tovább. Szőlős után az emelkedőn egy kicsit
elnyúlott a mezőny, de aztán itt még beért minket hamar a vége. Hetvehely felé
vezető erdei utat élvezte mindenki, főleg lefelé. Hetvehelyen még szépen együtt
volt a csapat, itt felkerestük a falu legfőbb kultúr intézményét. Hárman
elköszöntek és Abaligetnek vették az irányt. Itt annyira ellazultam, hogy még a
hátizsákomat is otthagytam a kocsmában, de szerencsére a túratársak figyeltek és
utánam hozták. A következő megállónk nagymátéi arborétum volt ahol szépen
megebédeltünk a hátizsákjainkból. Ezután kipihenten száguldottunk lefelé egy
erdei szerpentinen nagyon szép környezetben tavak mellett Szágy felé. Szágyon is
meglátogattuk a helyi kocsmát és hozzájárultunk a magunk szerény módján a
munkahely megtartáshoz. Utána Tormáson át Baranyajenőnek vettük az irányt. Itt
ketté vált a csapat.Akik az eredeti útvonalon, aszfalton kívántak menni
Oroszlóig, azok velem tartottak, akik pedig kalandra vágytak, azok Balázs
vezetésével egy emlékezetes földút beiktatásával Palé-Gyümölcsény érintésével
haladtak tovább. Mint kiderült, Gyümölcsényhez Balázsnak személyes kötődése van, hiszen nagyapja itt gyerekeskedett.
A két csapat végül a magyarhertelendi elágazónál találkozott: az
országutasok az eredetileg tervezettnél több várakozás után, a földutasok pedig
a vártnál lestrapáltabban. Lényeg, hogy összeállt a teljes csapat és Kishajmás
felé indultunk tovább.
Sajnos a fáradtság eredményeképpen itt Kishajmáson történt egy sajnálatos
baleset. G. Pali miközben az egyik kezében a fényképező volt, az előtte
lévők lefékeztek, így ő is. A kormánya elfordult, majd bukfencezett egyet,
ezután pedig F. Zoli ráhajtott. Mindketten a földre kerültek. Palinak sajnos
csonttörése lett. Egyből jelezte, hogy nem fog tudni tovább jönni. Pár perc
alatt annyira beállt a könyöke, hogy nem tudta felemelni a kezét ami nekem elég
ijesztő volt. Frici azonnal felajánlotta, hogy ő hazateker és érte jön kocsival,
de közben a srác elérte a testvérét aki elindult érte kocsival. Rossz érzéssel,
de mivel nem tudtunk többet tenni és ő is mondta, hogy menjünk mert már jönnek
érte, ezért így hátrahagytuk. Kicsit tehetetlenül és rossz érzéssel folytattuk
az utat. Később ránk dudált az a kocsi ami érte jött, így legalább tudtam, hogy
már nem ül ott az út szélén.
Abaligetnél már kezdett mindenki fáradni és az is kiderült, hogy a
kilométerek el lettek számolva amiért elnézést kérek minden résztvevőtől, de
félre értettük egymást Balázzsal (a szágyi kitérőt nem kalkulálta bele) és így lett hosszabb a túra 85km helyett kb.100km.
Abaligeten feltankoltunk vízzel egy kútnál és nekivágtunk a kaptatónak.
Remete-rétig már nagyon szétszakadt a mezőny, mindenki küzdött erőnléte szerint
felfelé. Remete-réten megvártam a csapat végét, de ekkor az eleje már szólt,
hogy nem tudnak várni a Teca Mamánál mert estére már programjuk van, és
elindultak haza ki-ki a maga dolgára. Ekkor már 17 óra múlt és én azon izgultam
nehogy valaki még elessen a lefelé vezető jól megtervezett kanyargós szűk
kerékpár úton, de végül mindenki épségben leért. Az utolsók beérkezése után
elköszöntünk egymástól és fáradtan mi is hazafelé vettük az irányt.
Nem biztos, hogy ez volt a legjobban sikerült túra, de remélem azért a kilométer
elírás és szerencsétlen bukás ellenére is voltak akik jól érezték magukat
.
A kilométer elszámolásért még egyszer elnézést kérek, de legalább NEM
ESETT AZ ESŐ !!!
És ez úton is jobbulást és gyors felépülést kívánok Palinak, a szerencsétlenül járt túratársunknak !
És ez úton is jobbulást és gyors felépülést kívánok Palinak, a szerencsétlenül járt túratársunknak !
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése