2019.11.08-10. OKT 15. szakasz Cserhátsurány - Sámsonháza

Útvonal:
1. nap: Utazás Pécsről, majd autó(k) logisztikázása a 3.nap céljába, majd gyalog: Cserhátsurány  (gótikus templom 1244-ből) - Hegyes hegy - K - Nógrádsipek Táv: 11 km Szint: 260m.  Szállás Szécsényben, a Ferences Rendház zarándok szállásán.

2. nap:Szécsényből busszal Nógrádsipekre - Nógrádsipek - K - Kőszál dűlő - KL - Sztrahora vára (GCSZTV) - K - Remete hegy - Sósi erdő - Gyertyános -  Hollókő (GCHOKO) - Gomb hegyi rét - K - Szár-hegy alja - Alsótold Szállás Táv: 22km Szint: 574m

3. nap: Alsótold - K - Bézma oldal - Bableves csárda - Barát hegy - Tepke kilátó (GCTPKE)  - Macska hegy - Garábi nyereg - (GCGAFE) - Nagy kő tető - Köves bérc - Nagybárkány - K - Fehér kő (GCSAMS) - Sámsonháza Táv: 21 km Szint: 589m - majd autó logisztikázás Cserhátsurányból majd hazautazás.


A túra útvonala (*.gpx formátumban) letölthető itt. 
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap  3. nap

A Kék újabb szakaszába, ezúttal a Cserhát befejező részének vágtunk neki.
A túrát több verzió után végül három naposra terveztük. A szálláslehetőségek miatt az első nap rövidre sikerült, a 2. és 3. nap normál hosszúságú lett. Az első nap hosszú utazással (ugyanis Pécstől egyre messzebb tartunk), valamint egy nagyon kellemes délutáni túrával telt.
Megérkezve túránk kiindulópontjára, a sofőrök az egyik autót átvitték a 3. nap célba, majd a másikkal visszajöttek a rajtba. Ez a csapat utas részének 1,5 órás türelmes várakozásába telt. Ez után végre belevághattunk a tárába. 
Elsőként a cserhátsurányi 1344-ben épült középkori templomot jártuk körbe. Érdemes volt rászánni az időt! A faluban megtekintettük még a Jánossy-kastélyt is, melyre ráférne egy teljes körű renoválás. A kastély a 15 éves háborúban elpusztult erőd helyére 1602-ben reneszánsz-barokk stílusban épült. Az 1800-as években közel ötven évig ez volt Deák Ferenc otthona. Ez idő alatt a belső udvari részét klasszicista stílusban átépítették.
A mai napon csupán egy kisebb hegyen kellett átmennünk, és elértük Nógrádsipeket a napi úticélunkat. Útközben Peti megkezdte a hétvégi "nézzétek mit találtam" sorozatát, egy kombinált zsebszerszám készlettel.
Nógrádsipeken egy olyan utcába értünk be, ahol egyszerűen megállt az idő. Az egyik házon kint volt még a tábla: Lenin utca. Az első épület amit megláttunk egy egykori TSZ épület lehetett, oromzatán egy festett vörös csillaggal. Tovább haladva egy öreg házból öreg nénje nézett ránk, majd nem sokkal arrébb egy öreg Latvia mikrobusz állta az idő múlását, mellette egy Lada-roncs. Ugyanebben az utcában botlottunk bele a helyi Polgárőrség felmatricázott szolgálati kerékpárjába is. A faluközpont nagyon szép volt. Itt található a Balás-kúria, két épületéből egyik szépen felújítva, a másik egyenlőre az enyészetnek hagyva.
Szállást ebben a faluban nem sikerült szereznünk, Csilla ezért még otthon, Szécsényben a ferences kolostorban foglalt nekünk szállást. Utólagosan bizton állíthatom, nagy örömünkre!
Busszal utaztunk Szécsénybe, ahol a kolostorban egy fiatal ferences testvér fogadott lelkesen minket. Megmutatta a 2 fős celláinkat, majd egy kis kolostornéző körtúrára hívott minket, végül a rendkívül hangulatos étkező terembe kísért, ahol elfogyasztottuk a nekünk készített vacsorát.
Este még misére is eljutottunk -ahol az atya köszöntötte a "közelben kéktúrázókat"-, illetve sétáltunk a városban, majd a nap zárásaként jót dumcsiztunk. Közben Marcsi is csatlakozott hozzánk, így teljes lett a csapat.
Másnap reggel visszabuszoztunk Nógrádsipekre. Pecsételés után belekezdtünk az igazi túranapunkba. A falu szélén V. Peti és G. Gábor egy valamikori katona terepjáró-temetőre bukkant. Sokáig néztük a vasakat.
Odébb Gábor egy igazi ökörszarv tülköt talált az erdőben. Szép erdőben haladtunk, hamarosan elértük Sztrahora várának romjait. A várhoz nagyon meredek úton kellett felmenni, de lefelé a nagy hátizsákok miatt még nehezebb volt. Hosszú, szép erdei úton haladtunk tovább. Útközben V. Peti folytatta a "mit találtam" sorozatot. Egy pocsolyás keréknyomban egy fényképezőgépet (Ami a memóriakártya tartalmából ítélve már 3 éve hevert - egy kéktúrázóé volt bakonyi képekkel. A tulajdonos kiléte nem derült ki.), majd pár méterrel arrébb egy újszerű hátizsák esővédő huzatot, melyet Csilla használatba is vett.
Hamarosan Hollókőre értünk. Eszembe jutott a legalább 15 évvel előtti, Iván bával tett Észak-magyarországi bringatúránk, mikor Hollókő melletti réten sátraztunk. Kellemeset sétáltunk Hollókőn, és sokat fotóztunk. Egy érdekes történet: S. Szilvi és M. Csilla egymástól függetlenül megosztották a f.búkon a benyomásukat Hollókőről. Egyikük írta, hogy sokan vannak, a másikuk meg írta, hogy kevesen. Erre Dodi visszaírt Csillának: "Mielőtt írsz valamit, egyeztess Szilvivel." Vicces volt, de az igazság az, hogy mindkettejüknek igazat kell adni. Valóban sokan voltak, főleg ahhoz képest, hogy az utunk során eddig szinte senkivel sem találkoztunk. Viszont ne felejtsük el, hogy Hollókőn tömegek szoktak lenni, nem úgy, mint most.
Hollókő várát csak kívülről néztük, monumentális!
Továbbhaladva egy réten vezetett az utunk, majd egy faluépítésbe botlottunk. Egy hegyoldalban több farönkházat építettek egyszerre.
Hamarosan Alsótoldra, Csilla által kinézett szálláshoz értünk, a Cserhát-völgy fogadóba. Először majdnem visszaküldtek minket az előző faluban lévő másik szállásukra, de szerencsére ez rossz viccnek bizonyult. Megkaptuk a szobákat. A lányok a torony apartmanban, a fiúk a kerti épületrészben. Kár, hogy így külön szedtek minket, mert így kissé nehézzé vált a kommunikáció. Este -néhány ebből fakadó bonyodalmat követően- összeültünk, és jókat dumáltunk.
A harmadik nap reggelére ahogy ígérték is, megjött az eső, mely némi reményekkel ellentétben egész nap kitartott. Kár, mert sokkal szebb lehetett volna ez a nap.
A Bableves-csárda előtti szakaszon egy foltos szalamandrát találtunk. Nehéz volt lefotózni a ködös esőben, végül elbújt az avarban. A csárdánál tett pecsételést követően a Tepke kilátóban próbáltunk körülnézni. A kilátó egyébként új, masszív és nagyon klassz. A tövében egy csúcs-könyv van, amibe beleírtunk. Klassz gerincen haladtunk, csak kár, hogy az időjárás miatt ebből vajmi keveset tudtunk élvezni.
A Köves-bérc után egy érdekes pihenőhelyet találtunk. A Négyfenyői-menedékházat, mely igazából egy veremház, benne egy ágakból készített emeletes ággyal. Egy szorgos csapat ide is tett egy csúcskönyvet, ebben is otthagytuk a nyomunkat.
Az esőben tovább haladva -egyébként szép erdőben- bejutottunk Nagybárkányba. Itt pecsételés után bevezettük magunkat a kocsmába: száradni, enni, töltekezni.
Mivel csak kb. 2 km volt hátra, V. Peti javaslatára úgy döntöttünk, hogy az egyik autó népe itt várakozzon kicsit, míg az autók logisztikázását elvégezzük.
Megtettük az utolsó 2 km-t Sámsonházáig az autóig. Felszedtük a másik autót Cserhátsurányban, Peti visszament a többiekért Sámsonházára, majd a hazautazás következett.
Jó túra volt, de reméljük legközelebb esős nap nélkül megússzuk.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Simon Szilvia fotói

.


Nincsenek megjegyzések: