...Bár nem értjük egymás szavát, kedves mosollyal invitál be a román házaspár az Aranyos-hágón álló egyik házba. Nem jártam még lakásban, mely célszerű puritánságban felülmúlta volna ezt. Deszkából álló, kb. négyzet alaprajzú, alacsony ház. Az ajtón fejlehajtva lépünk be, s aztán három lépcső vezet le az egyetlen helyiség süllyesztett föld-padlójára. A szoba tágasnak tűnik, bár nem lehet több 14-15 négyzetméternél. A berendezés: egy ágy, kis asztal, hokedli, egy sparhet, (a füstcső a falon kidugva), a fal mellett polc, rajta néhány edény, a deszkafalban szegek a ruháknak. Az egyszerű szegényes belső mégsem tűnik cigányosnak. Rend van és tisztaság. Nyilvánvalóan nyáron lakják csak ezt a házat, amikor feljönnek a havasi legelőkre a tehenekkel. Télre – gondolom – a völgy valamelyik falujában húzzák meg magukat, talán ennél valamivel nagyobb kényelemben. A „nyári lak” egyszerű célirányossága mégis megfog. De nem csak engem. Gábor barátunk a túra előtt nem sokkal fejezte be családi házát Újhegyen. A móc ház láttán kifakadt: - „Hülye vagyok én? 14 millióért építettem házat, amikor így is lehet lakni?”
Iván bá
Iván bá
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése