Amikor e sorokat gépelem, 2011-et írunk. 1994-ben 7 fős csapatot alkotva kerékpárral teljesítettük a „komposztelai” zarándokutat. Nagy élmény volt a túrán részt venni, sok foszlányt őrzök a fejemben, de az idők folyamán már nem alkotnak összefüggő képet.
Az alábbiakban a túrán írt jegyzetfüzetem tartalmát közlöm, összekötő szöveg nélkül. Így marad a lejegyzett anyag történethű.
A kerékpártúra távja: 892 km. Szint: 7.000 m
A csapat tagjai: Dr. Novotny Iván túravezető, Novotny Bálint, Hegelsberger Éva, Németh Kinga, Veress Attila, Szabó Tibor (sofőr), Keményfi Balázs
1994.07.11.
7.00. Indulás Pécsről Ford Transittal.
Pécs – Keszthely – Sopron. Sopronban kis séta. A határt 12.30-kor léptük át. A vámosok nem igazoltattak, csak „integettek”.
Bécsújhely – autópályán Linz – Salzburg
Ahogy elhagytuk Bécset, gyönyörű látványban volt részünk. Az autópálya a hegyek között erdőben vezet. Salzburg felé egyre komolyabb hegyeket láttunk, a környező tavak is gyönyörűek voltak.
16.30-kor léptük át a német határt, megállás nélkül mentünk München felé, az alkerülő autópályán. Messziről láttuk a TV tornyot és a BMW székházat. Bár már fáradtak voltunk a sok utazástól, Münchenen mindenképpen túl kellett jutnunk. Augsburg után 20 km-re egy faluban vadkempingeztünk egy focipályán. Este sétáltunk a faluban.
1994.07.12.
Reggel 6.15-kor keltünk, eléggé későn kezdtünk pakolni. Így 8.00-kor indultunk tovább Karlsruhe irányába. Az autópálya mellett megnéztünk egy kápolnát.
Mulhouse-nál átléptük a francia határt. A határállomáson senki sem volt, megállás nélkül mehettünk tovább. Gondolkodtunk, hogy mennyit menjünk az autópályán, mert fizetni kell érte. Egy autópálya benzinkútnál megdöbbentünk az árakon: 1db alma átszámolva 60 Ft, 0,5 kg kenyér 400 Ft-ra jön ki.
Letértünk az autópályáról, és a dijoni borvidéken haladtunk keresztül (alacsony művelésű szőlők). Nagyon szép, nem túl magas dombokat láttunk. Taize környékén is elhaladtunk. A franciáknak az autópályákon kyvül az útjaik minősége eléggé gyenge. A német-francia határt átlépve az épületek stílusa hirtelen megáltozot. A németekre jellemző az igényesen vakolt ház, a franciákra nem éppen. Jelentős lehet a franciák tejtermelése, mert nagyon sok tehenet láttunk. A francia kisvárosok kopottak kissé, de megvan a hangulatuk. Clermount-Ferrandon keresztülautóztunk, gyönyörű a katedrális (két nagyon díszes torony). A város mellett sok magas hegy fekszik. Estére itt, egy fenyveserdőben lévő legelőn táboroztunk. (Ld. fénykép) Nagyon kellemes hely. Nappal meleg van, éjszaka hűvös és eléggé harmatos. A táborverésre 21.30 körül került sor.
1994.07.13.
7.00 ébresztő, reggeli stb. előző estére és reggelre 20 liter víz éppen elég volt az esti levesre, teára, mosdásra mindannyiunknak.
8.45 körül indultunk el Tulle felé. Az út jó minőségű, lehet haladni. Mindenfelé szögesdróttal körbevett kisebb legelők vannak. Clermount-Ferrand utáni a hegyeket követően dombos, szép zöld a vidék, sok legelővel. Előző este a terv az volt, hogy ma délután már a Pireneusokban biciklizünk, de valószínű, hogy ez már nem lehetséges, tehát a cél: ma estig eljutni a Pireneusokig.
Amerre autózunk, mindenfelé ódon jellegű szép kis falvak vannak, sokszor mélyen lenn a völgyben.
Megálltunk és megnéztük a függőleges várost Rockamadour-t. Ez a völgy egy síkságba vájt kanyon, a puha mészkőben. A város gyönyörű.
Villeneuvén, majd Mount de Marsan-on át haladtunk tovább. Villeneuve előtt a Mecsekhez illetve a Zslichez hasonló a táj és a tövényzet, a környék ugyanolyan tikkadt.
Villeneuve előtt láttuk az első pálmát. A város egyébként szép és tiszta, szűk utcákkal. Az autóból láttuk a zsúfolt, szűk sétállóutcákat. A városon csak áthaladtunk, de egy kicsit elkeveredtünk, mert nehezen találtuk meg a Mount de Marsan felé vezető utat.
A francia utakra jellemző a sok körforgalom, a bortermő vidékeken a körforgalom közepére szőlősorokat telepítettek.
Ahogy folyamatosan közeledünk az óceán felé, egyre párásabb a levegő, és olyan, mintha vihar közeledne (de csak olyan).
Franciaországot átutazva látható volt, hogy az ország északi felén általában román kori és gótikus (elég egyszerű) templomok vannak, az ország közepétől délre egyre több a mediterrán jellegű templom és kolostor fedésű ház.
Mount de Marsan előtt a párás levegő miatt az erdőben nagyon sok a páfrány. Az ország eddig látott szakaszain kevés a szántó, sok a legelő és az erdő.
Rockamadour után egyre inkább előjött a vágy a fürdésre (mert már finoman szólva régen voltunk otthon). Ezért több helyen, mikor egy folyóval párhuzamosan haladtunk, néztük, hogy hol lehetne fürödni, de nem volt jó a part. Végül St. Jean Pied de Port előtt láttunk egy kempinget, ahol megfürödhettünk (meleg zuhany). Borongós idő, csepergő eső volt.
1994.07.14.
Reggel 6.30 ébresztő. 7.15 indulás reggeli nélkül. Tibi és Iván bá próbálták fizetni kettőjükre a szállást, de a házigazda még aludt – sajnos-.
Az eső ekkor már nem esett, de borongós volt az idő.
A mikrobusszal továbbindultunk St Jean Pied de Port-on keresztül. Átmentünk a spanyol határon. A határ vonala még jelölve sem volt. Kb. 5 km-t autóztunk így tovább, majd leparkoltunk. A levegő nagyon párás volt.
Kivettük a bringákat, majd megreggeliztünk. A háromnapos autózás után végre nyeregbe pattantunk, és elkezdődött a Camino biciklitúra. Mindem bemelegítés nélkül, igaz kellemes klímában nekivágtunk a feltekerni a Pireneusok hágójára. Hegyi kecskéket láttunk az út mellett és az úton is. Felértünk a hágóra (Ld. fénykép). Keresztet állítottunk az emlékhelyen.
Továbbtekertünk, le a hegyről. Kb. 2 km múlva az idő teljesen megváltozott, tűzött a nap és meleg volt (a korábbi párás után).
Kolostort néztünk a következő (Roncesvalles) faluban, majd az azt követően a templom mellett (Burguete) ebédeltünk (Ld. fénykép).
A benzin nagyon fogytán volt. Tibi várt a faluban egy benzinkútra, hogy kinyisson, de az „befuccsolt”. Találtunk egy másikat, ezért visszamentem szólni neki. Espinal-nál rátértünk a földútra. Először makadám út, majd ösvény lett. Egy jópofa kisajtón átjutva egy ló legelőre értünk. A földút egyre rosszabb minőségű ösvény lett, amin biciklivel haladni egyes szakaszokon lehetetlen volt, vagy nagyon lassan lehetett.
Ezt megelégelve a 37-es km-nél rátértünk a műútra. Erro-nál a kilátásban gyönyörködtünk, majd száguldottunk lefelé egy szerpentinen. A hegyről leérve tovább folyamatosan gurultunk egy kellemes folyóvölgyben. Egy egyenes útszakaszon Éva valami miatt hirtelen behajtott az árokba. Nagyot esett, de szerencsére nem történt komolyabb baja. Az az igazság, hogy ezidáig alig evett, kiéhezhetett, és ez okozhatta a bukást.
Miután minden rendbe jött, tovább tekertünk. Zapadica-nál ismét rátértünk a földútra, ez is rossz minőségű volt. Arre-ba terveztük eljutni a zarándokszálásra. Mostanra megelégeltük a földutakat, mivel már késő volt (19.00), ezért egy műúton rövidítettünk. Sikerült eljutnunk a szálláshoz. Itt egy német gyalogossal találkoztunk, aki 40 km-t gyalogolt aznap és nagyon éhes volt, mert elfogyott az élelme.
Amíg megérkeztünk, Tibi paprikáskrumplit készített. Mielőtt nekiláttunk volna elfogyasztani, a házigazda mindent megmutatott a kolostorban. A szállás csodás. Ágyak, fürdő, WC, konyha, étkező.
Összefoglalva: A mai napon nagyon változatos tájakon jártunk. Reggel induláskor a határ után a Pireneusokban vizes utakon bringáztunk, párás volt a levegő, egyes helyeken felhőben hajtottunk. A klíma kellemes volt. Ibanéta után kb. 1 km-es szakaszon legurulva teljesen megváltozott az idő, kisütött a nap. Ahogy gyűltek a kilométerek, az idő egyre melegebb lett, de a hőség sokkal elviselhetőbb, mint Magyarországon.
Az említett német zarándoktól hallottuk, hogy Pamplonában fiesta van, vagyis a bikákat az utcára kergetik. Megtudtuk tőle azt is, hogy aki a Roncesvalles-ben kapott pecsételő lapot Santiago de Compostelában bemutatja, az ott egy zarándokszállásból kialakított hotelben 3 napig ingyen ehet.
Az említett német zarándoktól hallottuk, hogy Pamplonában fiesta van, vagyis a bikákat az utcára kergetik. Megtudtuk tőle azt is, hogy aki a Roncesvalles-ben kapott pecsételő lapot Santiago de Compostelában bemutatja, az ott egy zarándokszállásból kialakított hotelben 3 napig ingyen ehet.
Vacsorakor megvendégeltük a német zarándokot. Mivel a lányok ma jól hajtottak, ezt megünnepeltük egy üveg Badacsonyi Szürkebaráttal. (Eredetileg ajándék lett volna, de a másik üveg összetört, és nem akartuk, hogy ez is „kárbavesszen”.)
21 óra körül a szállás benépesült. Jött egy holland házaspár és néhány francia meg olasz biciklis.
1994.07.15.
Reggel elindultunk a szállásról, betekertünk Pamplonába. Mivel az előző két nap fiesta volt, ezért a város igencsak koszos volt, tele részeggel. Így hát közös szavazás eredményeképpen az alaposabb városnézés elmaradt. A lányok délig bringáztak velünk. Több kis faluban jártunk (ld. fényképek). Egy templom kerengőjében ebédeltünk (Ld. fénykép).
A mikrobusz mindkét kulcsa nálunk maradt, ezért Tibinek, a sofőrnek valami móson el kellett jönnie értünk a következő faluba a kocsikulcsért.
Egész nap élelmiszer boltot kerestünk, de útközben az összes zárva volt. Csak Estellában sikerült vásárolni. Kinga egy hátsó defektet szedett össze.
Délutánra nagyon meleg lett. 46 C.
Ciraqui-ból egy római úton jöttünk ki. A mikrobusz közben elment Estellába a szállásra, de az zárva volt. Mi is (4-en) a meleg miatt nehezen, de beértünk Estellába. A szállás felkutatásával nagyon sok időt töltöttünk el. Közben Iván bácsit elhagyta az ereje, és ő Estellában a folyóparton várt minket, amíg megkerestük a mikrobuszt. Mikrobusszal visszamentünk Iván bácsiért.
A szállás mellett volt egy uszoda, ahol találkoztunk egy angol tanárral, akivel végre megértettük egymást. Így sikerült elintéznünk, hogy az uszodában tusolhassunk.
Hárman (Attila, bálint és jómagam) kitekertünk a városból, mert a szállás zárva volt, és vadkempinget kerestünk. A többiek mikrobusszal jöttek tovább. Sikerült találnunk egy helyet, de a talaj köves volt. Két sátrat sikerült felállítani, majd az enyém a széltől összedőlt. Hatalmas villámlások voltak. Először a buszban próbáltam aludni, majd Iván bácsihoz és Tibihez társultam harmadikként a szélstabil igloo sátorba. Majd szegény Tibinek éjjel ki kellett mennie aludni, mert nem bírta a meleget. (Az eső ekkor már nem esett.)
1994.07.16.
