1. nap: Kövestető - volt Hársas kh. - K - Árpádtető - Tripammer fa - Fehérkúti kulcsosház - tájfutó útvonal - 3-as forrás - Fehérkúti kulcsosház Táv: 17 km 310m szint
2. nap: Fehérkúti kulcsosház - K - Büdöskút - Remete rét - K - Vörös hegy - Patacsi mező - Jakab hegy - Pálos kút - Abaliget - K - Abaliget vá.. Táv: 26km 450m szint
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala gdb formátumban GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap
Itt tartunk - térkép 132km 2200m szint
Gyorsan nekiállok a túra leírásnak, mert mindjárt ledönt a
betegség a lábamról. Szükségem lenne valami csodaszerre, hogy kikeveredjek a
betegségből. Vagy lehet, hogy már csak a tavasz fog rajtam segíteni?
A két napos túránk találkozó helye a Domus parkolója volt,
mert sok csomaggal felpakolva terveztük a két napot (vacsorafőzés a
turistaházban) A. Csongor vállalta, hogy felviszi a házhoz a cuccunkat és mire
meg érkezünk a túráról befűti a házat. Ez már keleti kényelem egy Kék túrán
szerintem. Lassan mindenki meg is érkezett az ottalvósok közül (S. Szilvi, R.
Timi, Sz. Péter, R. Laca, N. Balázs, K. Balázs, M.Csilla) és megszabadultunk
azoktól a holmiktól, melyekre a nap végén lesz csak szükségünk aztán irány az
autóbuszpályaudvar.
Itt már csatlakoztak a többiek (M. Éva, S. Erzsi, L. Ági, V.
Lajos) megvan a csapat, indul a busz.
Valójában Köves-tetőtől folytattuk a túrát, mert az előző
szakaszt ugyan Zobák-pusztánál terveztük lezárni, de olyan jó tempóval értünk a
túra végéhez, hogy utána még felgyalogoltunk Köves-tetőre.
Csoportkép elkészült és indulunk, végre. Már mindenki nagyon
várta a következő szakaszt. Mit csinál velünk ez a KÉK? Várakozás, örömtúrázás,
élményfeldolgozás és várakozás ebben a körforgásban élünk. Én jól bírom.
A szakasz eleje gyönyörű, de a bányaművelés nyomai
úton-útfélen fellelhetők. A külszíni fejtés tájsebe, ítéljen el aki akar, nekem
tetszik. Hogy mi tetszik benne azt már nem tudnám megmondani, talán a
monumentalitása? Itt kicsit elidőztünk és jó fotó témát találtam, mert ezen a
túrán úgy gondoltam, hogy más szemszögből fotózok, itt sikerült. A fiúk (Laca,
Balázsék) csinálnak elég sok és elég jó fotót én akkor inkább játszok.
A túra elején igen hamar kiderült, hogy az erdő a sok
csapadék miatt szottyos és végig az is maradt.
Elértünk egy tűzivíz tározónak épült tavacskához, ami igen
hangulatos, de már használaton kívüli.
A gyaloglás során elkezdődött a sárosabb szakaszokon az
esek-kelek játék. R. Timi kezdte és sokan megirigyelték a két nap során.
Sokszor a kijelölt útvonallal párhuzamosan mentünk az erdőben a járhatatlan
szakaszoknál. Ez azért is volt hasznos, mert a rendkívül sáros bakancsaink itt
megtisztultak és lehetett újból összesározni.
Készítettem egy két fotót speciális beállításból, amihez
hanyatt kellett feküdnöm a földre. Jó ez a leheveredés, azt hiszem máskor is
készítek ilyen fotókat.
Most egy kicsit bajban vagyok, mert a fiúk nem feliratozták
a képeket és gőzöm nincs, hogy az első pihenőhely a kiépített pavilonnal hol
volt talán a Hársas forrásnál. (ott volt, igen)
A forrásoknál mindig jó megpihenni. Azt hiszem már írtam, hogy nem lehet
megállás nélkül egy forrás mellett sem elmenni, legalábbis nekünk ez nem
sikerül szerencsére. Kis szendvicsezés, vizezés után indultunk tovább.
Az erdő gyönyörű volt végig. A lomb nélküli fákon keresztül
az összes napfény a miénk volt és ezt egész nap élvezhettük. Néha úgy éreztem,
hogy túl rétegesen öltöztem, lehet, hogy nem a naptárnak, hanem a
hőmérsékletnek megfelelően kell öltözni? Még szerencse, hogy ezek a
pillepalackból készült tudományos anyagok, amikből készülnek a ruháink, mindent
megoldanak és elvezetik a nedvességet,és ha kell, bent tartják a meleget.
Megérik a pénzüket az biztos. Szóval öltöztünk, vetkőztünk, ahogy a domborzat megizzasztott,
vagy a nap átmelegített minket.
Megérkeztünk a Kincskereső forráshoz, amely gyönyörűen
kiépített és persze szép helyen is van. Ez a Magyar Geocaching egyesület által
foglalt forrás, így a fán a forrás jel mellett a geocaching jel is szerepel.
Ha még nem említettem volna, a fiúk most is ládáztak, ami
nekünk is jó, mert ezek a ládák mindig valami érdekes dolognál vannak és ott jó
megpihenni.
A nagy gyaloglásban R. Laca nem csak a táj szépségeit veszi
észre, hanem az erdészek jópofaságait is. Az egyik fára telefont rögzítettek,
és persze Laca nem bírta ki, hogy nem poénkodjon, „felhívta” Csongort a
turistaházban, hogy közelítünk, indíthatja a fűtést. Lehet hogy sikerült a
hívás? Mire odaértünk tényleg ment a fűtés.
És a nap egyre melegebben sütött, már-már tavaszt
sejtettünk, de remélem az idő kereke nem gyorsult fel annyira, mert a
karácsonyra szükségem van. A karácsonyi listámon elég sok minden volt, nehogy
kimaradjon ez az esemény.
Közeledünk Árpád-tetőhöz. Itt is találtunk egy szép
pavilont, meg kellett pihenni. Ez a nap a lógásról szól én úgy veszem észre.
Nagyon jó ez a lógás. Szerintem nem is túrának kellene nevezni, hanem
napozós-lazulós kirándulásnak. Ne elég a lógásból, még egy bakancsfotózás és
utána indulás Tripammer-fa felé.
Nem nagy távolság Árpádtető-Tripammer fa és már megint
állunk, de nem baj, mert ezt én szeretem. Úgy néz ki, hogy a 4. szakaszunk
januárban nem lesz ilyen lazázós, ezeket az érzéseket majd tartalékolom azokra
az időkre.
Tripammer-fától már csak egy pillanat és megérkeztünk a
Fehérkúti kulcsoházhoz, az éjszakai szállásunkra.
Itt elváltak tőlünk túratársaink, akik nem ottalvós
programra tervezték a két napot. Itt még megtehetik, mert közel van az otthon.
Elintéztük a pecsételéseket. Erre a napra nem sok
adminisztráció jutott, de nem baj, majd holnap pecsételhetünk sokat.
Nagyon korán volt. Felmértük a lehetőségeket és elfoglaltuk
a szobákat.
A lazázás ellenére azért jólesett ledőlni az ágyakra és
beszélgetni. Még korán volt a vacsorafőzéshez. A fiúk nekiálltak szerelni a
vízvezetéket, mert nem volt víz, de nem is lett.
Fürdésnek annyi. Azon kívül mindent megoldottunk, annak
ellenére, hogy összkomforthoz szokott városi népek vagyunk.
Tudtunk sparhelten vacsorát főzni, nem folyóvízben
mosogatni, kályhával fűteni, és forrásról vizet hozni. Kell ez az elpuhányodott
népeknek. Igaz Sz. Péter lehet hogy nem így gondolja, mert Ő hozta a forrásról
az 50 l-es teli kannát. Olyan nagyon nem panaszkodott, de nem is volt kedve
beszélgetni.
Lassan nekiálltunk a vacsorafőzésnek, közben A. Csongor
készítette elő az esti programhoz az anyagot. Projektoros vetítést tervezett
nekünk. Azt hiszem a további szakaszon ilyen ellátásban nem lesz részünk. Ettől
élmény ez a KÉK, mert mindig más.
Szóval, krumplit, hagymát pucolunk, beszélgetünk, jól
elvagyunk. Ezt nagyon szeretem.
Megékezett Dodi, mert egy ilyen verőfényes napon a
bicikliseknek tekerni kell. Megnézte, hogy jó társaságban vagyok-e és
vigyáznak-e rám. Azt hiszem, nem lehet kifogása.
R. Timi játékkal készült, amit szívesen játszottunk a kályha
mellett, Péter meg felügyelte a vacsorát a játék közben is.
A konyha igen nagy, ezért elfértünk mindannyian és bőségesen
belaktunk. Nagyon finomra sikeredett a pincepörkölt. Mire az edényeket
elmosogattuk már kezdődhetett is a vetítés.
K. Márton (Marci) is csatlakozott az ottalvós csapathoz, de
hogy mikor érkezett az nekem rejtély. Egyszer csak ott volt.
Csongor fotós estét szervezett nekünk. Az első részben
családi fotóarchívumból első világháborúban készült fotó sorozatott mutatott
nekünk. Nagyon érdekes volt az életkörülményeiket látni. Még itt a
turistaházban is nagyobb komfort volt, mit akkor egy tisztnek a szállásán (hát
még a lövészárokban). A következő fotók 1989-ből voltak és közelítettünk időben
a jelenhez, majd megnéztük a nap során készített fotóinkat.
Nagyon klassz dolog bekuckózni az ágyra, egy takaróval
hárman melegedni és nem csinálni semmit, csak hallgatni Csongort, ahogy mesél.
Nem akartam, hogy vége legyen, de tudtam, hogy másnap korán kell kelni, mert N.
Balázs szigorú és korán szeretne indulni és igaza van. Nem lehetett tovább
húzni a dolgot elmentünk aludni. Nekem nem volt jó. Úgy éreztem, hogy semmit
nem aludtam. Vagy melegem volt, vagy világos volt, vagy nem jó a matrac nem
tudom, de nem bántam, a fiúk reggel elkezdtek hangoskodni, jelezve, hogy lassan
ébresztő.
Minden éjszakai „szenvedés” ellenére nem voltam fáradt.
A reggeli igen jól esett kakaó, csokis muffinnal. Kell a
kalória. A reggeli vége felé került elő a pálinka. Gondoltam „bemutatom” a
kakaónak, hátha nem vesznek össze. Azután N. Balázs megkínált kis szalonnás „katonával”, mert szerinte
abban van a kalória. Hát ezek együtt akkor még nem tudtam, hogy mit fognak
művelni, de egész jól elvoltak a nap folyamán.
Összepakoltunk, takarítottunk, csoportfotózás és
elindultunk, igen hidegben. Korán is volt, reménykedtem hasonló napsütésben
mint az előző nap. Szerencsénk volt, csak idő kérdése és meleget is adott, nem
csak fényt.
Ez a szakasz még szottyosabb volt mint az előző. Az én
bakancsom ilyen koszos még nem volt. Jól vizsgázott, megtartom.
Dagasztottuk a sarat, mikor egy vadász csendre intett minket
és kicsit arrébb terelte a csapatot, mert vadászat volt a közelben. Nekem nem
volt megnyugtató a közelségük, mert ezek a vadászok egymást is lelövöldözik,
nemhogy egy kiránduló csapatot. Túléltük és a bakancsok is megtisztultak az
aljnövényzettől.
Elértük a Büdös-kúti turistaházat, ami igen szép, belül is.
Meg tudtuk nézni, mert két kecskeméti túrázó lakott itt és elégedettek voltak a
szállással.
Szép is a ház, de nekünk kicsi lett volna. Megkóstoltuk a
barackpálinkájukat, ami nekem igen finom volt (nem erős, inkább
illatos-zamatos). Pecsételtünk, forrás fotót készítettünk és indulás.
Itt csatlakozott hozzánk M. Éva és S. Erzsi. Remeterét felé
vettük az irányt. Egyszer csak Remete rét előtt, mint egy illuzionista
megjelenik V. Lajos, ismét együtt a csapat.
A rét után kezd kemény lenni a terep, megyünk felfelé és
vetkőzünk lefelé.
A Patacsi mezőn igen furcsa érzésem volt. Közel van az
otthonom és én nem arrafelé veszem az irányt, nem baj, ez az érzés többet nem
lesz, mert a 4. szakasz már elhagyja Baranyát nem lesz otthonérzés. A
Patacsi-mezőn is pecsételtünk majd nekivágtunk a Jakab-hegynek. Erről az
oldalról még soha nem közelítettem meg a hegyet, nem is ismertem fel csak az
utolsó pillanatban, hogy már ott vagyunk a kolostornál. (Tudom, ezen nem is
csodálkoztok) Nekem a Jakab hegy mindig tartogat meglepetéseket.
A romok között megebédeltünk és kicsit pihentünk, napoztunk,
fényképezkedtünk (más szemszögből is).
Zsongor kő, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő, borzongató
(vannak még szavaim, de mindet nem sorolhatom fel). Másnak biztosan más szavak
jutnak az eszébe.
Azért még itt is elkapott az a furcsa érzés, hogy még mindig
távolodunk az otthonomtól, pedig itt van a hegy alatt, rossz felé megyek?
Jó felé mentem, mert szép a táj arra is és én még soha nem
voltam azon a részen.
Ha még nem említettem elégszer, továbbra is szottyogott a
kijelölt út. Továbbra is estünk-keltünk a sáros, csúszós talajon, de nem bánta
senki.
Még egy pár forrással találkoztunk, és számomra meglepően
gyorsan Abaligetre értünk. Az erdőn át minden olyan közel van. Pecsételtünk a
barlang pénztárában, és pihentünk a tó partján, ami rendkívül ronda, de
szerintem azért, mert szezonra rendkívül széppé szeretnék építeni. ( le volt
engedve a víz )
Pont úgy értünk a településre, hogy az időben közelebbi
vonatot nem értük el, a távolabbi meg nagyon messze van. Azért elindultunk,
mert az ücsörgéshez a napsütés ellenére hűvös volt. Még 5 km és teljesítve a 3.
szakasz. Azt hittem, hogy itt már nem túl szép részen fogunk haladni, mert
település, állomás mi lehet benne érdekes? Hát az, hogy olyan messze van a
vasútállomás Abaligettől, hogy egy jót lehet kirándulni, mire oda ér a nép és
szép dimbes-dombos a táj.
Szottyogtunk még egy kicsit a sárban és úgy döntöttünk, hogy
bevesszük magunkat a sűrű, sötét rengetegbe egy fenyves erdőbe. Egy ilyen erdő
kintről nézve olyan félelmetesnek tűnik, de bent járni már csak kellemes.
Abaligeti vasútállomás. A vonat érkezése még 1,5 óra. Nincs
fűtés. Jó összebújni a padon. A végére már fáztunk, de a vonaton szerencsére
volt fűtés.
Jó elindulni egy ilyen túrára és nekem jó haza érni egy
ilyen túráról. Mindig nagyon várom a képeiteket, hogy elinduljanak az emlékek a
fejembe. Persze képek nélkül is sok az emlék, de így könnyebb írni.
Akár mennyire is tavaszias volt az idő azért:
Kellemes Karácsonyt mindenkinek!
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Rostás Laca fotói
Miklovich Csilla fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap 2. nap
.
Bejegyzések
Csilla! Nagyon jót írtál, élvezet volt olvasni! Balázs
VálaszTörlés