0. nap munka után utazás telekocsikkal Nagyvázsonyba. Szállás a nagyvázsonyi Kinizsi turistaszállóban.
1. nap: Nagyvázsony - K - Kab hegy (GCkbhg) - K - Úrkút (GCOsKa) Csárda hegyi őskarszt - Csalános völgyi Vörös szikla (GCVOSZ) - Kislőd Bakonyi kalandpark (GCSJBK) Vashámori öreg malom rom (GCVAOM) Táv: 26 km (Kislőd Erdőbirtokosság 31km)
Szállás: Sobri Jóska Élménypark; Kislőd Erdőbitokosság; Takaros Vendéglő
Szállás: Sobri Jóska Élménypark; Kislőd Erdőbitokosság; Takaros Vendéglő
2. nap: Kislőd - Városlőd - Hölgykő vára (GChko) K - Csehbányai Mária kápolna (GCCSEH) - (GCROTH) - K - Németbánya - K - Bakonybél Táv: 27 km
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Nem volt egyszerű ezt a túrát összehozni. Szállás, kocsik, rossz időjárás, stb. minden nehezítette, de azért csak-csak elindultunk.
Péntek délután indultunk, mert nagyon nyirkos időjárást ígértek az időjósok, meg rendkívüli mínuszokat és a biztos szombat reggeli túrakezdés csak így volt megoldható.
A nagyvázsonyi turistaházhoz, ami nagyon takaros külön-külön érkeztek az autók, mert az indulás Pécsről sem egyszerre történt.
Remélem mindenkit fogadott a fekete cica, akit az előző túránk végén nagyon megszeretgettünk. Lehet, hogy a vár mellett Ő az egyik látványossága a településnek. Nekem nagyon jól esett ismét megsimogatni.
Az ágyfoglalások után jó volt ismét beszélgetni a túratársakkal. Nem is tudom, hogy mikor fogyunk ki a szóból, mert mindig van rengeteg megbeszélni való. Persze kóstolgattuk a chilis-mézes pálinkát is, hogy jó lesz-e másnap. Jó volt.
Nekem egy hűvösebb szoba jutott, ahol S. Anikó plusz takarójával igen jól aludtam és nem volt gond a korai keléssel. Mert a túrákon mindig korán kelünk.
A szokásos csoportfotó elkészítése után macskáztunk egyet, mert persze megjelent a fekete macskánk egy kis simogatásra.
A vártól lefelé ereszkedtünk és bizony síkos volt a kezdet, reménykedtem, hogy a folytatás során nem lesznek nagy esések. Nem voltak. Csak kis esések.
Kab-hegy felé vettük utunkat és már a túra elején látszott, hogy nem nagyon fogunk összesározódni, mert a -6°C fok körüli hőmérséklet nem igen akart melegedni.
Mentünk, mentünk, mendegéltünk szántó mellett, legelő mellett, erdőben, mígnem egy kerítéshez értünk.
Még szerencse, hogy a turisták örömére mindig készítenek mászó alkalmatosságot. Létrának nem nevezném, de alkalmas arra, hogy leküzdjük az akadályt. Nem volt egyszerű, mert nagy fokokat kellett leküzdeni, de azért mindenkinek sikerült. Soha nem tudom, hogy bizonyos részeket miért kerítenek el mert semmi védendőt nem fedeztem fel a kerítésen belül. Jól megtermett erdőben haladtunk tovább a kerítés túl oldalára és szerencsénkre itt is volt „akadálymentesítés”.
Kab-hegyen nem sok mindent láttunk, mert ködbe vesztek a tornyok és a látótávolság kb. 200 m volt. A Kab-hegyről lefelé valami különös légjárás lehetett, mert kegyetlen hideg volt. Azon gondolkodtam, ha ez így marad életem legrosszabb túrája lesz, mert szörnyűségesen hideg volt. A kab-hegyi vadászháznál pecsételtünk, de ez a kis ácsorgás a hidegben elég kellemetlen volt.
Ha jól emlékszem ezen a környéken csatlakozott hozzánk Sz. István a nők megmentője. Vállalta, hogy a csomagok és sofőrök logisztikázása miatt előre viszi az autóját Kislődre és szembe túrázik velünk és mikor találkozunk, akkor velünk folytatja az utat visszafelé. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért a vállalásért. Nagyon jó dolog mikor nem kell cipelni 2-3 napi cuccot, mert van aki megoldja a szállítást.
Kis útvonal módosítással közelítettünk Úrkútra, mert István a KÉK útvonalát járhatatlannak találta egy olyan kerítés miatt, amin tönkrement az átjáró-átmászó. Ő halálmegvető bátorsággal átmászott a kerítésen, de nekünk nem javasolta.
Úrkútra beérve megnéztük a település névadó kútját és pecsételtünk. Azután pedig két vendéglátóhely között a sütizőset választottuk és ittunk, ebédeltünk, sütiztünk. Itt is megengedték, hogy a saját szendvicseinket fogyasszuk, cserébe jó sokat rendeltünk sütiből, italból.
Kicsit sétálgattunk a Csárda-hegyi tanösvényen, de szerintem ide hó mentes időben érdemes eljönni, mert akkor látványosabb lehet.
Azt lehet, hogy nem említettem, hogy az a kegyetlen hideg valahogy elmúlott és olyan kellemes téli túrás hangulatom lett.
Kislőd előtt a ládások még egyet keresgéltek és számításaimhoz képest korán beértünk a falu határába, ahol az egyik csapatnak volt foglalva a szállás a Sobri Jóska kaladparkban. Azt mondták a szállásfoglaláskor, hogy kalandozni nem lesz lehetőségünk, mert télen zárva a park. Jelentem nem volt zárva és lehetett kalandozni. Mindig mázlista alak voltam, ez most is kiderült.
Használhattuk azt a csúzdaszerű valamit amin autógumi belsővel (hófánk) lehet lesiklani nyáron a vízbe most télen a jégre. Körüljártuk a parkot csúszdázás után és tanácskozás tartottunk a szállásokról (mert három helyen szálltunk meg) valamint a reggeli találkozásról és indulásról.
Másnap reggel a kalandparktól indultunk, persze csoportkép készítése után. A kislődi vasútállomáson pecsételtünk és nagyon hamar Városlődre érkeztünk. Ez egy szép település érdemes felkeresni. Elég nagy település ezért volt alkalmunk boltozni, kocsmázni, házakat nézegetni.
A településről kiérve közúton mentünk, majd letértünk, hogy megnézzük Hölgykő várát és ládát keressünk. A várnak már csak a csapadékgyűjtő medencéje ép. Persze a régészek biztosan látják a várat is én csak nagy kupacot láttam amire felmásztunk és igen nehezen jöttünk le róla. Visszamentünk a kékre és megcéloztuk Bakonybél települést. Kis kitérővel végülis utunkba esett egy Mária kápolna ahová a geoláda miatt is elmentünk, de a hely szépsége miatt is érdemes volt azt a pár száz métert megtenni. É.Zita és K. Tomi nem tartott velünk, de nem maradtak élmény nélkül, mert így kettecskén nem voltak olyan zajosak és szarvasok szaladtak el nagyon közel hozzájuk. Lehet hogy mi zavartuk feléjük az állatokat.
A következő szakaszon egy patak mentén haladtunk elég sokáig, hol az egyik oldalán, hol a másik oldalán. Nem volt nehéz átkelni rajta, mert ahol nem volt híd, ott egyszerűen át tudtunk gyalogolni a befagyott vízen.
Németbányánál még egyet pecsételtünk, szendvicseztünk állva, mert ezen a szakaszon nem adatott meg a leülés lehetősége, mert nem volt olyan település, ahol vendéglátó hely lenne. A falu határában tábla figyelmeztetett: BIOLÓGIAI VESZÉLY. Ez olyan félelmetesen hangzott különösen azért is, mert ott ettünk a figyelmeztető tábla közelében. Valójában Madárinfluenza veszélyre figyelmeztetett. Remélem ez a vírus csak a madarakra veszélyes a kék túrázókra nem.
Hosszú erdészeti úton közelítettünk az úti célunkhoz. Ez a szakasz nem nehéz, de már sok kilométer volt a lábunkban. Bakonybél határában megnéztük a mészégető kemencét és kicsit hozzáolvastunk a tájékoztató táblán és leereszkedtünk a faluba. Szerencsére a Vadszőlő vendéglő a településnek ezen a felén volt, ezért nem kellett átgyalogolnunk a falun. Megtámadtuk a vendéglőt és mindenki rendelt valami meleg ételt, mert egy ilyen túra során azért nem mindig a legkívánatosabb ételeket fogyasztjuk. Itt válogathattunk jobbnál jobb ételek között. Amíg a többség pihent, evett, melegedett a sofőrök Sz. István segítségével elmentek az autókért.
Balesetmentesen megúsztuk a két és fél napot, pedig volt síkos autóút, fagyott járda, jeges erdei út, porhó.
Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettem veletek.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói 1. nap 2. nap
Nagy Balázs fotói 1. nap 2. nap
Simon Csaba fotói 1.nap 2.nap
Szutor András fotói
.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Nem volt egyszerű ezt a túrát összehozni. Szállás, kocsik, rossz időjárás, stb. minden nehezítette, de azért csak-csak elindultunk.
Péntek délután indultunk, mert nagyon nyirkos időjárást ígértek az időjósok, meg rendkívüli mínuszokat és a biztos szombat reggeli túrakezdés csak így volt megoldható.
A nagyvázsonyi turistaházhoz, ami nagyon takaros külön-külön érkeztek az autók, mert az indulás Pécsről sem egyszerre történt.
Remélem mindenkit fogadott a fekete cica, akit az előző túránk végén nagyon megszeretgettünk. Lehet, hogy a vár mellett Ő az egyik látványossága a településnek. Nekem nagyon jól esett ismét megsimogatni.
Az ágyfoglalások után jó volt ismét beszélgetni a túratársakkal. Nem is tudom, hogy mikor fogyunk ki a szóból, mert mindig van rengeteg megbeszélni való. Persze kóstolgattuk a chilis-mézes pálinkát is, hogy jó lesz-e másnap. Jó volt.
Nekem egy hűvösebb szoba jutott, ahol S. Anikó plusz takarójával igen jól aludtam és nem volt gond a korai keléssel. Mert a túrákon mindig korán kelünk.
A szokásos csoportfotó elkészítése után macskáztunk egyet, mert persze megjelent a fekete macskánk egy kis simogatásra.
A vártól lefelé ereszkedtünk és bizony síkos volt a kezdet, reménykedtem, hogy a folytatás során nem lesznek nagy esések. Nem voltak. Csak kis esések.
Kab-hegy felé vettük utunkat és már a túra elején látszott, hogy nem nagyon fogunk összesározódni, mert a -6°C fok körüli hőmérséklet nem igen akart melegedni.
Mentünk, mentünk, mendegéltünk szántó mellett, legelő mellett, erdőben, mígnem egy kerítéshez értünk.
Még szerencse, hogy a turisták örömére mindig készítenek mászó alkalmatosságot. Létrának nem nevezném, de alkalmas arra, hogy leküzdjük az akadályt. Nem volt egyszerű, mert nagy fokokat kellett leküzdeni, de azért mindenkinek sikerült. Soha nem tudom, hogy bizonyos részeket miért kerítenek el mert semmi védendőt nem fedeztem fel a kerítésen belül. Jól megtermett erdőben haladtunk tovább a kerítés túl oldalára és szerencsénkre itt is volt „akadálymentesítés”.
Kab-hegyen nem sok mindent láttunk, mert ködbe vesztek a tornyok és a látótávolság kb. 200 m volt. A Kab-hegyről lefelé valami különös légjárás lehetett, mert kegyetlen hideg volt. Azon gondolkodtam, ha ez így marad életem legrosszabb túrája lesz, mert szörnyűségesen hideg volt. A kab-hegyi vadászháznál pecsételtünk, de ez a kis ácsorgás a hidegben elég kellemetlen volt.
Ha jól emlékszem ezen a környéken csatlakozott hozzánk Sz. István a nők megmentője. Vállalta, hogy a csomagok és sofőrök logisztikázása miatt előre viszi az autóját Kislődre és szembe túrázik velünk és mikor találkozunk, akkor velünk folytatja az utat visszafelé. Nem tudok elég hálás lenni neki ezért a vállalásért. Nagyon jó dolog mikor nem kell cipelni 2-3 napi cuccot, mert van aki megoldja a szállítást.
Kis útvonal módosítással közelítettünk Úrkútra, mert István a KÉK útvonalát járhatatlannak találta egy olyan kerítés miatt, amin tönkrement az átjáró-átmászó. Ő halálmegvető bátorsággal átmászott a kerítésen, de nekünk nem javasolta.