Reggel a vadkemping melletti erdőbe betettük a bicikliket és mikrobusszal visszamentünk Estellába várost nézni. Érdemes volt, mert nagyon szép város, ahol végre találtunk boltot.
Estellát elhagyva Irache-be mentünk. Itt megnéztünk egy kolostort, majd egy bormúzeumot. Ebédeltünk, majd franciákkal veszélgettünk. Kezdtünk aggódni a biciklik miatt. Busszal visszamentünk a vadkempingbe. Iván bácsi, Attila és én 14.00 felé nyeregbe szálltunk és elindultunk.
Falvakat néztünk, nagyon jó volt az út, csak egy kicsit csöpögött az eső, de a klíma jó volt. Torres de Rio-ban találkoztunk német turistákkal, közben csapatunk buszosai is utolértek. Tibi csatlakozott hozzánk biciklizni.
Tovább nagyon kellemes úton tekertünk.
Vianában egy sírt szerettünk volna megnézni, de egy esküvőbe csöppentünk. A szertartás előtt gyalorolt az ifjúsági zenekar, jó volt hallgatni. Nem csak a muzsika, de a templom is gyönyörű volt.
Ezután Logrono-ba tekertünk. A város egyik részén nagyon szegényesen élnek az emberek, a város másik része modern. Ebben a városban is láthattunk gyönyörű templomokat. Az egyik templomban őrzik páncélszekrényben Michelangelo egyik eredeti festményét.
A templomok kívül gezdagon díszítettek, de közelről elhanyagoltak, belülről viszont csodálatosak. A városból elég nehezen jutottunk ki.
A busz Navarrere-ben várt ránk, mert a buszosok szállást próbáltak intézni, de nem sikerült, ezért az úton vártak ránk. 21.00-kor találkoztunk így velük.
Szállás híján 16 km-t kellett még letekerni négyünknek (Iván bácsi, Tibi, Attila és én). Végül Najera-ban katunk szállást egy garázsban, aminek nagyon örültünk. WC, fürdő koedukált. Másik választás a garázs mellett egy tömegszállás lett volna, de ez jobb választás volt számunkra. A szállást végül 22.15-kor foglaltuk el.
Ezen a napon 80 km-t tekertünk, 1db hátsó defekt volt Attilának.
1994.07.17.
Éjjel a garázsban nyitott ajtónál laudtunk., és így bejött egy macska, levert egy üveget, megrágta a kolbászos zacskomat és nyávogott.
A reggelit is a garázsban fogyasztottuk el. Nagyra értékeltük ezt a helyet, mert nem a tömegszálláson kellett aludnunk. Addig eszegettünk, pakolásztunk, míg utolsóként hagytuk el a szállást.
Najerában megnéztünk egy templomot. Sajnos a misének éppen vége volt. Továbbtekertünk Iván bácsi, Attila, Kinga, Bálint és én.
Santo Domingo de la Calzada-ban a buszosokkal együtt misén voltunk. Mise után ebédeltünk egy parkban, miközben az emberek miután megtudták, hogy Magyarországról jöttünk, nagyon elcsodálkoztak.
Továbbtekertünk, falvakat néztünk, láttunk egy 900 éves szenteltvíz tartót.
Kinga Tosantos-ig jött velünk, itt busszal vártak rá. 4-en továbbtekertünk.
A táj sivatagias volt, száraz és sok volt a szántóföld. Majd egy hegységbe értünk, ez szép, fás, kellemes, de meredek volt (ld. fénykép). Végül 19.00 felé beértünk San Juan de Ortega-ba a szállásra, ami egy kolostor volt. Itt kultúrált, nagy szobák voltak, emeletes ágyakkal. 20.00-kor mise volt, de erre nem mentünk, mert már voltunk délelőtt. Helyette kihasználtuk a fürdőszoba ürességét.
21.00-kor volt a közös vacsora a szálláson lakókkal (közös leves, majd saját kaja).
Ma 2db láncleesés volt nekem, egy hátsó küllő törés a racsni oldalon Attilának.
Ma 2db láncleesés volt nekem, egy hátsó küllő törés a racsni oldalon Attilának.
1994.07.18.
Reggel 6.00-kor gregorián zenére ébredtünk. (Még most is, 2011-ben, mikor e sorokat másolom a jegyzetemből, határozottan emlékszem erre. Azóta is nagyon sokszor eszembe jutott.) Mi aludtunk a legtovább. Mikor már kiürült a szoba, akkor keltünk fel. Lementünk az étkezőbe reggelizni, már az is üres volt. Ekkor bejött a kolostor egyetlen szerzetese, egy szivarozó, kb. 70 éves ember. Meghívott a konyhába tejeskávéra és egy kis vajaskenyérre. Végül kapott tőlünk egy kis üveg Tokaji Szamorodni-t. Miután eleget tettünk a kedves invitációnka, visszatérve az étterembe befejeztük a reggelinket a saját alapanyagunkból.
8.30 felé elindultunk a kolostorból. Köd volt, alig lehetett látni. Sima terepen hátszélben betekertünk Burgosba. Itt megnéztük a katedrálist (hatalmas és csodálatosan szép). Itt van eltemetve El Cid és a felesége. A katedrális megtekintése után felmentünk a citadellára. Burgos gyönyörű tiszta báros, hasonlít a német városokhoz fazonra és tisztaságra.
Reggel 6.00-kor gregorián zenére ébredtünk. (Még most is, 2011-ben, mikor e sorokat másolom a jegyzetemből, határozottan emlékszem erre. Azóta is nagyon sokszor eszembe jutott.) Mi aludtunk a legtovább. Mikor már kiürült a szoba, akkor keltünk fel. Lementünk az étkezőbe reggelizni, már az is üres volt. Ekkor bejött a kolostor egyetlen szerzetese, egy szivarozó, kb. 70 éves ember. Meghívott a konyhába tejeskávéra és egy kis vajaskenyérre. Végül kapott tőlünk egy kis üveg Tokaji Szamorodni-t. Miután eleget tettünk a kedves invitációnka, visszatérve az étterembe befejeztük a reggelinket a saját alapanyagunkból.
8.30 felé elindultunk a kolostorból. Köd volt, alig lehetett látni. Sima terepen hátszélben betekertünk Burgosba. Itt megnéztük a katedrálist (hatalmas és csodálatosan szép). Itt van eltemetve El Cid és a felesége. A katedrális megtekintése után felmentünk a citadellára. Burgos gyönyörű tiszta báros, hasonlít a német városokhoz fazonra és tisztaságra.
Városnézés után bevásárlás következett, majd a folyóparton a parkban megebédeltünk. Az ebéd végeztével továbbindultunk. Tibi Olmilos de Sasamón-ban várt ránk a kisbusszal. Megnéztük a várost. A lányokban volt még erő, így továbbjöttek, és néhény falu meg templom megtekintése közben az újabb szálláshelyünkre jutottunk Boadilla del Camino-ba.
Mai táv: 97 km, műszaki hiba nem volt.
1994.07.19.
Reggel mindannyian elindultunk a szállásról. Rövid tekerés után Frómista-ba jutottunk. Megnéztük a templomot kívülről és belülről. Gyönyörű. Iván bá majdnem egy tekercs filmet ellőtt rá. Hosszabb szünet után tekertünk néhány kilométert. Közben az úton haladó birkanyájjal találkoztunk. Beértünk Villalcazar de Sigra-ba. Megnéztük itt is a templomot, majd ebédeltünk, dumcsiztunk. Tibi és Kinga elindultak busszal a megbeszélt szálláshelyre, hogy lefoglalják a helyet. Mi öten eltekertünk Carrión de Los Condes-be. Itt a templomot csak kívülről tudtuk megnézni, mert be volt falazva az ajtaja. Ezután a falu melletti Carión folyóban fürödtünk. Nagyon hideg és gyors folyású volt (ld. fénykép).
Továbbhaladva útközben ismerős zarándokokkal találkoztunk. Calzadilla de la Cueza-ban szállást foglaltunk. Az esti program csapágyszerelés volt.
1994.07.20.
Reggel késői ébredés után reggeli, majd eligazítás következett a napról. Elindult az egész bringás csapat a 20 km-re lévő Sahagun felé. Útközben Attila kapott egy defektet, majd egy hátsó racsni oldali küllőtörést. Közben Bálint a lányokkal eltekert Sahagunig. A Sahagúnban városnézés majd ebéd következett egy templom melletti parkban (ld. fénykép). Megnéztünk egy romtemplomot is.
Ibán bá, Bálint, Attila és én elindultunk Mansilla de las Mulas-ba. A lányok tovább mentek a főúton és később Tibi felvette őket, majd helyet foglaltak a szálláson. A földút nem volt túl rossz (ld. fénykép). Helyfoglalás után Tibi, iván bá, Attila és én elindultunk San Miguel de la Escalada-ba. Bálint Kingával és Évával busszal jött utánunk. (Itt voltam holtponton, nagyon fáradt voltam.) Kerülővel jöttünk vissza.
103 km volt a mai adag.
1994.07.21-23.
Egyik este egy szálláson kempingeztünk. Mellettünk franciák voltak. Reggelre kihúzták 3 cövekemet és eldobálták, de kettőt megtaláltunk. Egyik nap egy 40 kilométeres szakaszt busszal tettünk meg mindannyian, hogy utolérjük magunkat időben. Hiszen Szent Jakab napra Santiagoba „kellett” érnünk.
Ezekben a napokban hegyek között, gyönyörű tájon bicikliztünk. Volt olyan nap, hogy szinte csak felfelé mentünk. Lefelé viszont jó volt száguldozni. Volt amikor kicsit elkapott az eső, de nem volt vészes. Ezen a szakaszon a levegő hűvösebb volt, de sokkal párásabb. Ez a dús növényzeten is meglátszott. Többnyire mi fiúk bringáztunk csak, volt amikor Tibi is velünk jött. 23-án este csak vadkempinget találtunk, de ez szuper helyen volt. Egy búzamező részben learatott részén.
1994.07.24.
A vadkempingben reggel időben, 7.00-kor akartunk kelni, de mivel szitált az eső és köd volt, ezért 8 és 8.30 között keltünk fel. Iván bá feltette a kérdést, hogy a maradék 70 kilométert biciklin tesszük-e mag a szitáló esőben, vagy busszal. Végül Iván bával és Attilával a bringázás mellett döntöttünk. A többiek busszal mentek tovább. Néhány kilométer után már száraz úton tekerhettünk, és le lehetett venni a melegítő felsőt és az esőkabátot is. Félúton tartottunk egy pihenőt, ekkor értek utol a buszosok. Továbbhajtottunk. Nagyon jól tudtunk haladni. 14.00-ra beértünk Santiago de Compostela-ba. A zarándok iroda 17.00-kor nyitott, addig elmentünk a buszhoz ebédelni.
Visszamentünk a városba. Vártunk az illetőre, aki lefoglalta nekünk a szállást, de sajnos nem sikerült vele találkoznunk. 19.00-ra misére mentünk a katedrálisba. Mise után Iván bával és Attilával elbicikliztünk Monte do Gozo-ba, a szállásra. Ez egy szuper „hotel”. Este be szerettünk volna menni Santiagoba tűzijátékra, de láttuk, hogy óriási a forgalom. Végül az ablakból néztük meg. Éjfélkor kezdték, csak öt percig tartott, de nagyon sok rakétát lőttek fel.
1994.07.25.
Reggel Iván bá korán betekert Santiagoba a szállásról, hogy részt vegyen a nagymisén. Mi elég későn, valamivel 9 óra előtt keltünk fel. A mikrobuszunkkal bementünk a városba, ahol szabad programot tarottunk. Megegyeztünk, hogy minden páros órában találkozunk a zarándok irodánál. A nagymisének 12.00-kor volt vége, ekkor indult meg az élet a városban. Óriási forgatag keletkezett, nagy csinnadrattával. Láttuk a galíciaiak tüntetését a függetlenné válás érdekében. Este 7-ig csámborogtunk a városban. Mindent megnéztünk amit lehetett, többek között Szent Jakab sírját is. Visszabuszoztunk újra szállást foglalni (ugyanis mindig csak a bejelentkezés utáni éjjel ingyenes). Így hát újra bejelentkeztünk. Előtte próbáltunk helyet szerezni egy magyar ismerős által, de fizetni kellett volna. 1 és 2 ágyas szobákért, napi 200 pesetát. Végül elfoglaltuk az előző napi szállásunkat. Este 22.20 után a mikrobusszal visszamentünk Santiagoba Iván bá, Kinga, Éva, Bálint és én. 22.45-kor leparkoltunk egy széles út mentén. Éjfélig sétáltunk. Láttunk zenészeket, mutatványosokat. Éjfélre volt megbeszélve a találkozó az autónál.
1994.07.26.
Pontban éjfélkor értünk oda, és észrevettük, hogy az autó a jobb első ablaknál fel van törve, és ellopták Tibi Panasonic VHS-C kameráját a túra teljes videofelvételével, Iván bá kormánytáskáját, benne egyik szemüvegével. Az út szélén leállítottunk egy rendőrt. Bekísértek minekt a rendőrőrsre. Jegyzőkönyvet töltöttünk ki, hogy a biztosító a kárt megtérítse. Hajnali 2 órára értünk vissza a szállásra, de az esetet Tibinek és Attilának (akik a szálláson maradtak) csak reggel mondtuk meg. Tibi az esetet látszólag tűrhetően fogadta (de valószínűleg csak látszólag.
Pontban éjfélkor értünk oda, és észrevettük, hogy az autó a jobb első ablaknál fel van törve, és ellopták Tibi Panasonic VHS-C kameráját a túra teljes videofelvételével, Iván bá kormánytáskáját, benne egyik szemüvegével. Az út szélén leállítottunk egy rendőrt. Bekísértek minekt a rendőrőrsre. Jegyzőkönyvet töltöttünk ki, hogy a biztosító a kárt megtérítse. Hajnali 2 órára értünk vissza a szállásra, de az esetet Tibinek és Attilának (akik a szálláson maradtak) csak reggel mondtuk meg. Tibi az esetet látszólag tűrhetően fogadta (de valószínűleg csak látszólag.
----------
Eddig tartott az eredeti feljegyzésem. A következő napokról már csak elfoszlott emlékeim vannak, de próbálom azért papírra vetni.
Július 26-án délelőtt megkezdtük a hazautazást. Mindent bepakoltunk a mikrobuszbam még a bringákat is, ahogy otthonról elindultunk. A hazáig tartó hosszú utat már csak a Ford Transit mikrobusszal tettük meg. Santiago de Compostelából elindulva az Ibériai-félsziget északi széle felé, az Atlanti-óceán partja felé vettük az irányt. Tapia de Casariego közelében kényelmesen megmártóztunk a gyönyörű óceán vizében, a meredek sziklás parton. Mese szép volt. Felfrissülés után hosszú, de annál szebb út várt ránk az Ibériai-félsziget északi peremén keleti irányban haladva, végig az Atlanti-óceán partján. Átkelve a Pireneusokon Francia ország déli peremén a Földközi-tenger partján folytattuk a mikrobusszal utunkat. Közben felülről az autópályáról láthattuk Cannes-t és Monte Carlo-t. Július 26-án este valahol a Földközi-tenger partján vadkempingben táboroztunk sátrakkal. Este fürödtünk a tengerben, ami fantasztikus élményt jelentett számomra.
1994.07.27.
Továbbindultunk kisbuszunkkal a tengerparti táborhelyünkről. Erről a szakaszról már nincs konkrét emlékem. A hosszú utazás mellett az maradt meg, hogy megálltunk valahol egy hatalmas tengeri kikötőnél, óriási tengeri daruk közelében egy kis lábmozgatásra, és némi élelem beszerzésére.
Útunkat Olaszországon keresztül folytattuk hazáig, de már valószínű, hogy nagyon élményekkel teltek, fáradtak lehettünk, mert már erről a szakaszról nincs emlékem.
----------
Zárszó:
Akkoriban egy nagy kalandnak fogtam fel az utat, óriási lehetőség volt ez számomra. Most már egy kicsit más fejjel, szívesen nekivágnék újra, ha volna rá mód és idő. Talán egyszer majd megadatik. Amikor mi megtettük az Utat, a Camino-t még bensőséges volt a hangulata, nem volt olyan népszerű és felkapott a zarándokok, turisták között, mint manapság.
Köszönöm Iván bának, hogy lehetővé tette nekünk ezt a szép élményt, ami még most is, a túra után 16,5 évvel is mély nyomot hagyva él bennem. Iván bával ez volt az első közös, életem második vándortúrája. Ezt a közös túrázást máig tartó folyamatos együtt tekerés követte évről évre, ami remélem még a továbbiakban is folytatódik.
Köszönjük!
Archív jegyzetét közzétette Keményfi Balázs, 2011. márciusában
Képek:
Archív jegyzetét közzétette Keményfi Balázs, 2011. márciusában
Képek:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése