2016.01.29-31. Farsangi gyalogos túrahétvége, DDK befejezés, OKT. 1. szakasz

Péntek: Szombathely - K - Bozsok - Sibrik kastély (GCSIBR) - K+ - Velem  Táv: 20,7 km Szint: 200m
Szombat: Velemből Kőszegre busszal. Busz indul: 7:08 Kőszegre érk: 7:25  Kőszeg - K - Kálvária - Trianoni kereszt - K - Pintér tető - Hétvezér forrás (GC7VF) - K - Óház tető 607m (GCOHAZ) - K - Vörös kereszt - Stájerházak (GCSTAJ) - Hörmann forrás (GCHRMN) - Írottkő 884m (GCIRKO) - K - (GCFTEM) - K - (GCKLPS) - K - K+ - Velem  Táv: 30 km Szint: 960m
Este a DDK teljesítésének ünneplése, farsangolás.
Vasárnap: Velem (GCVELE) -  S - Cák (GCCAK) - műemlék pincesor - S - P - borpincék - P - Po - (GCFRTO) - Borha forrás - Jávos kút - Po - KL - Szent Vid kápolna (GCSTVD) - P - Koronaőrző bunker - Velem   Táv: 15,5 km Szimt: 280m
Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap  2. nap  3. nap

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói (nyers feltöltés)
Kühár Zsuzsanna fotói  1. nap  2. nap  3. nap
.Kónya Tamás fotói
Lovas Ágnes fotói  1. nap  2. nap  3. nap
Nagy Balázs fotói  1. nap   2. nap  3. nap
Szutor András fotói
Varga Péter fotói
Simon Szilvia fotói
.





2016.01.23. Kincsesbánya 30 TT

Útvonal: Kincsesbánya - Szeg-hegy - P sáv - KP - Gányás - Műút - Pisztrángos-tó - Ádám-Éva fa - Varjú-vár - Bodajk, sípálya - Gaja vendéglő - Kálvária - Alba Regia-forrás - Vasutas pihenő - Phsz - K - Gyermek üdülő - Kopasz-hegy - Kincsesbánya
Táv: 27 km Szint: 386 m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombat reggel igen korán kellett ötünknek kelni, hogy időben odaérjünk Kincsesbányára, a túra kezdőpontjára. Kb. 8 órakor sikerült is nevezni a helyi általános iskolában, és tiszta, napsütéses időben elindultunk szépszámú résztvevő kíséretében. A 30 km-es táv könnyű emelkedővel indult, de látótávolságon belül nem is láttunk komolyabb hegyet vagy emelkedőt ahol lett volna lehetőség némileg kimelegedni. Ami nem lett volna baj, mert a -10 fok eléggé csípősnek bizonyult a sportosan öltözött csapatunknak. Cserébe nagy lendületet vettünk, és gyorsan fogytak a kezdeti km-ek. Az első komolyabb látványosság a Fehérvárcsurgói víztároló befagyott jégtömege volt. A szép nagy kiterjedésű vízfelületet parttól partig jég takarta. Ki is próbáltuk hogy csúszik a jég, persze csak visszafogott 1-2 m-es távolságra a parttól. Az első pecsételés után a tó partja mentén folytattuk az utat, ami aztán egy elég hosszú aszfaltos úton folytatódott tovább. Kb. 2 km múlva elértük a Gaja-völgyi Tájcentrum bejáratát. Ez egy kerítéssel körbevett terület, a gyalogösvényeknél kis kapukkal. Az infó táblák szerint többfajta nagyvad él a területen, de előlünk ügyesen elbújtak, nem láttunk egyet sem. Nagyon hangulatos kis ösvényen vezetett tovább az utunk. Nemsokára feltűnt a Gaja-patak, egy szépen kialakított horgásztóval együtt. Egy fahídon átkelve elértük a Gaja-szurdok bejáratát. A patak itt egy rövid szakaszon nagy sziklákat kerülgetve folyt, majd később egy szélesebb völgyben haladt, melyet két oldalról meredek hegyoldalak határoltak. A gyalogút szépen követte a kanyargó patakot, és több helyen is láthattunk látványos jégformációkat. A patakba bedőlt fákon megfagyott víz gátat szabott a vízáramnak és olykor több tíz cm-rel is felduzzasztotta az érkező víztömeget. Ahogy a patak két partja már megfagyott, úgy a meder közepén a víz látványos gyorsasággal hömpölygött. Ez a rész volt a túra leglátványosabb, legszebb része. Aztán a Varjúvárnál elhagytuk a völgyet és meredeken felkaptattunk a hegytetőre. A fenti magas sziklákról jól beláthattuk a szurdokvölgyet. Innen egy rövid erdei szakasz után egy sípályán leereszkedtünk Bodajkra. Itt megkerestük a pecsételő helynek kinevezett vendéglőt, ahol jó volt leülni és melegedni egy kicsit. Itt beválthattuk a rajtnál kapott teakupont. A főzet olyan soványra sikeredett, hogy a vízen és cukron kívül mást nem éreztünk rajta. Ezután Bodajk határában felmásztunk a színes domborművekkel kirakott kálváriára, ahonnan szép kilátás nyílott a környékre. Továbbmenve áthaladtunk a fehérvárcsurgói hétvégi kerteken, majd újra megpillantottuk a víztározót. A tó partján haladva elértük a masszív völgyzáró betongátat, amelynek a tetején vezetett át az utunk. A közelben páran már korcsolyáztak és jégkorongoztak a tavon. Az utolsó pecsételő helyet elhagyva újból aszfaltos rész következett, amin nagy lendülettel aztán be is értünk a kincsesbányai célba. Habár a túra a kis szintkülönbség miatt nem volt túl megerőltető, azért jól esett csipegetni a kikészített zsíros kenyérből és meleg teából.
Hazafelé úton, már hóesésben, megálltunk Siófokon megnézni a befagyott Balatont. Majd az esti órákban hazaértünk. Egy szép, tartalmas napot tudhattunk magunk mögött, sok eddig ismeretlen látnivalóval gazdagodva.

Lejegyezte: Szutor András

Képek:
Kónya Tamás fotói
Varga Péter fotói
.

2016.01.16. Bartina Maraton/30/15 TT

Bartina Maraton útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Szálka - Grábóc - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 42,5 km Szint: 1123 m  Szintidõ: 10 óra

Bartina 30 útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 27,64 km Szint: 773 m  Szintidõ: 8 óra

Bartina 15 útvonal: Szekszárd - Remete-csurgó - Bati-kilátó - Bükkös-erdő - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 15,7 km Szint: 443 m  Szintidõ: 5 óra

A Maraton táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A Maraton táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A 30-as táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A 30-as táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Eredménylista

Sokat hallottam a Bartina teljesítménytúráról és mindig kicsit csábított. Mesélték, hogy szép kitűzőt adnak a végén és jó a forralt bor. Már ezekért gondoltam kipróbálom. Interneten megoldható a jelentkezés és előnevezés lehetősége is volt. Már itt érezhető volt a profizmus. Visszajelzés jött a regisztrációról és a neten lehetett követni a sorszámom alapján, hogy minden rendben történik-e az adminisztrációval.
Ilyen januári túraidőpontnál mindig izgalom az időjárás. Számomra legalábbis az volt, mert L. Ági figyelmeztetett, ha nagy a sár vagy rendes mennyiségű hó van úgy számoljak, hogy a választott táv 1,5-szerese a teljesítés. Elsőre a maratont választottam, gondoltam legyek túl rajta minél előbb. Persze folyamatosan izgatott az időjárás. Hát erre a hétvégére minden nap mást mondtak, lehűlést, havazást, esőt. Gondoltam nem bízom a véletlenre és agykontrollozok egy kicsit. Legyen fagy, napsütéssel. Úgy lett!
Persze ez a kora reggeli indulásnál (5 óra) nem volt nagyon kedvező, mert síkos volt néhol az út, de leküzdöttem. Nekem a vezetés is egy nagy kaland, mert nem szeretek vezetni.
Még sötétben érkeztünk Szekszárdra és ilyen korai időpontban is már nagyon sokan voltak. Minden nagyon gyorsan történt, mert az előnevezés miatt mindenkinek volt egy rajtszáma és már elő volt készítve a számítógépbe minden a gyors induláshoz. Nem is sokat időztünk, mert a 42,5 km-re csak 10 óra teljesítést engedélyeztek és ez nem túl sok.
A maraton távra 4-en indultunk K. Balázs, L.Ági és F. Karcsi és M. Csilla (én). Mentek az egyesületből a 30-as távra 15-en és a 15-ös távon is képviselve volt a Ptkk. 
Nagyon izgultam, mert szerettem volna teljesíteni, de nem tudtam, hogy mire vagyok képes, milyen a terep, bírják-e a nyafogásom a túratársaim. A városból kifelé rögtön emelkedővel kezdtünk és elég sokáig tartottunk felfelé. Lihegtem rendesen és kicsit megrémültem, mert nagyon gyengének éreztem magam. Azt hiszem ez volt a bemelegítés, de azt nem ilyen nehéz terepen kellene kezdeni. Már itt az elején elhagytuk L. Ágit és F. Karcsit. Olyan nagyon nem izgultunk értük, mert nem azok az eltévedős fajták. Mire bejáratódtunk kivilágosodott és az izmaink is jobban működtek, már kicsit bizakodóbb voltam. 
Az időjárás is a kívánságom szerint alakult, mert fagyott talajon gyalogoltunk a túra feléig és végig sütött a nap. Persze azért a sárdagasztást sem úszhattuk meg, hiszen a rutinos Bartinások azt mondták, hogy olyan nincs, hogy ne legyen sár. Volt, de sokkal rosszabbra számítottam.
A háborúból itt maradt lőálláshoz még sötétben érkeztünk, de nagyon hamar kivilágosodott. Sok futó is indult, akik folyamatosan előzgettek. A rajtnál lévő sok emberből és a sok-sok futóból már lehetett sejteni, hogy nagyon sok induló volt. 
Az első ellenőrző pontot számomra meglepően hamar elértük. Szeretem az ilyen bélyegzős, pihenős alkalmakat. Itt csokoládét kaptunk. Szálka felé vettük az irányt, még mindig fagyott talajon (szerencsére) és gyönyörű napsütésben.  Szálkai ellenőrző ponton nagyon jól esett a forró tea, amiből nem sajnálták az ízesítést, mert nagyon finom volt. Kaptunk almát, pecsételtünk és itt már szendvicseztünk is, mert kellett az energia. Persze L. Ági és F. Karcsi utol értek, amin nem igen csodálkoztam, annak ellenére, hogy jó tempót mentünk K. Balázzsal. Itt még, ha jól emlékszem 5 km/óra felett volt az átlagunk. Szálka egy nagyon hosszú falu, sokat mentünk betonon és a faluból kiérve a nagy nézelődés közepette nagyon gyorsan Grábócon voltunk. Mostanában csak úgy járok a grábóci ortodox templomnál, hogy nem látogatható vagy nincs időm bemenni. Jöhetek vissza egy alkalmasabb időpontban. 
Grábóc után a következő ellenőrző pont a Mária kilátó volt itt lyukasztani kellett az igazoló lapra. Nagyon szép, masszív kilátót építettek és itt még volt is erőm felmenni kicsit körülnézni. Nem sokat ácsorogtunk, mert az ilyen megállások alkalmával fogy a drága időnk. 
Most már olvadozott a talaj és egy-két napnak kitett részen már jól összesározódtunk, de azért még a fák között a fagy volt az úr. 
A következő ellenőrző pontnál ismét csokival vártak és szerencsére itt nem volt lehetőség leülni, időzni, mert biztosan kicsit szuszantam volna a jól összegyűjtött időnk rovására. Itt volt kb. a túránk fele. Még egészen jó állapotban voltam. Persze az emelkedők mindig megviseltek, de szerintem mindenkit.
Amikor azt mondták túratársaim, hogy Kakasdig elmegyünk kicsit megrémültem, mert az a település még kocsival is messze van Szekszárdtól. Errefelé már volt sár rendesen és párszor csúszkáltunk is, mai igen megnehezítette a haladást. 
Kakasdon találkoztunk a 30-as táv csapatával. K. Tomi, V. Peti, S. Szilvi, B. Marcsi, K. Zoli, V. Krisztina, V. Ernák, és volt akit még nem is ismertem. Megkóstoltuk a forralt bort, ami nagyon finom volt. Sajnos én csak keveset mertem kóstolgatni, mert még vezetnem kell. Most már biztos vagyok benne, hogy legközelebb elcsalom Dodit és akkor komolyabban kóstolgathatom a szekszárdi vörösbort. Rövid távon együtt mentünk a többiekkel, de gyorsítanunk kellett a tempón ahhoz, hogy megkapjuk a kitűzőt, ezért elhagytuk a 30-as táv résztvevőit. 
