1. Szelidi tó és a Dunapart 55 km,
2. Hajóson kastély látogatás, és borkóstoló pogácsával a pincefaluban 55 km
3. Kecelig autóval, és onnan kerekezés a látnivalókban gazdag helyekre: fagyizás Soltvadkerten, Kecel és a tőzegbánya-tó bő 50 km.
Szombaton
személyautókkal hagytuk el Pécset, és a szállás elfoglalása után már
indultunk is első túránkra. Szakmár, Újireg településeken át a
Szelidi-tóhoz
és Dunapatajra kerekeztünk. Itt már patakokban folyt rólunk a víz, no
nem az izzadságtól, hanem egyszerűen bőrig áztunk. Rövidre is fogtuk a
látnivalókban való gyönyörködést, Ordas, Géderlak, Úszod érintésével
visszabicajoztunk Kalocsára. Kiértékeltük napi
teljesítményünket, szárítgattuk elázott ruhadarabjainkat, vacsoráztunk,
aztán beindult a kollégiumi élet…
Másnap
Hajósnak vettük az irányt. Az odafelé vezető út a csepergő eső ellenére
kellemes volt, meg sem éreztük a 20 km-es távot. Első megállónkat
a hajósi barokk kastélynál tettük, ahol megcsodáltuk a kertet és a
kastélyt. Majd továbbindultunk a borkóstolói programra, a hajósi
pincesor felé. Mivel eddig sík terepen kerekeztünk, a ránk váró kis
emelkedő meg sem kottyant. Az Umenhoffer Pince házaspárja,
Márti és Zsolt pogácsával, zsíros kenyérrel és finom borokkal várt
minket. Kóstolgatás közben nemcsak a nedűkről tudhattunk meg
érdekességeket, hanem a helyiek életébe is betekintést nyerhettünk. A
visszaút? Szembeszél, eső és újabb ronggyá ázás.
Bezzeg
hétfő reggel napsütésre ébredtünk, ami nagy lelkesedéssel töltötte el a
csapatot. Autóval aznapi túránk kiindulópontjára, Kecelre hajtottunk.
Itt nyeregbe pattantunk, s elsőként a közeli tőzegbányatavat néztük
meg. 73 fős társaságunk itt már eléggé szétszakadt, a bevállalósak
bringával egyenesen hazafelé indultak. Akik viszont a napi penzumot is
szerették volna teljesíteni, továbbmentek Soltvadkertre,
ahol a híres cukrászdában tartottak pihenőt. A túra Kiskőrösre vitt
tovább, ahol Petőfi szülőházát tekintettük meg. Aztán biciklik az
autókra, kocsiba szálltunk, és elindultuk hazafelé.
Nekem
ez volt életem első bringatúrája, s büszke vagyok arra, hogy
amatőrként, a nehéz körülmények ellenére teljesítettem a távokat. Nem
gondoltam
volna, hogy menni fog…
Köszönjük Farkas Katinak a szervezést, a feledhetetlen élményeket, kalandokat.
Egylelkes túrázó :)Farkas Kati fotói
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése