Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub: 2017.07.07-09. Bringatúrák Zalában

Többször jártunk már Zalában, a DDK és az OKT illetve egyéb túrák során, viszont kimaradt Észak-Zala középső, Zalaegerszeg és Keszthely közötti része. Igaz, hogy itt nincsenek nagyon híres műemlékek, vagy védett természeti kincsek, de azért ez a táj is megérdemel egy kis figyelmet. Több kastély, és templom található a völgyekben megbúvó falvakban, vannak gyógyfürdők, hatalmas erdők és a Kis-Balaton állat- és növényvilága is figyelemreméltó.

Program:

0. nap: 2017. július 7. (péntek) – utazás Nagykapornakra, Molnár Ferenc falióra és rádiógyűjteményének megtekintése.

1. nap: 2017. július 8. (szombat) – „Kastélyok és kerektemplomok”

Útvonal: Nagykapornak (GCNKAP) - Orbányosfa - Bezeréd (Bezerédj-Békássy kastély) - Pókaszepetk - Pakod - (Kitérő a hosszú távnak: - Zalavég - Mikosszéplak (Mikosd kastély)) - Zalabér - Zalaszentgrót (GCGROT) (Batthyány kastély Négynyílású híd) Kisszentgrót – kolostorrom – Zalakoppány – Kallósd (XIII. sz-i kerektemplom) (GCKKT) – Kehidakustány (Deák kúria, termálfürdő) – Zalacsány (GCZCSN) (2 Batthyány kastély (mindkettő kastélyszálló), kastélypark, Tersánszky kúria) – Bókaháza (Botka kastély, magántul.) – Zalaapáti (Szentkirályi kastély, Cserépkályha múzeum) – Gétye - Szentpéterúr - Nemesrádó - Misefa – Nagykapornak 111 km / 360 m szint

2. nap: 2017. július 9. (vasárnap) – „Kis-Balaton”

Útvonal: Zalavár (GCZVAR) (XI. sz. bazilika romjai, Cirill és Metód emlékmű, Kis-Balaton látogatóközpont) Récéskúti bazilika (GCREBA)- Zalaszabar - Nagyrada - Garabonc - Zalakaros - Zalakomár - Balatonmagyaród – Kápolnapuszta (bivalyrezervátum) - Kányavári sziget (GCKANY) - tóparti kerékpárúton - Zalavár Táv: 43 km

Túravezető: Simon Szilvia

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt: 1.nap 2. nap

Már évek óta terveztem egy túrát: a szülőföldemen szerettem volna megmutatni azokat a kincseket, amik a zalai dombok között találhatóak.

Végeztem egy kis kutatómunkát, és örömmel fedeztem fel, hogy mennyi történelmi emlék található szűkebb pátriámban, a természeti értékek mellett. Aztán néhány társam bíztatására felraktam a túrakiírást, és meglepve tapasztaltam, hogy mennyien érdeklődnek iránta. Végül 17-en jelentkeztek, négy autóval indultunk el péntek délután, a tikkasztó kánikulában. Nagykapornakon volt a szállás lefoglalva, de nem turistaszállóban, hanem a focipályán. A sportklub elnöke megengedte, hogy vagy sátorban, vagy a házban lehet tölteni két éjszakát.

Az első program Molnár Ferenc gyűjteményének megtekintése volt. A falióra és rádiógyűjteményben órákig el lehet szemlélődni, és a tulajdonos ezermester előadását is élvezet volt hallgatni.

A bezerédi Bezerédj-Békássy kastély gyönyörű természeti környezetben, a falu feletti dombon fekszik, a távolban láthatóak a balaton-felvidéki hegyek. Soós Endre kastélytulajdonos – életművész tartott egy kis előadást a ház eddigi történetéről, valamint körbevezetett bennünket, megmutatta, milyen felújításokat végzett el (egyedül, saját erőből!) eddig az épületen. Sajnos fényképezni nem volt szabad. A célját, hogy megmentse az épületet a pusztulástól már elérte. Az épület nem műemlék, így a maga módján, sokszor nem autentikus építőanyagok (pl: beton) felhasználásával dolgozik. De már a tető is készen van, és a pince statikai megerősítése is részben, így legalább van remény, hogy egyszer majd láthatjuk eredeti pompájában.

A mikosszéplaki Mikos kastély 12 km-es kitérő volt a túra útvonalán. Ez egy szintén felújítás alatt álló, de nagyon lassan készülő műemlék. K. Balázs vezetésével nyolcan indultak a felfedezésére. Sajnos azonban nem jártak sikerrel, mert kerítéssel védik a birtokot az idegenektől, amiről sajnos nem volt tudomásom. Az épületet körülvevő növényzettől épp csak a kastély teteje volt látható.

Mi többiek Zalaszentgrót felé vettük az irányt, és a kisváros egy hűvösebb éttermének kerthelyiségében vártuk meg a felderítőket. Két órát töltöttünk fagyizással, evéssel-ivással, ami már jól esett, mert nagyon meleg volt. Amikor mindenki felfrissült kicsit, a Batthyány kastélyt néztük meg kívülről, és megkerestük a közelben lévő geoládát. Ezután a Csonkatoronyhoz mentünk, ami Kisszentgróton található.

A kisvárost elhagyva egy hosszú, egyenes szakasz következett, majd egy kis kitérő Kallósdra a Szent Anna templomhoz. Ez egy Árpád-korból véletlenül megmaradt rotunda, vagyis kerektemplom, mely ritkaságnak számít. Ugyanis vagy átépítették, vagy teljesen lebontották ezeket az épületeket. Ez a XIII. századból származó templom állítólag azért maradt meg, mert körülvette az erdő, és csak később, a török kor után egy elcsatangolt jószágot kutatva fedezték fel ismét. A falu feletti dombon található, temetővel körülvéve. A kulcsot a polgármester asszony házától kellett elhozni, először úgy tűnt, nem nyitja a zárat, majd mégis sikerült bejutnunk. Nagyon szép volt belülről is. Itt is volt egy láda, melyet sikeresen megtaláltunk.

Kallósdot elhagyva ismét dél felé vettük az irányt, a következő állomásunkra, mely a kehidai

Deák kúria volt. A szép épületben Deák Ferenc életét bemutató tárlat van, melyet érdemes végignézni. A csapat fele megtekintette a kiállítást, addig a többiek az árnyas parkban várakoztak. Majd indultunk tovább.

A Batthyány kastély, és a Batthyány kúria Zalacsányban majdnem egymás mellett várja a szállóvendégeket. A faluba északról bevezető út mentén hatalmas golfpálya található, így a golfozni vágyók teszik ki a patinás szállók törzsközönségét.

A Tersánszky kúria a Bókaháza felé vezető úton található. Sajnos ez egy nagyon rossz állapotú, elhanyagolt épület, ha nem állnak neki hamarosan a renoválásnak, az enyészeté lesz.

Ezután már annyira ki volt száradva a csapat kívül és belül egyaránt, hogy fürdéssel egybekötött pihenést terveztünk. Azonban a zalacsányi tó csak horgásztó, így az elmaradt fürdőzés helyett a Vadászcsárdában oltottuk szomjunkat, mielőtt tovább indultunk.

A falun átvezető 76-os úton viszonylag hamar hazaértünk volna, de az nagyon forgalmas, és még várt ránk két kastély, így öt óra után tovább indultunk Bókaháza felé.

A falu elején lévő Botka kastély mellett csak elsuhantunk, mivel nem látogatható. De legalább szépen fel van újítva.

Aznapi utolsó állomásunk a Szentkirályi kastély volt, Zalaapátiban. L. Móni előtte felhívta a tulajdonost, bejelentkezett délutánra. Jókora késéssel értünk oda, azt gondoltuk, már nem tudunk bemenni. De sajnos nem emiatt hiúsult meg a látogatás, hanem azért, mert megemelték a belépőjegy árakat, amiről nem tudtunk, és nem voltak hajlandók pl. csoportos kedvezményt adni. A kastélyban cserépkályha gyűjtemény található, úgyhogy nagyon bánatosan, de lemondtunk a megtekintéséről, és hazafelé vettük az irányt. Hát, sajnos ilyen előre nem látható dolgokkal is találkoztunk.

Másnap a felpakolt autókkal Zalavár felé vettük az irányt, ahol a Történelmi emlékparknál leparkoltunk, és elkezdtük a túrát. Megtekintettük a feltárásokat, az épületmaradványokat, a jelenleg is zajló régészeti ásatás helyszínét. Ott található Cirill és Methód szobra is. Mosaburg, vagyis Mocsárvár néven volt itt város a Morva birodalom idején, a 800-as években, a honfoglalás előtt. A Récéskúti bazilika romjánál ismét ládáztunk, majd visszafordulva, nyugat felé kezdtük el a Kis-Balaton megkerülését. Több falun keresztül jutottunk el Kápolnapuusztára a Bivalyrezervátumhoz. Ekkor már annyira nagy volt a hőség, hogy nem mentünk be, tovább gurultunk Balatonmagyaródra, ahol egy kocsmában ültünk le, elkerülve a kiszáradás okozta véget.

Ezután hamarosan a Kányavári sziget következett, ahova besétáltunk a hídon keresztül, kicsit nézelődtünk, felmásztunk egy kilátóra, és megkerestünk egy ládát az erdőben. Néhány túratársunk nem a hídon, hanem a mellette lévő gázlón keresztül jött vissza – nem törődve a krokodilokkal… na jó, vízisiklókkal és egyéb tavi lényekkel. Nagyon szép volt a tó, a sok víz, növény és madár…

De nem időztünk itt sem sokáig, mert már reggel eldöntöttük, hogy a napi adag letekerése után Balatonberénybe megyünk, strandolunk egyet, mert nem tehetjük meg, hogy a Balaton közelében vagyunk, és meg sem látogatjuk. A berényi szabad strandra még együtt mentünk, de onnan már mindenki akkor indult tovább, amiben az autóban ülők közösen megegyeztek. Mi M. Dodival, Csillával és N. Zolival maradtunk a legtovább, fájó szívvel búcsúztunk a tótól.

Köszönöm a részvételt!

Lejegyezte: Simon Szilvia