Következő ellenőrző pont a Várhegy kilátó. Ide már nem mentem fel, pedig nem is magas. Majd legközelebb. Lyukasztottunk, folyadékot pótoltunk és gyűjtöttük tovább a kilométereket. Beértünk a szőlőhegyi részre és itt vettem észre, hogy bekapcsolt bennem valami robot féleség. Csak mentem, mentem és úgy éreztem, hogy bármeddig tudnék gyalogolni. 
A következő ellenőrző pontunk is egy kilátónál volt. Itt már eszembe sem jutott felmenni. Nagyon fújt a szél, már forralt bort sem ihattam, ezért a pecsételés után hamar indultunk tovább. 
A nyolcadik ellenőrző pont Szekszárdon volt. Itt már csak betonon mentünk. És talán attól, hogy tudtam már belátható a cél kikapcsolt bennem a robot és itt már fájt a gyaloglás. Különösen az fájt, hogy fel kellett másznunk Szekszárd tetejére. Az idővel jól álltunk, már biztosak voltunk benne, hogy meglesz a kitűző. Azért még nem keveset mentünk a településen kb. 4 km. Nagyon vártam a végét. 
A célnál már rengetegen voltak. Hamar ment a csekkolás is és szomorúan tudtam meg, hogy elfogytak a kitűzők. Postázni fogják mindenkinek. Na, remek pedig ezért jöttem. Még szerencsére, hogy F. Karcsi igen gyakran jóval előttünk járt és előbb beért a célba és kapott kitűzőt. Szerintem látta rajtam, hogy el vagyok kenődve, mert oda adta az övét. Teljes volt a boldogságom. 
Hagymás zsíros kenyeret faltunk, lekváros kenyeret desszertnek forró teával leöblítettük (aki tehette forralt borral). És ezek a mennyei finomságok korlátlanul álltak rendelkezésre. 
Nagyon fájt a lábam és nem voltam benne biztos, hogy lesz erőm Pécsig vezetni. Szerencsére volt. Sokat kibír az ember pláne, ha maga találja ki a bolondságait, ami azért örömet is okoz. 
1270 fő vett részt a túrán. Már ettől is van egy hangulata az egész rendezvénynek. Az ellátás pedig első osztályú volt. 
A túraleírásaim mindig túl személyesek, de ezen már nem tudok változtatni, talán megszoktátok. Lenne ezek után pár még személyesebb gondolatom. Az én életemben nagyon sokáig jó pár családi tradíció volt (disznóvágások, búcsúk a nagymamák falujában, karácsonyi vendégjárások) Sajnos megöregedtem, nagymamáim pedig meghaltak és már alig van az életemben olyan esemény, ami rendszeres, elmulaszthatatlan, és tradicionális. Gondoltam legyen ilyen a Bartina teljesítménytúra (persze nem minden évben a maraton). 

Szóval jövőre találkozunk Szekszárdon!

Mivel van 15 km-es táv szerintem nem fogja megúszni ezt a túrát Dodi sem és K. Márti sem. Egyszer ott a helyük. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Földes Csaba fotói a 30-as távról
Keményfi Balázs fotói a Maraton távról
Lovas Ági fotói a Maraton távról
.

2016.01.09 Dél-dunántúli Piros Túra 2. szakasz (Gy)

Útvonal:  Bükkösd, vá. - P-  Egéd  - Farkas-tető - Petőcz-puszta - P-  Petőcz-akna - Éger-völgy - Szentkúti erdészház. Táv: 24 km  Szint : 420 m
Túravezető: Rostás László

A túra útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói
.