Úrkútra beérve megnéztük a település névadó kútját és pecsételtünk. Azután pedig két vendéglátóhely között a sütizőset választottuk és ittunk, ebédeltünk, sütiztünk. Itt is megengedték, hogy a saját szendvicseinket fogyasszuk, cserébe jó sokat rendeltünk sütiből, italból.
Kicsit sétálgattunk a Csárda-hegyi tanösvényen, de szerintem ide hó mentes időben érdemes eljönni, mert akkor látványosabb lehet.
Azt lehet, hogy nem említettem, hogy az a kegyetlen hideg valahogy elmúlott és olyan kellemes téli túrás hangulatom lett.
Kislőd előtt a ládások még egyet keresgéltek és számításaimhoz képest korán beértünk a falu határába, ahol az egyik csapatnak volt foglalva a szállás a Sobri Jóska kaladparkban. Azt mondták a szállásfoglaláskor, hogy kalandozni nem lesz lehetőségünk, mert télen zárva a park. Jelentem nem volt zárva és lehetett kalandozni. Mindig mázlista alak voltam, ez most is kiderült.
Használhattuk azt a csúzdaszerű valamit amin autógumi belsővel (hófánk) lehet lesiklani nyáron a vízbe most télen a jégre. Körüljártuk a parkot csúszdázás után és tanácskozás tartottunk a szállásokról (mert három helyen szálltunk meg) valamint a reggeli találkozásról és indulásról.
Másnap reggel a kalandparktól indultunk, persze csoportkép készítése után. A kislődi vasútállomáson pecsételtünk és nagyon hamar Városlődre érkeztünk. Ez egy szép település érdemes felkeresni. Elég nagy település ezért volt alkalmunk boltozni, kocsmázni, házakat nézegetni.
A településről kiérve közúton mentünk, majd letértünk, hogy megnézzük Hölgykő várát és ládát keressünk. A várnak már csak a csapadékgyűjtő medencéje ép. Persze a régészek biztosan látják a várat is én csak nagy kupacot láttam amire felmásztunk és igen nehezen jöttünk le róla. Visszamentünk a kékre és megcéloztuk Bakonybél települést. Kis kitérővel végülis utunkba esett egy Mária kápolna ahová a geoláda miatt is elmentünk, de a hely szépsége miatt is érdemes volt azt a pár száz métert megtenni. É.Zita és K. Tomi nem tartott velünk, de nem maradtak élmény nélkül, mert így kettecskén nem voltak olyan zajosak és szarvasok szaladtak el nagyon közel hozzájuk. Lehet hogy mi zavartuk feléjük az állatokat.
A következő szakaszon egy patak mentén haladtunk elég sokáig, hol az egyik oldalán, hol a másik oldalán. Nem volt nehéz átkelni rajta, mert ahol nem volt híd, ott egyszerűen át tudtunk gyalogolni a befagyott vízen.
Németbányánál még egyet pecsételtünk, szendvicseztünk állva, mert ezen a szakaszon nem adatott meg a leülés lehetősége, mert nem volt olyan település, ahol vendéglátó hely lenne. A falu határában tábla figyelmeztetett: BIOLÓGIAI VESZÉLY. Ez olyan félelmetesen hangzott különösen azért is, mert ott ettünk a figyelmeztető tábla közelében. Valójában Madárinfluenza veszélyre figyelmeztetett. Remélem ez a vírus csak a madarakra veszélyes a kék túrázókra nem.
Hosszú erdészeti úton közelítettünk az úti célunkhoz. Ez a szakasz nem nehéz, de már sok kilométer volt a lábunkban. Bakonybél határában megnéztük a mészégető kemencét és kicsit hozzáolvastunk a tájékoztató táblán és leereszkedtünk a faluba. Szerencsére a Vadszőlő vendéglő a településnek ezen a felén volt, ezért nem kellett átgyalogolnunk a falun. Megtámadtuk a vendéglőt és mindenki rendelt valami meleg ételt, mert egy ilyen túra során azért nem mindig a legkívánatosabb ételeket fogyasztjuk. Itt válogathattunk jobbnál jobb ételek között. Amíg a többség pihent, evett, melegedett a sofőrök Sz. István segítségével elmentek az autókért.
Balesetmentesen megúsztuk a két és fél napot, pedig volt síkos autóút, fagyott járda, jeges erdei út, porhó.
Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettem veletek.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói 1. nap 2. nap
Nagy Balázs fotói 1. nap 2. nap
Simon Csaba fotói 1.nap 2.nap
Szutor András fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése