Induló csapat: Arató Csongor, Eperjesi Balázs, Eperjesi József, Györgyi Gyula, Indián azaz Hőgye László, Jávorka Barbara, Keményfi Balázs, Marczi Gábor, Dr. Novotny Iván, Vörös Benedek
1995.07.15. szombat
Indulás reggel 5.00-kor a pécsi vasútállomásról. Az induláshoz kijött Veres Attila is, bár nem jött tovább velünk. Felpakoltunk a vonatra. 3 bicikli a hátsó peronra, ezen kívül még két kupét foglaltunk le. Az ülések szerencsére felhajthatók voltak, így 1 kupéba befért állítva a többi bicikli (1. kép). Útközben egy hölgy a biciklikkel eltorlaszolt ajtónál szeretett volna felszállni a vonatra. Megoldotta a problémát: felemelte a szoknyáját, és átlépte a bringákat.
8.00 körül értünk Budapestre a Délibe, és átkerekeztünk az Erzsébet-hídon a Keletibe. A vonatunk innen 10.30-kor indult Gyulára. Ez már csak román kocsikból állt, itt már látszott a nagy színvonalbeli különbség. Indulás előtt még gyorsan vettünk egy kis kaját. A vonaton útközben kényelmesen megebédeltünk. Vonattal Békéscsabáig utaztunk (2. kép).
Gyulánál léptük át a határt. A magyar oldalon több km. hosszú kamionsor állt. A vámosok csak megnézték az útleveleinket, nem sokat vacakoltak. A román oldalon csak egy pecsétet kaptunk, és a vámos megjegyezte, hogy jó a napszemüvegem. (Lehet, hogy arra utalt, hogy talán le kellett volna vennem útlevél vizsgálat közben?) Itt a határon már nagy volt a "rendetlenség". Libák futkostak a vámosok között. Rosszabb volt, mint a pécsi románpiac. Az utak nagyon rosszak, végig zötyögősek. Eperjesi Józsi a határátlépést követően Arad felé vette az irányt, mert csak elkísért minket. (Józsi ebben ez évben csatlakozott a csapatba, és nem készült még szabadsággal.)
Marczi Gábor és Hőgye László (Indián) az egyik pihenő után elindultak előre, hogy majd úgyis utolérjük őket. De nekem Kisjenőben (nem sokkal a határ után) eltörött a használtan vett bringám kormánystucnija a hegesztésnél. Legalább 1,5 órán át hegesztő embert kerestünk. Végül egy magyar meghegesztette. Hát ez nem volt semmi: az áldott kezű ember mint a hegesztési művelet közben mondta, cukorbeteg volt, és nem jól látott. Nekem adta a pajzsot, hogy nézzem mit csinál, és mondjam neki, hogy merre húzza a pálcát, ő pedig hegesztett. Végül összehoztuk. Pénzt nem fogadott el. Így hát a nálunk lévő kekszekből dobtunk össze neki egy ajándék csomagot.
Este már nem találtuk meg Indiánékat. Sicuria előtt még voltak gémeskutak, egy ilyen mellett szerettünk volna táborozni, de úgy döntöttünk, hogy még haladni kellene. Így egy kukorica-búza földön egy földút mellett vertük fel a sátrakat.
72 km út, szint:-
1995.07.16. vasárnap
Táborbontás után 2,5km-t haladva beértünk Sicuria-ba, ahol Indiánék kiabáltak, hogy itt vannak (3. kép). Ők egy házban szálltak meg, jó dolguk volt, bár nagyon izgultunk, hogy mi van velük. Útvonalmódosítás történt: Barzánál elfordultunk balra, hogy Menyházán megfürödhessünk. Itt már kezdtek látszani a hegyek (4. kép 5. kép). (A törött, hegesztett kormányommal úgy hajtottam, hogy középen a stucnira támaszkodtam, és a másik kezemmel kormányoztam.) Az egyik faluban egy kicsit beültünk egy Görögkatolikus misére, de demmit sem értettünk, bár nagyon érdekes volt a szertartás. A templomból kijövet egy kis csomagtartó javítás, csavar pótlás következett.
Borossebesben (Sebis) egy park hűvösében "ebédeltünk". Menyházán a strandon végre megtisztultunk az út porától és először "tettük tisztába magunkat". (Ilyekor lehet értékelni az otthoni kényelmet, de a nomád életet is el kell kezdeni egyszer!) Menyháza az első település, ami már a hegyek között szorosan helyezkedik el. A látvány nagyon szép. A strand körül fenyves, a közeli meredek hegyoldalon lombos fák vannak.
A strandot elhagyva, gyönyörű helyen, földúton haladtunk tovább, egy patak partján (6. kép). Feltekertünk a hágóra (7.kép). Innen gyalog felmentünk a hegytetőre (D.I. Rontarului 918m), ahonnan láthattuk a másnapi bihari hegyeket. Majd ismét nyeregbe szálltunk, és immár lefelé gurultunk a földúton, hogy táborhelyet keressünk. Nagyon jó helyet találtunk egy merítős forrás mellett egy tisztáson (8. kép). A forrásból úgy kellett meríteni a vizet -gondolva az utánunk jövőre is-, hogy ne keverjük fel az alját. Este tábortüzet gyújtottunk, és főztünk. Éjjel esett az eső, te többnyire nem áztak be a sátrak.
Napközben Indián el elmaradt a csapattól, mert gyors volt neki a tempó. Ő egy első-hátsókerék hajtású MTB-vel jött. Javasoltuk neki, hogy szünesse meg a két kerék közötti hajtást, mert az csak felesleges ellenállást képez tekerés közben. Ezzel a módszerrel már jobban tudott jönni. Volt még egy lehetőség barátunk tekerésének megkönnyítésére. Ugyanis felajánlottuk neki, hogy átvállaljuk csomagjai cipelésének egy részét, hogy ne legyen olyan nehéz a bringája. Így is történt. Végül kiderült, hogy a sok csomag között ott volt egy jókora köteg HVG, amit azért hozott, hogy majd a túrán elolvassa, mert otthon nem volt rá ideje....
72km út, 18km terep, 800m szint
1995.07.17. hétfő
Táborbontás után utunkat tovább folytattuklefelé a földúton, majd kiértünk a 76-os főútra. Ezen egy kicsit haladva jutottunk be Vaskohsziklásra, ahol kormányt szerettem volna venni, de nem kaptam. Közben Iván bá és Csongor szétszerelték a kormányt. Kerestünk egy autószerelő műhelyt, ahol alulról is meghegesztették a kormánystucnit, mert ott is kezdett repedni. Így már egészen tűrhető lett az alkatrész.
Elindultunk az Aranyos-völgye felé. A várostól 8-10km-re Barbarának nagyon kattogott a középagya, ezért ki kellett cserélni a golyókat (10.kép). Közben akik nem vettünk részt a szerelésben megnéztük a közeli fatornyos temetőkápolnát. A szerelés végeztével gyönyörű hegyek között tekertünk folyamatosan felfelé, majd egy kanyarban pihenőt tartottunk (11. kép). Egész délután fölfelé mentünk, úgy 5-6km/h sebességgel száguldottunk fel a hegyre a málhás bringákkal. Útközben leelőztünk egy ekhós szekéren ülő házaspárt, amit négy ló húzott. Megörültünk, hogy még ezzel a sebességgel is tudunk előzni. Néhány kanyarral feljebb csodák csodájára ismét utolértük őket. Az ember csak nevetett. Biztosan tudtak egy rövidebb utat az erdőn át.
A bringák igénybevételét, illetve a túra előtti felkészítetlenségüket mutatja, hogy a felfelé tekerés közben Bencének szétjött hátul a racsnija, amit meg kellett szerelni. Hála Guszi mobil kerékpárműhelyének és szaktudásának, ezt a hibát is elhárítottuk. A hágót már több szerelés nélkül elértük. Innen egy kis gurulás következett. Nem mentünk gyorsan, mert esteledett, és táborhelyet kellett keresnünk. Egy tehén-birka legelőt találtunk, az Aranyos folyó (itt még patak) közelében. Földrajzi értelemben ez a táborhely Erdély határa. A táborunk közelében a juhászoknak nyári szállások voltak (faházak). A házak mellett kézi módszerrel, baltával gyönyörű gerendákat készítettek. Este lementünk E. Balázzsal a patakhoz mosni. Vacsorára Iván bá szerzett friss tejet, és tehéntúrót a pásztoroktól. Biztosan nagyon finom lehetett, mert mire visszaértünk a mosásból, már csak az utolsó falatok maradtak belőle. Sebaj, ennek is örültünk. Éjszaka ismét eső volt - a hegyekben vagyuk.
37 km út, 10 km terep, 1000m szint
1995.07.18. kedd
Reggel, sátorbontás közben tehenek jöttek szimatolni (15. kép). Az utat az Aranyos völgyében folytattuk tovább (16. kép). Az Aranyos völgye, a táj csodálatosan szép. Magas hegyek, fenyők, sziklafalak. Nem úgy, mint az út mentén elszórtan egy-egy kisebb falu, mert ezek nem voltak igazán szépek. A reggeli tábornál az Aranyos "folyó" még csak fél méter széles volt. Ahogy lefelé gurultunk, láthatóan egyre szélesebb lett a hegyről lecsorgó patakoktól, forrásoktól, megszolgálva a folyó elnevezést.
Egy helyen az út emelkedni kezdett. Mivel láttunk egy olyan út alternatívát, ami a folyó mellett, azzal párhuzamosan haladt, inkább itt folytattuk az utat. M. Gábor itt megállt mézet venni az egyik háznál (17. kép). Ezután disznó dagasztó sárba kerültünk, mert vége volt az útnak. Nehezen, de átjutottunk rajta úgy, hogy csupa sár lettünk. Kiderült, hogy egy leendő tó fenekén jártunk. Visszamentünk a rendes útra. Itt egy rövid időre elkapott minket az eső. Majd megálltunk megnézni egy templomot (Nagylupsa).
A terünk a mai napra az volt, hogy hk. 90 km után keresünk táborhelyet. Ez így is volt, de sok keresés során 104 km lett belőle. A jó táborhely feltételei: távol legyen az úttól, rejtve legyen, legyen lehetőleg patak vagy forrás, mert az tiszta, de ha nincs, akkor a folyó is jó. Végül az Aranyos jobb partján, Aranyoslonka közelében a gáttól a folyó felé találtunk egy kicsi kaszálót. Esténként a tábortűz úgy látszik, mindennapos.
A nap végén E. Balázs kapott egy defektet.
(Autós szempontból: ólommentes benzint eddig még nem láttam. Az útminőség sokféle. Hol nagyon lukas, hol pedig tűrhető.)
103km út, 1km terep, szint:-
1995.07.19. szerda
Reggel elhagyva az Aranyos melletti tábort, elindultunk a Tordai Hasadék felé. A Hasadék előtt egy jóember (23.kép) megengedte, hogy letegyük a cuccainkat a tanyáján. Barbara és Gyuszi ott maradtak nála, a többiekkel elmentünkmegnézni ezt a csodálatos természeti képződményt. Indián csak a hasadék előtti szikláig jött (24. kép). A maradék emberek, bementünk a hasadékba. Egy darabig cipeltük a bringákat (25. kép), majd lekötöztük őket egy fához és gyalog folytattuk az utat tovább. Nekem a Hasadékról a mi Rám-szakadékunk jutott eszembe, csak sokkal nagyobb méretű (26. kép). Ez a "kis" túra a tervezettnél hosszabbra sikeredett, eléggé elment vele az idő, de megérte, mert csodálatos volt. a hegytetőn több magyar busszal találkoztunk. visszagyalogoltunk a már ismert úton a bringákhoz. Felszedtük az elmaradt túratársainkat, visszaindultunk az előző táborunk irányába, majd Torockót vettük célba. Torockón megnéztük a híres házsort (a kapukon jelek voltak a tűzoltáshoz szükséges szerszámokkal), majd szálláskeresés miatt telefonálási lehetőséget kerestünk. A postán adótott rá alkalom. Olyan érzésem volt, mintha egy múzeumba csöppentem volna. Régi berendezések, olajozott hajópadló. A telefon pedig szintén ősi volt. Egy telefonos kisasszonynak kellett mondani, hogy hova szeretném kapni a vonalat, ő pedig próbálkozott a kapcsolással. Próbáltam telefonálni Nagyenyedre a papnak, de tele volt a háza, így más szállás után kellett néznünk. A feltétel a fürdési lehetőség volt. Végül Barbara és Gyuszi egy ifjúsági szálláson aludtak, mi a 22-es számú házban egy szénapadláson 1000 Lei-ért fejenként. Ez az idős házaspár máskor is fogad vendégeket, lehet máskor is meni hozzájuk. Este kaptunk kecsketejet, és lavórban melegvizet, fürdés gyanánt.
57 km út, 6 km terep, 4 km gyalog, 300m szint
1995.07.20. csütörtök
Reggel Iván bá, M.Gábor és a két Balázs megmásztuk a Székelykőt. A szándékunk az volt, hogy a napfelkeltére felérjünk, ezért korán kellett kelni (30. kép, 31. kép). Mármint a Torockó falu napfelkeltéjére. Ugyanis az a szóbeszéd járja, hogy torockón kétszer kel fel a nap. Az az oka, hogy a faluból nézve a napfelkelte után az igyik sziklacsúcs betakar a nap sugarába, majd ismét előbújik. Az így látható árnyékot valóban láthattuk is fentről (32. kép).
Mire visszaértünk, már egy kicsit késő volt, így a többiek nem várták meg míg megreggelizünk. Megbszéltük, hogy ők addig lassan továbbindulnak. Mikor összekészültünk, mi is búcsút vettünk a vendéglátóinktól és a többiek itán indultunk, hogy Nagyenyeden találkozhassunk velük (33. kép). Útközben a sok rázkódástól (mert az utak olyan rosszak), kiesett az első váltókaromból egy csavar, és szétrázódott a belseje. Tovább csak a középső lánckeréken tudtam menni. Csongor Tövisig tartott velünk, mert lejárt a szabija, és haza kellett mennie. Az utat Mo.-ig biciklin egyedül folytatta tovább. Kalandos élményei vannak erről az útról, éredemes őt meghallgatni.
A Tövis felé vezető út nagyon forgalmas és büdös volt. Tövisről elindultunk Gyulafehérvár irányába. Az első elágazónál lepakoltuk a cuccot, ahol Iván bá vigyázott rá. Gábor, Bence, Indián és a két Balázs betekertünk Gyulafehérvárra (35. kép). Itt megnéztük a székesegyházat (36. kép) és a görögkeleti templomot (37. kép). A székesegyházban láttuk Fráter György emléktábláját, Hunyadi János és László szarkofágját.
Továbbindultunk Balázsfalva felé, miután visszatekertünk Iván báért és a cuccokért. Balázsfalva felé vettük az irányt, mely a neve ellenére eléggé csúnya hely. Az eleje és vége falu, a közepe városi jellegű. Balázsfalvától 5km-re letáboroztunk a Nagy Küküllő északi partján. Sajnos a vízhez nem tudtunk lemenni, mert meredek volt a partja. Este ismét tábortüzet raktunk.
105 km út, 6km gyalog, 600m szint gyalog
1995.07.21. péntek
Reggel időben keltünk (7.00 körül), és kicseréltük az előző nap széthullott váltókaromat. Táborbuntás után továbbindultunk. Az út nagyon forgalmas és büdös, sok a teherautó. Egy kis kitérőt tettünk Csicsóholdvilágra a templomhoz (38. kép). Barbara és Gyuszi a falu elején megvártak minket, mert Barbi nem érezte jól magát. Megnéztük az erődtemplomot, a toronyba is felmásztunk. A nézelődés egy kicsit hosszúra nyúlt. Továbbindultunk Kiskapusra. Itt van a koromgyár, ami már nem működik, de rettenetesen szennyezett a levegő. Gyuszi és Barbara itt lepihentek, mi kitérőt tettünk Asszonyfalvára. Ez a falu egybeépült Kiskapussal.Miután visszamentünk Kiskapusra, bevásároltunk és "megebédeltünk". Továbbhaladtunk. Barbaráék nem, de mi kitérőt tettünk Nagybaromlakra, ami 5-6 km-re délre van Kiskapustól. Itt megnéztük az erődtemplomot (39. kép, 40. kép). A templomban találkoztunk három berlini turistával. A templom megtekintése után feltöltöttük a kenyérkészletünket. Végezetül elindultunk Medgyesre. Barbaráék itt a település előtti parkolóban vártak minket. Megnéztük a várat. Medgyes nagy város, és nagyon tetszett (41. kép). Itt találkoztunk két MTB-s gyerekkel, akik elkísértek minket Csongor egyik ismerőséhez, ahol a néni nagyon szíves vendéglátásban részesített minket. Vacsorára puliszkát főzött (42.kép). Végre lezuhanyozhattunk, és három szobát elfoglalva jót aludhattunk.
60km út kicsit dombos terepen, 200m szint
1995.07.22. szombat
Reggel indulás előtt Gyusziék úgy döntöttek, Barbara gyengélkedése miatt nem tartanak tovább velünk, így hazafordulnak. (Mint később otthon megtudtuk, nem betegség okozta a Barbara gyengeséget, hanem titokban mégegy valakit elhoztak a túrára. Most, mikor e sorokat írom (2008.02.) jutott eszembe az 1 évvel ezelőtti kávási találkozás Barbarával, Gyuszival és három fiúkkal. Komoly srác lett az erdélyi "potyautas"-ból.)
Így hát érzékeny búcsút vettünk tőlük. Ezzel a csapat létszáma 6 főre csökkent. Letértünk a főútról Muzsna felé. Itt megnéztük az erődtemplomot, majd 4km-es földúton folytattuk az utat Berethalom felé (43. kép, 44. kép). Berethalom után, mivel nagyon meleg volt délben, egy diófa alatt tartottunk egy kis pihenőt (45. kép). A többiek rögtön elkezdtek enni, én lefeküdtem pihenni. Ez Iván bának gyanús volt. Majd én is bekaptam néhány falatot.
Elindultunk, tovább folytattuk utunkat Segesvár felé. Segesvár határában nagyon kavargott a gyomrom, és kijött belőlem minden, amit aznap ettem. Valószínű, hogy az összevissza kutakból beszerzett víz okozhatta. Összeszedtem magam, és továbbindultunk Segesvár központjába. Itt ismét rosszul lettem, és lefeküdtem a parkban a virágágyás mellé. A többiek elmentek várost nézni, de Iván bá ott maradt velem. A házi patikájából elővette a laposüveget, és azzal próbált talpra állítani, sikerrel. Iván bától nagy penitencia volt, hogy velem maradt városnézés helyett, mivel állítólag Segesvár Erdély legszabb városa. Ezúton is köszönöm Neki a segítséget! Mikor a többiek visszajöttek, még gyorsan hánytam egyet indulás előtt, de ezzel már tényleg jobban lettem. Üres gyomorral a többiekkel együtt tekertem tovább, ki a városból, hogy keressünk táborhelyet valahol. A Petőfi emlékműnél megtöltöttük a kulacsokat. Találtunk is egy táborhelyet egy patak partján. Tulajdonképpen a segesvári csatatéren aludtunk. este nem mentem oda a tábortűzhöz, inkább lefeküdtem aludni.
64km út, 4 km terep, 500m szint.
1995.07.23. vasárnap
Reggelre egészen jól lettem, de csak teát mertem inni. Elindultunk a Segesvár melletti táborhelyünkről, és rövidesen letértünk a főútról. Egy faluban, ahol harangszót hallottunk, ott bementünk Iván bával és Bencével misére. Mise után beszélgettünk a pappal, aki vendégül szerretett volna látni minket, de nem maradtunk mivel még nagy táv állt előttünk. Székelyudvarhely felé haladtunk. Itt 1000 Lei megfizetése után bementünk a strandra. Megengedték, hogy a 6db biciklit 1500 Lei-ért bevihessük, mert nem akartuk kinthagyni. Júl esett a víz,mert végre ismét tiszták lettünk. Fürdés közben felváltva őriztük a bicikliket. 16 óráig tartott a szieszta, ekkor betekertünk a belvárosba, de nem álltunk meg, csak egy pillantást vetettünk rá, mert estére el kívántunk érni Kőhalomra, a plébániára, hogy megszállhassunk ott.
Az út eleinte kicsit dombos, majd rendkívül rossz minőségű lett, óriási lukakkal. Bencének kicsit kicsorbult a felnije, Indiánnek pedig szép nyolcas lett a hátsó kerekében. Eredetileg Kőhalom előtt Homorodon meg szerettük volna nézni a vártemplomot, de már nagyon késő volt (magyar idő szerint 20.00 körül, ottani idő szerint ez már 21.00!), és sötétedett. Homoród előtt Bence beleakadt Gábor csomagjába, így bukott és felhasadt a térde. Kicsit leápoltuk, majd e. Balázzsal és Gáborral előrementem a plébániára a szállást elintézni, ahol a kért sátorhelyből végül szoba és konyha lett. Bencét elvitte Gábor orvoshoz, ahol kimosták a sebét, és kapott egy tetanusz injekciót.
Visszatérve az egészségi állapotomra (nem is fényképeztem ez idő alatt), már említettem, hogy teával kezdtem a napot, majd 11 óra felé ettem egy kis műzlit, 14.00 felé pedig egy kis nápolyit. Az előző nep délutáni gyomorürítést követően szinte ezt a napot is majdnem üres gyomorral tekertem végig. Este mikor Bence elesett, az előző napi rosszullétem után jó volt hallani, Iván bá szájából, hogy "Balázs, te jó erőben vagy, menj előre és próbáld megszerezni a plébánián a szállást".
92km út, 400m szint.
1995.07.24. hétfő
Reggeli után benéztünk a szállásunk melletti templomba, majd a hegyen megtekintettük Kőhalom várát (46. kép, 47. kép), majd továbbindultunk. Útunk forgalmas főúton vezetett tovább. Ekkor keltünk át a Persányi-hegységen, miközben hosszú, folyamatos emelkedőt kűzdöttünk le. Közben a teherautók okádták a füstöt, de a táj nagyon szép volt, erdős, árnyékos, patak stb. Mikor a hegyről legurultunk, egy sík és meleg, napos területre értünk. Bavásároltunk egy boltban, és egy kicsit továbbhaladva délben letelepedtünk a fák árnyékában, és megebédeltünk (48. kép). Mikor láttuk, hogy kezdenek jöbbi a felhők, továbbindultunk. Egy kicsit megáztunk.
Brassóba szintén a forgalmas főúton jutottunk be. A főtéren leparkoltunk a bringákkal (51. kép). Megbeszéltük, hogy felváltva őrizzük őket. A Fekete templomban a hangszerek királyát, az orgonát szólaltatta meg egy mestere.
Nézelődés után megkerestük a katolikus plébániát, ahol egy kis meglepetést okoztunk érkezésünkkel, de a fiatal pap nagyon frappánsan megoldotta a problémát. A templom alatti hittanteremben kaptunk szállást (52. kép). Este még fürödni is tudtunk.
72km út, 500m szint, 2km gyalog, 200m szint
1995.07.25. kedd
Reggel kibicikliztünk Brassóból, szintén egy forgalmas főúton. Kitérőt tettünk Szászhermányra, hogy megnézzük az erődtemplomot (53. kép, 54. kép). Indián nem volt rá kíváncsi, ezért továbbtekert, hogy Sepsiszentgyörgyön megvárjon minket. Néhány kilométert továbbhaladva Prázsmárba értünk, ahol egy nagyon szépen felújított erődtemplomot láttunk. Ennek belső falain 273 db élelmiszer raktár van (56. kép). A templom kívülről kissé modernnek néz ki (55. kép), de beléppve régi gótikus, de nem túlságosan hangulatos templombelső fogad.
Továbbtekertünk Sepsiszentgyörgyre. Maga a város ugyanolyan büdös volt, mint általában a többi, de a főtere egy nyugodt, szép park, ahol az 1989. december 22.-i emlék kopjafánál leállítottuk a bringáinkat.Iván bá vállalta az őrzésüket, közben mi megnéztük a Székely Múzeumot és a kis szabadtéri kiállítást. A bringáknál őrségváltás történt, így Iván bá is megnézhetett mindent. Őrség ideje alatt zajlott le az aznapi ebéd.
Továbbhaladtunk, és a dombtetőn meg kívántuk nézni a sepsiszentgyörgyi vártemplomot, de be volt zárva. Érdekessége, hogy a földrengés már sokszor megrongálta.
Elindultunk Tusnádfürdő felé. Célunk az volt, hogy másnap a Szent Anna napi ünnepség idejére a Szent Anna tónál legyünk. Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre egy parkoló melletti fák árnyékában tartottuk s a szokásos pihenőnket. továbbhajtva a távolról látott hegyek kezdtek összeszűkülni. Néhány domb megmászása után beértünk a csodálatos hegyek között fekvő Tusnádfürdőre. Itt megkerestük Fábián Lajos erdész bácsit, akivel előre leegyeztettük, hogy nála felverjük a sátrainkat. Ezt ő még megfejelte egy kis házikóban lévő szobával is. Volt vízcsap is a telkén, csak az volt vele a baj, hogy állandóan elfogyott belőle a víz. Az udvarról, a sátortól a kilátás gyönyörű volt. Este lementünk az üdülőfaluba sétálni. Mire visszaértünk, villámlani kezdett, és majdnem reggelig folyamatosan ömlött az eső. A sátram nem ázott be.
77km út, 500m szint
1995.07.26. szerda
Reggelre csodálatos idő lett. Mivel a szállásunk minden igént kielégytett, és a vendéglátónk sem volt ellenére, úgy döntöttünk, mivel a túrába eredetileg terveztünk egy tartalék napot, azt itt töltjük el. Kényelmesen összekészültünk, és pihenőnap lévén, gyalog elindultunk fel a Szent Anna tóhoz. A hegy nagyon meredek, a turistaút cikkcakkban megy fel. Az út elején két kiépített borvízforrást találtunk. Ahogy mentünk fel, az út elején favágók dolgoztak. meg kellett állnunk, mert hallottuk, hogy ropog a fa. Aggodalmunk nem volt hiábavaló, mert a fa a turistaútra dőlt.
Kb. 2 óra alatt értünk fel a hegytetőre, 670m szintet megmészva. (Ismétlem, ma pihenőnap van!) A hegytető után le kellett menni az egykori kráterbe a tóhoz. A tetőn nagy vadkemping volt a tisztáson, a sátrak között birkák legeltek. Néhány méterre ettől, viszont egy hivatalos kemping is működött.
A tó vize kellemesen meleg volt, és többen fürödtek benne (61. kép). Nem volt nálunk fürdőnadrág, de mivel eléggé koszosak voltunk, Iván bá, Gábor és én, alsónadrágra vetkőzve bementünk úszni. Fürdés után leszáradtunk, majd körbesétáltuk a tavat, (62. kép) majd a már ismert úton visszamásztunk a kráter gerincére, és a hosszú, cikkcakkos turistaúton visszamentünk a szállásunkra, ahoba 16.00 körül érkeztünk meg.
Ezután felmentünk a háza mögé a hegyoldalra kb. 200 méter messzire a borvízforráshoz, megtölteni a kulacsokat. Kényelmesen megvacsoráztunk, mejd összedugtuk a fejünket, hogy beosszuk a következő napok ütemtervét. Este Iván bával és Bencével elsétáltunk a tusnádfürdői csukás tóhoz, ami ugyan úgy el volt hanyagolva, mint a Balokány Pécsett.
30km gyalog, 1020m szint (pihenőnap)
1995.07.27. csütörtök
Elhagytuk Tusnádfürdőt (65. kép). Útközben amit lehetett megnéztük (66. kép, 67. kép). Csíkszeredán bevettük a Mikó várat, benne megtekintettük a Székely Múzeumot, és mögötte a skanzent (68. kép, 69. kép). Szerencsénkre Indián nem mutatott érdeklődést a múzeum megtekintésére, így volt aki a biciklikre vigyázott. Azt mondta, hogy nem szeretne bemenni, majd elolvassa az útikönyvben...
Csíkszereda főutcája teljesen fel volt ásva. Az árkokban rabok dolgoztak (70. kép). Csíksomlyót is érintettük az út során. A kegytemplom megtekintésével kezdtük (71. kép, 72. kép). Majd elindultunk a Hunyadi János építtette templom felé. Útközben egy jóemberrel találkoztunk, aki megengedte, hogy bevigyuk a felpakolt bringáinkat az udvarába, így nem kellett felvinnünk azokat a hegyre. A kálvária nagyon meredek volt. Fönt a temolom (73. kép) mellett egy viskóban egy remete lakik. Legyalogoltunk a hegyről (74. kép), és visszamentünk a házhoz a bringákért, ahol a füvön megebédeltünk. Kiderült, mi az alapja emberünk kedvességének. A fia éppen Magyarországon biciklitúrázik.
Mádéfalván megnéztük a hősi emlékművet, ami a császári seregek által 200 székely lemészárlásának emlékét őrzi.
Csíkdándalván megtekintettünk egy fazekas műhelyt, és vásároltunk egy kis szuvenírt az otthoniaknak. (Nem egyszerű csomagos biciklitúrán vázát szállítani). Kitérőt tettünk Csíkkarcfalvára, de a templom zárva volt. Így csak kívülről néztük meg (75. kép).
A napi utolsó célunk Csíkszentdomonkos volt, ahol Iván bá kapcsolatai révén Vilma néni állítólag tejfeles puliszkával vár minket. Jó poén volt, mikor megérkeztünk: Mikor a ház előtt megálltunk, jött Vilma néni és megkérdezte: "Hová mennek?" Mi pedig válaszoltuk: "Sehova, magához jöttünk!" Vilma néni nagyon megörült a találkozásnak. (76. kép, 77. kép)Nagy lendülettel belekezdett a puliszka készítésébe.
A szállásunk egy nagyon klassz szénapadlás volt.
68km út, 400m szint, 3km gyalog, 100m szint
1995.07.28. péntek
Reggel Vilma néni már hajnalban felkelt, befűtött a konyhai kemencében és elkezdte nekünk sütni a kürtős kalácsot reggelire. Le szerettem volna fényképezni, de mire felébredtem, már készen volt. Nagyon finom lett. Reggeli után a fát, amit Gábor vágott hajnalban, behordtuk a fészerbe.
Felgyalugoltunk a közelben lévő székely mártír emlékműhöz. Itt 11 székelyt 1944 októberében azért végeztek ki, mert a házukban valami katonai holmit találtak. Köszük egy 84 éves nénivel is végeztek...
Visszamentünk a házhoz, elbúcsúztunk, és elindultunk. Rövidesen Marosfőre értünk, ami már a hegyek között, csodálatos helyen van, de sajnos a Maros forrását nem tudtuk megnézni, mert az bent van valahol az erdőben. Majd egyszer gyalog.
Rövid tekerés után Tekerőpatakra értünk, ahol bementünk a templomba. Itt találtuk a Mennyországba vezető vasúti menetrendet. (78. kép) Megszívlelendő!
Néhány km múlva beértünk Gyergyószentmiklósra. Itt Indián és Gábor elkeveredtek tőlünk. Mi a katolikus plébánián kaptunk kaptunk szállást, egy modern hittanteremben, amihez melegvizes zuhanyzó is tartozott. Kényelmesen megebédeltünk bent a hittanteremben, miközben ránktaláltak Indiánék, akik ezalatt már megnézték Szárhegyet. Ezután Iván bá, E. Balázs, Bence és én, mi is elgurultunk üres bringákkal Szárhegyre, akol kívülről láthattuk a kastélyt (79. kép), majd felmentünk a Ferences templomba, ahol egy öreg ferences barát nyitott ajtót. Eztuán továbbhaladtunk a mellette lévő templomhoz, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre, így Gyergyószentmiklós felé is (80. kép). Ezek után visszamentünk a szállásunkra.
Ezen a napon csak keveset tekertünk, mert így jött ki a lépés, mivel tudtuk, hogy másnap a Gyilkos-tó és a Békás-szoros oda-vissza egy egész napot igénybe fog venni. Kétszer kell közben ugyanazt a hágót megmászni.
Indián még este elment a Gyilkos-tóhoz.
60 km út, 4 km terep, 300m szint út, 100m szint terep
1995.07.29. szombat
Reggel Laci (Indián) meglepett minket, mert váratlanul elköszönt azzal, hogy ő a másik irányba indul, és tovább egyedül folytatja útját hazafelé. Így már csak öten maradtunk.
A túráról elmondható, hogy az első héten megszereltük az összes bringát. Aki egészségügyi problémákkal kívánt kűzdeni, annak is módja volt rá. A második hét végére pedig kialakult az az összerázódott csapat (50%), akik végül együttmaradtak hírvivőnek, és egymást támogatva teljesíthették ezt a szép erdélyi utat.
Így hát öten elindultunk a Gyergyói-havasok lekűzdésére, a Pongrác tetőn (1256 m) keresztül, a Gyilkos-tó irányába.
Kb. 15 kilométeren keresztül emelkedett az út, de a kűzdelmet megkönnyítette a hegyek és a fenyők csodálatos látványa (81. kép). A hágót elérve megálltunk, majd kb. 9 km-t gurultunk lefelé (ekkor egy szál pólóban eléggé hideg volt) és elértük a Gyilkos-tavat. Nekiindultunk, hogy körbehajtsuk a tavat, de rögtön egy patakon keresztül, köveken, nyakban kellett átcipelni a bicikliket ott, ahol az 1800-as évek alajén a földcsuszamlás elzárta f patak útját, és létrehozta a tavat. Innen föl kellett olnunk a bringákat egy magas sziklaszirtre (82. kép, 83. kép), majd egy összeeszkábált kapun keresztül kellett átemelni a bringákat. Et követően az utat már nem nehezítette akadály (84. kép, 85. kép). A tónál nagy élet volt. Csónakázók, krándulők, büfé stb.
Továbbtekertünk a Békás-szoros irányába, majd az egyik kanyarban fölmentünk egy kis tisztásra, ahol megebédeltünk. Evés után útrakeltünk, és továbbindultunk a Békás-szoros felé. Meredeken lefelé haladtunk, és egyre csodálatosabb látványban volt részünk. Az Oltárkő (86. kép, 87. kép)környékén mélyen, mint egy kútba tekergett le az út, és nem látszott, hogy hol megy ki belőle. A megoldás ez a nyílás volt, mely a képen látszik (88. kép). Ezen áthaladva, hihetetlen magas, meredek sziklafalakat láttunk (89. kép). Az út kisebb kiszélesedéseinél rögtön megtelepedtek az árusok, és csecsebecséiket árulták. Itt lent a szoros mélyén a buszos turisták csodálkoztak, hogy biciklivel vágtunk neki a nagy hegynek. A szoros végigjárása után megjött a böjtje a sok lefelé gurulásnak. visszakeccseltünk a Pongrác tetőre (90. kép). Itt egy kicsit lefeküdtünk napozni a füves domboldalon. Induláskor mindent fölhúztunk, ami nálunk volt, mert tudtok, hogy kb. 30 perc (15km) folymatos gurulás várt ránk. Ez érzékeltetim hogy délelőtt mennyit másztunk. Így jutottunk vissza Gyergyószentmiklósra.
Otthoni idő szerint 21.00-kor lőtték fel a hálósipkát a számunkra szállásul szolgáló gyergyószentmiklósi hittanteremben.
64km út, 4km terep, 1000m szint
1995.07.30. vasárnap
Ezen a napon kezdődött meg a "hazautazás", ugyanis a továbbiakban nem fogunk tovább távolodni otthonról. Még így is csaknem 1 hét áll még előttünk, sok látnivalóval.
Reggel Iván bával othoni idő szerint 6.30-ra átmentünk a szomszédba misére. Mikor visszaértünk a "három kicsi indián" akkor kászálódott ki a hálózsákjából.
Fölcuccoltunk, majd nekivágtunk a Görgényi havasok meghódításának. Gyergyószentmiklósról eleinte sík, majd szemmel nem láthatóan, de lábbal érezhetően emelkedett az út. Ezen a szaakszon egymás után legalább 6 lovaskocsit kellett leelőznünk. Elértünk a hegy lábához, ahol "7% emelkedő 9 km-en keresztül" tábla fogadott minket. Egyenletes tempóval, folyamatosan hajtottam fel Bencével a hágóra, ami összesen 11km mászást jelentett. Az út eleinte beton lapokból állt, de jó miinőségű volt, majd egyszer csak iszonyú rossz állapotú lett (92. kép). a táj egyébként gyönyörű. Óriási fenyők vannak. A Bucin tetőn (1287 m) bevártuk a többieket (91. kép). Megkajáltunk (már amennyi elemózsiánk maradt vasárnap lévén), lepihentünk, majd Iván báelment áfonyát szedni az erdőbe. Közben észrevettük, hogy a hátsó gumim külső drót falca kezd kiszakadni. Mikor Iván bá visszajött, szétszedtük a kereket, és egy vászon darabot ragasztottunk rá. "Lehet, hogy semmit sem ér, de legalább nem látszik" - mondtuk egymásnak. Hosszan, viszonylag tűrhető úton legurultunk Parajdra (93. kép). Itt menet közben Iván bá észrevett egy székelykaput (94. kép). Hirtelen fékezett, megcsúszott az első kereke, és az első keréktáskák súlya elrántotta a biciklit. Szegény így esett el a kavicsokon, és felhorzsolta a könyökét. de sabaj, egy-kettőre jól lett.
Kis kitérőt tettünk Korondra a fazekas faluba (95. kép, 96. kép). Nem egészen így képzeltem el, túlságosan "elbazárosították" (97. kép). Gábor itt lealkudott egy nagy szőnyeget, és tovább ezt fogja a biciklin cipelni. Visszamentünk Parajdra, majd Szovátát vettük célba, hogy megnézzük a sós tavakat (98. kép). Egy kis kérdezősködés után meg is találtuk. Eléggé nagy kitérőt kellett tenni föl a hegyre. a Medve tó a legnagyobb, de az sem túl nagy, de nagyon sós. Sósabb a tengernél. Meg szerettünk volna fürödni, de meg volt határozva, hogy mettől meddig, milyen turnusokban lehetett. Így azt másnap reggelre halasztottuk.
Erdei táborhelyet kerestünk az egyik hegyi patak partján. Találtunk is, de sokat kellett kerekeznünk, mert az út mellett hosszan házak és emberek voltak. Éjszakára beriasztottuk a bicikliket, de éjjel többször is megszólalt, így többször riadóznunk kellett, azt feltételezve, hogy lopják. Szerencsére nem így volt. Sátortársam E. Balázs ezután még még évekig emlegette azt a pillanatot, amikor egy ilyen riasztás alkalmával, mint egy rakéta ugrottam ki a hálózsákból, abban a hitben, hogy egy medve jött a bingákhoz. Pedig lehet, hogy csak egy szellő volt, vagy egy lepke mozdította meg a gépeket.
Ez a nap nekem nagyon tetszett -a többi is-, nagyon tartalmas volt.
88km út, 1000m szint.
1995. 07.31. hétfő
Reggeli nélkül indultunk el az erdei táborhelyünkről. Visszagurultunk a sós tavakhoz, hogy megfürödjünk. 1000 Lei volt a belépő. A víz valóban rendkívül sós, nem is kellett benne úszni. Lebegni lehetett a víz színén. Megtudtuk, hogy a fürdési turnusok azért vannak, hogy a szünetben a víz rétegződése visszaálljon a sűrűségek alapján. Kb. 1,5 órát voltunk itt, és dél tájban indultunk, hogy "reggelit" vegyünk magunknak. Közben elkerültük Iván bát, és vártunk. Kiderült, hogy egymástól úgy 100 méterre vártuk egymást. Bencével és E. Balázzsal elmentünk a főútra a Szováta táblához, és egy fa alatt megkajáltunk. Gábor azzal a hírrel jött, hogy vissza kell menni a faluba, mert egy másik úton megyünk tovább, és annak a faluban van az elágazója.
Visszamentünk,és eléggé forgalmatlan, de jó minőségű úton, egy kissé dombos terepen haladtunk Marosvásárhelyre (99. kép). eközben a külső gumim továbbhasadt. Marosvásárhelyen az egyetlen bicikliboltban megkaptam az egyetlen külső gumit, kb. 1100 Ft. értékű Lei-ért. Volt 1 óra szabadprogram a városban, majd továbbtekertünk Mezőcsávásig. Útközben villámlott. Itt volt egy fa harangláb amit meg szerettünk volna nézni, így nem akartunk továbbmenni, ezért bekéretőztünk a református lelkészhez. Itt a lelkész háza mellett épülő új házban laktunk, amit éppen vakoltak. Nagyon jó helyünk volt. Éjszaka meglátogatott minket az emeleti helyünkön a lelkész kutyája, és elkezdett játszeni a konzervdobozokkal.
Nagyon meleg nap volt.
82km út 300m szint
1995.08.01. kedd
Reggel időben felkeltünk, mert korán jöttek a kőművesek vakolni. Reggeli után a lelkésszel együtt felmentünk a mezőcsávási haranglábhoz (101. kép, 102. kép, 103. kép), és megnéztük a mellette lévő református templomot. A templom fala nagyon vizesedett, utólagos vízszigetelése sürgető lenne.
Visszamentünk a házhoz, mejs a tiszteletes úr mondta, hogy a következő falu híres a nádfonásról.
Így nem több, mint három kilométert haladtunk előre, majd bementünk az egyik házba, ahol kalapot fontak gyékényből (104. kép). Az egész család érti a mesterséget, még a hatéves kislány is nagyon ügyeskedik.
A szomszéd házból Iván bá egy eléggé kellemetlen helyzetben kapott egy fonott kenyérkosarat. Azért volt ciki a helyzet, mert a hölgy is úgy kapta ajándékba, és Iván bá meg szerette volna venni tőle. visszamnetünk a kalapfonóhoz, ahol üdítőt és almát kaptunk.
Nem szerettük volna húzni az időt, de végül addig maradtunk (marasztaltak), amíg a nádkalap is elkészült. Ezt is megkapta Iván bá ajándékba. viszonzásként cserébe egy "2x100 km Baranyában" feliratú pólót adott, amit bár használt a túrán, de ki volt mosva.
Nagyon elment az idő, szinte az egész délelőtt, és csak 3 km-t haladtunk eddig előre. Így már tényleg indulnunk kellett. Nem volt más választásunk, mint a legnagyobb melegben tekerni (105. kép) . Egy idő múlva Spanyolországhoz -előző évi túra emléke- hasonló tájon (106. kép) lepihentünk egy fa árnyékába, és kényelmesen megebédeltünk, majd továbbindultunk. Az út minősége egészen jó volt, csak a vonalvezetése volt dimbes-dombos. Pusztakamaráson megnéztük Sütő András szülőházát. Majd Mocs után egy faluban bekéretőztünk egy román jóemberhez az almáskertbe sátrazni. Az ember nagyon kedves volt, sokat beszélt, csak az volt a baj, hogy mindebből semmit sem értettünk.
Éjjelre ismét beriasztottuk a bicikliket, ami többször önműködően beindult, és az egész környék fölriadt, a kutyák pedig elkezdtek ugatni. Nagyon ciki helyzet volt, de szerencsére nem lett belőle baj. Végül kikapcsoltuk a nyavalyás riasztót, hogy a környék, és mi is nyugodtan alhassunk tovább.
70km út, 600m szint
1995.08.02. szerda
Reggel jött a román bácsi és beszélgetni kezdett velünk. Éjjel gyakorolhatta a magyar nyelvet, mert már valahogy érthetőbben beszélt. reggeli után Gábor előresietett Kolozsvárra egy szervízbe, mert az előző nap a tekking biciklijében a racsni oldalon küllőtörése lett, ami szép 88-ast okozott. Délelőtt mi is megtettünk 30 kilométert. Kolozsvár előtti Apahidától kezdve a forgalom rettenetesen nagy lett. Rengeteg kamion okádta a füstöt.
Megnéztük a várost (107. kép, 108. kép, 109. kép). Közben Gábor biciklijét kissé barmolásos módszerrel, de megjavították. Elindultunk a városból. Az út mentén több kilométer hosszan árulták a kalotaszegi hímzéseket és faragásokat. Majd elkapott minket az eső, de elég rövid volt (110. kép). Márti itt láthatott minket, amikor egy másik társasággal, autóval szintén Erdélyi túrán volt.
Nagykapuson megnéztük a templomot (111. kép), majd továbbtekertünk a nagyon dombos, forgalmas úton Körösfőre. Itt is megnéztük a templomot (112. kép, 113. kép), és a református lelkész szállást szerzett nekünk, ahol egy hátsó kertben fölvethettük a sátrakat.
Este Gábor juhsajtot kapott a faluban. A szomszéd házba meghívtak minket este egy krumplilevesre. Közben Iván bának egy kicsit sok pálinkát kellett meginnia, mert a mi részünket is neki kellett elfogyasztania. Ezek a szomszédok készítik a furfangos titok dobozkát, óriás sakkot, stb. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak.
77km út, 700m szint
1995.08.03. csütörtök
Reggel a házigazda és a szomszéd is mehgívott minket sátorbontás után egy teára, majd megnéztük a műhelyt, ahol a titok dobozkát (114. kép) és a sakkot készítik. Így eléggé későn tudtunk csak elindulni.
Betekertünk Bánffyhunyadra, itt először kenyeret vettünk, majd közösen egy dinnyét, amit a parkban rögtön megettünk. Ezután megnéztük a református templomot (115. kép). Továbbtekertünk egy kicsit, és láttuk, hogy az előttünk lévő hegyeken zuhog az eső, és már nálunk is csöpögött. Ezért Bencével és Gáborral beálltunk egy vasút fölött átvezető híd alá, ahol megvártuk az eső végét. Közben megebédeltünk (116. kép). A híd alatt egy kiszélesedésben álltunk. A várakozás alatt egy mozdony robogott keresztül, óriási zajt, és szelet okozva. A szél felborította Bencének a híd párkányára tett biciklijét. Ezért elhatároztuk, hogy ha jön mégegy vonat, akkor erősen megfogjuk a bringákat. Jött is egy szerelvény, hallottuk a hangját, jól belekapaszkodtunk a bringákba, és egy jó nagyot röhögtünk, mert egy Matchbox méretű kis mozdony jött kis kocsival.
Az eső előtt Iván bá és E. Balázs egy picit előrébb tartottak, így ők nem álltak be a díd alá. Ők továbbmentek, és őket is elkapta az ömlő eső. Ők bekéretőztek egy román házba, ahol miattuk begyújtottak a kályhába, de elmondásuk szerint a helyiségben a meleg helyett csak füst lett.
Az eső elálltával továbbtekertünk Csucsára, hogy megnézzük Ady Endre házát. Itt értük be Iván bát, és E. Balázst. Megnéztük a múzaumot. Iván bá vigyázott a bringákra. Mikor elhagytuk a múzeum területét a pénztáros visszakérte a jegyeket, hogy újra eladhassa...
Nekiindultunk megmászni a Királyhágót. A táj gyönyörű, de rengeteg a kamion. A hágó nem volt nagy a többihez képest, amiken előzőleg már átjutottunk. A hegytetőn felhúztuk az esőkabátokat, mert a lejtőn hideg van, és láttuk az esőfelhőket is.
Nagybáródnál elkapott minket az eső, és bemenekültünk egy kocsmába, ahova egy idő múlva betolhattuk a bringákat is. Mikor gyengült az eső, továbbindultunk. Néhány kilométer után egy olyan szakaszra értünk, ahol előzőleg nem esett. Ha ezt tudtuk volna...
Így tekertünk tovább Élesdre, ahol felkerestük a magyar katolikus papot. Beengedett minket éjszakára. A bicikliket betehettük a garázsba, mi pedig a sok szoba közül választhattunk egyet, végül kiderült, hogy ez a pap szobája. A pap pedig tiszteletben tartotta a választásunkat, így ő nem költözött át egy másik szobába, ő is ott aludt. A konyhában megvacsorázhattunk. Volt gáztűzhely, és meleg vízzel fürödhettünk. Bár a földön aludtunk, de már volt kispárnánk. Hiába, érződött, hogy közeledünk az otthoni kényelem felé.
75km
1995.08.04. péntek
Reggel kényelmesen megreggeliztünk, majd betekertünk Nagyváradra. Itt megnéztük a katolikus székesegyházat (118. kép). Belülről lenyűgözö volt. A templom galériájában látható a díszes Szent László-herma (119. kép), amelyben Szent László koponyacsontjának egy darabját őrzik, s amelyet a híres győri hermában őrzött koponyacsontból pattintottak le.
Végezetül elköltöttük az utolsó Lei-ünket. A bolt előtt, amikor éppen indulni szerettünk volna, jött egy fickó, és barátságosan elkezdett velünk beszélni, majd azt akarta, hogy váltsunk át neki 5db 20 DEM-et (német márka) 1db 100 DEM-re, és még ad 1000 Lei-t ajándékba. Majd becsomagolt az 1000 Lei-esbe két 500 Lei-est, és elfutott azzal az 50 DEM-mel, amit Iván bá mutatott, hogy neki csak annyi van. Végül Iván bá 50 DEM-ért 2000 Lei-t kapott (km. 2,5kg kenyér árát)....
Ezután gyorsan elhagytuk Nagyváradot, mert ebből a sok szélhámosból, ami itt a városban volt, elég volt (persze nálunk is vannak hasonló esetek). Egyébként út közben nagyon sok kéregetővel, kuncsorgó kisgyerekkel találkoztunk, sokszor csapatostul jöttek.)
Elérkeztünk a határra. Itt semmit sem néztek, és semmit sem kértek. 15.45-kor léptük át a magyar határt, és 5km-t tekertünk Biharkeresztesig, ahol 16.05-kor indult a vonat, amit az álomáson tudtunk meg. Így másodpercek alatt kellett jegyet vennünk, és fölpakolnunk a bringákat. Elutaztunk Püspökladányig a kis piroskával (120. kép), majd Püspökladányból Budapestre a Nyugatiba. 20.00 felé értünk Budapestre.
A Keletiből 01.10-kor indult a postavonat Pécsre. Így Budapesten bőven volt időnk. Hazatelefonáltunk, majd kiültünk a Duna partjára az Országház mellé (121. kép) , majd végigsétáltunk a Váci utcán, és a Rákóczi úton. Így kényelmesen kiértünk a Keletibe.
76km
1995.08.05. szombat
A postavonattal utaztunk haza. Útközben elővettük a túra során már használt, de a patakban külön e célra kimosott pólóinkat, és "ünnepi díszbe" öltöztünk. Pécsre 4.30 körül érkeztünk, ahol a családtagok vártak minket. Mikor hazaértem, az otthoniak megjegyezték: "De koszos vagy, gyerek!". Hiába mondtam, hogy ez az "ünnepi ruhám" amit külön e miatt mostam a patakban...
Zárszó
Több mint 12 év telt el a túra óta. Azóta nagyon sok szép, élménydús úton vettem részt, de valahogy ez a túra lett a legemlékezetesebb számomra, illetve ezt a túrát tekintem a további csavargásaim alapjának.
Köszönettel tartozunk Iván bának a túravezetésért, illetve nagyra becsülöm a bátorságát azért, hogy három hétre el mert menni bringázni egy ilyen -akkor még- zöldfülű csapattal, és vigigvitte a túrát a nem kevés megpróbáltatás mellett.
A megpróbáltatások az idők során kellemes emlékekké váltak. Szívesen gondolok vissza erre a három hétre.
Túravezető: Dr. Novotny Iván
Képek:
Arató Csongor fotói
Keményfi Balázs fotói.
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése