2017.10.21. szombat Utazás reggel autókkal Várpalotára, onnan busszal Tés-re. Tovább gyalog a K jelen Tés - Csőszpuszta - Alba Regia barlang - Hamuház - Csikling vár - Tűzköves árok - Kisgyón bánya - Kisgyón - Dóra hegy - K - Bakonykúti Táv: 25 km Szállás: http://kutivendeghaz.com/
2017.10.22. vasárnap: Bakonykúti - Bakonykúti puszta - murvabánya (volt katonai terület) - Bogrács hegy - Vontató hegy - Fehérvércsurgói tározó - Fehérvércsurgó (Károlyi kastély, szőlőhegy) - Gaja-völgyi tájcentrum - Gaja szurdok - Bodajk sípálya - Bodajk Táv: 24 km
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap
Ismét elkezdtük a gyalogtúrázást, de még olyan szép időben, hogy Dodi is velünk jött és bringázott a környéken. Három napos túrát szerveztünk, de csak két nap lett belőle. Várpalotán parkoltunk le az autókkal egy fizetőparkoló övezetben. Még jó, hogy szólt egy néni, hogy ha a kocsikat a járda túl oldalán hagyjuk, olcsóbban megússzuk a parkolást, mint a házak mellett. A logisztika olyan volt, hogy nem volt logisztika. Az autókat nem terveztük mozgatni, mindent a hátunkon vittünk. Én azért lazábban voltam, mert jó pár cuccot Dodival vitettem.
Elbuszoztunk Tésre egy olyan rozzant busszal, hogy azt hittem leáll. Azért a fiúk biztattak, hogy nem volt annyira rozoga, csak úgy tűnt. A településen megnéztük, hogy G. Gábor vándorbotja meg van-e még, ami sok-sok kilométert jött már velünk, de már nem volt a rejtekhelyen.
Túramegnyitó után elindultunk Csőszpusztára az első pecsételő helyünkre. Itt van a barlangászoknak egy bázisuk valamint egy kiállításuk is, ahol kaptunk egy kis tájékoztatást a hegy mélyén található barlangokról, a domborzatról és a barlangászok életéről. Elindulás után nagyon hamar észrevettük, hogy R. Laca nincs velünk csak a fényképezőgépe, mert azt elhagyta. Össze-vissza kerestük, meg próbáltuk hívni, de térerő hiányában nem sok sikerrel jártunk. Mivel sehol nem leltük Lacát, gondoltuk elindulunk a kéken csak arra jön majd Ő is. Nem volt jó érzés, hogy már a túra elején megvan a 10 % veszteségünk túrázóból, de azt mondják, ennyi belefér.
Megyünk és tárgyalgatjuk, hogy hol tűnhetett el és ki látta utoljára, mikor szembe jön velünk. Előre akart menni, de nem sikerül neki, mert észrevette, hogy nincs meg a fényképezőgépe és sietett vissza. Ismét együtt.
Itt nagyon sok barlanglejárat található, gondoltuk megnézünk párat. Az Alba Regia barlanghoz kis kitérővel lehet eljutni. Elég láthatatlanok ezek a lejáratok, ezért ráccsal fedik le, hogy ne legyen baleset. Nem próbáltunk lemenni, mert igen meredeken vezet lefelé a lejárat. Talán majd egy másik kaland ez lesz, hogy megnézünk egy-két barlangot, mielőtt még nagyon megöregednénk.
Persze ládáztunk is egy kicsit és visszakanyarodtunk a kék útvonalára. És elértünk a Hamuházhoz, egy kis ismeretterjesztő után irány Csikling vára. Itt már ettünk is, mert ebédidő volt, meg elolvastuk a tudnivalókat és észrevettük, hogy még alig fogytak kilométerek a tervezettből. Nem nagyon lehetett azért haladni, mert ismét ládázni kellett az Ammoniteseknél.
Kisgyón felé indultunk tovább. Itt valamikor komoly bányaművelés folyt, ennek nyomai még fellelhetők. Bementünk a pecsételő helyhez, meg egy régi turistaházhoz, ahol K. Balázs szállása volt valaha a nászútján. Sajnos a település, ami valamikor nagy üdülőfalu volt már elhagyatott, csak a nyomai látszanak a virágzó településnek.
Bakonykúti felé mentünk erdőben, réten, szántáson. A településen volt a szállásunk. Dodi már odaért és elénk is jött a falun túlra.
Bakonykúti település nagyon szép, rendezett. Tele van faszobrokkal, fafaragásokkal a település és persze a legtöbb ház már nyaralóhelyként használatos.
Megkerestem szállásunkat, ahová 10 főre foglaltam szállást, de kényelmesen szerintem csak 7-en fértünk el. A gazda mindenképpen meg akart győzi, hogy egy kis kanapé teljes értékű fekhely, meg hoz szivacságybetéteket és nem is értette, hogy mi a problémánk a szállással. Nem volt egyszerű vele az egyezkedés, de a végén mindenkinek jutott fekhely persze ilyen-olyan. Remélem mindenki kipihente magát. A szállás árából alkudtunk, de nem annyit, amennyit szerettünk volna. A gazda rutinosabb volt, mint mi, persze tudta, hogy nem nagyon van lehetőségünk már estefelé a válogatásra. Mikor mindenki megtalálta a számára szimpatikus fekhelyet, megnyugodtak a kedélyek és eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Olyan rutinosak vagyunk már az esti fürdésnél is, hogy egy tusoló is elég volt a tisztálkodáshoz, mivel nem is volt több a házban.
Én jól aludtam, mert a főhorkolók nem nagyon zendítettek rá, kis szuszogással megelégedtek.
Másnap reggel a csoportfotó készítése után elindultunk. Nagyon ködös-borongós idő volt és az előrejelzés sem ígért semmi jót. Persze a településen is pecsételtünk.
R. Laca az úton talált egy őslenyomatos kavicsot, amit nagyon irigyelek tőle, de ilyen dolgokat mindig csak a fiúk találnak, mert ők valahogy figyelnek és lelnek.
Fehérvárcsurgói víztározónál ismét találkoztunk Dodival. Elmentünk pecsételni egy kocsmához és elindultunk a településre, mert egy Károlyi kastély található itt. A kastély szállodaként üzemel, ezért csak kívülről láttuk, meg sétáltunk a parkjában. Nagyon flancos hely, nem turistáknak való. Azért, ha nyerek a lottón, fizetek mindenkinek ilyen szállásokat a kéken.
A fehérvárcsurgói szőlőhegyen indultunk tovább és már nagyon éhesek voltunk, de nem volt sehol jó kis pad, vagy valamilyen hely, ahol le lehett volna telepedni. Olyan nyirkos féle idő volt és az eső már nagyon készülődött. Az egyik présház mellett azért letelepedtünk és ebédeltünk.
Következő érdekes hely ahová értünk a Gaja völgyi tájcentrum. Ide látogassatok el, mert nagyon szép környék. Most éppen íjászverseny volt, erdőbe telepített gumi állatokra lődöztek.
Bodajk felé vezető kék egy sípálya mellett halad el , ezen lehet a településre leereszkedni, de síelés szerintem itt már évek óta nem volt. A pecsételő helynél ismét találkoztunk Dodival és megbeszéltük, hogy beülünk egy cukrászdába sütizni és megbeszéljük a továbbiakat. Itt már kezdett szemerkélni az eső. A sütizőhelyen K. Balázs megnézte a tuti időjárás jelentő oldalt. Ez valami lengyel honlap és nagyon pontos. Eddig mindig igazuk volt. Nem sok jót ígért másnapra. Esőt, esővel és széllel. Összeült a csapat és demokratikus szavazással döntöttünk a továbbiakról. Maradjunk a tervezettek szerint vagy menjünk haza? Abszolút demokratikusan a hazautazás mellett döntöttünk. A cukrászdában megvártuk a busz indulást és visszamentünk a kocsikhoz.
Ilyenkor nem irigyelem a sofőröket, mert én nem szívesen vezetnék még sok-sok kilométert, hanem sokkal szívesebben szundítok a meleg autóban.
Jó volt ez a két nap és vasárnap a döntésünk helyessége beigazolódott. Ítéletidő tombolt. Ilyenkor a legelvetemültebb túrázó sem élvezi a napot és mi élvezetesen szeretünk túrázni.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Simon Szilvia fotói
Varga Péter fotói
Rostás Laca fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése