2018.01.12-14. OKT 10. szakasz Szárliget - Tokod (Gerecse) GY

Hátizsákos vándortúra. Az autók az indulás helyén maradnak, a cuccot a hátizsákban visszük.

Utazás Pécsről autókkal Bicskéig. Az autók Bicskén parkolnak (a biztonság miatt). Bicskéről vonattal Szárligetig. Vonat indul: 07:54

1. nap: Szárliget - Óbarok Nagyegyháza - Kisegyházapuszta - Somlyóvár (GCSOM-1) - K- Tornyópuszta - Bodzás völgy - Koldusszállás -K- Pes kő barlang (GCPko) nem volt lesz rá idő, így csak alulról néztük - Vértestolna bejárati út - aszfalton Tarján Táv: 33 km Szint: 600 m
Szállás a Pince a vén Préshez nevű szálláshelyen.

2. nap: A szállástól a buszig 900m Busz -Tarján 7:33 - Vértestolna újtelep bejárati út 7:42
Vértestolna bejárati út - K - Fábián kő - Fekete kő - Tardos - K -Serédi kastély (volt hercegprímási kastély) - (GCGKG) - Kőfejtő (volt vörösmárvány bányák) (GCKGF 1-4) - Pusztamarót (GCPUMA) Táv: 22 km Szint: 500 m
Szállás: a Pusztamaróti  Turistaház nevű szálláshelyen.

3. nap: Pusztamarót - K - Marót hegy - Vaskapu - Büdös lyuk - Péliföldszentkereszt (GCPeli) - Öreg kő (GCbajo-2) Jankovich barlang - Mogyorósbánya - (GCmogy) kilátás a Dunára- K- Hegyes kő (GCHeko) Tokod Táv: 23 km Szint: 650 m
A túra végén Tokodról vissza Bicskére az autókhoz:
Tokod községháza: (Esztergom-Ajka járat)15:20 - Tatabánya sportpályára ér 16:07-re. Itt átszállás16:18-kor (Kisbér-Budapest járatra) mely Bicske Bader fogadóhoz ér 16:42-re. Bicskéről autóval haza.

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala gps részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap  3. nap

Szokásos módon készültünk erre a kékre is. Pár nappal indulás előtt Csilla jelezte nekem, hogy baj van, lebetegedett. Ilyen még a kéktúrázásunk történelmében nem volt. Reméltük, hogy meggyógyul az indulásig, de sajnos ez nem ment ilyen hamar. Úgyhogy állandó túravezetőnk nélkül vágtunk bele a következő szakaszba. Csilla majd szebb időben pótolja, lehet hozzá csatlakozni!

Hajnalban indultunk Pécsről 1 autóval. Szekszárdon átszálltunk Istvánhoz, akivel Bicskéig autóztunk. Innen egy rövid vonatozással terveztük továbbutazásunkat. Bicskén ki is gyalogoltunk a vasúti megállóba, pár perc múlva jön is a félóránként járó vonat. Na de van-e itt jegykiadás, vagy a kalauznál kell venni jegyet? Megkérdeztünk egy ott várakozó ember, aki tájékoztatott, hogy a jegykiadás a sínek túloldalán lévő bódéban van. Ki kell mennünk az útra, majd át a felüljárón a túloldalra, sorbanállás, aztán vissza.... Nem tűnt gyorsan megoldhatónak. Futottunk egy rövidet, megpörgettük a dolgot, vissza is értünk, s lám, a vonat meg késik!!! De jó, így nem maradtunk le, és nem is büntettek meg!

Számunkra már ismerős Szárligeten leszálltunk, hogy megkezdjük a következő szakaszt. Vidám perceket okozott nekünk egy atyafi, aki különös világban él, elmesélte, hogy melyik macit miért hordja az oldalán, melyiknek milyen fontos feladata van...

Ködös, szemerkélő esős időben vágtunk neki az útnak. Át az M1 autópálya alatt, majd fel a Somlyó hegyére. Szépet láttunk volna itt, de ezúttal nekünk csak a tejföl jutott. Rövid időre bevackoltuk magunkat a kulcsosház előterébe. Pihenés, kaja, pecsételés.

Tornyópuszta felé haladva több olyan villanyoszlopot láttunk, aminek a törzsét a vadak - mint hód a fát - elrágták. Több már ki is tört közülük. Koldusszálláson bélyegeztünk, pihentünk egy kicsit. István mivel már járt ezen a szakaszon, jelezte nekünk, hogy Tarján - a napi cél - felé a K+ jelen megy, mert az még nincs meg neki, meg akkor nem kell a végén a műúton 3km-t trappolnia. Mi maradtunk a kéken. Egy fakitermelésnél lepihentünk a rönkökre, ahonnan felhívtuk lábadozó Csillánkat, hogy jelezheti a szállásadónak, hogy az érkezési időnket.

A kék útvonalán szálláslehetőségünk nem volt, így 3km-t ki kellett térnünk egy műúton a kékről. Ezen a szakaszon furcsán éreztem a jobb lábamon lévő cipőmet, mintha nem szorítana úgy mint eddig. Ránéztem,..... na neeee!!! A jobb cipőm belső oldala a talp szélén 10 cm-t kihasadt. Mit lehet ilyenkor tenni? Még két nap gyaloglás vissza van. Nem törünk össze, megoldást keresünk! Jobb haján felhívtam a szállásadónkat, hogy szerinte a környéken lehet-e kapni cipőt. Tájékoztatott, hogy csak Tatán, vagy Tatabányán van esélyem, a többi településen nincs cipőbolt. Mondta, hogy megy erre-arra, majd néz, talál talál valahol a méretemben. Gondoltam, végszükségben másnap beutazok Tatára, a következő nap úgyis rövid, majd valahogy utolérem a többieket.

Ma már nagyon sok kilométer volt a lábunkban, korán is keltünk, mit mondjak, eléggé elfáradtam, de ezzel szerintem nem voltam egyedül. Mielőtt a szállásra bemegyünk, egy "oázis" azaz egy kocsmahivatal felkeresését terveztük. Tarján egyik vévén egy bajor söröző-étterem félébe tévedtünk be. Alig mertünk bemenni ilyen csatakosan, amennyire lehetett, sármentesítettük magunkat. De még így is néztek nagyot a házigazdák. Szerényen fogyasztottunk, a pincér valószínűleg többre gondolt, de mi sem ilyen színvonalat kerestünk, de sajnos nem válogathattunk. Illedelmesen elköszöntünk, aztán irány a szállás.

Meg is találtuk hamar, szép, új építésű, igényes zarándokszállás. a leírás szerint konyhával is rendelkezik. Ne ez a valóságban egy kicsit túlzásnak bizonyult. A mosogató gyanánt a zuh-WC helyiségben lévő mosdó értendő, illetve főzőalkalmatosságként egy teavíz forraló..... Még jó, hogy Gábor túlbiztosította magát, és hozott a hátán egy kis gázfőzőt.

De mindent megbocsátok, mert a házigazda olyan kedves volt, hogy kimentett a bajból! Hozott egy cipőt! A sajátja lehetett, állítása szerint Caritas csomagból, de ezt nem hiszem. Catepilar városi bakancs volt. Kicsit szorított, de más lehetőség híján bevállalható volt. És semmit sem fogadott el érte, örült, hogy segíthetett. Ezúton is köszönöm neki!

Másnap reggel séta a központba a buszhoz, majd felutaztunk a K jelig, tehát kihagytuk az újbóli caplatást az aszfalton.

Rövid szakaszunk van mára, kényelmesre vesszük a tempót. Tardos előtti szakaszon a közeli vörösmárvány bánya miatt az út márvány zúzalékkal volt borítva. A Bánya-hegyi erdészháznál egy érdekes táblát láttunk a fűben, nézzétek meg a képet. (Nem a mi Petinkről van szó.) . Időmilliomosok voltunk, szötyörgött az eső, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk Tardosba, és a délidőt ott töltjük. Nagyon szép település, amit csak lehet, vörösmárványból készítettek. Beültünk egy kellemes teázóba pihenni. Útközben oda-és vissza is jót fociztunk egy teniszlabdával. Visszafelé észre sem vettük, hogy újra felértünk a hegy oldalába.
Ez után aztán jöttek a látnivalók! Volt Serédi (hercegprímási) kastély, Tűzköves barlang, Júra zsomboly és szebbnél szebb felhagyott vörösmárvány bányák. Mondanom sem kell, hogy a geoládák vittek le ide is.
Meredek ereszkedés következett a Kis-Gerecse oldalában, miközben elhaladtunk egy Lourdes-i Mária szobor mellett, majd Pusztamaróton állított nagyon szép emlékműhöz értünk, mely az 1526-ban Mohácsról menekülő magyar fősereg több mint húszezer magyar katonájának állít emléket, akik az előrenyomuló törökkel szemben szekérvéraikkal próbáltak itt ellenállni a Budáról hozatott ágyúk tüzének, sajnos sikertelenül.
Az emlékhely megtekintése után ugyanitt, Pusztamaróton megkerestük a szállásunkat. Ez már minőségben jelentősen szolidabb volt a tegnapinál, de árban magasabbra tette a lécet. Furcsa volt az arány. Búboskemence, cserépkályha, szolid berendezés, minimum vizesblokk. Ezzel semmi baj, de nem árt, ha az ár is tükrözi. Feledtette ezt a vendéglátóktól rendelt, vacsorára áthozott pizza, tea és forralt bor. Vacsi után beszélgettünk, aztán mindenkit elnyomott az álom.
Reggel kilépve a házból, úgy éreztük magunkat, mintha egy mesébe csöppentünk volna. a ködös esős táj téli mesevilággá változott. Gyönyörű napnak néztünk elébe. Szép volt a havas erdőben járni. Péliföldszentkereszten időztünk egy kicsit. Ez egy nagyon szépen kialakított településke, ahol a szalézi rend által üzemeltetett rendház és zarándok központ működik. Ezenkívül egy újszerű idősek otthona is emeli a piciny hely fényét. 
Péliföldszentkeresztet elhagyva az Öreg-kő oldalában vezetett tovább a kék. Sajnos a csúcs meghódítására és az egyébként kihagyhatatlan Jankovich barlangra nem maradt időnk, mert Tokodon a buszt el kellett érnünk. Na mindegy, felírtuk a bakancslistára.
Mogyorósbányán tartottunk egy kis pihenőt a kocsmahivatalban. Mindig ez az a hely, ahol télvíz idején melegben le tudunk ülni, esetleg enni, inni ami szükséges ennyi menetelés után. Ez után jött ennek a kék szakasznak a legszebb része! A Mogyorósi-kőszikáról pazar kilátás nyílt a Tokodi pincékre, a Dunára, Esztergomra. Önmagában  a kőszikla is rendkívül szép volt a vaskereszttel, így behavazva. Mintha egy magashegyen hódítottunk volna meg egy csúcsot. Tokod előtt a Hegyes-kő is szép volt, kemény izommunka is kellett hozzá, de a csúcsot a busz miatt nem kaparinthattuk meg.
Nem volt más vissza, mint Tokodon megkerestük a buszmegállót. A busz előtt még beültünk melegedni a "hivatalban", aztán Tatabányán keresztül átszállással visszabuszoztunk Bicskére az autóhoz.

Szép túra volt, köszönöm mindenkinek. 

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.